Magyarország, 1925. április (32. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-01 / 74. szám
I . Egy nap alatt egy paragrafust tárgyalt le a bizottság a választómat javaslatból Minden ellenzéki indítványt elvetettek, Vázsonyi egyetlenegy módosítványának kivételével szerint azépet kell a,snégy elemi*, mei*t az iskolában vallásra oktatják és fegyelmezik az embert (A Magyarország tudósítójától.) A nemzetgyűlés választójogi bizottságra ma délelőtt Kállai Tibor elnöklésével megkezdte a választójogi javaslat részletes tárgyalását. A címhez Szilágyi Lajos szólalt föl. Elismeri, hogy a miniszterelnök őszintén nyilatkozott álláspontjáról, amikor kijelentette, hogy ennél a törvényjavaslatnál a politikai hatalomról vam szó. A szövetkezett ellenzék azonban a kormánnyal szemben elsősorban emberi és állampolgári jognak tekinti a választójogot és mely áthidalhatatlan ellentát van a kormány és a szövetkezett ellenzék áláspontja között. A miniszerelnök, amikor az általános választójog veszedelmeit eniegette, olyan rémképeket festett, amelyek nem léteztek. Az általános választójog nem jelentheti a munkásság uralmát a polgárság felett, mert Magyarországon a polgárság van többségben és már ezért sem kell félteni a társadalom rendjét. A miniszterelnök beszéde a mostani megítélés szerint kimerítette annak a bűncselekménynek a kritériumát, amelyet ha mi követtünk volna el, különösen pedig népgyűlésen, nemzetgyalázásnak nevezett volna valamelyik szolgabíró vagy valamelyik királyi ügyész és eljárást indíthatott volna ellenük. Mi tagadjuk, hogy az ipari munkásság egésze teljesen eltávolodott volna a nemzeti ideáltól. Azt is tagadjuk, hogy a mezőgazdasági proletariátus általában a kultúrának olyan alacsony fokon áll, hogy nem tudja felismerni a valódi nemzeti érdekeket és főleg csak helyi szempontokból bírál el mindent. Nem lehet mondani, hogynagy számban vannak olyan polgárok, akik nem rendelkeznek még kellő ítélőképességgel, mert ha vannak is ilyen polgárok, nem lehet azt mondani, hogy olyan nagy számban volnának, hogy a miniszterelnöknek ez a szűk választójoga elfogadható lenne. A miniszterelnök úr mindig szélsőségektől fél és a forradalom veszedelmeire mutat rá. A mi álláspontunk az, hogy a forradalmat az a kormányzás érleli és készíti elő, amelyet a miniszterelnök úr folytat. A miniszterelnök úrnak ez a beszéde osztályharcot jelent, felülről lefelé. Ezek ellen nem a választójogi törvényjavaslat lesz a hígjobb óvszer, hanem a preventív törvényhozói munka, a gazdasági, szociális és közszabadsági preventív törvényhozási in’tézkedések. , , , , , ■ A miniszterelnök úr beszédéből megértettük, hogy semmi kilátásunk sínes arra, hogy akár a választójogi bizottság tárgyalásain, akár a plenáris tárgyaláson valami nagyobb jelentőségű indítványunkkal célt érjünk. Ennek dacára részt veszünk a választójogi bizottság tárgyalásain és pontról-pontra végigvesszük az egész választójogi törvényjavaslatot, sőt már mint köztudomású, annak idején majd a demokrácia jegyében szövetkezett pártoknak azt az indítványt fogom, tenni, hogy a plenáris tárgyaláson is vegyünk részt, bár indítványaink elfogadását nem reméljük. Bethlen István gróf miniszterelnök: Szilágyi Lajos azt mondja, hogy a mi törekvésünk a politikai hatalom megtartása. Erről szó sem volt. Én arra mutattam rá, hogy igenis bizonyos társadalmi osztályok törekszenek arra, hogy hatalomhoz jussanak. A szocialista pártnak azzal a törekvésével szemben, hogy osztályharcot hirdet, szükség van arra, hogy Magyarországon az összes osztályok a politikai hatalomban részesüljenek és a polgári társadalom vezető szerepét megőrizzék. Itt tehát nem politikai pártokról és nem kormányról volt szó és ha ezt így akarják magyarázni, én ez ellen a leghatározottabban tiltakozom, mert ilyen értelmet szavaimnak nem is lehetett tulajdonítani. A szociáldemokrata párt Magyarországon és pohidenütt osztályharcot hirdet és osztályuralomra törekszik. Ezt leszögezem a képviselő úrral és a szociáldemokrata párttal szemben. Ezután megkezdték a javaslat részletes tárgyaló.lását. Az első szakasznál Szilágyi Lajos nem ért egyet az állampolgárság időtartamának meghatározásában. Nem ért egyet az állandó lakhely vagy lakás kikötésével sem, mert itt is visszaesést, retrográd