Magyarország, 1925. március (32. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
lf Mra 2000 korong #' magyaroMag mai iuii——WMMiUUfjt.jgaMWH—ini'ifWHiwTHmiiwti i*m mi ii inni jjm.um i «m mwi BUDAPEST, 1925 MÁRCIUS 1. VASÁRNAP_______________XXXII. ÉVFOLYAM 49 SZÁM Ebért halott A német köztársaság elnöke meghalt és e pillanatban senki sem tudja, hogy mi merül el vele együtt a sírban, amelyben a szíjgyártólegényből lett államfő örökre eltűnik a világ szeme elől. Franciaországban a köztársaság intézményeiben, lelkében, szellemében, törvényhozásában, közigazgatásában, levegőjében, hadseregében és hagyományaiban él. —. Németországban a köztársaságnak jóformán csak alkotmánya van és ezt az alkotmányt képviselte Ebert csodálatos hűséggel, mai osztással, egyszerűséggel és becsülettel. Szociáldemokrata volt, — ám azt lehet mondani, hogy csak addig volt az, amíg nem lett a köztársaság elnöke; mert azután nem volt szocialista és nem volt nacionalista — maga volt a köztársaság alkotmánya, önnön múltjától, sőt szinte önnön személyétől is elzárva, — nem is mint ura, hanem mint szolgája a legfőbb hatalomnak. Önmagát fegyverezte le, amikor meghajolva a weimari birodalmi gyűlés választásai előtt, elfoglalta az elnöki széket, de fájdalom, hiába történt ez a lefegyverzés A régi Németország tovább élt a halála után is és a tegnap egyre döntögette azt a republikánus trónt, amelyről a forradalom letépte az abszolút császárság bíborát. Egy élesszemű német publicista abban látja a S Németország súlyos belső válságainak okát, hogy a német demokrácia csak formalizmus maradt, a paragrafusok vékony papírkérge, amely alatt a császári Németország lelke, szelleme lobog minden intézményben. A császárság özvegyei valahogy csak a háború melléktermékének látják a német köztársaságot, ami nem új jelenség, hisz a harmadik francia köztársaságról is azt mondták kezdetben, hogy az nem Franciaországnak, hanem Bismarcknak és Moltkénak köszönheti életét, s az a köztársaság mégis megszilárdult, tűzálló lett és visszaszerezte Franciaországnak azt, amit III. Napóleon császársága elvesztett , így lesz-e Németországban is, s nem tudjuk. A hajdani szíjgyártólegény, aki Bebel és Scheidemann iskolájában nevelkedett és a világ legfegyelmezettebb munkásmozgalmának jobbszárnyán csatázott évtizedeken át, szinte eszményi egyszerűségben éstisztaságban képviselte a republikánus Németországot. Aki alulról került magas polcra, annak százszorta kényesebbnek kell lenni és morális és politikai vonatkozásban örök igazság, amit egyszer Napóleon mondott Metternichnek : »ha a maga urát megverik a csatában, az számára nem jelent semmit, császárként megy vissza oda, ahonnan jött — ha engem egyszer megvernek, én mindent elvesztettem. Ebertet nem verték meg soha, nem abban a hadjáratban sem, vagy inkább : hajtóvadászatban, amelyet a reakció a Barmat-ügyben vezetett ellene, szinte vadállati kíméletlenséggel. Romantikus pályafutásához valahogy nem illik ez a szó, hogy »karrier« új miliőjébe került csak a kötelességteljesítésnek és maga is csak véletlennek tekintette, hogy benne ért a köztársaság elmki székének magaslatára a német demokrácia világtörténelmi szerpentinútja. Sírjának peremén elborult szívvel búcsúzik tőle nemcsak a német demokrácia, de minden ember, aki Európa békéjéért él, harcol, kínlódik és dolgozik. Nagyon biztató a mai vetésjelentés Az eddigi kár elenyészően csekély, az időjárás eddig kedvező A földmívelésügyi minisztérium mai vetésjelentése szerint az időjárás túlnyomórészt na- Híjon enyhe és február közepéig száraz volt. A hőmérséklet ezen egy hónapnyi idő alatt ebben az évszakban még alig tapasztalt magasságot ért el. Február közepe óta a hőmérséklet kissé csökkent ugyan, de azért még mindig magasan a normális felett áll. Gyenge éjjeli fagyok csak ritkán és elszórtan mutatkoztak az országban. Csapadék az elmúlt hónap túlnyomó részében alig volt. Csak február 18-án veszi kezdetét az esősebb időjárás. Február 22-én országos terjedelmű eső volt. Február 23-tól kezdve a csapadék ismét csökkent. Az országos esőtől eltekintve, a többi öt-hat csapadékos nap ázott területe az országos területnek mintegy 80—85 százalékát teszi. Legkevesebb csapadék jutott Komárom, Esztergom, Hont és Nógrád vármegyék területére. A tavaszi vetések alá szükséges szántási munkálatok az enyhe időjárásban — mint a rendkívüli jelentésben említtetett — általában véget értek s a legutóbbi esők lehetségessé tették ezeknek a munkálatoknak azon a nagyon kevés számú helyen való bevégzését is, ahol a talaj rendkívüli kötöttsége azt a csapadék lehullása előtt meggátolta. A szokatlanul enyhe időjárás a gazdákat már a vetés