Magyarország, 1924. december (31. évfolyam, 257-279. szám)

1924-12-02 / 257. szám

2 MAG­YAR­ORSZÁG Budapest, 1924. december 2. kedd - -------- Békítési kísérletek a vesnostratiikus ellenzék és a házelnök, között Volzsonyi Vilmos béke formulája (A Magyarország tudósítójától.) Ma délelőtt a demokratikus ellenzéki pártok tagjai a Ház­ból közös tanácskozásra távoztak el. E közös tanácskozásról kiszivárgott az a hír, hogy va­sárnap a Ház elnökségének egyik tagja, Zsitvay Tibor alelnök találkozott Peid­l Gyulával és Vá­­zsonyi Vilmossal, hogy közösen megkíséreljék az ellentétek kiegyenlítését. Nem sikerült megállapodást létesíteni a kormány és az ellenzék között és ekkor Vázso­­nyi Vilmos azzal a kéréssel fordult Zsitvay Ti­bor alelnökhöz, hogy a többség és az elnökség teremtsen olyan közhangulatot, amely mel­lett kétségtelenül helyreáll a parlament nor­mális tárgyalási rendje. Azt a tanácsot adta, hogy a Ház elnöke tegyen békítő deklarációt, amely szerint fentartja a maga eljárásának házszabályszerűségét. Az el­nök fejtse ki annak sajnálatosságát, hogy fegy­veres erő alkalmazására került a sor, anélkül, hogy megkísérelhetett volna előbb az ellenzéki pártok vezetőinek segítségével a rend helyre­állítása és ilyen módon a fegyveres erő igény­bevétele elkerülhetővé vált volna. Az elnökség a jövőre vonatkozólag azt az ígéretet tenné, hogy ilyen helyzet ismétlődése esetén felfüg­geszti "az ülést, a pártok elnökeit értekezletre hívja össze és csak akkor rendeli el a fegyveres erő alkal­mazását, ha a pártok maguk nem gondos­kodnak a tárgyalás rendjéről. Azt ajánlotta még Vázsonyi Vilmos, hogy a mentelmi bizottság a pénteki ülésen kivezet­tett képviselőkkel szemben hozzon enyhe hatá­rozatot, mert hiszen a fegyveres erő a nemzet­­gyűlésen most alkalmaztatott először. Csak ar­ról az ülésről tiltsa ki a képviselőket, amelyből kivezettettek, nehogy olyan látszata legyen a dolognak, mintha tizenöt ellenzéki képviselőt azért tiltanának ki a Házból, hogy tőlük a ház­szabály revízió vitája alkalmával megszabadul­janak, így kétségtelenül olyan helyzet áll elő és olyan hangulat keletkezik, hogy az ellenzék éles fegyverekkel nem folytathatja a harcot és a normális tárgyalási rend helyreálltával talán megegyezés is remélhető. Mint értesülünk, sajnálattal állapították meg, hogy ez a kezdeményezett békekísérlet nem sikerült, a helyzet elmérgesedett és a kibékítés he­lyett a további harc kiélesítése került előtérbe. A belügyminiszter szerint a vidék is helyesli a házelnökség intézkedését Nincs és nem is lesz semmiféle sztrájkmozgalom (A Magyarország tudósítójától,­ Rakovszky Iván belügyminiszterhez a Magyarország mun­katársa azt a kérdést intézte, hogy milyen je­lentések érkeznek a parlamenti helyzettel kap­csolatban az ország különböző részeiből? A belügyminiszter ezt válaszolta:­­—­Az országban teljes a csend és a nyugalom. A vidéken egyenesen az a benyomás, hogy a hangulat a házelnökség intézkedései mellett van. A fővárosban sincs semmi nyoma annak, hogy a közönség­ bármely rétege izgalomban lenne a parla­menti események miatt. Arról sincs jelentésünk, hogy bármilyen sztrájk­­mozgalmat készítenének elő­ .Nem is hiszem egyébként, hogy ma­­a munkásság általános sztrájkra kapható volna, mert saját érde­kei ellen dolgoznék, ha ilyesmivel foglalkoznék. Munkatársunk más forrásból úgy értesült, hogy a sztrájk gondolata azért sem vetődött fel a­ munkás­szervezetekben, mert a munkanélkü­liek helyzetének súlyosbodásáért a felelősséget a szakszervezeti vezetőség nem vállalhatja. A munkaadók, nevezetesen a gyártelepek igazga­tóságai, csak kapva kapnának az alkalmon, ha a munkások most sztrájkba lépnének, a mun­kás­szervezetek ellenben nem­ volnának képesek olyan nagy összegeket kifizetni, amilyenekre szükség