Magyarország, 1926. augusztus (33. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-01 / 172. szám

2 Azok a gyárak és egyéb ipar­­vállalatok, amelyek katolikusok kezén vannak, beszüntették az üzemet és elbocsátották a munká­sokat. A mexikói Federation of Labour most azzal fenyegetőzik, hogy ha az illető gyárak szomba­ton nem fizetik ki a hetibéreket és nem veszik vissza munkásaikat, akkor az egész üzemet erőszakkal saját kezelésükbe fogják átvenni a munkások. (A. W. Seh.) MAGYARORSZÁG Huszonegy évig vigyázott Ferenc Józsefre­ ­ színészből lett detektív lámpaláza. — Vilmos császár és Ferenc József a dunántúli gémeskút mellett. — Ferenc Ferdinánd mindig megnézte a szép hölgyeket !( Magyarország tudósítójától.) Ezüsthajú, nagybajuszú öregúr , Haluska Lajos nyugalmazott de­tektív felügy­elő. Kispesten, zöld zsalugáteres kis házban lakik. Ez a reszkető kezű öregül­, aki sok vonást őrzött meg magában a szo­bája falán aranyrárnába kerete­zett, kipödört bajuszú, békebeli arcokból. Ferenc József királynak volt az udvari detektívje, 21 esz­tendeig. Más dolga nem volt a régi jó vi­lágban, mint a királyra vigyázni, hogy valaki merényletet ne köves­sen el ellene, vagy­­ más akadály ne gördüljön az útjába. Haluska Lajos 21 évig hű árnyéka volt Ferenc Józsefnek. Blaha Lujza protezsál Haluska Lajos — mint ahogy .8 M­ondja — Ferenc, József detektív­­­je, nem született Sherlock Holmes­­nak. Eleinte a világot jelentő deszkákon próbált szerencsét, amit dokumentummal igazol. A falról veszi le a bekeretezett levelet Ha­luska,­­amelyen a Magyar Színész­­egyesület bizonyítja, hogy Halus­ka (Borsodi) Lajos 1871—1880. év ■ között mint,?színész­, működött kü­lönböző társulatoknál és színészi működésével a legszebb elismerést érdemelte meg. Bl­ah­ónéva­l is többször szerepelt együtt.­­ Elmondja, hogy a felesége sú­lyos szívbajt kapott és ezért mon­dott búcsút­ Tháliának ő is. Moha Lujzából ez alatt Splény báróné lett és az ő segítségével sikerült H­­­luskának bekerülni a detektív­­testületbe, amelynek Splény volt a főnöke. A nagyasszony nem elégedett meg azzal, hogy álláshoz juttatta volt kollégáját, hanem továbbra is figyelemmel kisérte a sorsát . 1886-ban egy szép napon Török fő­kapitány és Splény báró detektív­­főnök Haluskát küldte ki udvari detektívnek . lyal együtt tanulmányozta a tér­képet egy tanyai gémeskútnak tá­maszkodva, idegesen szólt németül a királynak: — Ez­­a szegény civil már meg­fullad a porban, haza kellene kül­detie — és H­a­­us kár­a mutatott. A király mosolyogva mondott valamit szövetségesének, a detek­tív pedig tovább nyelte a dunán­túli port és vigyázott a dübörögve vonuló csapatok között a rábízott uralkodókra. Ferenc Ferdinánd rideg, magába­­zárkózott ember volt, sohasem vi­szonozta a köszöntést, azonban a szép nőket mindig megnézte — mondja. Haluska. A perzsa sah aranyérme A kispesti nyugdíjazott »udvari detektív­e, azt is elmondja, hogy a kilencszázas évek elején Budapes­tet is meglátogató perzsa sah, Mu­­zaft­er Eddin valóban excentrikus ember volt. Nem sokat törődött­ az etikettel. A Hungária-svrlóhím lakott, és mingjárt ,megérkezése után fel­tűnt neki, hogy Haluska,detektív árnyék módjára lappang utána. Tolmács segítségével meg is kér­dezte a­ perzsák uralkodóin: — Mit akar, mért vigyáz róni? ... Vagy úgy, detektív?... Akkor ad­jon egy szál gyufát. A perzsa sah­­ tolmácsától tudta meg Haluska detektív, hogy nem­csak legenda az erre szóló hír, de valóban akart akasztást látni Evesben a sah. Mikor ebbeli kíván­ságát megpendítette Ferenc József