Magyarország, 1924. szeptember (31. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-16 / 192. szám

4 MAGYAR­ORSZÁG Budapest, 1924. szeptember­ 16. kedd Ahol lábbal tiporják a magyar címert Látogatás a horvát száborban. — Hová tűntek a régi horvát politikusok? Zágráb, szeptember elején (A Magyarország tudósítójától.) Radics és hívei napok óta arról tárgyalnak, részt­­vegyen-e pártjuk, a horvát köztársasági pa­rasztpárt, a Davidovics-féle koalíciós kormány­ban, amely egyébként csak a 71 képviselőt számláló Radics-párt támogatásával alakulha­tott meg. A Radics-párt felfogása szerint az önálló horvát állam de facto már létezik és a vidovdáni centralista alkotmány, módosításá­val csak szankcionálják a horvátok álláspont­ját. Az alkotmány revíziójával nem­ bomlik fel a SHS-állam, hirdetik Radicsék, hiszen a régi, háború előtti szerb alkotmányt tizenhárom esetben módosították és Szerbia azért nem om­lott össze, sőt megerősödött az étvágya. Ra­dicsék harca immár hatodik esztendeje tart. A horvát köztársasági parasztpárt (címének a kezdőbetűi szerint HRSS-nek nevezik röviden) külsőleg is dokumentálta aspirációit. A horvát nép nemzeti képviselete címet használta és Zágrábban nyilvános üléseket tartott, a nyil­vános ülést pedig zárt ülés követte. Radicsék azonban nem vonulnak be a régi szábor­ba. Ezt forradalmi cselekedetnek vélik és ők tör­vényes alapon óhajtják a szábor helyreállí­tását. Séta a zágrábi „Váriban A zágrábi vár, vagy ahogyan itt mondják, a felsőváros, gorni grad uecai régi, történelmi nevezetességű épületekkel, csendesek, kihaltak. Van valami a budai vár jangulatából ezeken az utcákon. Minden egyes ház valamilyen tra­díciót őriz. A Markov-tég közepén régi temp­lom. A verőfényes napsütésben a tetőzet színes cserepei megélénkítik a tér komor hatását. Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok ismert címerei vannak ezekkel a színes cserepekkel kirakva: ezüsttel és­ vörössel huszonötször koc­kázott pajzs, öt-öt kocka egy sorban (a horvát címer), két ezüsthabos pólya között vörös me­zőben nyest tűz, a felső kék mezőben hatágú aranycsillag (Szlavónia címere) és háromkoro­nás arany leopárdfej, kettő fent, egy lent­i kék mezőben (a dalmát címer). A templom csúcsíves boltozatainak a színezése és a temp­lom egész hangulata a budavári koronázó Mátyás-templomot idézi emlékezetbe. A templ­­omból kilépve, jobbra egyemeletes sárga, ódon magasfedelű ház (akárcsak a szent­­györgy téri miniszterelnökség) a báni palota. A függönyök lebocsátva. Az épület kihaltnak látszik. Bejáratának két oldalán egy-egy üres őrbódé. A báni palotával szemben egyszerű, előkelő kétemeletes épülettömb: a tartományi kormány székhelye. Benn a kapu alatt, a lépcsőház fel­járatánál fegyveres katonai őr­szem. A szábor­ termét szeretném megnézni, de nem tudom megetetni magamat. Hiába mon­dom neki szábor ! szábor ! Nyeznam ! a válasz. Látszik, hogy kimerd a divatból. Végre a por­tás segítségemre jön és fölvezet az első eme­letre. A tartományi kormány hivatali helyisé­geinek a feliratai még a régi beosztást tünte­tik fel, a különböző ügyosztályok (odsek) fő­nökei, az egykori osztályfőnökök mint komi­szárok működnek tovább. A belügyi komiszárt, Gojkovics­ot nevezték ki a tartományi kor­mány vezetőjének. Skerlecz Iván báró utódját, Misailovicsot, a magyar kormánytól kinevezett utolsó bánt még három bán követte a SHS állam ala­kulása óta: Palacsek dr. Laginja, capo­distriai ügyvéd, aki sokat tett a borválság érdekében és Tomljenovics zágrábi ügyvéd, aki 1921-ben volt az utolsó bán.