Magyarország, 1926. február (33. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

Budapest, 1926. február 2. kedd MAGYARORSZÁG Lehullt az álarc. A vádirat kíméletlen gesztussal tépi le Nádosy arcáról az országos főkapitány rettegett maszkját, megmutatván alatta a sunyi intrikus igazi ábrázatát. Az intrikusét, aki íróasztala lapján a törvénykönyvet tartogatta, de alatta, titkos fiókban, a hamis bé­lyegzőket rejtegette, a hamisított blankettákat, idegen államok ví­zumait őrizte. A rend legfőbb őre, íme, így fest a valóságban : okirat­­hamisító. Elborzadva gondolunk rá, hogy ennek az embernek, éve­ken át, micsoda országos ügyeket intéző hatalom volt a kezében. Fantasztikus, idegingerlő film­drámák sötét hősei jutnak eszünk­be.­ Ott, a mozi rémhistóriáiban lát­hatók csak efféle, magas polcon ülő, törvényesség álarcát viselő kalandor-típusok, amilyennek Ná­­dosyt most az ügyészi vádirat jel­lemzi. De, mint,a filmdrámában, az életben is győz az igazság ereje, egyszer lelepleződik a leghatalma­sabb intrikus is, hogy aztán felel­jen bűneiért. Az igazság, ha késik is, nem mú­lik. A börtönben ülő Nádosy rá a példa. S ha a vádirat sok pontja körül ma még homály felhőzik is, ha a frankhamisítás célja, egyéb részletekkel együtt, még mindig tisztázásra szorul is : az igazság fénye útban van. Ki fog derülni minden s az álarcok sorra lehulla­ttak, mitül, aZ utolsóig, a törvény­­es igazság ..egymást segítő ereje előtt. Két terheltje a nagy bűnpernek védekező állás­­pontra helyezkedett. A herceg nem menti és nem védi magát; az orszá­gos főkapitány egyszerűen csak is­meretlen nemes célokat hangoztat a rút bűntett motívumául s a ki­sebb bűnösök is csak arra hivat­koznak, hogy nem mertek szembe­szállni azokkal a nagy urakkal, akik a társaság élén állottak. Két terhelt azonban tisztára szeretné mosni magát. A postatakarék el­­nökigazgatója egy naiv történetet ad elő a feldúlt arcú országos fő­kapitányról, aki titokzatos belpoli­tikai ügyre hivatkozva, állami célr­ra, vitte el tőle az állam négyszáz millióját. A postatakarékpénztár elnökigazgatójának nem használna semmit, ha mi szóról-szóra eltűmn­­ték is a meséjét, mert hiszen a ki­rályi ügyészség azt mondja, hogy nem hiszi el a szavait. Elolvasva a vádiratot, tehetünk-e mi róla, ha bennünk az az impresszió támad, hogy alighanem a királyi ügyész­ségnek van igaza ! A másik terhelt Kadravesz püspök, aki előbb vall, mint a karikacsapás, de másnap szépen visszavonja a vallomását. Talán csak nem erőszakkal vették ki a püspök úrból azt a vallomást, ameivel azután sietett visszavonni? Szomorú látvány, hogy a királyi­­ügy­ész már egy püspöknek se hisz és pontról-pontra mutatja ki naiv védekezésének tarthatatlanságát. A postatakarék elnöke és a püspök­terhelt eddig persze még nem ren­delkezett semmi bűnügyi tapaszta­lattal s így nem tudja, hogy a vé­dekezésnek ez a naiv módja nem vezet célhoz s kiöli a részvétet még azokból is, akik különben tudnak sajnálkozni a vak Szerencse által magas pozíciókba emelt férfiak bu­kásán. Megvan a kibontakozás, legalább ahogy az a Wolff—Pet­­rovácz—Csillére—Ernset-féle zug­lói népgyűlésen kibontakozott; a kibontakozásnak négy sarkalatos programpontja vogt, még pedig elő­ször hogy 1919-et nem szabad — mint a szónok oly ékesen mondta. ..