Magyarország, 1925. április (32. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-01 / 74. szám

­­I . Egy nap alatt egy paragrafust tárgyalt le a bizottság a választó­mat javas­latból Minden ellenzéki indítvány­t elvetettek, Vázsonyi egyetlenegy módosítványának kivételével szerint azépet kell a,snégy elemi*, mei*t az iskolában vallásra oktat­ják és fegyelmezik az em­bert (A Magyarország tudósítójától.) A nemzet­gyűlés választójogi bizottságra ma délelőtt Kállai­ Tibor elnöklésével megkezdte a vá­lasztójogi javaslat részletes tárgyalását. A címhez Szilágyi Lajos szólalt föl. El­ismeri, hogy a miniszterelnök őszintén nyilat­kozott álláspontjáról, amikor kijelentette, hogy ennél a törvényjavaslatnál a politikai hata­lomról vam szó. A szövetkezett ellenzék azon­ban a kormánnyal szemben elsősorban emberi és állampolgári jognak tekinti a választójogot és mely áthidalhatatlan el­lentát van a kormány és a szövetkezett ellenzék áláspontja között. A miniszerelnök, amikor az általános vá­lasztójog veszedelmeit eni­eget­te, olyan rém­képeket festett, amelyek nem léteztek. Az ál­talános választójog nem jelentheti a munkás­ság uralmát a polgárság felett, mert Magyar­­országon a polgárság van többségben és már ezért sem kell félteni a társadalom rendjét. A m­iniszterelnök beszéde a mostani meg­ítélés szerint kimerítette annak a bűncselek­ménynek a kritériumát, amelyet ha mi követ­tünk volna el, különösen pedig népgyűlésen, nemzetgyalázásnak nevezett volna valamelyik szolgabíró vagy valamelyik királyi ügyész és eljárást indíthatott volna ellenük. Mi tagad­juk, hogy­ az ipari munkásság egésze teljesen eltávolodott volna a nemzeti ideáltól. Azt is ta­gadjuk, hogy a mezőgazdasági proletariátus általában a kultúrának olyan alacsony fokon áll, hogy nem tudja felismerni a valódi nem­zeti érdekeket és főleg csak helyi szempontok­ból bír­ál el mindent. Nem lehet mondani, hogy­­nagy számban vannak olyan polgárok, akik nem rendelkeznek még kellő­­ ítélőképességgel, mert ha vannak is ilyen polgárok, nem lehet azt mondani, hogy olyan nagy számban vol­nának, hogy a miniszterelnöknek ez a szűk választójoga elfogadható lenne. A miniszterelnök úr mindig szélsőségektől fél és a forradalom veszedelmeire mutat rá. A mi­ álláspontunk az, hogy a forradalmat az a kormányzás érleli és készíti elő, amelyet a mi­niszterelnök úr folytat. A miniszterelnök úr­nak ez a beszéde osztályharcot jelent, felülről lefelé. Ezek ellen nem a választójogi törvény­javaslat lesz a hígjobb óvszer, hanem a preven­tív törvényhozói munka, a gazdasági, szociális és közszabadsági preventív törvényhozási in­’­tézkedések. , , , , , ■ A miniszterelnök úr beszédéből megértet­tük, hogy semmi kilátásunk sínes arra, hogy akár a választójogi bizottság tárgyalásain, akár a plenáris tárgyaláson valami nagyobb jelen­tőségű­ indítványunkkal célt érjünk. Ennek dacára részt veszü­nk a választójogi bizottság tárgyalásain és pontról-pontra végigvesszük az egész választójogi törvény­­javaslatot, sőt már mint köztudomású, annak idején majd a demokrácia jegyében szövetkezett pártoknak azt az indítványt fogom, tenni, hogy a plenáris tárgyaláson is vegyünk részt, bár indítvá­nyaink­ elfogadását nem reméljük. Bethlen István gróf miniszterelnök: