Magyarország, 1925. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

a MAGYARORSZÁG Budapest, 1925. január 1. csütörtök Be akarják kapcsolni a Rádióklubbot a legújabb erzsébetkörúti kártya-klubba Rádió-hangversenyekkel akarják becsalni a játékosokat (A Magyarország tudósítójától.) A legújabb és legszebb budapesti kártya kaszinó, a Magyar N­emzeti Renaissance Társaság dolgát jóideg­­zetű, erősakaratú, várni és küzdeni tudó embe­rek intézik. Olyanok,, akik m­ár alaposan isme­rik a kissé ingoványos területet, amelyen mo­zognak, tudják, hogy a nagy fellángolást a leg­több esetben már rövid idő múltán követi az egykedvű belenyugvás, olyan kipróbált tőkések állják most a harcot,a csodaszépen berendezett erzsébet körúti klubhelyiségben, akik nemcsak a kártyások lélektanát ismerik, hanem kissé a közvéleményét és a hatóságét is. A selyemkárpito­s termekben, amint a Ma­gyarország már ismertette, nagyon nehezen gyülekeznek a­ tagok és a vendégek Esténként egyedül a bordóvörös kárpitozásé , étteremben van valamelyes élet. A szó teljes­­értelmében pazar ennek a teremnek a berendezése. Renge­teg selyemernyős lámpa világítja meg a ter­met, amelyben esténként Orosz Alfréd ül a zon­goránál. A teremben azonban sokkal több a pincér, mint a vendég, alig két-három asztalnál üldögélnek, szomorú a hangulat, a tánchely is hiába várja a táncosokat, kártyásnak pedig se híre, se hamva. A Renaissance Társaság ma még megfelel hivatásának. A művészetet istá­­polná, a társaság­­vezetősége máris több képet küldött fel a kaszinóba, ahol nem­ tudnak velük mit kezdeni, mert sajnálják a­­selyemkárpitot, amelyet, ha­ lehet, megkímélnek a szögektől — még azokban a termekben is, ahol most a re­mekbe készült bakkasztal és a chemin-asztal remetéskedik. Azt hihetnék, hogy a pénzcsoport, amely a kaszinó berendezésébe­­ fektetért négy és fél­­milliárdot a kártyával szeretné kamatoztatni, elvesztette kedvét.. .megriadt­­a. • közönytől, amellyel Budapest részéről találkozik és vis­­­szahökken a hatóságok merev állásfoglalásától. Erről azonban szó sincs. Amint az alábbiakból kitűnik, a Nemzeti "Renaissance Társaság" nevét bérlő pénzcsoport tervének egyetlen pureikáját sem adta fel, sőt olyan változatokon dolgozik, amelyek bizonyára élénk feltűnést fognak kel­teni. Miután máris, látható, hogy a Magyar Nemzeti Renaissance Társaság • neve esetleg i­ánt. igen , válik be jó cégérnek, új terv meg­­v­a­lósí­tásán­ fárdóznatv­a. R­oya­l-szá­llóbeli klub kom­­olyhangúl árú elnöki, szoba,jóban. A terv megva­lósítását heteken át tartó tárgyalás előzte­­ meg,a ’kártíralá­t&ot­j.kin­ézetni akaró pénzcsoport és a Magyar Rádióamatőrök Egyesülete között. Erről a klubról­ tudni kell, hogy a k­ereske­­delmi k­in­isztérium igen nagy szerepet szánt ■neki a rövidesen napvilágot látó rádiórendelet végrehajtási utasításában. A Rádióklub fogja hivatalosan véleményezni a vevőállomások iránt benyújtott­ kérelmeket és így minden rádióállomással rendelkező magyar állampol­gár tagja lesz a Magyar Rádióamatőrök Egye­sületének. A Rádióklub, amelynek alapszabá­lyait csak az országos főkapitányság késedel­­lyeskedése miatt nem hagyta eddig jóvá a bel­­ü­gyminiszté­rium­, hivatalos színezetet kap az­zal, hogy elnökének az egyik, rádió­ügyekkel fogl­­­a­­­kozó á­l­lam­t­itkárt, a­lelnökének pedig a­z egy­­­ik, ugyancsak rádiószakértő miniszteri tanácsost szemelték ki. Tulajdonképpen az alapszabályok jóváhagyásának késése akadályozta meg a szer­ződés megkötését. A kártya­klub igen nagy előnyöket biztosít a Rádióklubn­ak, amelynek a Royal,szálló félemeletén helyiséget és laboratóriumot adna a pénzbeli támogatás ínei­lett. A­- tervek mül közé tartozik az is, hogy az étte­remben nagy és erős vevőállomást­ szerelnének