Magyarország, 1925. augusztus (32. évfolyam, 171-194. szám)

1925-08-13 / 181. szám

✓ Budapest, 1925. auguuszius 13. csütörtöke Ess^3raaisaa MAGYARORSZÁG Szanatórium helyett pusztuló műemlék Perpatvarok a Migazzi körül is. Hogy néhány szóban tájékoz­tassuk a közönséget, mi is hát az a Migazzi, amely körül mostaná­ban annyi szóbeszéd folyik, sőt egy-egy kis csatározás is Nógrád­­­verőce és a váci püspökség kö­zött, meg kell említenünk a vidék­szépségét mindenekelőtt, amely a kastély építőit arra a gondolatra vezette, hogy Mária Terézia ki­rálynőnek ezt a szép nyaralót fel­építse. A Duna völgyét Verőcétől, sőt már Váctól, Nagymaroson, Vi­­segrádon át vissza a budai he­gyekig, Csonka-Magyarország legfestőibb, legszebb hegyei öve­zik. Az ősi erdőségekkel borított hegyoldalak lenyúlnak egészen a Dunáig s úgy veszik körül, mint a­ zalai partok kék hegygytöme­­gei a Balatont. Ehez fogható szépséges, tiszta levegőjű, egészsé­ges, napsugaras vidéke nincs is ma Magyarországnak, talán a Balatont kivéve. Már évszázadok­kal ezelőtt épült is Visegrádon palota, ezen az innenső, tehát bal parton azonban csak a falak egy­szerű népe élvezte a természet szépségét s a Duna meleg vizé­nek simogatását, a homok sző­nyegpuha csókolását. Míg aztán 1760-ban Migazzi püspök, Mária Terézia gyóntatópapja, a királynő számára nyaralókastélyt épített a­ Verőce mögött elterülő erdőség­ben. Ez az a kastély, amely ma ezen a vidéken az egyetlen történelmi nevezetességű épület. Szemben, a visegrádi várkas­tély m­a már rom. A Migazzi­­kastélyról ezt ma még nem leh­et elmondani. Évszázados barna kö­vei keményen, szilárdan, jó álla­potban dacolnak a téli fagyokkal és a nyári jégesővel. Azonban természetesen, ezen is meglátszik, hogy magyar műemlék. Ma is a váci püspökség birto­kához tartozik, a parkkal s a mö­götte elterülő erdőséggel együtt- Sajnos, a minálunk szokásos nem­törődömség alól Mária Terézia kastélya sem kivétel. Falai himlő­helyesek az idő fogától, a nap heve és a tél tördelő karmai le­bontják vakolatát, hull, mak­ik a gyönyörű ház, eső lemossa, jég porlasztó gépfegyvergolyói lazít­ják s nincs senki, aki gondjaiba venné. De a kastélyt körülvevő par­k is, amely kiegészítő része az erdőnek, a verőcei Szépítő Egye­sület gondoskodása nélkül régen zeg­zugos, járhatatlan, úttalan, kátyús terület lenne m­a már. Mert a sétautakat senki se javí­totta, víz mosta ki mindenütt, fel­verte a csalán és lósóska, a csali­tokban megbújó bájos kis szob­rok ledőltél­, összetörtek, itt-ott csonka fejek, karok, lábak talál­­tatódnak már csak belőlük, egy­szóval­ : szabályszerűen magyar mű­emlékké vált a Migazzi-kas­tély, amelyet annak rendje, módja szerint lassan őröl az idő malma. Más országban az ilyesféle épü­letet ezerféleképpen használják fel rendeltetésének. Itt a kastélyt körülvevő erdőt kiadják bérbe vadászatra, ez minden. A parkot a Szépítő Egyesület ugyan séta­­hellyé változtatta, hol padokat állított fel, utakat készített s mindenféleképpen azon volt, hogy eredeti céljának megfeleljen. A bu­­­dapesti üdülők szerették is. Való­sággal intim otthonukká vált a vad­regényes, csendes, tisztaleve­gőjű park, ahol a tüdőbetegek erőről, szépségről, visszanyert egészségről ábrándozhattak. Míg nem tiltották a bejárást. Most aztán nemcsak a kastély, hanem a park is visszasüllyedt a hasznavehetetlenségbe. Holott, ha nem olyanok lenné­nek a körülmények, mint amilye­­n­ az f­alibini országban lenne a kastély és az erdő, ame­lyikben van, ezt a­ helyet már régen szana­tóriummá alakították volna át! Erre a célra szinte predeszti­nálja a fekvés, az erdők közelsége, a Duna odalent hömpölygő meleg hullámai, a homokszigetek és par­tok bársonyos puhasága s a vidék pazar, szelíd szépsége. De