Magyarország, 1925. július (32. évfolyam, 144-169. szám)

1925-07-05 / 148. szám

. A vallásalapról évtizedeken át nem tárgyaltak annyit, mint amennyit most naponként tárgyalnak. Mindenki tudta, hogy itt egy hatalmas konzervatívvagyonrólvan szó, amelynek útját etikai hagyományok és célok jelölik ki, és ez a vagyon és ez az alap teljesítette is a maga etikai hivatását anélkül, hogy sokat beszéltek volna róla, anélkül, hogy akárcsak egy pillanatra is a napi politika fegyvereit olajozták volna vele. Mintha megindult volna százados konzervatív és méltóságos nyugalmából. Mintha leszállt volna eredeti magaslatáról — egyszer egy föltápászkodott kurzusvállalatról beszélnek és azt halltja;o.d. Hogy. a Budapest 1925. július 5. vasárnap MAGYARORSZÁG Elfogadják ma az új választójogi javaslatot — a kérdés el van intézve, anélkül, hogy nyugvópontra jutna. Lesz választójogi törvény, — amely után valószínűleg még egy választójogi törvény kell és miután annyi lépést tettünk hátra, valószínűleg szükséges lesz, hogy néhány lépést tegyünk előre is. Évtizedekig, nyugtalanította a választójogi probléma a magyar politikai életet, egyik fő fészke volt ez az izgalmak váltólázának; most végre ki lehetett volna küszöbölni ezt az izgalmi anyagot a magyar közéletből, sajnos, úgy küszöbölték ki, hogy — ottmaradt. Győzött a nyílt szavazás, folytatódhatok te-rját a küzdelem — a titkos szavazásért. Megint úgy oldottuk meg a választójogi reformot, hogy — újabb reformra lesz szükség. Egész sora ,van már nálunk a választójogi javaslatoknak, amelyek nem is kerültek az élet ellenpróbája alá, pedig valóban itt volna már az ideje, hogy ne örökös választójogi viták és agitációk csatazaja remegtesse meg a magyar, politikai élet légkörét. Manapság alkotmányos reform el sem képzelhető a titkosság nélkül, az egész föld kerekségén titkosan választanak képviselőházat, nálunk megint betemették a titkosságt-, nem kis részben azok által. Vagy azoknak passzivitásával, akik felesküdött izívei voltak a titkos választójognak. Meg lehet állapítani, hogy a többhetes vitában egyetlen komoly érv nem hangzott el a nyílt Választói jog mellett, gyermeteg tréfákat hallottunk’ — egyszer, arról, hogy na jellemmel ellenkezik« a titkosság, egyszer arról, hogy a »rendkívüli idők", miatt nem lehet titkos szavazás. Maradt jóformán az egész vonalon a nyilt választójog — főleg persze a » nyilt kérdést szemérmes rendszerének alapján, amelynek valódi lényege az volt, hogy szabad a demokratikusabb álláspontot is keresztülvinni, a reakcionáriusabbat azonban muszáj. ________ vallásalapból, a vallásalap által szanálták. Majd egy lapkiadó vállalat dolgairól van szó és titokzatos hírek kelnek szárnyra, hogy a vallásalap az, amelynek titokzatos villamosárama gyorsítja a rotációs gépek forgását. Pedig alapkiadó vállalattal és nyomdával pártpolitikák és mindennapi patikák függnek össze és nem tudjuk, nem ártanak-e az alap történelmi dignitásának, konzervatív hagyományának és mindenekfölött szükséges politikátlanságának azok a hírek, melyekből a könnyenhívők azt következtetik, hogy az alap beállt a politikai csatasörök had- rendjébe. Aztán megint értekezletek, tanácskozások a vallásalap körül ... Mindez különös levegővel veszi körül ezt a titokzatosságot, az emberek, akiknek szívükön, fekszik az alap sorsa, csodálkozva néznek körül: mi ez?... És türelemmel vagy türelmetlenül várják a kultuszminiszter válaszát. Aki a füvecskéket szereti, rossz ember nem lehet. De rossz adminisztrátor annál inkább. Az adópénztárak most küldték ki az ínségadó inkasszó-utalványait, ugyanakkor a főváros csekély húsz milliárdot fizet egy jövendőbeli füvészkert fundusáért. Az embereknek nem megy jól, a füvecskéknek annál inkább és egy szegény város, amely tartozik fűnek és fának, húsz-harminc milliárdot