Magyarország, 1926. február (33. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-14 / 36. szám

Budapest, 1926. február- vasárnap MAGYARORSZÁG Az eltűnt Hönich Henrik titkának nyomában Mit mond Hönich fia? —z utolsó hónapokban búskomor volt. — „Öngyilkos leszek!" (A Magyarország tudósítójától.) A Soroksári út, akárcsak a budai Dunapart egy része, a malmok birodalma. Itt láthatatlanul trónján ül a búza, amiből a vastag falak mögé rejtett óriási gépek lisztet varázsolnak elő és érezni, hogy ezen a kis útvonal darabon fut össze végeredményben kalászos százezer holdak minden termése. Az úttest fölött vaslapokból épített hidak ívelnek át a Dunáig. Közvetlen összeköttetése ez a malmoknak a pályaudvarral. A második híd a Concordia malomba vezet. Maga az épület, ha messziről nézik, komor várkastély. Igazán,még bástyái, lőrései is vannak. A középkori hangulatot csak az rontja el, hogy hatalmas, modern gyárkémény ágaskodik eléje, felvonóhíd helyett benzinfoltos úton jutunk a kapuhoz és a mellékajtón át vágányok szaladnak a titokzatos háttér felé. Az igazgató lakásának utcára néző öt zöldkeretes, földszinti ablakán fehér, lehúzott , rolók fürdenek a Duna felől bőven ömlő napfényben. Az épület gépházaival, raktáraival, nyüzsgő, életteljes forgalmával olyan hatást tesz, hogy az ember nagyon kicsinek, nagyon gyengének érzi magát a tévében és alig hajlandó elhinni, hogy a nagyüzem minden mozdulását végeredmény. " Kéri egyetlen íróasztal mellől, egyezmény tollvonással intézték. Pedig,mint mondják, Hönich Henrik,, a Concordia, eltűnt,, vezérigazgatója, n nemcsak azt tudta mindig pontosan megmondani, hogy külföldi gabonatőzsdéken milyen kötelezettséget vállalt a malom, hanem percről percre informálva volt arról is, hogy rendszeresen olajozzák-e azt a gépet, amelyik a malom iparvágányán, hatalmas drótkötéllel a búzás vagonokat szokta vontatni. Az eltűnt vezérigazgató nagy érdeklődésének megvolt a titka. Együtt nőtt a malommal, amelyet jóformán a bukás szélén vett át huszonöt esztendővel ezelőtt és amely azóta hatalmas arányú, jól fundált vállalattá épített ki. Amikor alig két esztendővel a Hőnichéra beköszöntése után a malom leégett, mindenki azt mondta: vége. De az akkor még egészen fiatal, harminc éves vezérigazgató összeszorította a fogát: — Csak azért is megmutatom! Neki volt igaza. A lakás, ahol még néhánynap előtt terhes, agyonhajszolt életének, évtizedeken át végzett kemény munkájának fáradalmait pihente ki néha, megszállott várhoz hasonlít. Minden szobában rokonok, ismerősök, látogatók ülnek, a fehérfalu előszoba fogasain percenként szaporodik a látogatók kabátjainak serege. Magánautók, taxik, konflis és villamos hozza az érdeklődőket. A telefon is kétpercenként ■ csönget. . . — A méltóságos asszony, sajnos, nincs olyan állapotban, hogy vendégeket fogadjon, — mondja a nemete,se a beszélő szobaleány, — de a fiatalúr... tud felvidítani. Mindig ismételgette, hogy az életéből nincs már sok hátra és hogy előbb-utóbb valamilyen módon itthagy minket. Soha sem gondoltuk volna, hogy komoly, amit mond. Most mégis bekövetkezett. •, Amíg az udvaron az eltűnt vezérigazgató lakásából az iroda felé megyünk, mindig ez a mondat cseng utánunk: — Meglássátok, nem élek soká. A családja, fia úgy tudják, hogy félt a haláltól. Hőnich Miklós elmondja apja életét Hönich Miklós, az eltűnt vezérigazgató fia pár pillanat múlva már meséli apjának karrierjét s azokat az okokat, amelyek a tragikus véget siettették. — Édesapám, mint köztudomású, — mondja — Temesvárott született 1872-ben és rövidesen Budapestre került. Az Első Budapesti Gőzmalomnál volt alkalmazva, ahol 1901- ben cégvezető volt már. Ekkoriban a Concordia-malom nagyon közel volt a végromláshoz, kénytelenek voltak újjászervezni egész adminisztrációját, vezetését és ekkor hívták meg vezérigazgatónak apámat. Hogy az ő munkája milyen eredménnyel járt, mindenki tudja, mindenki látja. A malom huszonöt esztendő alatt minden elemi csapás ellenére odáig nőtt, hogy ma már legelsőrangú külföldi összeköttetésekkel vezető szerepet játszik a magyar malmok között és még Egyiptomba, a búza őshazájába is innen exportálunk. — Ez a munka volt apán élete és ennek szentelte magát. Esztendőkön keresztül a háború nehéz ideje alatt is, éjjel-nappal íróasztalánál ült. Néha valósággal komorrá lett már, annyira elgyöngítette idegeit a megfeszített, folytonosan rohanó munka és ha arról volt szó, hogy akármilyen magántermészetű szórakozásban vegyen részt, csak legyintett: — Fáradt vagyok, aludni szeretnék. — Mégis, ha ilyenkor akármelyik hivatalnoka jött jelentéssel, a fáradtságot egyszerre elfelejtette, szeme csillogni kezdett, még az arca is kipirult, a fáradt vonások elsimultak és máris rendelkezett, intézkedett, diszponált. I Hönich főproblémája: Magyarország jr *a 0 p w Mg * újjáépítésé — A háború utáni évek és különösen a gazdasági összeroppanások korszaka roppantul megviselte. Nagyon komolyan foglalkoztatta Magyarország gazdasági újjáteremtésének kérdése. Gyakran szokta hangoztatni, hogy az a gárda, amelyik Nagy- Magyarországon a fellendülés, virágzás idején kezdte meg munkáját, feltétlenül kell hogy módot találjon a mai nehézségek megoldására is. Ezek a kérdések nagyon komolyan foglalkoztatták és nagyon aggasztotta az ország válsága. Nem elégedett meg vele, hogy saját vállalatát vezette át a kríziseken, érthetetlennek és indokolatlannak tartotta, hogy más kitűnő vállalatok miért kénytelenek a körülmények súlya alatt összeroppanni. Néha éjszakákat töltött könyvei között, tanulmányaiba merülve és mindig, mindenütt az új bajok orvosszerét kereste. Sajnos, mielőtt még bármilyen sikert ért volna el, súlyos betegség ágynak döntötte. Halál sejtelmek... — Tavalyi betegsége óta természete megváltozott. A villámkedvű, energikus, munkabíró és munkaszerető ember, akiről csak úgy áradt az életkedv, halálsejtelmekkel bajlódott. — Meglátjátok, nom élek soká, — mondogatta — és mi hiába próbál „Öngyilkos leszek!“ — Hónapok óta láttam mái’, — mondja Sicher igazgató — hogy ennek a dolognak nem lesz jó vége. Búskomor volt szegény és öngyilkossági gonsolatokkal foglalkozott. A hosszú irodai szobákban munkakabátos emberek íróasztalok fölé hajolnak, telefon cseng, a pénztárban — szombat dél van —bankjegyeket raknak kisebb-nagyobb csomóba. Itt, ebben a megszokott környezetben, meg merte mondani Hönich Henrik, hogy önkezével vet véget életének. A családja előtt nem volt hozzá bátorsága. De még ma is érezni, hogy mennyire erős lehetett lelkében a halálvágy és halálfélelem, hogy otthon, ahol pedig mindent titkolni szeretett volna, kitört belőle. — Naponta beszéltem vele, — folytatja az igazgató — és nagynéha sikerült csak felvidítanom. Pedig az irodában mindenki szerette és mindenkinek rosszul esett, hogy most már hónapok óta csak immelámmal vehetett részt a munkában. A postát nagynéha átnézte, de küülönben kevéssé tudott diszponálni. Az emlékezőtehetsége sem volt egészen rendben és betegsége mindennap más-más formában jelentkezett. A végén már maga