előtt, a király mosolyogva mon­dotta: — Most nincs készülőben akasz­tás.A sah azonban nem zavartatta magát: — Itt vannak a minisztereim. Bármelyiket fel lehet akasztani, Ferenc József jót mulatott felsé­ges vendégének egyszerű megol­dást ajánló szavain és felvilágosí­totta, hogy Európában más a tör­vény, mint Perzsiában ... (A perzsa sah aranyérmet adományozott szol­gálataiért Haluska detektívnek. Néha jó, ha az ember kilencven kilós... A kispesti magányában éldegélő detek­tívfelügyelő nagy elragadta­tással beszél Erzsébet királynéról, akit többször kísért. — Ő ért köztük legtöbbet, — mondja. —­­ Mikor 1895-ben Erzsé­bet királyné Bártfán tartózkodott, a fürdővendégek kíváncsiságukkal valósággal elállották az útját a sé­táló királynénak. Szmrecsányi, Sáros megye ak­kori főispánja kétségbeesetten for­dult Haluska detektívhez, mit csi­náljanak az útra csoportosuló tö­meggel. — Csendőrséget mégsem hozha­tunk, — mondotta a­­főispán. A királyné már jött udvarhöl­gyeivel, a tömeg mégsem tágított. Haluska detektívnek az a mentő­­ötlete támadt, hogy végigment a sorfalat álló közönség között és a legelőt állók lábára lépett. — Kvencvenkilós ember voltam, — mondja a kis öreg, — vissza is húzódott mindenki. A királyné a kissé eredeti módszer alkalmazásá­ból nem vett észre semmit és mo­solyogva köszönte a közönség ki­törő ovációját. Haluska féltő szeretettel mutat még egy megsárgult iratot, mikor már búcsúzunk. Sélley Sándor mi­niszteri tanácsos, rendőrfőkapi­tány arról értesíti Haluskát, hogy fáradhatatlan szolgálataiért elis­merését fejezi ki Erzsébet ki­rályné. Jó színész volt, legyen jó detektív! A király és a királyné együtt lőttek 1886-ban Budapestre. — Vigyázzon — mondotta Splény báró, mikor megkaptam a paran­csot, — maga ügyes ember, a fele­ségem azt mondja, jó színész volt, m­ost legyen jó detektív. Halusk­a elmondja, hogy alig fu­­t­heit a lámpaláztól a lábán állni,­­ mikor az udvarnál jelentkezett. A színpadi királyok és a festett vi­lág után valóságos koronás ural­kodó mellé kerülni és annak biz­tonságára őrködni, nagy feladat­nak látszott. — A király őfelsége rámnézett és mikor megtudta ki vagyok, mo­solyogva biccentett felém a fejé­’ vel — mondja Haluska. — „Ez a szegény civil megfullad a porban...“­ ­ Nagygyakorlatokon is mindig Ferenc József nyomában járt Ha­luska, aki Vilmos császárra is több gya­korlaton vigyázott. A német császár kemény, katonás ember volt és a tatai nagygyakor­laton, mikor Ferenc József király­ Külföldi tőzsdék A frank­valuták áfabele árhullámzása Az angol írni 199 francia frank JR Magyarország tudósítójától.­ A nemzetközi devizapiacokon az érdeklődés előterében ma is a frankvaluták­ állanak. Az egy hét óta tartó viharos árhullámzás után még mindig nem jutott nyugvópontra, mert a francia frank jövőjét pénzügyi körökben még ma sem látják biztosítottnak. Párizsban a mai magánforga­lomban 201 frankkal indult az an­gol font árfolyama, később azon­ban 199-ig olcsóbbodott. Zürichi paritásban a délután négy órakor érkező newyorki és londoni devizajel­entések szerint a mai utolsó értékelések a követ­kezők: Párizs 12.60. Brüsszel 13.25. Milánó 16.70. taE SBW*olasz*gzatr --t:: : wirMWNirzh­ar naflpT* Mai amerikai gabonaárfolyamok Chicago szilárdan indul! Csikágó július 31. (A Magyaror­szág tudósítójának távirata.) A ga­­bonahatáridőpiac nyitóár­folyamai: Búza júliusra 147.125 (pénteki zárlat 147.125), Búza szeptemberre 145.125 (pén­teki zárlat 144.375). Budapest, 1926. augusztus 1. vasárnap Hamburgi terménytőzsde Hamburg­, július 31. (A Magyar­ország tudósítójának távirata.) A külföldi piacokról változatlanul szilárd irányzatot jelentenek és ma már a vevők is kénytelenek voltak a magasabb árköveteléseket akcep­tálni. Nagyobb forgalom csupán tengeriben fejlődött ki emelkedő árak mellett. Külföldi gabonában a következő árajánlatok voltak a piacon: Búza, kanadai Manitoba I. júl.