Szilágyi Lajos azt mondja, hogy a mi törekvé­sünk a politikai hatalom megtartása. Erről szó sem volt. Én arra mutattam rá, hogy igenis bizonyos társadalmi osztályok törekszenek arra, hogy hatalomhoz jussanak. A szocialista pártnak azzal a törekvésével szemben, hogy osztályharcot hirdet, szükség van arra, hogy Magyarországon az összes osztályok a politi­kai hatalomban részesüljenek és a polgári tár­sadalom vezető szerepét megőrizzék. Itt tehát nem politikai pártokról és nem kormányról volt szó és ha ezt így akarják magyarázni, én ez ellen a leghatározottabban tiltakozom, mert ilyen értelmet szavaimnak nem is lehetett tu­lajdonítani. A szociáldemokrata párt Magyarországon és pohidenütt osztályharcot hirdet és­­ osztályuralomra törekszik. Ezt leszögezem a képviselő úrral és a szociál­demokrata párttal szemben. Ezután megkezdték a javaslat részletes tárgyal­ó.­­lását. Az első szakasznál Szilágyi Lajos nem ért egyet az állampolgárság időtartamának meg­határozásában. Nem ért egyet az állandó lak­hely vagy lakás kikötésével sem, mert itt is visszaesést, retrográd irányt lát. Ami az iskolai végzettséget illeti, tagadja, hogy a­ négy­ elemi osztály elvégzése biztosí­taná az ítélőképességet. Valamint tagadja azt is, hogy a négy elemi iskola elvégzésének bizo­nyítása könnyű volna. Ebben a tekintetben az ellenzék már 1922-ben is a miniszterelnökhöz fordult, Bethlen annak idején levelet intézett hozzá, amelyben tudatta, hogy a kormány eb­ben a tekintetben milyen engedményekre haj­landó. Most pedig szóba sem áll velünk. Ezt bizonyítja szerinte, hogy a miniszterelnököt személyi szempontok vezetik ebben a kérdésben s pártközi konferenciát ezért nem tart. A jelenlegi törvényhatósági bizottságok, melyek a titkos szavazás ellen nyilatkoznak, már csak a kormány kegyelméből tengetik életüket, csak forma szerint szólhatnak hozzá ezekhez a kérdésekhez, erkölcsi jogosultságuk nem lehet, még kevésbé megbízatásuk a vár­megyétől, vagy a várostól. Ezek a törvényható­sági bizottságok már teljesen elszakadtak at­tól a közönségtől, amelynek nevében nyilat­koznak. Indítványozza, mondja ki a bizottság, hogy országgyűlési képviselő választó minden, férfi, aki 24. életévét betöltötte, hat éve magyar állampolgár, fél éve ugyanabban a községben lakik, vagy ugyanannyi ideig lakása van. Meskó Zoltán hangsúlyozza, hogy sohase hirdette az általános választójogot, sőt a tit­kosságnak is csak a háború után lett híve. Gömbös Gyula: Helyteleníti Szilágyi szö­vetkezését azokkal az elemekkel, amelyekkel a polgári társadalomnak le kell számolnia. Ebből a­­ szempontból nézi az egész választójogi kér­dést. A fajvédelmi harc­a, konzervatív világ­­néz­et érdekében folyik. A legutóbbi törvények­hez képest az ebben a javaslatban foglalt jog­kiterjesztés igen nagy haladást jelent. A ma­i id­var fati és nemzeti szempontból helyesli a kétévi helybenlakást. Indítványozza, hogy­­ a külföldiek ne tíz-, hanem húszévi magyaror­szági tartózkodás után nyerhessék el a válasz­tói j­ogosultsá­got. Patacsi Dénes: Osztja Gömbös Gyula állás­pontját. Indítványozza, hogy a Károly cs­ipat­­keresztes vagy vitézségi érmes volt frontkato­­nák iskolai végzettségük igazolása nélkül is szavazhassanak, úgyszintén a hadseregben al­tiszti