v­olna, a munkásság helyzete tehát csak rosszab­bodnék. Tisztára ennek tulajdonítható, hogy a munkás­ság soraiban a tüntető sztrájk gondolatával sem foglalkoznak. Miért volt szigorú a mentelmi bizottság javaslata? (A Magyarország tudósítójától.) Rubinek István a mentelmi bizottság előadója, a Ma­­­­gyarország munkatársának arra a kérdésére,­­ hogy miért javasol ilyen súlyos büntetést a mentelmi elé utalt képviselők esetében, a követ­kezőképpen válaszolt: — Itt nem a tárgyalásnak közbeszólásokkal való megzavarásáról volt szó, nem arról, hogy a tanácsko­zás rendjét megzavarták, hanem egyenesen arról, hogy két képviselő, Györki és Szilágyi ellenszegültek az elnöknek és noha az elnök felfüggesztette az ülést,­­ tovább folytatták beszédüket, társaik pedig animál­ták Györkit, és Szilágyit, hogy ne engedelmeskedje­nek. Ez nyílt szembehelyezkedés az elnöki rendelke­zésekkel és az elnöki tekintély teljes lejáratása. Itt pedig példát statuáló fegyelmi büntetést kellett hozni. Azokra nézve, akik részben maguk előidézői, részben pedig animálói voltak a cselekedetnek. Ez nem kö­zönséges­­turbulenciás volt, ahogy ezt a kifejezést régebben, hasonló mentelmi esetekben a kizárás in­dokául felhozták.­­ Ezért kellett ilyen súlyos ítéletet hozni és ak­i sem jellemzi jobban a helyzet súlyosságát, mint­hogy a képviselő közbekiáltása felszólította társait, hogy­ valaki üljön be az elnöki székbe. Ennek a megismétlődését teljesen lehetetlenné kell tenni és ebből a célból kellett példát statuálni. “Azt hittem, hogy más Kancellár im Seipel helyett és az jobban csinálja a dolgokat* Jávorét! Károly, Seipel Kancellár merénylője, zavarosan védekezik. — A tör­­vényszék elutasította a védő indítványát, hogy esküdtszék tárgyalja az ügyet Bécs, december 1. 9(A Magyarország külön tudósít jártak tele­­fonjelentése.) Ma reggel kezdődött meg Jávo­rok Károlynak, Seipel kancellár merénylőjének bűnpere, s az országos főtörvényszéken, amely alkalomból a­ rendőrség nagyszabású óvóintéz­­kedéseket tett. Maga az országos­­ főtörvényszék elnöke, Altmann dr. vezeti a tárgyalást, a­­vá­dat pedig Immendörfer dr., a bécsi ügyészség vezetője képviseli. A tárgyalás kezdetén Hoch­­singer dr. védő azt indítványozta, hogy a­ tör­vényszék utalja ezt az ügyet az esküdtszék elé, de a­­ bíróság elvetette ezt az előterjesztést. Ez­után megkezdődött a vádlott kihallgatása, aki arra a kérdésre, hogy bűnös-e, kijelentette, hogy neva és hogy nem akarta megölni a kancellárt. Védekezése azonban zavaros, mert azt kijelenti, hogy gondolt ugyan a merényletre, de mégsem akarta a tettet végrehajtani. Vallomásából ki­tűnik, hogy a magyarországi kommunizmus ideje alatt a vörös hadseregben szolgált, de megszökött. Kijelenti, hogy tagja volt a textil­­m­­unkások egyesületének. Elnök : Politizáltak abban az egyesületben? — Csak átkozódtunk és szitkozódtunk! Elnök: Miért mondta, hogy ellenszenveit érzett a szövetségi kancellár iránt, azokon a gyűléseken támadt az ellenszenve ? Igen, mert csak őt szidták és senki mást. — Beszélt a feleségével is arról, hogy­ Sei­pel kancellárt tartja a maguk nyomorúsága okozójának ? — Nem. Elnök. De hiszen a felesége vallotta, hogy ön egyszer azt mondta, ha Seipelnek azt kel­lene ennie, amit mi eszünk­ ,akkor máskép be­szélne. Mondotta ezt ? — Lehetséges. _ — És mondta-e azt, hogy jobb volna, ha osdszár volna, akkor, rend volna és nem lenne nyomorúság ? — Lehet, hogy mondtam, de akkor is csak viccet akartam csinálni, egyébként nem emlék­szem rá. Elég ok, hogy megöljünk valakit, ha ellen­szenves nekünk? Nagyon szomorú volna, ha mindenkit meg kellene ölni, akit az ember nem­ szeret vagy nem szívlelhet. —■- Úgy gondoltam, hogy akkor jobb lesz. — Hogy gondolhatott ilyet? -- Azt hittem, hogy majd más kancellár jön Seipel