—­ aug. 17.15, II. júl.—aug. 16.75, III. júl.—aug­. 16.25, északamerikai h­ardwinter II. júl. 15.30, argentínai Barletta Russo­loko 15.10, rozs, északamerikai Western II. lökd 12.10, árpa, dunai aug. 9.10, tengeri argentínai Laplata aug.iszapt. 8.35, dunai aug. 8.50, zab, kanadai takarmányáru I. aug. 9.80, Wes­tern II. aug. 10.90, argentínai La­plata aug. 8.75, holland forint o­f Hamburg. Tegyük nemzeti parkké az aggteleki cseppkő­­barlangot Írta: Haftem­arger Mihály dr. egyetemi tanár, a Magyarországi Kárpát- Egyesü­let főtitkára Ct munkta hazánk egyedüli megmaradt természeti kincsét, az aggteleki csepp-­ kőbarlangot meg kell mentenünk. De ezt csak egyesült erővel tehetjük. A barlang földhözragadt szegény tulajdo­­nosaitól, a turistatársadalomtól és az agyonszanált szerencsétlen ország kor­mányától ne várjuk ezt a mentőakciót, mert nem is várhatjuk. De megköve­­teljük ezt a magyar társadalomtól, az egész Csonka,Magyarországtól. E lap hasábjain Lévai Jenő­­tollából június­ 23., 25., 27-én három cikk jelent meg az ag­gtele­ki barlangról. Az előd kellő affelől panaszkodik, hogy ciha­­nyár volt a barlang, a harmadik pedig a jelen munkálatokkal kapcsolatban a jövő kérdésére vet világot. Sok igazság van az egyes cikkekben, de a beállítás nem egészen helyes. Tény és való, hogy a mostani óriási esőzés miatt sokat szenvedett a barlang járhatósága, de ezt nem szabad az intéző körök számlá­jára írni. Ilyen időjárásban még in­kább turistamódra kell­­felöltöznünk , nem pedig szűk szoknyában, magas­­sarkú cipőben. Ami pedig két vármegyének állító­lagos féltékenykedését illeti, mi sem egyszerűbb megoldás, minthogy a bar­lang felvirágoztatásának ügyét orszá­gos üggyé tegyük. Ismételten az Ame­rikai Egyesült Államok példáját kell itt említenem, nekünk is nemzeti parkká kell deklarálta­tnunk a termé­szeti kincseinket, s ezek között is leg­első helyen a legértékesebbet, az agg­teleki cseppkőbarlang csodavilágát. Ne törődjünk azzal, hogy a gömöri s nem az abaúji oldalról építették ki az új utat, a mai szerencsétlen viszo­nyaink között arra kellett tekintenünk, hogy aránylag kevés befektetéssel ket­tős célt is szolgáljunk, s ne fájjon azt se nekünk, hogy egyelőre még kissé költséges a barlang hozzáférhetősége, hanem igenis, törődjünk azzal, hogy az aggteleki barlang kultuszát minél népszerűbbé tegyük. A Magyarországi Kárpát Egyesület s ennek Gömöri osz­tálya, valamint Soldos Béla dr. borsod­­gömöri főispán lelkes közbenjárására mind­ a kultuszmi­nszter, mind a keres­kedelmi miniszter megtették már az első lépéseket, az a pár száz­ millió pa­pírkorona azonban csak igazán egy csepp volt a tengerben. A, magyar tár­sadalomijaik kell összefogni:), a magyar sajtónak kötelessége ennek a propagá­lása. Vegye a sajtó kezébe e társadal­mi akciót s tegye ez ország fiainak nyelvi és felekezeti különbség nélkül egyaránt szent kötelességévé, hogy az aggteleki cseppkőbarlangból magyar Adeliusberget csináljunk. S ekkor nem­csak önmagunkat tiszteltük meg vele, hogy hazánkat naggyá és ismertté tet­tük, hanem lendítettünk az igazán sú­­lyos gazdasági életen is, mert az agg­teleki barlang elsősorban alkalmas arra, hogy idegenforgalmat teremtsen.

Next