ónevellere,szói újra megcsinálni; másodszor, hogy: »»«? beszéljünk róla­­, már tudniillik a frank-ügy­­ről, miután­ az nem nemzeti ügy; harmadszor, h­ogy: gyerünk offen­­zívába, amint azt Ka­bó József képviselő úr hirdette, hogy — és ez volna a kibontakozás személyi megoldása — hogy véljen Wolff Ká­roly miniszterelnök­, amint azt néhány zajos közbekiáltás kiál­totta ki és közbe! Hát nézzük sorjában a programpontokat. Ad 1. Valóban­ 1919-et nem engedjük visszacsinálni —■ senki sem enged­heti; sem azt, ami vörösben, sem azt, ami fehérben történt a ret­tenetes esztendőben: ezt a pontot elfogadhatjuk, ebben mindenki megegyezhet Erusztekkel — a ne­veit eresz­­ad 2. »Ne beszéljünk róla, mert nem nemzeti ügy*. Va­lóban nem nemzeti ügy, hanem közönséges bűncselekmény — de ép a szélsőjobboldali lap volt az, amely hazafias cselekedetnek mondta, nem is szólva magjairól a bűnösökről, mint minden bűn­cselekményről, mi már régen azt mondtuk, hogy közönséges bűncse­lekmény, még azokra is, amelyeket a szélsőjobboldalon, helytelenítésük kifejezése mellett,­­meg tudtak, ér­tenie. Igaza van a szónok úrnak: nem nemzeti ügy — nemzeti sze­rencsétlenség, mint Bethlen István miniszterelnök mondta, amely nem azáltal szűnik meg, hogy nem be­­o­dák int, fájdalom, olyan sokat be­szélnek róla. Ad 3: »Gyerünk offenzívába.« Azt hisszük, nem a legalkalma­sabb időpontban gyúlna ki ez az offenzíva . . . most csak egy offenzíva lehet helyén, az, amely a frankhamisítás ellen különben folyamatban is van és legfeljebb még egy offenzíva, amit Bethlen István hirdetett az álhaza­fi­ság el­let­. Ad 4. sülijén Wolff Károly mi­niszterelnök?. Hát ebbe talán még a prezumtív jelölt saját pártja se megy bele únévbe­ Hetest. 3 Bethlen nagy vadra vadászik Elszaporodtak a vaddisznók Lillafüreden Veszedelemmel jár a vadászat . (A Magyarország tudósítójától.) Élénk feltűnést keltett a politikai körökben, hogy amikor a legerő­sebbé vált a frank-ügy hullámve­rése, amikor megjelent a vádirat és új nyomozásba fog a rendőrség, éppen akkor utazot el a fővárosból Bethlen István gróf miniszterel­nök, hogy a magyar állam lillafü­redi vadászterületén vadászon. A Nemzeti Kaszinó vasárnap dél­előtti közgyűlésén megjelent mág­nások igen élénk kommentálták a lillafüredi vadásza­tok Megállapí­tották, hogy a vadászati idény már befejezést nyert, nyárra, őzre tilos vadászni, úgyhogy a miniszterel­nök a vadászati törvény idevágó szakaszának értelmében csak er­dei szalonkára, vízimaradtakra és ■­ ragadozókra« vadászhat Lilla­füreden, ám csak a földművelés­­ügyi minisztérium Lillafüredre fel nem­ függesztette a februári vadászati tilalmat. Érdeklődtünk a földmívelésügyi minisztérium vadászati ügyosztá­lyában és megtudtuk, hogy a Lil­lafüredet övező erdőségekben na­gyon elszaporodott a rendkívül kártékony vaddisznó, úgyhogy a kevésbé türelmes vadászoknak is lehetségessé válik Lillafüreden az eredményes vadászat. Bethlen Ist­ván miniszterelnök, mint szenvedé­lyes vadász, már rég óta ambi­cionálja a vaddisznóvadászatot és ezért kapva, kapott az