rangot viselt magyar állampolgárok is. Szabó József: A szakasz olyan módosítását­­indítványozza, hogy országgyűlési választó­joga van annak a férfinek és nőnek, aki 24. élet­évét betöltötte. tíz év óta magyar állampolgár írni és olvasni tud. Ha ezt az indítványt nem fogadják el, akkor elejti indítványának a nők­re vonatkozó részét. Vázsonyi Vilmos : A javaslat sorsa már az általános vitánál eldőlt. Indítványozom, hogy országgyűlési vá­lasztójoga­ legyen minden férfinak, aki 24. élet­évét betöltötte és tíz év óta magyar állampol­gár. Töröltessék az első szakaszból a domici­­liumra vonatkozó rész. A régi Nagy-Magyaror­­szágon éppen a magyar faj volt az­, amely a legmobilabb volt. A régi törvény csak féléves domiciliumot követelt. Ha­ már mindenáron meg akarják hagyni a domiciliumot, akkor tíz év helyett elégedjenek meg fél évvel. A szakaszhoz olyan értelmű pótlást javaso­lok, hogy a négy elemi sikerek elvégzésének igazolásán felül azt a jogcímet is vegyék fel, hogy »vagy ezzel egyértékű műveltség meg­szerzését igazoljak. Bárkinek joga lehet akár városban, akár falun arra, hogy a felnőttek tanfolyamán elvégezze és utólagos vizsgával igazolja, hogy a négy eleminek megfelelő mű­veltséget szerzett. Különösen fontos ez a női választók szempontjából. Rassay Károly: Az írni-olvasni tudást kí­vánja a választójog főkellékének és erre vo­natkozó javaslatot tesz. Mokcsay Zoltán indítványozza, hogy a 24 év betöltését ne kívánják attól, aki az egyete­men előírt tananyagot elvégezte. Csizmadia András: Helyesebb volna, ha­ ki­mondanák, hogy minden 24 évet betöltött férfi­nak legyen választójoga. Rakovszteg? Iván, belügymim­iszter A négy elemi elvégzése és az írni-olvasni tudás között lényeges különbség van a polgári intelligencia és műveltség szempontjából. Az iskola elvégzése vallásos, erkölcsös nevelést je­lent, azonkívül a gyermek bizonyos fokú fe­gyelmezését, amely a későbbi korban is érez­teti hatását. Honorálni kívánja Patacsinak azt az in­dítványát, hogy a vitézi széki érmeseket és az atiszti fokozatot elért katonákat mentesíteni kell a négy­ elemi elvégzésének igazolása alól. A helybenlakás elve mindenütt az­ egész vilá­gon el van fogadva, mert az egy helyben lakó állampogárok nagyobb értéket képviselnek, mint a vándorló elemek. -V . . Honorálja Vázsonyinak azt a kívánságát, hogy a négy elemi osztálynak megfelelő kép­zettség elegendő legyen az iskolai végzettség követelményénél. Ez vonatkozik a tanoncisko­lákra tanfolyamokra, stb. Gömbös Gyulának azt az indítványát, hogy a tíz évi állampolgár­ság kellékét húsz esztendőre emeljék fel, nem fogadhatja el, mert a tíz esztendő nálunk tra­díció. (Gömbös Gyula : Indítványom csak a vá­laszthatóságra vonatkozott!) Tényleg igaz, hogy a nők választójoga korlátozva van, de a nők az alkotmányos küz­delemben csak a legutóbbi idők óta vesznek részt és számuk túlsúlyt jelenthetne a­ régi po­litikai érzékkel bíró férfiakkal szemben. Rassay szóvátette a királyi oklevéllel ho­nosítottak választójogát. Ezek megérdemlik, hogy legalább aktív választójoggal bírjanak. Az a nézete, hogy az utolsó, 1918. évi névjegy­zék a helyes és az ebbe a névjegyzékbe történt felvétel állapítja meg a régi jogot. Kéri az eredeti szöveg elfogadását. Puky