fel, úgyhogy a­ kaszinó látogatói esténkénti pá­rizsi meg- -londoni hangversenyben gyönyör­ködhetnének. A kaszinó­­olvasójában szintén felszerelnének egy vevőállomást, ezt azonban már nem hangosan beszélővel, mint az étterem­ben, hanem hallgatókagylókkal. A Magyar Rádióamatőrök Egyesületével való fúzióra fő­ként az ösztökéli a Renaissance Társaság neve alatt működő csoportot, hogy a Rádióegyesületet sok ember látogatná, rendkívüli arányban megnövekedne a ka­szinó forgalma és így megkezdődhetnék a 11 emeleti termekben a kártyajáték. Természetesen a tervek közé tartozik az is, hogy mái,­­ a látszat kedvéért is, bizonyos határt szabnának a Rádióegyesület tagjai részére, akik csak az I. emeleti terméket látogathatnák, míg a kártyatervnek szentélye csak azok előtt tárulna fel, akik érdemesnek mutatkoznak rá. A fúzió —ezt hangsúlyozni kell — még nem befejezett tény, mert a Magyar Rádióamatőrök Egyesületének vezetői a kézenfekvő előnyök ellenére is húzódoznak még a szövetségtől. A Magyarország tudósítója meggyőződött erről. A Rádió Klub vezetői kellőképpen érté­kelik a rendelkezésükre bocsátandó nagyszerű egyesületi helyiséget, de — egyelőre­­—­ még­ tartanak attól, hogy a Rádió Klub nevét be fogja árnyékolni a második emeleten folyó kártyacsata. Érdekes, hogy ezzel szemben Bucsinszky és tár­sai bizonyosnak tartják, hogy már legközelebb a magyar Rádióamatőrök Egyesülete révén kezdhetik meg nagyszabásúnak remélt műkö­désüket. Érdekes, hogy a Magyar Nemzeti Renais­­sance Társaság emberei szintén a konkurrens kártyaklubok féltékenységére és irigységére vezetik vissza az ellenük irányuló mozgalom megindítását. Nem is csinálnak titkot ebbeli meggyőződésükből, továbbá­­vélekedésükből sem, hogy a gombamódra elszaporodott kis kártya­­klubok módosabb, előkelőbb kártyásait idővel mind fel fogják szívni. — Csak várni kell tudni. Ezt hangoztatják J­áno­s­ ún talán a tündér­­fényben úszó étterem­ üres asztalai mellett, a már-már csüggedő hitű tagok előtt. — Csak lassan, nyugodtan, van, idő, van pénz, ki tudjuk várni a kedvező fordulatot. És ezért ma még nagyon megbecsülik azo­kat a gyérszám­i látogatókat is, akik csak a pompás zene és az igazán jó étkezés kedvéért keresik fel a, Renaissance kiu­got, amely ma olyan, mint Csipkerózsika: még alszik, hogy fölébredve, boldogan ölelje magához Budapest kártyásait. Harmincezer lovat akar a szovjet kiszállítani M­agyaro­rszágbó­l ? Teljes a pangás a lóvásárokon (A Magyarország tudósítójától.) Az orosz­­szovjet kormány érdeklődött a bécsi nagykeres­kedők útján, hogy várjon kapható volna-e Ma­gyar­országon 30,pót­­kiszállításra, alkalmas ló. Ifjabban több külföldi kereskedő járt nálunk,­­különösen­­ Prágából­ és Milánóból hasonló cél­lal és kedvező eredménnyel, ami világosan bi­zonyítja, hogy a magyar lótenyésztés világhíre a megszállott­ viszonyok dacára sem csökkent. Megkérdeztük W­einbe­rger Miksa lókeres­­kedős, hogy lehetséges-e ana 30.000 ló felhajtása oly feltét­elek mellett, hogy a vevők csak a ma­gyar határon űzetnék^ a vételárat, -. iifoltnh­o­­gyan aa oroszok lei -,e*?k az üzletetr^a.'ITFI e h ;-mostani nehéz*körülmények között ez víz ‘üzlet csak úgy jöhetne létre, ha vagy egy nagy hely­beli vállalat niválissírozn­á az egész szállítást, vagy pedig oly megbízást, kaphatnának, mely­nek értelmében feltétlen­ül átvennék átlagárban a lovakat s akkor a­­kereskedők közösen, hitelre vásárolnának. Ma, amikor 8—10 millió­s egy lónak az ára s készpénzzel csak nagyon kevés kereskedő, vagy talán senki sem dolgozik, min­denesetre nehézségbe ütközik két hónapig ilyen hatalmas összeget nélkülözni. Ennyi ideig pedig feltétlenül eltartana az összevásárlás. Általában igen nehéz ma lovat eladni, mert, sohasem volt ilyen kevés vevő, mint