Magyarország, 1924. szeptember (31. évfolyam, 181-204. szám)
1924-09-16 / 192. szám
4 MAGYARORSZÁG Budapest, 1924. szeptember 16. kedd Ahol lábbal tiporják a magyar címert Látogatás a horvát száborban. — Hová tűntek a régi horvát politikusok? Zágráb, szeptember elején (A Magyarország tudósítójától.) Radics és hívei napok óta arról tárgyalnak, résztvegyen-e pártjuk, a horvát köztársasági parasztpárt, a Davidovics-féle koalíciós kormányban, amely egyébként csak a 71 képviselőt számláló Radics-párt támogatásával alakulhatott meg. A Radics-párt felfogása szerint az önálló horvát állam de facto már létezik és a vidovdáni centralista alkotmány, módosításával csak szankcionálják a horvátok álláspontját. Az alkotmány revíziójával nem bomlik fel a SHS-állam, hirdetik Radicsék, hiszen a régi, háború előtti szerb alkotmányt tizenhárom esetben módosították és Szerbia azért nem omlott össze, sőt megerősödött az étvágya. Radicsék harca immár hatodik esztendeje tart. A horvát köztársasági parasztpárt (címének a kezdőbetűi szerint HRSS-nek nevezik röviden) külsőleg is dokumentálta aspirációit. A horvát nép nemzeti képviselete címet használta és Zágrábban nyilvános üléseket tartott, a nyilvános ülést pedig zárt ülés követte. Radicsék azonban nem vonulnak be a régi száborba. Ezt forradalmi cselekedetnek vélik és ők törvényes alapon óhajtják a szábor helyreállítását. Séta a zágrábi „Váriban A zágrábi vár, vagy ahogyan itt mondják, a felsőváros, gorni grad uecai régi, történelmi nevezetességű épületekkel, csendesek, kihaltak. Van valami a budai vár jangulatából ezeken az utcákon. Minden egyes ház valamilyen tradíciót őriz. A Markov-tég közepén régi templom. A verőfényes napsütésben a tetőzet színes cserepei megélénkítik a tér komor hatását. Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok ismert címerei vannak ezekkel a színes cserepekkel kirakva: ezüsttel és vörössel huszonötször kockázott pajzs, öt-öt kocka egy sorban (a horvát címer), két ezüsthabos pólya között vörös mezőben nyest tűz, a felső kék mezőben hatágú aranycsillag (Szlavónia címere) és háromkoronás arany leopárdfej, kettő fent, egy lenti kék mezőben (a dalmát címer). A templom csúcsíves boltozatainak a színezése és a templom egész hangulata a budavári koronázó Mátyás-templomot idézi emlékezetbe. A templomból kilépve, jobbra egyemeletes sárga, ódon magasfedelű ház (akárcsak a szentgyörgy téri miniszterelnökség) a báni palota. A függönyök lebocsátva. Az épület kihaltnak látszik. Bejáratának két oldalán egy-egy üres őrbódé. A báni palotával szemben egyszerű, előkelő kétemeletes épülettömb: a tartományi kormány székhelye. Benn a kapu alatt, a lépcsőház feljáratánál fegyveres katonai őrszem. A szábor termét szeretném megnézni, de nem tudom megetetni magamat. Hiába mondom neki szábor ! szábor ! Nyeznam ! a válasz. Látszik, hogy kimerd a divatból. Végre a portás segítségemre jön és fölvezet az első emeletre. A tartományi kormány hivatali helyiségeinek a feliratai még a régi beosztást tüntetik fel, a különböző ügyosztályok (odsek) főnökei, az egykori osztályfőnökök mint komiszárok működnek tovább. A belügyi komiszárt, Gojkovicsot nevezték ki a tartományi kormány vezetőjének. Skerlecz Iván báró utódját, Misailovicsot, a magyar kormánytól kinevezett utolsó bánt még három bán követte a SHS állam alakulása óta: Palacsek dr. Laginja, capodistriai ügyvéd, aki sokat tett a borválság érdekében és Tomljenovics zágrábi ügyvéd, aki 1921-ben volt az utolsó bán. A vidovdáni centralista alkotmány törvényerőre emelkedése után elrendelték a tartományi kormány likvidálását. Ezt azonban nem tudták végrehajtani és a Davidovics-kormány Radicsék érdekében ezt a likvidációt megszüntette és helyreállította Horvátország régi közigazgatási beosztását. A szábor márványos előcsarnokában A tartományi kormánnyal egy fedél alatt van a szábor, a régi igazságügyi palotában, amelyet tizenöt évvel ezelőtt teljesen átalakítottak. Oszlopos előcsarnokból nyílik a díszes márvány lépcsőház. Nem kell gondolni nagyobb fezabású méretekre, hiszen