m­a már kétszeresen predesztinálja az is, hogy igazi tüdőbeteg­ vidékünket, a Tátrát, Csehországhoz csatolták. Ma ez a vidék, a hegyek, az erdők, a Duna, s a kastély és park együtt­véve olyan ritka találkozása a kö­rülményeknek, hogy am­­a érzék­kel bíró nemzet kezében már ré­gen aranybánya lenne. Nem üzle­tet értek ezalatt, hanem az egész­ség aranybányáját. Nem beszélek arról, hogy külföl­diek is szívesen felkeresnék a fa­lut. Arról se, hogy hány százmil­liót lehetne rajtuk keresni. Ezek a szempontok nem érdekelnek, hi­szen a külföldieknek van külföl­dön mindenük. Nekünk­­azonban semmink sincsen. Csak betegeink. Kötelességünk volna, hogy a Mi­­gazzi-kastély­­ szépsége és áldásos békéje minden magyar beteg szá­mára hozzáférhetővé váljon, fő­képpen a tüdőbeteg gyermekek számára. Felhívom a figyelmet arra a szo­morú tényre, hogy az­­ Alföld hegy-völgy nélküli porsivatagá­­ban ezrével, tízezrével pusztulnak el a gyermekek tüdővészben. Szín­magyar, szegény zsellérgyerekek s ugyanakkor itt, Verőcén, a Duna paradicsomi völgyében felhasználatlanul áll száz éven­­ át a Migazzi-kastély s­ néptele­­nü­l ásít a csodálatos park. Elsősorban nekünk kötelessé­günk, hogy a tüdőbeteg gyerme­kek szanatóriumot kapjanak, ne­künk, akik itt szemtanúi vagyunk a műemlék pusztulásának s a be­zárt parak ürességének.. Nemcsak a művészember sajnál­tat­ja bennem a kastély pusztulá­sát, hanem mások, nem művészek is sajnálattal látják a romlást. Sok száz ember, aki itt megfordul évtizedek óta, szomorúan veszi tu­domásul a falak omlását, a szob­rok eltöredezését s a park néma­ságát, f­elbur­ján­ozott­ságát. Ahelyett tehát, hogy a váci püspökség ügyes-bajos dolgaiban kényszerítő, alkalmatlan fegyver lenne ez a kastély és park, ahe­lyett, hogy vadászterület kiegé­szítő itató-etetőhelye lenne, ahe­lyett, hogy a fák simogató árnyé­ka és lelket-testet frissítő szépsége után epedő embereket kitiltanák onnan, ebből vagy abból az okból, kőműveseket vigyenek­ oda, áll­ványokat, maltert, téglát és cserepet, aztán ágyakat, orvosi felszerelést, mindazt, ami éle­tet s nem pusztulást jelent! Soha el nem múló emléket állí­tana magának a püspök s a lakos­ság s az ország szívében soha el nem múló szereidet és hálát fa­kasztana, ha az Alföld portenge­­rében fulladozó tüdőbeteg ma­gyar gyermekek hangos kacagása csengene ezután a sima utakon s fogócskajátéka a fák között, e­hhez pedig csak akarat kell és szív. Semmi egyéb. S hit. Hit ab­ban, hogy a jócselekedet nemcsak szép, de hasznos is. Kodolányi János ­ Akvízicióképes uraknak­­ az iinali jó megélhetési lehetőség ! RossiJlfuls fi megtudh­atók VII. kerület, fi Mfíció ,KV* tizenegy, földszint kettő M fi Sí Bútor garanciával beállítási árban elad: faragott és berakott, nagyon tet­szetős és hálót. IX., Ráday ucca 58. sz. 11 Ez lesz a szeptemberi kalapdivat Párizsban Kalauz az új postai díjszabás útvesztőjében Most jelent meg a Posta és Távíró Tarifák című szaklap legutóbbi száma, amely az augusztus 1-től érvényes új posta- és távíródíjszabást tartalmazza. A csinosan kiállított füzet a díjszabás­táblázatokon kívül egy egész sereg hasznos útmutatást és felvilágosítást is tartalmaz. Eszerint a levelezőlap díja helyben 000 korona, vidékre 1000, Ausztriába, Németországba, Csehszlovákiába, Len­gyelországba, Olaszország és gyarma­­taiba,­­továbbá Romániába 2400, egyéb , külföldié 3000, korona. A levél dija helybe 1000, vidékre­ 2000, a fentebbi ál­lamokba 4000, egyéb külföldre 5000 ko­rona 2 gramig. A levél súlyhatára egyébként 2 kilogram. Ajánlási díj he­­­­lyi forgalomban 1500, vidéki távolsági forgalomban 2500, külföldre .,000 ko­rona. Express díj belföldre tiltH­, kül­földre 10­.000 korona. Expressz küldeményeket ezidőszerint