­­ A vidovdáni centralista alkotmány törvény­erőre emelkedése után elrendelték a tarto­mányi kormány likvidálását. Ezt azonban nem tudták végrehajtani és a Davidovics-kormány Radicsék érdekében ezt a likvidációt megszün­tette és helyreállította Horvátország régi köz­­igazgatási beosztását. A szábor márványos előcsarnokában A tartományi kormánnyal egy fedél alatt van a szábor, a régi igazságügyi palotában, amelyet tizenöt évvel ezelőtt teljesen átalakí­tottak. Oszlopos előcsarnokból nyílik a díszes márvány lépcsőház. Nem kell gondolni na­­gyobb fezabású méretekre, hiszen a szobor csak alig két és félmilliós ország tartomány gyűlése volt. Rendeltetéséhez képest azonban összes he­lyiségei tágasak, a lépcsőháza széles, kényel­mes. Az ízléses stílus hatását fokozza a mennyezet nagy freskója, Tisov tanár műve, amely az elszakadás napján alakult horvát Nemzeti Tanács, Narodno vijecs eskütételét örökíti meg. Kísérőm, aki az egykori szábor működését­ és tagjait jól ismeri, minden részletre kiterjedő magyarázattal szolgál. Tisov freskója hatal­mas alkotás. A kép középpontja a szerb-hor­­vát-szlovén testvériséget személyesítő három női alak, mindegyik saját népviselete szerint öltözve. A horvát nő mellett, akit egyébként Pavelicsné, a Nemzeti Tanács elnökének a fe­lesége után­­festett , a művész, jobbról a szerb nő, balról pedig a szlovén nő. A Nemzeti Ta­nács nevében Pavelics elnök, a szábor egyik alelnöke, teszi az esküt. Körülötte az akkori Horvátország reprezentatív­­ személyiségei Bauer zágrábi érsek, a magyar főrendiház tagja, Medakovics Bogdán, a szábor elnöke és Pribicsevics, a későbbi hírhedt miniszter, a szábor első alelnöke, mindketten a magyar képviselőház tagjai, Sikulj zágrábi polgármes­ter, Privelics tábornok, a k. u. k. Arm­ee tábor­noki egyenruhájában és még vagy harmincan, valamennyien közéleti nagyságok. . A tömeg piros-fehér-kék­, horvát nemzeti színű zász­lókkal vonul fel az eskü meghallgatására. A szábor főlépcsőjének a pihenőjén, a már­ványfalon rézbeöntött emléktábla hirdeti az el­szakadás napját., XXIX. X. 1918. Allegorikus női alak lábával tiporja a ko­­­ronás magyar címert. Két oldalról karján fogva hasonló allegorikus női alakok támogatják, a szerb nő a szerb címert, a szlovén nő pedig a szlovén címert tartja. Hárman együtt jelképezik az új, SHS- alakulást. A lépcsőn tovább haladva, fenn az ülésterem felé­ vezető folyosó falán Tisov tanárnak egy másik festménye a szábornak október 29-iki történeti neveze­tességű ülését ábrázolja. Ezen az ülésen mondották ki Horvátország el­szakadását a monarchiától. A hatalmas képet, amely a folyosó falát, teljes magasságban el­foglalja, de eredetileg nem ide készült, csak ideiglenesen helyezték el. Tisov tanár ecsetje ragyogó díszt adott a nagy eseménynek. A szo­bor terme virágdíszben úszik, a ház asztalán ékszerek tömege, amit az előkelő hölgyek nem­zeti adományképpen ajánlottak föl spontán lel­kesedéssel, a karzatokon a lelkesen tüntető hallgatóság, az elnöki emelvényen, a kormány és a képviselők padsorain pedig a tartomány­­gyűlés tagjai, amint egyhangú lelkesedéssel szavazzák meg Horvátország elszakadását. Régi ismerősök a t. Házból Önkénytelenül felvetődik a kérdés: hová tűntek a szábor egykori politikusai, a magyar parlamentből ismert képviselők ? I új emberek jöttek és új irányok. Az elnöki székből Pavelics di­ hirdette ki a határozatot. Az elnöki emel­vény előtt a tartományi kormány részére fen­­tartott helyen rendületlenül igennel szavazott Mihalovics bán, aki éppen aznap érkezett haza Bécsből Zágrábba és a száborban bejelentette lemondását báni­ tisztjéről. Ezidőszerint keres­­tineci birtokán gazdálkodik, amelyet egy meg­gazdagodott hadseregszállítótól vett. A kor­mány sorai mögött a közös hadsereg ismert kék attilájú tábornokai tüntetnek az elszakadás mellett. A képviselők közül egy-két ismert ne­vet ragadok ki, akik a magyar képviselőház tagjai voltak. Mingyárt legelői Babics-Gyalsky Ljuba regényíró, Lorkovics Iván dr. a horvát intelligencia vezére, a Hrvatska Zajednica (Horvát Egység) pártjának elnöke, akit a Ra­dics-pár­ttal azóta kötött választási paktumban teljesen feladta önállóságát. Lovkovics egyébként a száborból mint a Pokrel-párt elnöke ismert.