Magyarország, 1925. december (32. évfolyam, 272-295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

\ .-■ ** #) 'Apa I^LAO YA RS^ Álj BUDAPEST 1925. DECEMBER 1. KEDD XXXII. ÉVFOLYAM 272 SZÁM Eckhardték Magtáradra készültek a magyar-román­ antiszemita-blokk ülésére? Cikk a 16. oldalost Mit lát és mit beszél Teleki Pál gróf mint „egyszerű polgár“ ? A császármadár szerepe a diplomáciában (A Magyarország tudósítójától.) . Zsakovszk­y Iván nyíregyházai be­­számoló­jának érdekes vendége volt Teleki Pál gróf. — Me méltóztassanak engem -po­litikusnak tartani — mondotta a gyűlésen, amidőn a belügyminisz­ter után­­felszólalt, — mert szere­tem, ha­ véle­ményemben épp polgár véleményét hallják. Ha voltam is miniszterelnök, ott sem tekintet­tem magamat politikusnak, hanem véletlenül kerültem oda, amikor minden magyarnak kötelessége volt forgatni azt a lapátot, amed­dig muszáj volt és ameddig arra­ hivatottak át nem vették. Három­­világrészben jártam azóta és más szemmel nézhetem a magyar dol­gokat. ■ — Egy genfi lap soraival jille- Süczh­etem leginkább, hogyan is­mernek bennünket a külföldön. A Tribüne de Génére az osztrákokról­­és a magyarokról írván, ezt mond­ja : „A magyarok magaviselete a népszövetségi tárgyaláson talán önérzetesebb, de mindenesetre ve­szedelmesebb... — Berh­lennek az a taktikája, hogy nem szeret fejet hajtani. Ez n­gy ideig talán nehézségeket okoz, de két eredménnyel jár; először az eredmények állandóbbak és másod­szor, meghozzák azt a megnyug­vást, hogy az ember a maga útján ,éri el azt, am­it elér és ez a fent . Szeretem hangsúlyozni, hogy ■nincsen semmiféle politikai ambí­cióm és nem is hiszem, hogy a kép­viselőségem sok ideig viseltem, te­hát politikamentesen beszélhetek. Azt látom, hogy ma az emberek ebben az országban igyekeznek mindenféle apróságokat felkavarni. Apró incidenseket a hajuknál fog­va rángatnak elő. Arra, aki ezt hi­degen szemléli, azt a benyomást­­teszi. Fene kevés baj lehet ott, ahol ilyen — magyarán mondva — vacak dolgokat rángatnak elő. (De­rültség.) — Mi a helyzetünk a külföldön? Ma új Európa és új világ kezd ki­alakulni. Az emberek nagy óvatos­sággal keresik a barátságokat. Azért végeredményben a diploma­ták és a külpolitikusok úgy főzünk, mint régen. Ez azonban nem levél­váltásokkal történik, hanem sze­mélyes találkozások útján, népszö­vetségi és más összejöveteleken. Semmit, nem szoktak annyit kini- mini, -mini -ti diplomáciát. -­­ Igaz, hogy az ország szegény , nem illik követségi embereinknek úgy viselkedni, mintha óriási nagylábon volnánk, de nem sza­ba­d a másik végletbe sem esni. Külföldön érintkezniük kell az emberekkel és egymáshoz csak társadalmi rom­ák között közeled­hetnek. Az orosz akadémia most ünnepelte 21­0 éves fennállását és Moszkvában egy 1200 terítékű nyolcfogásos bankettet rendeztek. Frakkos inasok szolgáltak föl. Az egyik fogas császármadár volt és mindenkinek a tányérjára jutott egy-egy császármadár, összesen 1200 császármadár. Ez még az orosz cári stílushoz kévést is nagy dolog. Vadászok tudják, hogy ez egyike a legritkább és legnehe­zebben ejthető vadaknak. A bolse­vista Oroszország ilyen külső formák között akar az idegenek­hez férkőzni. A mi diplomáciánk sem vetheti meg ezeket a külső formákat. Teleki, aki szokásához híven hangsúlyozás nélkül, monoton hangon beszélt, félórás beszédével nagy sikert ért el. Vasárnap dél­után Teleki a Bessenyei körben kisázsiai átjáról tartott előadást és vetített képeket mutatott be. Jéges ezüst nagyrésze már a kor­mány rendelkezésére áll és Sicp­­m­ann, a Nemzeti Bank tanácsadó­ja, szorgalmazta, hogy a kormány a loildeni piacon szerezze be azt az ezüstmennyiséget, amelyre­ az ezüstérmék veretése céljából szük­sége van. A pengőtörvény rendelkezései szerint, 26 és 10 pengős a­anyér­­mék is készülnek és az új arany­pénz veretéséh­ez szükséges aranyat valószínűleg nyílt piacon kell majd beszerezni, mert a régi 30 és 20 koronás ara­nyakból