a szobor csak alig két és félmilliós ország tartomány gyűlése volt. Rendeltetéséhez képest azonban összes helyiségei tágasak, a lépcsőháza széles, kényelmes. Az ízléses stílus hatását fokozza a mennyezet nagy freskója, Tisov tanár műve, amely az elszakadás napján alakult horvát Nemzeti Tanács, Narodno vijecs eskütételét örökíti meg. Kísérőm, aki az egykori szábor működését és tagjait jól ismeri, minden részletre kiterjedő magyarázattal szolgál. Tisov freskója hatalmas alkotás. A kép középpontja a szerb-horvát-szlovén testvériséget személyesítő három női alak, mindegyik saját népviselete szerint öltözve. A horvát nő mellett, akit egyébként Pavelicsné, a Nemzeti Tanács elnökének a felesége utánfestett , a művész, jobbról a szerb nő, balról pedig a szlovén nő. A Nemzeti Tanács nevében Pavelics elnök, a szábor egyik alelnöke, teszi az esküt. Körülötte az akkori Horvátország reprezentatív személyiségei Bauer zágrábi érsek, a magyar főrendiház tagja, Medakovics Bogdán, a szábor elnöke és Pribicsevics, a későbbi hírhedt miniszter, a szábor első alelnöke, mindketten a magyar képviselőház tagjai, Sikulj zágrábi polgármester, Privelics tábornok, a k. u. k. Armee tábornoki egyenruhájában és még vagy harmincan, valamennyien közéleti nagyságok. . A tömeg piros-fehér-kék, horvát nemzeti színű zászlókkal vonul fel az eskü meghallgatására. A szábor főlépcsőjének a pihenőjén, a márványfalon rézbeöntött emléktábla hirdeti az elszakadás napját., XXIX. X. 1918. Allegorikus női alak lábával tiporja a koronás magyar címert. Két oldalról karján fogva hasonló allegorikus női alakok támogatják, a szerb nő a szerb címert, a szlovén nő pedig a szlovén címert tartja. Hárman együtt jelképezik az új, SHS- alakulást. A lépcsőn tovább haladva, fenn az ülésterem felé vezető folyosó falán Tisov tanárnak egy másik festménye a szábornak október 29-iki történeti nevezetességű ülését ábrázolja. Ezen az ülésen mondották ki Horvátország elszakadását a monarchiától. A hatalmas képet, amely a folyosó falát, teljes magasságban elfoglalja, de eredetileg nem ide készült, csak ideiglenesen helyezték el. Tisov tanár ecsetje ragyogó díszt adott a nagy eseménynek. A szobor terme virágdíszben úszik, a ház asztalán ékszerek tömege, amit az előkelő hölgyek nemzeti adományképpen ajánlottak föl spontán lelkesedéssel, a karzatokon a lelkesen tüntető hallgatóság, az elnöki emelvényen, a kormány és a képviselők padsorain pedig a tartománygyűlés tagjai, amint egyhangú lelkesedéssel szavazzák meg Horvátország elszakadását. Régi ismerősök a t. Házból Önkénytelenül felvetődik a kérdés: hová tűntek a szábor egykori politikusai, a magyar parlamentből ismert képviselők ? I új emberek jöttek és új irányok. Az elnöki székből Pavelics di hirdette ki a határozatot. Az elnöki emelvény előtt a tartományi kormány részére fentartott helyen rendületlenül igennel szavazott Mihalovics bán, aki éppen aznap érkezett haza Bécsből Zágrábba és a száborban bejelentette lemondását báni tisztjéről. Ezidőszerint kerestineci birtokán gazdálkodik, amelyet egy meggazdagodott hadseregszállítótól vett. A kormány sorai mögött a közös hadsereg ismert kék attilájú tábornokai tüntetnek az elszakadás mellett. A képviselők közül egy-két ismert nevet ragadok ki, akik a magyar képviselőház tagjai voltak. Mingyárt legelői Babics-Gyalsky Ljuba regényíró, Lorkovics Iván dr. a horvát intelligencia vezére, a Hrvatska Zajednica (Horvát Egység) pártjának elnöke, akit a Radics-párttal azóta kötött választási paktumban teljesen feladta önállóságát. Lovkovics egyébként a száborból mint a Pokrel-párt elnöke ismert. Surmín Gyúró dr. zágrábi egyetemi tanár, egykori főispán, az SHS államban miniszteri székbe is emelkedett, csakúgy mint képviselőtársa, Lukinics György a szábor egyik alelnöke, a Pribicsevics-féle disszidens demokraták elnöke. Bodaj Sándor dr. zimonyi ügyvéd, később igazságügyi osztályfőnök, most a horvát-, és szlavónországi hétszemélyes tábla elnöke A horvát politikai élet nevezetes alakjai közül a képen felismerhető Tuskan Grga, a