­ Surmín Gyúró dr. zágrábi egyetemi tanár, egykori főispán, az SHS államban miniszteri székbe is­ emelkedett, csakúgy mint képviselőtársa, Lukinics Györg­y a szábor egyik alelnöke, a­ Pribicsevics-féle disszidens demokraták elnöke. Bodaj Sándor dr. zimonyi ügyvéd, később igazságügyi osztály­főnök, most a horvát-, és szla­vónországi hét­­személyes tábla elnöke A horvát politikai élet nevezetes alakjai közül a képen felismerhető Tuskan Grga, a szerb-horvát koalíció elnöke, aki egy ízben azt kiáltotta közbe : Adjatok nekem puskát a kezembe és puskával megyek Bécs ellen ! Tuskánt képviselői karrierje kez­detén hamis tanúzásért nyolchónapi börtönre ítélték, elvesztette doktori cím­ét és csak 1906- ban nyerte vissza politikai jogait. Radics, a zágrábiak kedvenc Stepanice-je szerényen hú­zódik meg a­ képviselők csoportjában. A szabóé­ban a szélsőbaloldalon foglalt helyet két társa­, val. Lovrekovics Ivánnal és Jarzsabdiccsel. Azóta a szerb radikális párt után a legerősebb, leghatalmasabb párt vezére lett és néhány héttel a koalíciós blokk mestergerendája. A magyar főrendiház tagjai közül a képen Bauer zágrábi érsek látható és Kullmer­­gróf, aki a legelőke­lőbb horvát pénzintézet, az Első Horvát­­Taka­rékpénztár elnöke. Legelsősorban különben Pribicsevics.­­Szve­­tozárról kellett volna megemlékezni, akit Tisov tanár az előadói emelvény előtt, a többi alak­tól eltérő nagyságban festett meg. Az elszaka­dást indítványozó javaslatnak orván nem Pri­bicsevics volt az előadója, de a kép festése ide­jén ő volt a belügyminiszter és a művész ked­veskedni óhajtott a kormány tagjának. A szobor üléstermét, most csak időnként használják, «»rv-f»«*v­ankét vagy nagyobbsza­­bású értekezlet céljára engedik át. A szobornak ugyanaz a sors jutott osztály­részül, mint például országházunk delegá­­ciós termének. A fehér stukkós díszítésű teremben 1918 október 29-én tartotta a szábor utolsó ülését, helyesebben mondva — nehogy Radicsék érzé­kenységét sértsük — a szábor ekkor tartott leg­utóbb ülést. Az elnöki emelvény mögött, a nagy magas ablakokat már nem a magyar ko­ronás címer díszíti. Horvát címerrel díszített festett üveget tettek helyére. A bán és az osz­tályfőnökök, a horvát tartományi kormány tagjainak kényelmes karosszékeit, amelyek az elnöki emelvény előtt, az előadói szék két olda­lán álltak, egyszerű székekkel cserélték ki. A gyorsírók, asztalát kivitték, de az ülésterem egyéb berendezését vá­tozatlanul hagyták. A négy mezőnyre■ osztott padsorokban 125 hely érintetlenül maradt. (Nyolcvannyolc választott képviselőn kívül a virilisekkel­­együtt ennyi tagja volt a szobornak.) Tomboló viharok korszakát halotti csend követte a szábor üléstermében. A Radics-párt képviselői Belgrádban vették fel a harcot, hogy a­ szkupstina mellett a szábor egyenlőjogúságát helyreállítsák. A zágrábi vár csendjét nem zavarják tün­tetések. A bástyasétányon, amelyet Strossmayer djakovári püspökről, a nagy horvát hazafiról neveztek Strosmajerova Setaliste-nek, teljesen budai a hangulat. Lombos fák, gondosan sepert utak, szép kilátás a városra, a Száva széles, ter­mékeny völgyére és­ a Károly­városi hegyekre. A zágrábi siklóvasút forgalma a nap több idő­szakában szünetel. Lenn az­ Ilicán azonban pezsgő nagyvárosi élet. Zágráb igazi nyugati kultúrváros. A horvátok méltán büszkék fővá­rosukra és vannak, akik meg merik mondani, meny­nyi köszönhet Zágráb annak a húsz eszten­dőnek, amely Khuen-Héderváry Károly gróf bánsága idején telt el. Jelachich bán lovas­szobra a róla elneve­zett főtéren még mindig északra néz és a bán kardjával Budapest felé mutatja az utat, de a horvát patrióták jól tudják, hogy ez anakro­nizmus. Zágráb nem fordul többé Budapest ellen. Inkább más irányba szegezi tekintetét. A Zrinskij trg-en és a Strosmajerova Ulicán, át a Jelasic-trg felé vezető úton az esti órákban díszes korzó. A párizsi divat ren­dezi napestenként látványos revüjét. A tabló pompás és csak egyetlen jelenség nem illik sehogy sem a szép képbe : lépten-nyomon meg­villannak a rendőrök fegyverre tűzött bajo­­nettjei. Ez már kevésbé párizsias. Mi magya­rok még csak értjük valahogy. Ez a »konszo­­­lidációs« atmoszféra kelléke. A zágrábi rend­őrség belgrádi parancsra dolgozik. Berecz Sándor. ♦ i ( i9 i VJWróca'íáT | f Iliit! ■1 ieijdbfi I,------------- 1 "i —-.. . —i Irigyen betanít és fizetéssel alkalmaz jól táncoló és jó megjelenésű urakat és úrileányokat Gpaciosa támaszalón VI., Andrássy út 25. (Oklevelesek előnyben./ Jelentkezés d. e. 10—12 és délután 4—7 óráig tizarafasis­ti és ZiegSav* tánctanároknál

Next