Magyarország, 1924. október (31. évfolyam, 205-231. szám)
1924-10-31 / 231. szám
-¡■ _ - *• _ u, f , \ Vt ■ , W |\7II>’> \ ! * % íJmuI&H a - 7tra2tfOO Korona• -AAa.n A aa MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1924 OKTÓBER 31. PÉNTEK______________XXXI. ÉVFOLYAM 231. SZÁM Győzött a„konzervativizmus“! Úgy győzött-e az angol konzervatív ■párt, hogy megtartotta körülbelül harmadfélszázra rúgó mandátumának számát, vagy pedig úgy, hogy elnyerte az abszolút többséghez — s így a kormányzáshoz — szükséges 320 és egynéhány mandátumot?... Erről még nem tudnak e percben a londoni táviratok. Egyelőre csak az látszik valószínűnek, hogy az angol konzervativizmus összeszedte minden erejét s félreütötte a munkáspárt kezét, amely végérvényesen a hatalom után akart nyúlni. Ebben a titáni küzdelemben, mint két sebesen forgó malomkő között, majdnem összemorzsolódott a szabadelvű párt. De csak a párt, a pártkeretek, a mandátumok morzsolódtak öszsze, de nem maga a szabadelvűség gondolata. Ezt a kontinensen az első pillanatban furcsának fogják találni, de ha megnézik az angol konzervativizmus programját , szemügyre veszik e konzervativizmus évtizedes munkásságát, akkor nyomban átlátják, hogy dőreség a szabadelvűség viszszaszorításáról, vagy éppenséggel vereségéről beszélni. Igaz, a konzervatív párt és a szabadelvű párt között mély szakadékként tátongott ott a védővám és a szabadkereskedelem gondolata, de ettől a »vicinális« kérdéstől eltekintve, európai szemszögből nézve, az angol konzervatív párt kezeiben — akármilyen paradoxonnak is lássék ez, mégis jó lélekkel el lehet mondani — jó helyen van a szabadelvűség zászlaja. Az a konzervativizmus, amely felé az angol választók többsége fordul, mélységesen tiszteli a jogegyenlőséget, a szabadságot és a jogrendet. Ez a konzervativizmus az összes utakat megnyitotta a tehetség előtt s egyetlenegy hivatalt, vagy méltóságot sem zárt el valaki elől azért, mert ehez a valláshoz, ahoz a fajhoz tartozott, vagy ilyen, vagy amolyan politikai meggyőződést vallott. Ez a konzervativizmus sohasem tett s ma sem tesz ember és ember között különbséget, csak azt nézi, értékes munkát végez-e valaki a társadalom számára, igen vagy nem. Ez a konzervativizmus a legmagasabb polcra emelte a törvényességet s semmit sem üldözött kíméletlenebből, mint a törvényszegőt. A mostani választások agitációjában például az volt legélesebb fegyvere, hogy az uralmon levő kormány egy elkövetett bűnt nem üldöztetett. A megtorlatlanul maradt bűntettet választási programponttá avatta és azt hirdette, hogy olyan pártnak, vagy kormánynak, amely az elkövetett bűnt megtorolni nem tudja, nincs létjogosultsága. Ez a konzervativizmus nem üldözi az új gondolatokat ; a legradikálisabb irodalmi és művészi irányok éppen az ő uralma alatt bontották ki legszebb virágaikat. Ugyanilyen »liberális« a gazdasági élet fejlesztésében is. Az angol szabadelvű párt bizonyára lekicsinyli ezt a »liberalizmust« s vereségnek tekinti, hogy a küzdelemből nem ő került ki győztesen. Mi azonban, akik a kiaszott, lélektelen, megvénhedt, sőt a fajvédő konzervativizmus járma alatt nyögünk, az angol konzervativizmus győzelmét nem tudjuk csapásként felfogni s titokban azért imádkozunk, vajha annak a konzervativizmusnak fele, vagy negyede hullana ölünkbe, amely most Angliában győzött Benes: Magyarországgal kedvezően haladnak a gazdasági tárgyalások Bünügyi expozé a prágai parlament megnyitó ülésén 212 és negyed millió cseh korona az idei deficit. „A genfi egyezmény szelleme tengi át a cseh külpolitikát .“ Prága, október 30. (A Magyarország külön tudósítójának távirata.) Ma nyílt meg a parlament őszi ülésszaka. A terem éppenséggel nem látogatott, az ellenzéki padsorok majdnem üresen tátonganak és a kommunisták közül egyáltalán senki sem jött el, mert ma tartják a kommunista pártgyűlést. Elsőnek Sieczka pénzügyminiszter terjesztette be a jövő évi költségvetést, amely 272,25 millió cseh korona deficittel zárult. Utána Benes külügyminiszter következett, hogy előadja külpolitikai expozéját. A népszövetségi tárgyalások eredményeinek méltatásával kezdte beszédét, ismertette a genfi leszerelési jegyzőkönyv létrejövetelének előzményeit, s magának az egyezménynek rendelkezéseit, amelyeknek nagy nemzetközi fontosságot tulajdonít, mert ha agenfi jegyzőkönyv minden várakozás ellenére most nem is válnék valóra, azok az elvek, amelyek benne kifejezésre jutnak, többé nem tűnhetnek el a nemzetközi politika színteréről. Hangsúlyozta, hogy Cseh-Szlovákia külpolitikáját a genfi népszövetségi