költ füvekre, megfeledkezvén arról, hogy a fák se nőnek az adminisztrációs egeikig. Mert két vége van nemcsak a botnak, hanem a botanikának is és nincs az a Linné, aki helyeselné, hogy virágoknak üvegházakat építsen egy olyan város, amely évek óta nem épít házakat az embereknek. Üvegház és tömegbarakk — alaposan illusztrálja a tegnapi várospolitikát, amely milliárdos melegházat épít a rózsáknak, de töviseket juttat az embereknek. Ez a rózsagavalléria megszégyenítene egy Gül Babát is. Gül Isabát megszégyenítené, de minket egyenesen kétségbeejt, hogy mit csinálhattak itt Gül Wolffék a felvirágzott snassz és a rózsagirlandos tudatlanságnak abban a korszakában, amelyben éppen olyan nehéz volt jó adminisztrátort találni, mint rózsalányt Solymáron. És: szeretjük a viruló rózsákat, de még jobb Szeretnék a viruló embereket ebben a városban, ahol harminc fölösleges milliárd van a füvek, de egy fölösleges jó szó sincs az emberek számára. Még nyílnak a völgyben a nádorkerti virágok... «».artTfiR kiélte is Konyha-U4J I UllDobucca53.sz. 1ortochí 7 Hogyan építsem meg két-I iYwl ICO I 1te3 házamat és hogy rendezzem be házi kertemet? írta: Rerrich Bála. Ára 16.800 kor. Kapható »Az Esti könyvkereskedéseiben A magyarok ismét meghódították Abbáziát Abbázia, július 1. A háború óta először — tehát pontosan tizenhárom év óta — az idén történt először, hogy a magyarok ismét túlsúlyba kerültek Abbáziában. A régebbi évek statisztikájában az osztrákok vezettek, most 8010 a magyar fürdővendég, 7000 az osztrák s körülbelül 6000 az olasz. A fürdőigazgató büszke az eredményre, mert nemcsak a békeállapothoz jutottak közelebb, hanem bizonyos tekintetben haladás is mutatkozik 1912 és 1913-hoz képest. A magyarok ismét visszajöttek, de velük együtt az olaszok is mindjobban meghonoo sodnak itt, holott régebben a szép Itáliából csak ritkán akadt fürdővendég. — Mind a két szám nagy eredmény, — mondja a kedves és hivatásánál fogva mindenkihez udvarias fürdőigazgató. —, Magyarországon jól tudják, hogy’ mi mennyire ragaszkodunk magyar vendégeinkhez, hiszen Abbáziát valamikor jóformán magyar fürdőnek tekintették. Most még külön öröm, hogy a sok nagyvilági olasz fürdőn kívül honfitársaink isfelkeresnek bennünket s demonstrálják, hogy mi is felvehetjük a versenyt Riminivel és a többiekkel. Őszintén szólva, „ fel is vehetik, mert előzékenység és szolgálatkészség tekintetében az első helyen állanak. A magyarokat tisztelik, szeretik és megbecsülik. A rendőr szalutál -ha magyar beszédet hall (rögtön megérti) s a királyi tiszt meg a fasiszta egyaránt nyájasan mosolyog a magyarokra. Vagy négyszáz főnyi helyőrség van itt, mind csinos fiú, aki egyáltalában nem játssza a civillel szemben a stramm katonát. Nem politizálnak , ők is tudják, amit a többiek: hogy pénzt hozunk ide és őket gazdagítjuk. Ez nekik fontosabb, mint minden egyéb. 8000 magyar átlagban 5000 lírát költ: ez négyszázezer líra. És itt a pénznek megvan az értéke; négyszázezer líra nagyon sokat jelent. Jellemző, hogy a líra nagy áresése következtében semmiféle árucikk nem emelkedett egyetlen centesimóval sem: a belső értéket a nemzetközi árjegyzés nem változtatja meg. Ami változást tizenkét év óta látok: a zajosabb és elevenebb élet, a feltűnőbb csillogás, a mondámn világfürdők felé orientálódó kanyarodás. Temérdek az autó, a lampionokkal kivilágított restaurant és kávéház, a koncert, a hangverseny és egyéb látványosság. E tekintetben nemzetközi fürdőhellyé lett Abbázia, anélkül, hogy puritán erkölcseit elveszítette volna. A tenger a régi. Csodálatosan opálos vizén túl ott magaslanak a bégjük sejtelmes kör*p vonalai, legfeljebb annyi a változás, hogy most — az autó segítségével — a legtávolabbi pont is könnyen megközelíthető. Mindenhova megy valami társasautó, oly csekély