nincsen annyi, amennyi az új pengő arany elkészítéséhez szükséges lenne. A régi 20 koronás és 2 koronásokból nagyon sokat vittek ki Ausztriába és Lengyel­­országba, s ennek következtében csökkent, a készlet. A törvény gondoskodik arról is, hogy az aranyszükséglet ne idéz­ze elő a piacokon a színarany ár­emelkü -­lését. Ügyárul/­a­ Me­mieti Bank egy kilógram szína­ranyért 3791 pengőt fizet s ez megszabja az arany árát. Az­ a körülmény, hogy a Nemzeti Ban­k 3794 pengőt fizet egy kilógván­ színaranyon, amely­ből 3800 pengőt vernek ki, egyút­tal stabilizálja a színiarany árfo­lyamát abban az irányban is, hogy ennél az árnál nem lesz olcsóbb. A kormány hamarosan meg akarja kezdeni különösen az ezüst­pénzek nikkel és bronz -veri­tásét, hogy ugyanakkor, amikor az új pengőbankjegyek forgalomba ke­rülnek, annyi váltópénz is le­gyen, amennyi a pengőpénzre való sim­a átmenetet biztosítja. A Kos­­ka—Va­lérián-por a táblán 7. ás 8. oldal Megnyílt a Tr­ágakő-tőzsde­i 8. oldal * Megszámozták az erdélyi magyar diákokat 11. oldal Komfeld Pál: Magyar záloglevelek és Amerika 16. oldal Heltai-interjú 11. oldal Cikk és kép a Szakkarosf-párról 13. oldal A Filmklub válsága 6. oldal Genf és a magyar nyugdíjasok 3. oldal A moszkvai sakkverseny 4. oldal A holnapi rádió-műsor­­ 10. oldal Budapest hő alatt, Képek 5. oldal * A kormány Londonban vásárolt­ ­ pengő ezüstöt (A Magyarország tudósítójától.)­­A Nemzeti Bank a pengőbankje­­gyek elkészítésével foglalkozik, a kormány pedig megkezdte a váltó­pénz vezetésének előkészületeit. Az erre vonatkozó rendelet is már nyilvánosságra kerül és a kormá­ny megbízásából az Angol-Osztrák Bank ás a Leszámítoló Bank Imndon­ban, a világ legnagyobb ezüstpiacán vásárolja a pengő verebeséhez szükséges ezüstöt. ezüstérmék, amelyből csak­ egy­fajta egypengés készül. OiO ezred­rész ezüstöt és Szíu ezredrész rezet tartalmaznak és az egypengés ezüsttallér éppen olyan súlyú lesz, mint a régi ezüstkorona, 5 gram. Mint ismeretes, készülnek 50, 20 és 10 filléres nikkelpénzek és 1 és 2 filléres bronzváltópénz. A pénzügyminisztérium valószí­nű­leg a lovassági laktanyában fogja­ fölállítani a pénzverő­­műhelyt, mert a pénzverés céljai­ra szükséges gépek most is ott van­nak elhelyezve. Az ezüstpengő veretéséhez szük­ Öt házban felrobbantak vasárnap a gázórák Csodával határos, hogy katasztrófa nem történt (A Magyarország tudósítójától.) Vasárnap a délelőtti órákban a Né­met utca 10,11,13, 25. és a Bérkocsis utca 1­1. számú házban a gázórák exalodáltak és csak a különös véletlennek kö­szönhető, hogy szerencsétlenség nem történt. A Ném­et utca 25. sz. házban különben az egyik gázrezsó is felrobbant. A robbanás pillanatában senki sem tartózkodott a konyhában. A gáz­gyár emberei azonnal kimentek ezekbe a lakásokba és kicserélték a teljesen szétrepült gázórákat. Úgy magyarázzák, hogy a Német utcá­ban valaki, aki ipari célokra hasz­nálta a gázt, valami úton-módon oxigént juttatott a vezetékbe. Munkatársunk ma beszélt a teg­napi robbanásról a gázgyár ve­zérigazgatójával, Rózsa Károllyal, aki a következő felvilágosításokat adta: —(Vasárnap délelőtt tíz óra táj­ban a Német utcában valaki hozzá nem értő szerelővel ki­­fújatta a gázcsövet. A laikus szerelő ezt a munkát oxigénnel végezte és az oxigén belekerülhetett a főcsőbe is. Ott összekeveredett a­ gázzal, robbanó gázt fejlesztett, így aztán azokon a helyeken, ahol nem volt a veze­ték elzárva, szétrobbantak az órák, egyetlen helyen pedig a gázrezsó is. Különös véletlennek köszönhe­tő, hogy emberéletben nem esett kár, sőt senki meg sem sebesült. A fő­kapitányságnak jelentést tettünk az esetről, hogy vizsgálják ki, kit terhel a felelősség. A­z Ali­­t ucca­, bán és környékén különben már semmi veszélytől nem kell tartani. A gázgyár ezúton is fölhívja a közönség figyelmét a gázszolgálta­tási szabályrendeletre, amely sze­rint csak a gázgyár alkalmazottai nyúlhatnak az órákhoz és rezs­­­k­­hez.

Next