irányt lát. Ami az iskolai végzettséget illeti, tagadja, hogy a négy elemi osztály elvégzése biztosítaná az ítélőképességet. Valamint tagadja azt is, hogy a négy elemi iskola elvégzésének bizonyítása könnyű volna. Ebben a tekintetben az ellenzék már 1922-ben is a miniszterelnökhöz fordult, Bethlen annak idején levelet intézett hozzá, amelyben tudatta, hogy a kormány ebben a tekintetben milyen engedményekre hajlandó. Most pedig szóba sem áll velünk. Ezt bizonyítja szerinte, hogy a miniszterelnököt személyi szempontok vezetik ebben a kérdésben s pártközi konferenciát ezért nem tart. A jelenlegi törvényhatósági bizottságok, melyek a titkos szavazás ellen nyilatkoznak, már csak a kormány kegyelméből tengetik életüket, csak forma szerint szólhatnak hozzá ezekhez a kérdésekhez, erkölcsi jogosultságuk nem lehet, még kevésbé megbízatásuk a vármegyétől, vagy a várostól. Ezek a törvényhatósági bizottságok már teljesen elszakadtak attól a közönségtől, amelynek nevében nyilatkoznak. Indítványozza, mondja ki a bizottság, hogy országgyűlési képviselő választó minden, férfi, aki 24. életévét betöltötte, hat éve magyar állampolgár, fél éve ugyanabban a községben lakik, vagy ugyanannyi ideig lakása van. Meskó Zoltán hangsúlyozza, hogy sohase hirdette az általános választójogot, sőt a titkosságnak is csak a háború után lett híve. Gömbös Gyula: Helyteleníti Szilágyi szövetkezését azokkal az elemekkel, amelyekkel a polgári társadalomnak le kell számolnia. Ebből a szempontból nézi az egész választójogi kérdést. A fajvédelmi harca, konzervatív világnézet érdekében folyik. A legutóbbi törvényekhez képest az ebben a javaslatban foglalt jogkiterjesztés igen nagy haladást jelent. A mai idvar fati és nemzeti szempontból helyesli a kétévi helybenlakást. Indítványozza, hogy a külföldiek ne tíz-, hanem húszévi magyarországi tartózkodás után nyerhessék el a választói jogosultságot. Patacsi Dénes: Osztja Gömbös Gyula álláspontját. Indítványozza, hogy a Károly csipatkeresztes vagy vitézségi érmes volt frontkatonák iskolai végzettségük igazolása nélkül is szavazhassanak, úgyszintén a hadseregben altiszti rangot viselt magyar állampolgárok is. Szabó József: A szakasz olyan módosításátindítványozza, hogy országgyűlési választójoga van annak a férfinek és nőnek, aki 24. életévét betöltötte. tíz év óta magyar állampolgár írni és olvasni tud. Ha ezt az indítványt nem fogadják el, akkor elejti indítványának a nőkre vonatkozó részét. Vázsonyi Vilmos : A javaslat sorsa már az általános vitánál eldőlt. Indítványozom, hogy országgyűlési választójoga legyen minden férfinak, aki 24. életévét betöltötte és tíz év óta magyar állampolgár. Töröltessék az első szakaszból a domiciliumra vonatkozó rész. A régi Nagy-Magyarországon éppen a magyar faj volt az, amely a legmobilabb volt. A régi törvény csak féléves domiciliumot követelt. Ha már mindenáron meg akarják hagyni a domiciliumot, akkor tíz év helyett elégedjenek meg fél évvel. A szakaszhoz olyan értelmű pótlást javasolok, hogy a négy elemi sikerek elvégzésének igazolásán felül azt a jogcímet is vegyék fel, hogy »vagy ezzel egyértékű műveltség megszerzését igazoljak. Bárkinek joga lehet akár városban, akár falun arra, hogy a felnőttek tanfolyamán elvégezze és utólagos vizsgával igazolja, hogy a négy eleminek megfelelő műveltséget szerzett. Különösen fontos ez a női választók szempontjából. Rassay Károly: Az írni-olvasni tudást kívánja a választójog főkellékének és erre vonatkozó javaslatot tesz. Mokcsay Zoltán indítványozza, hogy a 24 év betöltését ne kívánják attól, aki az egyetemen előírt tananyagot elvégezte. Csizmadia András: Helyesebb volna, ha kimondanák, hogy minden 24 évet betöltött férfinak legyen választójoga. Rakovszteg? Iván, belügymimiszter A négy elemi elvégzése és az írni-olvasni tudás között lényeges különbség van a polgári intelligencia és műveltség szempontjából. Az iskola elvégzése vallásos, erkölcsös nevelést jelent, azonkívül a gyermek bizonyos fokú fegyelmezését, amely a későbbi korban is érezteti hatását. Honorálni kívánja Patacsinak azt az indítványát, hogy a vitézi széki érmeseket és az atiszti fokozatot elért katonákat mentesíteni kell a négy elemi elvégzésének igazolása alól. A helybenlakás elve mindenütt az egész világon