Magyarország, 1924. szeptember (31. évfolyam, 181-204. szám)
1924-09-25 / 200. szám
Hosszantartó derültség... Szolnokon befejezés felé közeledik egy nagy főtárgyalás, itt Budapesten ma kezdődött meg egy másik. Megdöbbentő kortörténelmi körképek száguldanak most végig a főtárgyalási termeken ; egy nagy darab kortörténelem, amely a háború, a forradalom és ellenforradalom trilógiájában összeomlott világ pincéiből, alagútjaiból, földalatti összekötő hálózataiból tört fel. S az erkölcsi felfordulásnak izzó káoszában az az egyetlen megnyugtató, hogy végül minden bűntény — a bíró elé kerül , az utolsó felvonás színtere mindig a főtárgyalási terem. Egy kitűnő francia tudós azt írja valahol erről a színtérről, hogy minden festőietlensége, minden kopársága és aszkétikus ridegsége mellett is érezteti a belépővel az igazságnak azt a fenségét, amely nem tűri a mindennapi élet apró játékait. Ennek a fenségnek komor igézete a mi főtárgyalási termeinkben is ráborul az emberek lelkére . . . csodálatos kép azonban ép azoknak kivételével, akik most Szolnokon és Budapesten ülnek a vádlottak padján." Szolnokon az elnök nem győzte figyelmeztetni egyik-másik vádlottat, hogy a bíróság előtt áll; néha úgy léptek föl a tanukkal szemben, mint valami rettentő számonkérőszék, fel-felcsattantak, kiabáltak, néha meg gúnyosan összemosolyogtak. A mai budapesti főtárgyaláson folyton mosolyog az egyik vádlott . . . hát igazán furcsa ez a »hosszantartó, zajos derültség, amely véres bűncselekmények fölött ontja vidám sugarait, amely azonban a fényszóró erejével világít meg nagyonsok dolgot és lelket ... A bíró ítélete előtt nem ismerünk bűnöst s ítéletet a bíró előtt senki sem mondhat. De ítélet előtt is sok mindenre jöttek rá az emberek ezeken a tárgyalásokon és sok mindent értettek meg, ami eddig talán még homályos volt. Hogy úgy mondjuk, feltárultak azok a lelki összekötő utak, amelyeken az agitáló szó a merénylő füléhez jut, föltárult az a műhely, amelyben bomba lesz az uszító ólombetűből, világosan megmutatkozott az, hogy milyen lelkiség az, amelyben akusztikája van a gyilkosságra lázító demagógiának és megtudtuk, hol van, mit csinál, hogy él az a bizonyos »tömeg«, amelynek nevében folyton szónokol a demagógia. Iszonyú képekben tárult fel ez a — hogy is szokták ők mondani — mentalitás, amely mozgatóidege volt minden merényletnek, atrocitásnak, kilengésnek, felelőtlenségnek. Letépve róla a frázisok cafatja, meztelenül áll Szolnokon is és Budapesten is ez a szellem, amelyet valamikor ellenforradalmi szellemnek neveztek — túlságosan Színesen és hazugul. Éveken keresztül csak mint valami titokzatos, imaginárius valamiélt ez a szellem s a jobboldali politikusok, sőt kormányférfiak közt is voltak, akik talán azért nem fojtották el vaskézzel, mert komolyan hitték, hogy mögötte valami haragvó »nemzeti«, vagy »keresztény« érzés van, ha talán elferdülten is — hát most a maga valódiságában láthattuk meg ezt a rémet. Ezt a hajthatatlan magyarságot, amely soroksári sváb gyerekekkel akarja »magváltoztatni a színház irányát” ; ezt az ellenforradalmi tekintélytiszteletet, amely mosolyog, hadonászik, kiáltoz és gorombáskodik a főtárgyalási teremben. ____ ifi * Mna 2000 korona ! ■ , A MAGYARORSZÁGI Mna 2000 korona BUDAPEST, 1924 SZEPTEMBER 25. CSÜTÖRTÖK XXXI. ÉVFOLYAM 200. SZÁM Hírférfi, Okolicsányit, Adorjánt és a fiatalkorú vádlottakat felmentették a Fővárosi Operett Színház merénylőinek perében A többi vádlottat nyolc naptól másfél hónapig terjedő büntetéssel sújtották Az íigyréss erkölcsi utálattal állapította meg, hogy magukat hazafiaknak mondó emberek megrögzött gonosztevők módjára viselkedtek. Szerinte bizonyos, hogy a merényletet az ébredők egyik nemzetvédelmi osztaga rendezte. A merénylők azzal védekeztek, hogy fenyegetések hatása alatt tettek vallomást a rendőrségen A kihallgatott Statósági tanúk megcáfolták a védekezést Kiderült, hogy az ÉNE 15 éves gyerekeket is felvett tagjai közé (A Magyarország tudósítójától.) A múlt esztendő egyik téli estéjén, 1923 január 16-án, az a megdöbbentő hír riasztotta föl Budapest lakosságát, hogy a Fővárosi Operett Színház előadását bombamerénylet zavarta meg. Ilyen formában a hír nem bizonyult valónak, de ami történt, szintén elég volt a lelkek megrémítésére. Az este a színházban huszonötödször játszották az Olivia hercegnőt. Az első felvonás vége felé a második emeleti karzatról revolverekkel vagy hétszer a színház menyi nyezete felé" lőttek. A zsúfolt színházban nagy izgalom támadt. Amikor a közönség kissé megnyugodott, a jegyszedő-személyzet megállapította, hogy a merényletet néhány későn jövő fiatalember követte el, akik közül hárman az ötödik sorban foglaltak helyet és a színpad felé lőttek, ketten