sem küzdött ez ellen a fásultság ellen. Megadta magát és várta a sorsot. Hosszú szünet után mondja: — Alig kétséges, hogy öngyilkos lett Még a Svábhegyen is keresték már detektívek, de sehol semmi nyoma. Hönich dolgozószobája ... Megnyílik az eltűnt igazgató dolgozószobájának zöldpárnás ajtaja. Olyan csönd van bent, mintha ötven lépésnyire nem zúgnának, zakatolnának a malom óriási gépei. A dolgozószoba meglepően egyszerű. Sötét mahagóni bútorok, egy íróasztal, egy iratok számára való régi stílusú fiókos szekrény, néhány szék és egy iratokkal telerakott másik asztal. A tetőről egyszerű üzleti lámpa világít, az íróasztal sarkán is közönséges zöldernyős állólámpa. Másutt a jobb könyvelő asztalán látni hasonlót. — Puritán, egyszerű ember volt — mondja az igazgató. Az íróasztalon, ahogy legutóbb otthagyta, szépen rendberakott írások és néhány feltépett boríték. Az egyiken ceruzával odavetett kézjelek. Az ablak párkányán dugóval elzárt, hatalmas vizesüveg, mellette pohár. A víz színén látszik, hogy többnapos lehet már. — Azóta — halljuk — nem dolgozik ebben a szobában senki. Az íróasztal előtt ott áll Hőnich Henrik karosszéke. Furcsa: a szék ferdén elfordult az asztaltól. A telefonkészülék, szemben vele. Az apparátus az a ma már ritkán látott fajta, amelyen a beszélőkagyló hattyúnyakú tartón áll, a hallgatókagyló pedig annak oldalán van felakasztva. A telefon szembefordul a székkel, szinte, nézi. Érezni, hogy a szék és a telefon összetartoznak. Valaki ült a székben és beszélt a telefonon. A két élettelen tárgy összekapcsoltsága mindennél jobban mutatja, hogy kettőjük között valaki nagyon hiányzik. Valaki, mintha csak most ment volna át a szomszéd szobába. Lépések kopognak. Egy szemüveges, munkakabátos tisztviselő meglepettem áll meg a vezérigazgató nyitott ajtajánál. Nem tudja mire vélni a dolgot és bepillant. Az arcán csalódottság ül, amikor viszszahúzódik. — Mindig attól félt szegény, hogy a családjának nincs vagyona, hogy tönkrementek. Pedig, hála Istennek, igen jól állnak anyagilag. Két és félezer holdas birtoka maradt. Kis csönd után önkéntelenül kicsúszik az igazgató száján: — De várjon ő maga hol van ! Az udvaron látogatók autója áll meg. Aki elmegy az épület előtt, felnéz rá. A vastag falak mögött óriási, érzéketlen gépcsodák zúgnak, dübörögnek. Csánk Endre. 3 26.000 lengyel bányász sztrájkol a 8 órai munkaidőért Varsó, február 13. A dombrovai szénvidéken tegnap kitört az általános bányászsztrájk, összesen 26.000 munkás, a munkásságnak mintegy nyolcvan százaléka sztrájkol. A sztrájkot egyelőre csak egy napra állapították meg, mégpedig tiltakozás jeléül a széniparosok és a szakszervezetek kívül álló Praca Polska munkásszervezet között megkötött munka- és bérszerződés ellen, amely a napi nyolc órai munkaidő meghosszabbítását mondja ki. A szociáldemokrata munkásszervezet az egész bányavidékre kiterjedő általános sztrájk proklamálását jelenti be arra az esetre, ha a nagyiparosok ezeket a szerződéseket nem hatálytalanítják. Tegnap estére a munkaügyi és népjóléti minisztériumbal a szénnagyiparosokkal tartandó értekezletet tűztek ki, amely azonbani el- 7aradt. Ziemiczki munkaügyi miniszter ezen az értekezleten fel akarta hívni a nagyiparosok figylmét arra, hogy állásfoglalásuk a napi nyolcórai munkaidőt megállapító fennálló törvényekbe ütközik. A helyzet komoly, mert a szénnagyiparosok el vannak szánva arra, hogy a Praca Polska szervezet segítségével, amely a jobboldali szervezetek befolyása alatt áll, elnyomják a sztrájkot-