el van fogadva, mert az egy helyben lakó állampogárok nagyobb értéket képviselnek, mint a vándorló elemek. -V . . Honorálja Vázsonyinak azt a kívánságát, hogy a négy elemi osztálynak megfelelő képzettség elegendő legyen az iskolai végzettség követelményénél. Ez vonatkozik a tanonciskolákra tanfolyamokra, stb. Gömbös Gyulának azt az indítványát, hogy a tíz évi állampolgárság kellékét húsz esztendőre emeljék fel, nem fogadhatja el, mert a tíz esztendő nálunk tradíció. (Gömbös Gyula : Indítványom csak a választhatóságra vonatkozott!) Tényleg igaz, hogy a nők választójoga korlátozva van, de a nők az alkotmányos küzdelemben csak a legutóbbi idők óta vesznek részt és számuk túlsúlyt jelenthetne a régi politikai érzékkel bíró férfiakkal szemben. Rassay szóvátette a királyi oklevéllel honosítottak választójogát. Ezek megérdemlik, hogy legalább aktív választójoggal bírjanak. Az a nézete, hogy az utolsó, 1918. évi névjegyzék a helyes és az ebbe a névjegyzékbe történt felvétel állapítja meg a régi jogot. Kéri az eredeti szöveg elfogadását. Puky Endre előadó néhány megjegyzést tett Szabó József észrevételeire. Ezután a bizottság az eredeti szöveget fogadta el, Vázsonyi Vilmos egyik határozati javaslatával együtt. Ezzel az első szakasz tárgyalását befejezték. A legközelebbi ülést csütörtökön délelőtt tartják. Óráin 1 1126 feltarta repüléssel ■eglllittatjú az időt Amikor a Napot nyugaton látjuk fölkelni (A Magyarország tudósítójától.) A tudomány rohamos fejlődése beláthatatlan perspektívát nyit meg előttünk és így senki sem tudhatja, hogy mit hoz a jövő. Olyan dolgok válhatnak valóra, amelyek most egyszerűen fantasztikusoknak látszanak. Egy ilyen fantasztikus jövendölésről ír érdekes cikket Brendorfer János a Természettudományi Közlöny most megjelent füzetében. Azzal a témával foglalkozik, hogy milyen helyzetbe kerülne az ember, ha a repülőgépekgyorsaságát fejesztenék, hogy elérnék a Nap látszólagos forgásának sebességét. Ebben az esetben az alábbi eredményre jutnánk: Tegyük fel, hogy repülőgépen óránként 1667 kilométeres gyorsasággal haladunk a Föld körül. Akkor a Nappal mintegy versenyre kelhetünk, akár az egyenlítő mentén is, ahol tudvalevőleg a Nap látszólagos mozgása, vagyis a Föld forgási sebessége a legnagyobb. Ha a sarkokhoz közelebb levő szélesség mentén haladunk, mint például a budapestin, akkor már jóval kisebb gyorsasággal is lépést tarthatunk a Nappal. Ha tehát például Budapestről délelőtt 10 órakor elindulnánk repülőgépen 1126 kilométeres óránkénti gyorsasággal nyugati irányban, akkor az idő, tudniillik a shelyi idő, mialatt útban vagyunk, megállana, vagyis a Nap repülésünk alatt, helyzetét,, nem változtatná meg az égbolton, más szóval állandóan délelőtt tíz óra lenne. Még különösebb lenne a helyzetünk, ha a Nap ■járásával ellenkező irányban, vagyis kelet felé mozognánk ugyanilyen gyorsasággal. Ebben az esetben az éjjel és nappal gyorsabban váltakoznék és úgy a nappal, mint az éjjel, csak felényi lenne. De még furcsább lenne a helyzet, ha versenyfutásunkban nagyobb gyorsaságot fejtenénk ki, mint amilyennel a Föld forog, mert akkor a Nap járása velünk szemben egyszerűen megfordulna, vagyis a Nap nyugaton kelne és keleten nyugodnék le. Ha például Budapestről 1600 kilométeres gyorsasággal indulnánk el este tíz órakor nyugati irányban, akkor meglehetősen hosszú éjszakán keresztül utazhatnánk, hogy a Napot most már nyugaton lássuk felkelni s fordított irányban kelet felé haladni. Az egész nap megfordulna és az idő a rendes számítással szemben visszafelé haladna. Amint utazásunkat félbeszakítanák, a Nap ismét rendes pályáján mozogna tova és így újra átélhetnék a már egyszer átélt időt anélkül azonban, hogy ez életkorunkat bármiképpen is befolyásolta volna. Ha az ilyen irtózatos gyorsasággal való haladás következményeit mérlegeljük, akkor egész szokatlan eredményre jutunk, így például 1600 kilométeres óránkénti sebességgel gyorsabban haladnánk, mint a hang, amelynek gyorsasága csak mintegy 1200 kilométer. Ilyen módon lehetetlen lenne a haladás irányában hang útján jelzéseket leadni, hogy az ugyanilyen sebességgel haladó géppel való összeütközést megakadályozzuk, mert hiszen a hánynál gyorsabban repülünk. ! f Budapest, 1925. április 1. szerda MAGYARORSZÁG / 3