Magyarország, 1925. július (32. évfolyam, 144-169. szám)

1925-07-01 / 144. szám

Oi MAGYARORSZÁG_____________ Budapest, 1925. július 1. szerda uhu 'ii'iiTTOTTTinmrn—rnniíimwT?rr—fVi ’^wiyTTTiwwTirTTffiwiitiwiiiiíijt wmimi '•11 ii1 * ■1 rmT-r ... .. n-n r r- ..............“T r"IF“"' négymilliárd koronát érő dollár bevál­tására — ehez azonban százmillió ko­rona kell. Hogy az üzletben részesedjék Kodelka Ferenc, 1925 január 6-án egy napra hetvenmillió koronát adott át. Vádolja a vádtanács határozata Léde­­rer Gusztávnét azért is, mert 1924 de­cember végén és 1925 január elején, legkiváltképpen pedig 1925 január 7-én Léderer Gusztávot előre megfontolt­­ szándékkal és fenyegetésekkel, — hogy különben elválik tőle — rá­bírta arra, hogy Ködeikét megölje. Ezenkívül vádolja a vádtanács határo­zata Léderer Gusztávnét azért is, hogy 1925 január 7-én két briliáns gyűrűt, egy ezüst tulaórát, egy láncot és egy bőrpárcát. Összesen 11 millió korona ér­tékben Kodelka Ferenctől és illetve örökösétől eltulajdonítottak. Léderer Sándort azért vádolja a vád­irat, mert a tett végrehajtása után az előbb említett hetvenmillió koronából­­hatvanötmillió koronát elrejtett, öt­millió koronát pedig saját céljaira költségek címén megtartott. Léderer Gusztáváé kihallgatása Az elnök Léderer Gusztáváéhoz fordul : — Megértette a vádat . Léderer Gusztáváé kijelenti, hogy tolmácsolják neki a vádat, mert annak egyes részleteit nem egészen értette meg. Gráber Károly tolmács teljes részletességgel ismerteti a vádira­tot. Megkezdődik Ledér­erné ki­áll­­ítatása. Németül beszél. Jobbján ott van a tolmács. — Bűnösnek nem érzem magam. A külföldi villáról én nem tudok semmit se. A dollárbeváltásról sem. Ezt Kodelka mondta nekünk, de nem mi neki. — Igen, átadta nekünk, — mond­ja — én nekem adta ide dér Herr Kodelka. De én vissza­adtam neki. Hát üzletet akartam vele kötni. Az ő ajánlatára. Együtt tőzsdéztünk. Nagy részletességgel mondja el, hogy 1923-ban már papírokat vásá­rolta­k s Szerencsésen ment a tőzsdé­zés. prösztpénzüzleteik is voltak. 1924 Karácsonykor el is számoltak a tőzsdeüzletekkel. Kodelka látogatásai — Három héttel karácsony előtt nagymosás volt nálunk. A nehéz munkát egyedül én végeztem. Ek­kor látogatóba jött hozzánk Kodel­ka. Az uram nem volt odahaza, Gyöngyösön volt. Kodelka mon­dotta, rettenetes, hogy olyan férjem van, aki ezt nekem megengedi. Az volt a válaszom Kodelkának, hogy szívesen dolgozom a­ férje­mért.­­ Aztán megint feljött hozzám Kodelka egy szombati napon és egy csomag húst hozott. Figyel­meztettem Kodelk­át, hogy ne hoz­zon nekem húst, semmiféle aján­dékot nem fogadok el tőle. Kodel­ka kedveskedve válaszolta, akit ő szeret, annak mindig ajándékot szokott hozni. Éjfél után kettőig maradt . Pár nap múlva haza is érke­zett az uram Gyöngyösről, de nem említettem neki ezeket a dolgokat, m­ert nem akartam Gusztit ezekkel molesztálni. Egy este megint eljött Kodelka. A férjem nem volt otthon akkor sem. Én úgy tizenegy óra körül felszólítottam, hogy most már tá­vozzon lakásomról, mert egyedül vagyok idehaza. Megelőzőleg szin­tén ilyen későig maradt n­álam, akkor is felszólítottam, de nem akart elmenni. — Mikor látta Kodelka, hogy én egyedül vagyok, este azt az aján­latot tette, hogy vál­jak el az uram­tól. Én nem akartam erre felelni, de addig