helyett, és az­­jobban fogja csi­nálni a dolgokat. — Hogy tervezte azt, hogy szemtől-szembe fog kerülni a szövetségi, kancellárral és hogy akarta a tervet végrehajtani? — Ezzel nem voltam tisztában, nem is gon­doltam rá. Aká­­r nem is azzal a­ szándékkal mentem el, hogy mindenáron meg fogom ölni, csak akkor, ha véletlenül alkalom kínálkozik. — Fájdalom, kínálkozott az alkalom. Be­­szélje el, miképpen történt a dolog? Javorek ezután részletesen elmondja a me­rénylet történetét. Elnök: A vizsgálóbíró előtt azt vallotta, hogy május 30-án és 31-én furcsa gondolatai voltak..Mik voltak azok ? — Öngyilkos akartam lenni. — Hogy-h­ogy ? — Minden nap és minden percben más és más gondolatom volt. — Aztán hol akarta magát agyonlőni ? — Azt még akkor nem tudtam. — Mikor Badenbe utazott, még nem vált ilyen terve, hiszen megváltotta a jegyet haza­felé. Mennyit vett föl a betegpénztárban ? — Nyolcszázezer koronát. — Nagy összeg volt az akkor s annyi pénz­zel legalább pillanatnyilag szabadult a nélkü­lözésektől. Ideje lett volna azon gondolkoznia, hogy jobb megélhetés után néz. Megkezdődött Seipel kihallgatása Délután negyed két órakor érkezett a tör­vényszéki palotába Seipel volt kancellár, akit két segédpap kísért el. A tör­vényszék el­nöke nyomban megkezdte kihallgatását. A volt kancellár elmondta, hogy az első pillanatban sejtelme sem volt semmiről, csak két ütést ér­zett a mellén, azt hitte, hogy a mozdony ka­zánja robbant fel. De mikor látta, hogy a­ tömeg ráveti magát egy emberre (e szavaknál Seipel a vádlott felé fordul), akkor jutott arra a tu­datra, hogy merénylet történt. A kocsihoz már nem tudott menni, össze­rogyott és elvesztette eszméletét. Elmondta a volt kancellár az elnök­­kérdésére, hogy körülbelül öt hétig kezelték a kórházban, de bizonyára csak azért tartott olyan sokáig, mert régen cukorbajos és ez a betegsége tette súlyossá az állapotát. Az ügyésznek nem volt kérdése Seipel­hez, Hochsinger dr. védő azonban engedelmet kért, hogy kérdezhessen. Felvetette azt a kérdést, hogy most miképpen érez a vádlott irán­t, meg­bocsátott-e neki . Az elnök élénken tiltakozott a kérdés ellen és feloldotta a tanút a válasz alól. Seipel kancellár azután távozott a terem­ből és mikor kifelé ment, jóságosan nézett a vádlottra ________ A Nemzeti BSss-sk sBéSssfáksa Jelentése : eSsvaxa- 8«sír­rag80 ©S Amszterdam .......................... 30.115—30.270 Hollandi forint...................... 29.815-30.070 Belgrád ................................. 1084—1090 Dinár ........... 1064—1083 Bukarest................................. 377—383 bei . . .­............................. 372—384 Brüsszel ................................. 3663—3683 Belga frank .............................. 3633—3663 Kopenhága ......... 13.015—13.085 Dán korona ......... 12.815—12.950 Krisztiánia.................. 11.010—11.070 Norvég korona ......................10.810—10.995 London...............­ . . . . 345.000—347.000 Angol font................. • • 342.000—346.000 Milánó...................... 3240—31260 Líra......................................... 3220-3253 Newyork •••....••• 74.530—­74.930 Dollár...................................... 74.030—74.590 Párizs, francia frank ..... 4080—4060 Prága...................... 2234-2246 Cseh korona ........ 2214—2283 Szófia ..................................... 539—543 Lova .................................... 534—542 Stockholm ......... 20.075—20.185 Svéd korona 19.825—19985 Zürich...................................... 14.390—14.463 Svájci frank .......................... 14 290—14.435 Bécs ................................ . 104.95—105.55 Osztrák korona ....... 104.45—105.55 Berlin.......................... . . . 17.735—17.838, Márka...................................... 17.635-17.802

Next