pénzért, melyért a pesti frakkeres a külvárosok egész szótárát vágná a fejünkhöz. Az élet ára általában nem ára,nyos a szépségekkel, amiket nyújt. A penzió ára, gyönyörű szobákkal együtt, 40—45 líra és senkinek semmi eszébe, hogy az árakat a szezon előhaladásával emelje. A boltokban a sok gyönyörű holmi meglepően olcsó. A mi hölgyeink azt hiszem elkeseredve fogják hallani, hogy egy pár selyemharisnya 12 líra ^ 50 centesimó, a feketekávé másfél líra (de borravaló sehol sincs), egy skatulya. Gianacliscigaretta, a legjobb fajtából, 8 líra, vagyis darabja körülbelül 1000 korona. A villamoson fél líráért — 1250 koronáért — óriási utakat lehet tenni. Ezer líra annyi pénz, hogy ki sem tudja adni az ember. Aki ilyen bakjeggyel fizet, az a személyzet sorfala közt vonul ki az üzletből. Az ellátás olyan, aminőre csak boldog békeidőnkből emlékszünk. Hihetetlenül dús ebédek és vacsorák, minden elsőrangú anyagból a kiszolgálás ellen a legmogorvább gyomorsavas sem tehet kifogást. Éjfélkor még kápráztatón csillognak a robogó autók lámpái, de az abszolút nyugalmat is megtalálja az, aki a mondani életre nem vágyakszik. Mikor este az ágyamba fekszem, leejtem paplanomra a könyvet, mert ablakom alatt ezüstösen csillog a tenger, s messzebb Fiume lámpái fénylenek. Szebb regényt, ennél egyetlen bellétrista sem írt. A holt betűk eltörpülnek a valóság mellett, s úgy érzem, hogy valami láthatatlan spongyával letörölték volna idegeimről az érzékenységet. A pesti ucca úgy él emlékezetemben, mint egy rossz álom. Mikor fogom ott viszontlátni a kedvesség, előzékenység, nyugalom e levegőjét, mely érezhetőleg megfiatalít bennünket. Szomaházy István. i Hatvany Endre báró és egy hatvani tanár hármas afférja (A Magyarország tudósítójától). Báró Hatvany Endre, a hatvani cukorgyár egyik tulajdonosa, pár nappal ezelőtt levett kapott a hatvani cserkészek testületétől. A levélben Dóró György tanár, a helyi cserkészek parancsnoka arra kérte a bárót, hogy támogassa anyagilag a hatvani cserkészek működését. A levél kézhezvétele után báró Hatvany Endre azonnal válaszolt Dóró tanárnak. Válaszában udvarias hangon jelentette ki, hogy a maga részéről végtelenül tiszteli azt a kultúrmunkát, amit a cserkészek nemzeti és testnevelési szempontból végeznek és hajlandó is a cserkészmozgalmakat bármikor anyagilag támogatni mert nem szokása bármifajta jótékonysági vagy kulturális akció terhei alól magát kivonni. Azonban speciálisan a hatvani cserkészekkel szemben nincs abban a helyzetben, hogy támogatását részükre fölajánlja, mert nem látja működésükben kidomborodni azt az eszmét, amit az egész világ cserkésztábora követ: a felekezeti és pártvillongásoktól való teljes tartózkodást. Két nappal ezelőtt báró Hatvany Endre Hammersberg Elemér dr.tól, a hatvani ébredőcsoport elnökétől, és Csajtha Sámuel tanártól levelet kapott, amelyben ezek az urak provokálják a bárót felükkel, Dóró György tanárral szemben elkövetett sértésért, bár — mint írják — felük nem kíváncsi a báró véleményére, amit a sértő levélben kifejezett. Hatvany Endre báró a provokáló levél kézhezvétele után megnevezte segédeit, Posta Sándor dr. és Ilácz Vilmos dr. személyében. De a provokáló levél sértő kitételeiért most már a báró provokálta Farkas Elemér ezredes és Ilácz Vilmos dr. útján Dóró György tanár két segédjét: Hammersberg Elemér doktort és Csajtha Sámuel tanárt. Most folynak a tárgyalások a hármas affér ügyében. 3 | DR SZEGŐ KÁLMÁN* ~ SZANATÓRIUMA ABBÁZIÁBAN CSALÁSOK LEGKEDVELTEBB ÜDÜLŐHELYE Gyermekek hét éven felül kiséret nélkül is felvételnek 88 A szanatórium vezetősége június végén és fi || július elején kísérőt küld a Budapestről ff || szüleik nélkül utaló gyermekek mellé 11 Közelebbi felvilágosítással szolgál a szanatórium budapesti irodája: VI. Liszt Ferenc tér 6. , Telefon 35-27.