konferencia szelleme lengi át. Németország és Cseh-Szlovákia között nincsen semmi konfliktus, sőt ellenkezőleg, a lehető legjobb a viszony politikai és gazdasági téren s az is fog maradni, különösen ha a német birodalom, amint várható, legközelebb csatlakozik a Népszövetséghez. Jelezte, hogy Magyarországgal kedvezően haladnak a gazdasági tárgyalások s legközelebb Bécsben is megindulnak az osztréke-cseh-szlovák kereskedelempolitikai tárgyalások, amely alkalomból ő is látogatást készül tenni az osztrák fővárosban, hogy viszonozza a szövetségi kancellár prágai látogatását. Ami Szovjet-Oroszországot illeti, — folytatta Benes — a kisantant külügyminiszterei Belgrádban tartott tanácskozásukon cselekvési szabadságot tartottak fönn maguknak s ehez az elvhez most is ragaszkodnak. Erre csehszlovákia is kész elvileg elismerni a szovjet kormányt, föltéve, hogy a moszkvai kormány hajlandó azokat a nemzetközi kötelezettségeket vállalni, amelyeket a kisantant az elismerés előfeltételei gyanánt jelölt meg. Jelezte a külügyminiszter, hogy ilyen irányban már megindultak az előkészítő tárgyalások. Bélután fél: 85 főnyi abszolút többsége van az angol konzervatív Az eddigi eredmény: 194 konzervatív, 83 munkáspárti, 24 liberális, 2 pártonkívüli (A Magyarország tudósítójától.) Az angol választásokról eddig érkezett jelentésekből immár kétségtelenül kitűnik a most kormányon levő munkáspárt veresége és a konzervatívok nagy győzelme. 1924 október 29-ike éppen olyan nevezetes dátum az angol parlamentarizmus történetében, mint az a nap, amikor a munkáspárt uralomra jutott, mert igen valószínű, hogy a konzervatív párt abszolút többséget kap és így ismét visszatér a kormányhoz az egységes kormánypárti többség rendszere, amely a legutóbbi választásokig sohasem tört meg Angliában. A whig és tory párt felváltva volt hatalmon és a háború alkalmából alakult koalíciós kormányzás alkalmával sem a parlamentáris szükség, hanem a nemzeti egység dokumentálása lebegett az angolok szeme előtt. Hogy mi okozta a munkáspárt gyors letörését és a liberális párt megsemmisítő vereségét, azt a távolból bajos eldönteni, sőt maguk az angol lapok is, amelyek pedig közelebb állanak népük pszichéjéhez, csak találgatásra szorulnak. A Szinovjev-féle levélincidens bizonyára nem egészen, mert hiszen a konzervatívok még aznyári kerületekben is hódítottak, a munkásság pedig e levél miatt nem hagyhatta cserben vezérét. A legvalószínűbb oknak a munkanélküliség kérdése látszik, amelyet MacDonald nem tudott megoldani, sőt kormányzása alatt a munkanélküliek száma szaporodott. A konzervatívok ügyes taktikával elejtették programjukból a védővámos rendszert, ami az ipar föllendülésének, tehát a munkaalkalomnak perspektíváját nyitotta meg a munkások előtt. Ez lehet talán a legfőbb ok, ami a választók százezreit táborukba kergette és ismét előtérbe tolta Baldivin személyiségét. MacDonaldnak a helyzetről való tájékozatlansága annál inkább meglepő, mert hiszen a kormányzása alatt lefolyt időközi választásokon — amelyek Angliában mindig hű tükrei a nemzet hangulatának — egy esetet kivéve, a munkáspárt jelöltjei mind megbuktak és így érezniök kellett a néphegy irányának változását, akkor, amikor még szó sem volt Szinovjev leveléről. A választásokról a következő tudósításokat kaptuk : Béli 12 óráig 52 mandátumot nyertek a konzervatívok, a munkáspárt 15, a liberális párt 37 mandátumot vesztett Nagyon szlldad a londoni tőzsde London, október 30. (A Magyarország külön tudósítójának távirata.) Még a városi kerületekben is nehezen halad a leadott szavazatok összeszámlálása, mert a választásra jogosultak igen nagy számban járultak az urnákhoz és különösen a háromszögű választások eredményének megállapítása megy lassan. Példa erre Birmingham. Itt Curzon lord veje, Morley volt a munkáspárt jelöltje, aki csak nemrégen pártolt át Ramsay MacDonald hívei közé. A konzervatív Neville Chamberlainnel állott szemben és ötször kellett a leadott szavazatokat megszámlálni, míg végre hitelesen meg lehetett állapítani, hogy a konzervatív jelölt 77 szótöbbséget kapott. Déli tizenkét óráig ez volt a választások eredménye: a konzervatívok kaptak 164 mandátumot (nyereség 52 mandátum), a munkáspárt eddigi mandátumainak száma 77 (veszteség 15 kerület), a szabadelvű pártnak 24 mandátuma van (elvesztettek 37 mandátumot), a többi töredékpártnak 4 mandátum jutott, köztük egy kommunista is van. A legutolsó választásokhoz képest átlagosan 20 százalékkal növekedett a leadott szavazatok száma, de egyes londoni kerületekben és a nagy ipari