szerb-horvát koalíció elnöke, aki egy ízben azt kiáltotta közbe : Adjatok nekem puskát a kezembe és puskával megyek Bécs ellen ! Tuskánt képviselői karrierje kezdetén hamis tanúzásért nyolchónapi börtönre ítélték, elvesztette doktori címét és csak 1906- ban nyerte vissza politikai jogait. Radics, a zágrábiak kedvenc Stepanice-je szerényen húzódik meg a képviselők csoportjában. A szabóéban a szélsőbaloldalon foglalt helyet két társa, val. Lovrekovics Ivánnal és Jarzsabdiccsel. Azóta a szerb radikális párt után a legerősebb, leghatalmasabb párt vezére lett és néhány héttel a koalíciós blokk mestergerendája. A magyar főrendiház tagjai közül a képen Bauer zágrábi érsek látható és Kullmergróf, aki a legelőkelőbb horvát pénzintézet, az Első HorvátTakarékpénztár elnöke. Legelsősorban különben Pribicsevics.Szvetozárról kellett volna megemlékezni, akit Tisov tanár az előadói emelvény előtt, a többi alaktól eltérő nagyságban festett meg. Az elszakadást indítványozó javaslatnak orván nem Pribicsevics volt az előadója, de a kép festése idején ő volt a belügyminiszter és a művész kedveskedni óhajtott a kormány tagjának. A szobor üléstermét, most csak időnként használják, «»rv-f»«*vankét vagy nagyobbszabású értekezlet céljára engedik át. A szobornak ugyanaz a sors jutott osztályrészül, mint például országházunk delegációs termének. A fehér stukkós díszítésű teremben 1918 október 29-én tartotta a szábor utolsó ülését, helyesebben mondva — nehogy Radicsék érzékenységét sértsük — a szábor ekkor tartott legutóbb ülést. Az elnöki emelvény mögött, a nagy magas ablakokat már nem a magyar koronás címer díszíti. Horvát címerrel díszített festett üveget tettek helyére. A bán és az osztályfőnökök, a horvát tartományi kormány tagjainak kényelmes karosszékeit, amelyek az elnöki emelvény előtt, az előadói szék két oldalán álltak, egyszerű székekkel cserélték ki. A gyorsírók, asztalát kivitték, de az ülésterem egyéb berendezését vátozatlanul hagyták. A négy mezőnyre■ osztott padsorokban 125 hely érintetlenül maradt. (Nyolcvannyolc választott képviselőn kívül a virilisekkelegyütt ennyi tagja volt a szobornak.) Tomboló viharok korszakát halotti csend követte a szábor üléstermében. A Radics-párt képviselői Belgrádban vették fel a harcot, hogy a szkupstina mellett a szábor egyenlőjogúságát helyreállítsák. A zágrábi vár csendjét nem zavarják tüntetések. A bástyasétányon, amelyet Strossmayer djakovári püspökről, a nagy horvát hazafiról neveztek Strosmajerova Setaliste-nek, teljesen budai a hangulat. Lombos fák, gondosan sepert utak, szép kilátás a városra, a Száva széles, termékeny völgyére és a Károlyvárosi hegyekre. A zágrábi siklóvasút forgalma a nap több időszakában szünetel. Lenn az Ilicán azonban pezsgő nagyvárosi élet. Zágráb igazi nyugati kultúrváros. A horvátok méltán büszkék fővárosukra és vannak, akik meg merik mondani, menynyi köszönhet Zágráb annak a húsz esztendőnek, amely Khuen-Héderváry Károly gróf bánsága idején telt el. Jelachich bán lovasszobra a róla elnevezett főtéren még mindig északra néz és a bán kardjával Budapest felé mutatja az utat, de a horvát patrióták jól tudják, hogy ez anakronizmus. Zágráb nem fordul többé Budapest ellen. Inkább más irányba szegezi tekintetét. A Zrinskij trg-en és a Strosmajerova Ulicán, át a Jelasic-trg felé vezető úton az esti órákban díszes korzó. A párizsi divat rendezi napestenként látványos revüjét. A tabló pompás és csak egyetlen jelenség nem illik sehogy sem a szép képbe : lépten-nyomon megvillannak a rendőrök fegyverre tűzött bajonettjei. Ez már kevésbé párizsias. Mi magyarok még csak értjük valahogy. Ez a »konszolidációs« atmoszféra kelléke. A zágrábi rendőrség belgrádi parancsra dolgozik. Berecz Sándor. ♦ i ( i9 i VJWróca'íáT | f Iliit! ■1 ieijdbfi I,------------- 1 "i —-.. . —i Irigyen betanít és fizetéssel alkalmaz jól táncoló és jó megjelenésű urakat és úrileányokat Gpaciosa támaszalón VI., Andrássy út 25. (Oklevelesek előnyben./ Jelentkezés d. e. 10—12 és délután 4—7 óráig tizarafasisti és ZiegSav* tánctanároknál