beszélt, amíg végre kény­telen voltam neki kitérő választ adni. Kodelka több ízben adott ne­kem kisebb-nagyobb összegeket. Lédererné nyugodtan folytatja . Ekkoriban az uram elutazott. Tizennégy nap múlva hazajött és ekkor Kodelka említette neki, hogy lépjen vele üzleti viszonyba és pedig úgy, hogy ajánlja őt a Pálfy-laktanyába hússzállítás vé­gett. Azt mondottam uramnak, hogy csináljon már valamit ezzel a Kodelkával, hogy hagyjon végre békében. Én ugyanis azt hittem, hogy Kodelka udvarlása csak azt célozza, hogy összeköttetéseink révén a katonaságnál valami szállítási üzletet nyerhessen. Kodelka akkor elment, az uram szintén eltávozott. Másnap talál­koztak nálunk. Ekkor említette a férjem, hogy nem érdemes a Pálfy­­laktanyába húst szállítani, mert kicsike lenne az üzlet és nem fize­­tődne ki. Ellenben a jövőben lesz egy nagyobb szállítás, ezt meg­szerzi Kodelkának.­­ Kodelka erre éjjel tizenket­tőig maradt nálunk. A férjemnek említette, hogy ha parancsolt pénzt, szívesen ad rendelkezésére. Engem félrehívott az előszobában és azt mondotta, hogy menjek el vele másnap délután a Bristol-kávéházba, ahol üzleti dolga lesz, de szeretné, ha én elkísérném. Azt válaszol­tam, hogy nem megyek. — Mielőtt eltávozott volna, azt mondotta, hogy szívességre akar kérni. Átadott hetvenmillió koronát, hogy őrizzem meg. Én a pénzt nem fogadtam el, mire Kodelka visszavette azt. Mi történt a szentestén ? A szenteste előtt feljött Ko­delka és azt mondotta férjemnek, hogy nagyon jó üzletet tudna, van-e Gusztinak ötven milliója. A férjem azt mondotta, hogy ötven milliója nincs, huszonkét milliója azonban van, de ez is értékpapí­rokban, vallomását. Kodelka arról beszélt, hogy van olyan embere, aki fajlovakat akar vásárolni. Kapcsolódjunk be az üz­letbe mi is. Azt feleltem, hogy nincs­­pénzem. Ő ajánlatot tett, hogy adna nagyobb összeget, mire azt válaszoltam, hogy a pénzt csak akkor fogadom el, ha ő a ná­lunk levő értékpapírokat fedezetül elfogadja. — Ezt a pénzt azonban! — mon­dotta férjem, — nem tudom elköl­teni, mert a feleségemnek akarok rajta, zongorát vásárolni. Erre Kodelka azt felelte férjemnek, hogy neki van egy Sielzhammer zongorája, azt vegye meg a fér­jem. Ki kellett mennen a konyhá­ba vacsorát főzni. Kodelka és a férjem egymással beszélgettek. Amikor bejöttem a konyhából a férjem közölte velem, hogy meg­vette Kodelkétől a zongorát, ja­nuár 5-én vesszük át. — Kodelka kevéssel ezután el­ment, vacsorára azonban vissza­jött. Férjemnek nagyon kellemet­len volt a dolog. — Ekkor Kodelka karácsonyi ajándékot adott át nekem külön. Két nappal karácsony után ismét eljött Kodelka és megint hozott ajándékba egy sonkát. Megkért, hogy főzzem ki, mert szeretne is­mét egy kellemes estét eltölteni ve­lünk. A férjem nagyon haragudott ezért. Kodelka este fél hét órakor jött vissza, és ekkor szólt a férjem­nek, hogy sikerült neki a hússzál­lítás. Egy Csányi nevű főhadnagy járta ki, hogy megkapja a szállí­tást. Miközben a kutyát sétáltatják . Féltízkor szóltam a férjemnek és Kodelkának, hogy én lemegyek a kutyával sétálni, majd később visszajövök és akkor teát főzök. A férjem szólt, hogy ne menjek le, mert nagyon hideg van, majd ő viszi le a kutyát sétálni. Kodelka izgatottan így szólt: — Nem bírom tovább nézni, hogy ön egy ilyen embernek a felesége. Legyen