éppen mostanában. Aki pedig vesz, annak két héten belül el kell adnia, mert különben a hasznot ráfizeti a költ­ségekre. Ennek oka, szerinte, a pénz hiánya, mit nagymértékben csökkentene egy ilyen ha­talmas vállalkozás. A lókereskedők természete­sen nagy készséggel vállalkoznak a szállításra ma, amikor alig keresnek meg 2,3 milliót egy vásáron, amellett még áreséseknek vannak ki­téve és szorongatja őket a sok adó is. A búza 12.500, a rozs 5000 koronával olcsóbb (A Magyarország tudósítójáról.) a ga­bonai ozmio­­­ina­­is lanyhán nyílott. Az amerikai piócákról is lanyha­ irányzatot ás további átlagos ,1 centes ár­esést ' jelentettek búzánál ás rozsnál. A budapesti tőzs­dén a kereslet tartózkodó, ti kínálat is feltűnően cser­é­ély, csak zárlatkor alakult ki némi forgalom ,és szír­iaiig­i mntegy 10 vágód búza csere­/ gazdát 1:1.5—1.7 ezer koronával alacsonyabban a tegnapi árainál. A malmok mit sem tudtak nagyobb búza tételekhez jut­ni,­csak egyes vagonokat kínáltak az eladók. Zárlat­kor hevesmegyei 77-es búzáért 520, lisntvidékiért 523, 530—532,5 ezer koronát fizettek félkasszával budapesti paritásban. A rozs ára is .cselt mo­t­orottá­ ml. E cikkből néhány vágónk adtak el . 450—115 ezer koronával Bu­dapest, paritásban és 404­—405 ezer koronával Pest­­megyei állomásokon. Egy vágón rozs dunántúli ál­lomáson 420 ezer­­koronás áron kelt el.­­ A­ takarmánypiacon­ csak­­ tenger­iben, és zabban volt üzlet, de mindkét cikkből­­csak 4-­5 vágón cserélt gazdát. Dunántúli zabért 405.000 koronát űzettek Budapest paritásban. Budapesten fekvő szokvány zzab 425.000 koronás áron talált vevőre. Kereslet főként csak a Budapesten tárolt jobb zab iránt­ van. A tengeri üzlet, csendes. Gyula állomáson 233, Sárbogárdon 240, budapesti paritásban 260.000 koronával adtak el prompt mor­zsolt'tengeri­.' Egy vagon korpa zárlatkor 223.000 koronával cserélt gazdát a­ Budapest. A magpiacon nincs változás. Csaj magvakban néhány türedék­­vagoon­os tétel cserélt gazdát és pedig tökmag 4800, lenmag 7000, napraforgó 3000 koronás­­áron. Román származású dió Budapesten elvámolva 14—14.25 ezer korona vagontételekben. iMc­kszf 19—19.50 ezer koro­nát fizettek. Csillagfart /‘3400, a sörös bükköny 3000 koronával kelt el kg-ként, állomásokon. A hüvelye­sekben nem volt üzlet. A bab elhelyezhetetlen. A lisztpiaj ü­zlettelen. A malmok kivi­teli üzlete dejesen szüne­tel, a belső j­egya­sztá­s részéről is gyengült a keres­let. A malmok 9000—9200 koronás ,duplanullás alapon kalkulálják lisztjeiket februáro n járódusai. A tőzsdetanács hivatalos árjegyzése d­00 kg-ként, Budapesten ezer koronákban­: 76 kg-os lisztvidéki búza 517.50—500, pesti me­g­yei és dunántúli 513—517.50, 78-as rozsvidéki 327.50—530, perimegyei és dunántúli 525—527.50, rozs 430—435, takarmány­árpa 400—420, sörárpa 471—-500,■■köles 260—270, zab 410—420, tengeri 255—260, repce 600—690, korpa 225— 280. Egy kivételével az összes angol domíniumok ellenzik a birodalmi konferenciát London, december 31. A Daily Telegraph diplomáciai tudósítója jelenti, hogy egy kivételével valamennyi dom­i­­nium a genfi jegyzőkönyv tárgyalására, össze­hívandó birodalmi értekezlet ellen van, amely jegyzőkönyv ellen a fentem illett kivétellel va­lamennyien a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetnek. Most már világos, hogy a domíniumok csupán saját kormányaik és paria­mentjeik hozzá­járu­lásával, keverednek háborúba. Más lesz a kér­dés, ha a brit birodalom, valamelyik tagját tá­madják meg. Az ilyen támadás esetét kivéve, a domíniumok törekvése általában arra irá­nyul, hogy önmagukat előzetesen ne kötelezzék arra, hogy bizonnyos bekövetkezendő feltételek mellett kelljen háborút folytatniuk. ___ _ SIEM ft MuffiSIM 14 VARJAS || | sf

Next