Albániába, Bulgáriába, Lettországba, Spanyol- és Törökországba, továbbá Romániába, még nem, lehet küldeni. Pontos küldeményekért a hiányzó súlydíj kétszerese jár, de belföldi leve­lekért legalább 1500 korona. Értékleveleket ,és értékdobozok­at, amelyeket a tartalom­­ellenőrzése végett külföldé nyitva kell feladni, már min­den államba el lehet küldeni. Utánvétel is kiköthető. A legkisebb távirati díj 10 szóig bel­földre 10.000,­ Ausztriába 15.000, Cseh­­­országból­­Jugoszláviába, Romániába­­20.000,­­Németország és Lengyelországba 25.000 korona. Az európai távíróforga­­lomban a távirat szódíja 1260—6715 ko­rona között vállakozik, országok sze­rint. Vasárnap és Szent István napján magánfelek által feladott belföldi ma­gántáviratokért a tarifa szerinti díjon felül 5000 korona pótyáit fizetendő. A távbeszélési díjak a következők: ■helyi beszélgetés 2400, interurbán be­szélgetés díjév szerint 15—40.000 ko­rona. A külföldi távbeszélő díjak a kö­vetkezők: Budapest—Bécs 41.650, Buda­pest—Prága 52.700, Budapest—Berlin 91.800, Budapest—Zürich 107.950, Buda­pest—Belgrád 51.000 korona. Azonnali beszélgetés belföldön, kapcsolás 10 per­cen belül, a rendes díj 18-szorosa, ra­pid beszélgetés csak belföldre, Ausz­triába és Cseh-Szlovákiába, kapcsolás 30 percen belül 9-szeres, sürgős be­szélgetéseknél 3-szoros díj. Vasárnap és Szent István napján a belföldi man­­gántelefonbeszélgetésért a tarifán fe­lül 10.000 koroná­nyr díj jár. Hitelezési díj az ablaknál feladott, utólagos leszámítolási táviratoknál 500 korona, telefonon bemondott táviratok­nál a telefonközvetítési díjjal és űr­lappal együtt 2700 korona. A külföldre szóló postautalványt a rendeltetési ország pénznemében kell kiállítani, de az összeg befizetése ko­­ronaértékben történik, amit a felvevő postahivatalok, a vekik időközönként közölt átszámítási kulcs alapján álla­pítanak meg és jegyeznek fel az utal­ványra. 1 milliót meghaladó összeg külföldi postautalványhoz csatolni kell a Magyar Nemzeti Bank engedélyét. Az engedélyt 2000 koronás díj ellenében a posta is­ megszerzi. A postacsomagok s­úlydíja a belföldi forgalomban: A rendes csomag díja díjévenként változik és 5 kilogramig 5—10.000 koronát tesz ki. Terjedelmes csomag díja 7500—15.000 korona díj­évenként. Egy Ausztriába szóló 5 kilós csomag 10.800, Romániába 18.000, Jugo­szláviába pedig 22.500—3­500 korona. Sürgős csomag díja a rendes súlydíj háromszorosa úgy belföldre, mint kül­földre. Csomagot különben ma már minden államba­­lehet küldeni. A súly­határ országonként különböző. .Minden külföldre szóló csomaghoz vámáru­­nyilatkozatot kell mellékelni. Légipostán küldhetők Bécsbe, Zür­­icchbe, Lausannéba, Genfbe, Párizsba, Münchenbe, Danzigba, Prágába, Var­sóba, Belgrádba és Bukarestbe, vagy e helyeken túl szóló bármely helyre szóló levelek, levelezőlapok, nyomtatvá­nyok, üzleti papírok és áruminták. A címzés fölé feltűnően »Post# Aerjennec megjegyzés írandó. A díjazás a rendes postai díj a kötelezik expresszdíjjal, azonkívül légiposta pót­­díj, amely levelenként 20 gramig 10.000, levelezőlapokért 6000 korona. A külföldi csomagok soron kívül is vám kezelhetők. A címzett ugyanis cso­magjának expressz kézbesítését kíván­hatja a postahivatal vámosztályában, Verseny utca 3., I. cm. Ezért 9000 ko­rona expresszdíj fizetendő, amely eset­ben a csomagokat a beérkezés napján soronkívül vámkezelik. A Magyar kir. Posta és Távírda kü­lönben hivatalos felvilágosítást, ad, pa­naszokat és reklamációkat azonnal el­intéz postai ügyekben 78—91, távírdái ügyekben 78—92, telefonszám alatt, vagy szóban és írásban a tudakozó iroda, Főposta, I. em. 3. Az idült székrekedés kortana és OrVOSlása Irta : Dr. Izsák Cde. Ara 56 000 kor. Kapható Az Est könyv kereskedése! bgi

Next