az én feleségem. Ezzel magához vonzott és meg akart csókolni. De én pofon­vágtam. Kodelka azonban nem tágított, ha­nem a díván felé húzott. — Ebben a percben a férjem csengetett az előszobaortón, majd bejött. Kodelka ekkor hirtelen el­távozott. Amikor a férjemmel egyedül maradtam, elmondottam neki, hogy Kodelka folyton vek­­szál, folyton szerelmi ajánl,átokkal üldöz és azt mondja, hogy váljak el tőle, mert ő elvesz feleségül. Most már azonban szólok, mert olyan dolgok történtek ma közöt­tünk, hogy például meg is akart csókolni. Most már kötelességem neked szólni. A férjem nem akarta elhinni ezt a dolgot. A férj elbújik az ariszofos éia Kodelka másnap eljött. Üzletei­ről beszélt, amerikaiakról és an­golokról. Leceremé előzőleg azt mon­dotta a férjének, hogyha Ko­delka eljön, bújjon el az úri­szobában, ő pedig majd kérdőre vonja Ko­­delkát előző napi viselkedéséért. — Mikor Kodelka jött, az uram elbújt az úriszobában. Kodelkát bevezettem az ebédlőbe és felelős­ségre vontam, hogyan mer egy úriasszonnyal szemben így visel­kedni. Kodelka éppen védekezni kezdett, mikor az uram az előszo­bán át bejött. Kodelka nagyon udvariasan üdvözölte, mintha semmi sem történt volna. Hetvenmillió Másnap délelőtt azonban ismét feljött és azt mondotta, hogy sok pénz van nála, nem akarja magá­val vinni, itt hagyja nálunk. Az összeg hetvenmillió volt. Amikor Kodelka délután eljött, az uram eléje dobta a pénzt, hogy engem ne terheljen az ilyen ügyek­kel. Ezután a jelenet után történt, hogy az uram kijelentette, hogy a legközelebbi találkozásukkor megmondja Kodelkának, hogy ne jöjjön többé hozzánk.­­Kodelk­a mintha csak megérezte volna, egy napig nem jött el. A Szilveszter előtti napon december 30-án este háromnegyed tíz órakor jött fel legközelebb. Egészen ré­szeg volt. Kodelka pár szót dadogott, az­után összeesett. Amikor Kodelka elesett, én nagyon megijedtem és párnát tettem a föl­dön fekvő Kodelka feje alá. Ekkor figyelmeztettem a férjemet is: — Nézd csak, szegény Kodelka keze véres, biztosan megsebesítette magát. Megmossák a véres kezet — Férjem ekkor takarókat hozott ki és a földön fekvő Kodelka kezét is bekötözte. Mi ekkor lefeküd­tünk, Kodelkát pedig otthagytuk az előszobában. Reggel hétkor még mindig úgy feküdt a földön, ahogy tegnap este hagytuk. Kodelka megnézte a kezét és azt mondotta, hogy mulatott és mulatság közben a kezét is megvágta. — Én a sebet megmostam és ke­nőccsel be is kentem. Figyelmez­tettem Kodelkát, hogy ha gennye­­sedni kezdene a seb, hívjon orvost. — Az uram délután elutazott Gyöngyösre. Kodelka pedig várat­lanul feljött. Én azt mondtam neki: — Kedves Kodelka, hiába jött, nem tudok magával beszélgetni, mert egy barátnőmmel moziba megyek. Tényleg fel is öltöztem, elmentem hazulról, de nem men­tem moziba. — Újév napján ment az uram Csepelre először szolgálatba és én egyedül voltam odahaza. Délután fél kettőkor feljött Kodelka és azt kérdezte tőlem, hogy várjon haza­jön-e ma az uram. — Nem tudom. — feleltem — de azt hiszem, hogy én kimegyek hoz-­ ­ Kodelka átadja a 70 milliót Léderer és felesége 1 Angol Mstill­i ! ,n­agy választékban­­ . . .abda tucatja 100.000 II ■Gumitalpúcipő75.000 net,‘e“11 : Andrassy ut 361 Majo­ar Föleirajzi Évkönyv és Zsebatlasz 1925. évre Ára 28.000 K. Kapható Az Est könyvkereskedéseiben

Next