alkalmon, amely részére most Lillafüreden kínálkozik. Mondani sem kell,hogy a vaddisznóles nem egészem ve­szélytelen, mert a rosszul talált vaddisznó igen gyakran felveszi a harcot és megtámadja a vadászt. A miniszterelnököt persze nem­ kell, félteni, mert hiszen réki ki­próbált vadász, aki már nem egy­szer állt szemben nagy vaddal és így egészen bizonyos, hogy a lilla­füredi erdőkben reá váró vaddisz­nókkal szemben sem fog reszketni a keze, ha a vaddisznók a puska­­csöve elé merészkednek. A „Journal" és a „Quotidien" éles támadása Bethlen ellen Párizs, február 1. (A Magyarország tudósítójától.) A Malin vasárnapi számában Sauerwein bécsi keltezésű tudósí­tásában újból hangsúlyozza, hogy a magyar kormány nem ré­szes a bankjegyhamisítás affér­­jében, de az alól a vád alól nem menthető föl, hogy ezeknek az elemeknek garázdálkodását addig tűrte bün­tetlenül, míg elhatalmasodtak s egyszerre tehetetlen lett velük szemben. A Journal kíméletlen hadjáratot intéz a Bethlen-kabinet ellen. Bu­dapesti keltezésű cikkében azt­ a példátlan valótlanságot írja, hogy gróf Bethlen eleve be volt avatva a hamisító banda minden tervébe és annak minden részletét ismerte. És megtoldja ezt a hazugságot még egy csomó valótlansággal. A Quotidien is ehez hasonló va­lótlanságokat­ közöl. (W. F.) Elkobozták Vágiék frank­ röpíratát (A Magyarország tudósítójától.) A Vági-féle magyarországi szocia­lista munkáspárt az utóbbi napok­ban ismét megjelent a porondon. A frank-ügy hullámaiba vetve magukat, akarnak propagandát csinálni eszméik és céljaik mellett. A frank-üggyel egész sereg röp­­iratban foglalkoznak, melyek kö­zül egyet a vidéki csendőrségnek most sikerült elcsípnie. Kaszt János 76 éves kékfestő­­b­rankás, aki a szociáldemokrata­­pártnak már évtizedek óta tagja, január 23-án csomagot kapott Dunapatajra a postán. Kibontotta, és röpiratokat talált benne, ame­lyeket — Kaszt védőjének állítása szerint — az öreg szociáldemo­krata munkás el sem olvasott, mert azt hitte, hogy úgy mint más­kor most is a szociáldemokrata­­párttól kapott röpiratokat oszto­gatás végett. Osztogatni kezdte a községben a röpiratokat, amelyek­ben többek között ilyen kitételek voltak. Erre a világot rengető politikai botrányra teljes világosság­­térít­tessék. A külföldi nyomozók által gyanúsított tettesek neveit a kor­mány minden körülmények között hozza nyilvánosságra. A röpirat további tartalmában erős támadó kitételeket alkalmaz Bethlen mi­niszterelnök személye és kormánya ellen. A d­unapalati csendőrség azonnal letartóztatta Kaszt Jánost és átkí­sér­te a kalocsai ügyészségre, ahon­nan a mai nap folyamán elszállí­tották a budapesti királyi ügyész­ség Markó-uccai fogházába. Ily irányban indul meg az eljárás a röpirat ügyében. Először is a röp­­­iratok terjesztője, Raszt János el­len indul eljárás az állam és tár­sadalom erőszakos felforgat­á­sára irányuló bűntett címén, másodszor pedig a kiadó ellen sajtóper indult nemzetgyalázás vétsége címén. A vizsgálóbíró ma­ kihirdette Kaszt János előtt az előzetes letar­tóztatásáról szóló végzést, Kaszt védője, Lukács Béla dr„ a bünte­tőtörvény­szék vádtanácsához fel­­­folyamodást jelentüt­t­,

Next