pedig a sarokpáholy mellől a mennyezet felé sütötték el revolvereiket. A sortűz elhangzása után a tettesek futva menekültek a színházból. Közben az ucca felől mintegy 2—309 főnyi csapat botokkal felfegyverkezve nekitámadt a színház kapujának. A támadók azonban már szembetalálták magukat a színháznak jókor értesített műszaki munkásaival, mire megfutamodtak. A nyomozás során kitűnt, hogy a merénylet előkészítését a IX. kerületi ébredőcsoport végezte, megelőzően pedig az ébredők a sörház uccai központjában tanácskoztak és ott alakult ki konkrét formában a támadás terve. A rendőrség kinyomozta az értelmi szerzőket és a tetteseket, akik ma kerültek a vádlottak padjára a budapesti büntetőtörvényszék Patay-tanácsa előtt. Kilenc órakor már együtt voltak a vádlottak valamennyien, csak Márffy József hiányzott. Patai táblabíró azonban ezzel nem törődve, megnyitotta a tárgyalást. Az ügyészséget Mészner Tivadar dr. királyi ügyészségi alelnök képviselte, Márffy védelmében Kiszely István dr., Okolícsányi ésVeres védelmében pedig Sághy Aladár dr. jelent meg. Az elnök erélyes hangon figyelmeztette a hallgatóságot, amelynek során ott voltak az ismert ébredők, hogy akár tetszés, akár nemtetszésnyilvánításra azonnal ki fogja üríttetni a termet. A vádirat felolvasása után az elnök a vádlottakat egyelőre kiküldi a teremből, csupán Adorján Gézát tartja benn. A vádlott kijelenti, hogy nem érzi bűnösnek magát, megbeszélésekről nem tud, nem hívott össze semmiféle tárgyalást, amelyen a merényletet tárgyalták volna. Most már nem tagja az ÉME-nek, a mrénylet idejében volt. Nem iratott alá az ÉME helyiségében ívet, amelyen becsületszavakkal fogadtatta meg az aláírókkal, hogy résztvesznek a merényletben és semmit el nem árulnak. Heffner azért keverte bele Adorján személyét az ügybe, hogy súlyosabb egyéniség is szerepeljen benne, de a szembesítés után visszavonta terhelő vallomását. Okolicsányi László szintén nem érzi magát bűnösnek. Az ÉME alapító tagja, volt, de nem volt tagja a nemzetvédelmi osztálynak. Előkészítő megbeszéléseken nem vett részt, csak azt tudja, hogy január 15-én az ÉMÉ-ben beszélgetett egy magas személyiségű volt főhadnaggyal, nevére nem emlékszik, aki elmondotta, hogy az operettszínház előadását meg fogják zavarni. Később az újságokból értesült a merényletről. Az elnök: Ön azt mondotta a nyomozás során, hogy a merényletet előkészítő tárgyaláson jelen volt Adorján is. A vádlott, Barabás rendőrfelügyelő és Vogl kapitány kérdéseire kijelentettem, hogy Adorjánt láttam ott, a gépírónőjének diktált, de nem tárgyaltam vele. Márffy József lép most a bíróság elé. Mosolyogva, vallja, hogy nem érzi magát bűnösnek. Mint az fzMTE IX. kerüelti csoportjának tagja, a nemzeti védelmi osztályt vezette. Oly tárgyalásokról, amelyeken merényletet készítettek elő a színház ellen, nem is hallott. Január 15-én ott volt úgy, ” a Sörház utcában, ott valamiről tárgyaltak, de hogy miről, nem tudja.. Az elnök ön azt mondotta a nyomozás során, hogy egy ív hevert az asztalon, amelyen becsületszavukra kellett megfogadniok .. Megállapítják a vádlottak személyi adatait Ezután megkezdődött a jelenlevő vádlottak személyi adatainak megállapítása. Adorján Géza vállalkozónak, Okolícsányi László fővárosi tisztviselőnek, Heffner Gyula székesfővárosi mérnöknek, Hozmetz Ferenc egyetemi hallgatónak, Kaindel János a Vitézi Rend, Turáni Regős csoportja tagjának mondja magát. Figyelmet keltett, hogy az elnök valamennyi vádlottat külön-külön megkérdezte, hogy váljon résztvett-e a nyugatmagyarországi felkelésben. Miután az ügyészi vádiratban szereplő soroksári legények is elmondták személyi adataikat, féltíz órakor két fegyházőr között belépett a terembe Márffy József. Szürke zakóban, lakkcipőben van, folyton mosolyog. Amikor az elnök a bíróság elé szólítja, mosolya nevetéssé hangosodik. Elmondja, hogy 1898-ban született Csényen, római katolikus bankhivatalnok, részt vett a nyugatmagyarországi fölkelésben és jelenleg azért van elfogva, mert többrendbeli gyilkossággal vádolják. A tanácselnök ezutánelolvassa amely Adorján Gézát, Okolícsányi Lászlót és Márffy Józsefet mint felbujtókat, Heffner Gyulát, Hozmetz Ferencet, Palkó Józsefet, Veres Géza munkásbiztosító hivatali díjnokot, Kaindel zeneakadémiai növendéket, Srerolák Tibor minisztériumi díjnokot, valamint Pallér János, Wimmer György, ifj. Ott Mihály, a fiatalkorú N. M, Neumayer Mátyás, Kovacsics Artúr, Jilazsek Sándor, Böhm Sándor, a fiatalkorú B. M. és Drechsler Antal soroksári lakosokat mint tetteseket azzal vádolja, hogy 1923 január 16-án, körülbelül 300 ismeretlenül maradt társukkal együtt a Fővárosi Operettszínházban és környékén elkövették az ismert merényletet, a vádiratot. Kihallgatják a vádlottakat