megkezdésére is sarkalta és pedig úgy a szántóföldeken, mint a kertekben. Így megkezdték az árpa és szórványosan a zab és borsó vetését, a korai burgonya ültetését, a hagyma elrakását. Nyitják, metszik a szőlőket is és folyamatban vannak a kerti munkálatok is. Az őszi vetések közül a korán elvetettek egyenletesen kikeltek, élénk zöldek. A legutóbbi csapadékos napok után a vetések csaknem mindenütt erőteljes fejlődésnek indultak. A késői vetések most kezdenek kikelni. A vetések, bár hótakaró nem volt, fagykárt alig szenvedtek. Az egerek és varjak által megtámadott vetések kezdik már a kárt kiheverni sminden remény megvan arra, hogy végeredményileg ezek a károk legtöbb helyen elenyészően csekélyek lesznek. A takarmánykészlet kellő beosztás mellett az új zöld takarmányig elegendő lesz, sőt több helyen fölösleg is marad. A jószág egészségi állapota általában kielégítő. Csak szórványosan fordult elő mételykor, sertéspestis, száj- és körömfájás, valamint baromfikolera. Harlokuk a Rókusban „ Márffyék vésztörvényszékének** legújabb áldozata Kiss Ferenc mellbe lőtte magát, mert halállal fenyegették Márffy barátai (A Magyarország tudósítójától.) Ma déli féltizenkét órakor az Aréna út 84 szám alatt levő Hollandia kávéházban öngyilkosságot követett el az erzsébetvárosi bombamerénylet egyik főszereplője, Kiss Ferenc 21 éves fiatalember, akiről a bombaper nyomozása és főtárgyalása során nagyon sokat hallott a nyilvánosság. Kiss Ferenc volt az, aki a rendőrséget Márffyék társaságának működéséről részletesen informálta és Kiss Ferenc letartóztatásba is került. Vizsgálati fogságba jutott, ahonnan azonban szabadon bocsátták. Kiss Ferenc ekkor Németországba szökött, mert félt azoktól a fenyegetésektől, amellyel Márffy Józseféit szabadon levő társai illették. Németországból ügyvédjének, Vajda Béla dr.-nak levelet küldött, amelyben bejelentette, hogy Márffyék a vizsgálati fogságban hogyan leveleztek és érintkeztek egymással és hogyan készültek a tárgyaláson való viselkedésükre.. Kiss Ferenc levele alapján megindult a törvényszéki nyomozás, azonban, mint ismeretes, Márffy titokzatos leveleire nem találtak rá. A bombaperben elhangzott ítélet után két héttel Kiss Ferenc visszajött Budapestre és itt azonnal jelentkezett a rendőrségen, majd az ügyészségen. Azonban semmiféle intézkedést nem tettek ellene és Kiss Ferenc itt várta édesanyjának lakásán, hogy az ő ügyében szükséges-e valami lépést még tenni. Azonban semmi ilyesmire nem került a sor, Kiss Ferencet ismét kihallgatták, ítéletet azonban nem hirdettek előtte és a fiatalember állás és foglalkozás nélkül tartózkodott Budapesten. Gyakran jelent meg a rendőrségen és több esetben bejelentette, hogy a régi társasága milyen magatartást tanúsít vele szemben. Két nappal ezelőtt megjelent a főkapitányságon Kiss Ferenc védője, Vajda Béla dr. és bejelentette Schweinitser rendőrkapitánynak, hogy védencét, Kiss Ferencet, a Márffy társaságába tartozó szabadlábon lévő fiatalemberek három nappal ezelőtt életveszélyesen megfenyegették. Ez a megfenyegetés a Valéria-kávéház előtt történt. A bejelentés szerint Kiss Ferencet rendkívül idegesítette az újabb fenyegetések megkezdése és ezért védelmet kért a rendőrségtől. A rendőrség kérte Vajda dr. ügyvédet, hogy küldje el a főkapitányság politikai osztályára Kiss Ferencet, azonban Kiss Ferenc ott nem jelentkezett. Ma délben pár perccel féltizenkét óra előtt a főkapitányság sajtóirodájába betelefonált Kiss Ferenc és a lapok rendőri rovatvezetőinek a figyelmét felhívta arra, hogy az Aréna úton lévő Hollandia-kávéházban szenzációs esemény játszódik le. A Magyarország munkatársa beszélt telefonon Kiss Ferenccel és megkérdezte, hogy miről van szó ? — Telefonon nem mondhatom meg. Okvetlenül kilőnek ki az urak, mert nem mindennapos eseményről van szó. A titokzatos híradás alapján a Magyarország munkatársa autón sietett ki a Hollandia-kávéház elé. Abban a pillanatban, amint a kávéház kilincsét megfogtuk, revolverdörrenés hangzott a kávéházból. Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy Kiss Ferenc öngyilkossági kísérletet követett el. A kávéház arénaúti oldalán lévő páholyszerű fülkében a márványlapú asztal mellett, a kávéház egyik pamlagán Kiss Ferenc mellbelőtte magát. A golyó a mellkas jobboldalán fúródott be, átütötte Kiss Ferenc tüdejét, aki eszméletlenül rogyott össze. A régimódi kis forgópisztoly leesett a földre. A kávéház márványasztalán ott volt a rendőrséghez és Vajda Béla ügyvédhez címzett levél, ott feküdt az a néhány sor a hírlapírók számára, amelyben Kiss Ferenc azt írja, hogy üldözői, akik azt hitték, hogy ő fél a haláltól, elérték céljukat, véget vet életének