Endre előadó néhány megjegyzést tett Szabó József észrevételeire. Ezután a bizottság az eredeti szöveget fo­gadta el, Vázsonyi Vilmos egyik határozati ja­vaslatával együtt. Ezzel az első szakasz tárgyalását befejezték. A legközelebbi ülést csütörtökön délelőtt tartják. Óráin 1 1126 feltarta repüléssel ■eglllittatjú az időt Amikor a Napot nyugaton látjuk fölkelni (A Magyarország tudósító­jától.) A tudomány ro­hamos fejlődése beláthatatlan perspektívát nyit meg előttünk és így senki sem tudhatja, hogy mit hoz a jövő. Olyan dolgok válhatnak valóra, amelyek most egyszerűen fantasztikusoknak látszanak. Egy ilyen fantasztikus jövendölésről ír érdekes cikket Brendor­­fer János a Természettudományi Közlöny most meg­jelent füzetében. Azzal a témával foglalkozik, hogy milyen helyzetbe kerülne az ember, ha a repülőgépek­­gyorsaságát fejesztenék, hogy elérnék a Nap látszó­lagos forgásának sebességét. Ebben az esetben az alábbi eredményre jutnánk: Tegyük fel,­ hogy repülő­gépen óránként 1667 kilométeres gyorsasággal hala­dunk a Föld körül. Akkor a Nappal mintegy ver­senyre kelhetünk, akár az egyenlítő mentén is, ahol tudvalevőleg a Nap látszólagos mozgása, vagyis a Föld forgási sebessége a legnagyobb. Ha a sarkok­hoz közelebb levő szélesség mentén haladunk, mint például a budapestin, akkor már jóval kisebb gyor­sasággal is lépést tarthatunk a Nappal. Ha­ tehát például Budapestről délelőtt 10 órakor elindulnánk repülőgépen 1126 kilométeres óránkénti gyorsasággal nyugati irányban, akkor az idő, tudniillik a shelyi­ idő, mialatt útban vagyunk, megállana, vagyis a Nap repülésünk alatt, helyzetét,, nem változtatná meg az égbolton, más szóval állandóan délelőtt tíz óra lenne. Még különösebb lenne a helyzetünk, ha a Nap ■járásával ellenkező irányban, vagyis kelet felé mozognánk ugyanilyen gyorsasággal. Ebben az esetben az éjjel és nappal gyorsabban váltakoznék és úgy a nappal, mint az éjjel, csak felényi lenne. De még furcsább lenne a helyzet, ha versenyfutá­sunkban nagyobb gyorsaságot fejtenénk ki, mint amilyennel a Föld forog, mert akkor a Nap járása velünk szemben egyszerűen megfordulna, vagyis a Nap nyugaton kelne és keleten nyugodnék le. Ha például Budapestről 1600 kilométeres gyor­sasággal indulnánk el este tíz órakor nyugati irányban, akkor meglehetősen hosszú éjszakán ke­resztül utazhatnánk, hogy a Napot most már nyu­gaton lássuk felkelni s fordított irányban kelet felé haladni. Az egész nap megfordulna és az idő a rendes számítással szemben visszafelé haladna. Amint utazásunkat félbeszakítanák, a Nap ismét rendes pályáján mozogna tova és így újra átélhetnék a már egyszer átélt időt anélkül azonban, hogy ez életkorunkat bármikép­pen is befolyásolta volna. Ha az ilyen irtózatos gyorsasággal való hala­dás következményeit mérlegeljük, akkor egész szo­katlan eredményre jutunk, így például 1600 kilo­méteres óránkénti sebességgel gyorsabban halad­nánk, mint a hang, amelynek gyorsasága csak mintegy 1200 kilométer. Ilyen módon lehetetlen lenne a haladás irányában hang útján jelzéseket leadni, hogy az ugyanilyen sebességgel haladó gép­­­­pel való összeütközést megakadályozzuk,­ mert hi­szen a hánynál gyorsabban repülünk. ! f Budapest, 1925. április 1. szerda MAGYARORSZÁG /­ 3

Next