Magyarország, 1926. szeptember (33. évfolyam, 197-220. szám)

1926-09-01 / 197. szám

­— Ww MAGYARORSZAG Budapest, 1926. szeptember 1. Szerda XXXIII. évfolyam 197. »aiMwwmmnimiiiin mit mTM Három letartóztatás a kispesti szerencsétlenség ügy­ében A híd »Olyan nyomorúságos viszo­nyok közt vagyunk, hogy a kor­mány támogatása nélkül nem tudunk semmit sem csinálni...« A rezignáció programja ez és végtelenül csodáljuk a főpolgár­mester urat, hogy most evvel a programmal mutatkozik be, mint polgármesterjelölt. Tisza Istvántól Bethlen Istvánig azt hirdeti minden miniszterelnök, hogy végzetes politika az, amely mindent a kormánytól vár és »semmit sem tudnak csinálni« a kormány támogatása nélkül. Hogy a kormány nélkül semmit sem lehet csinálni — ez talán lehet főispáni vagy főpolgár­mesteri program, de hogyan tá­maszthat igény­jogosultságot a polgármesterségre az a politika, amely a kormány vazallusaként jelentkezik, amely­­egy új hv.-­­hénséget hirdet a városházán... tulajdonkép nem is tudjuk, hogy egyáltalában minek kell polgármester, ha úgyis minden csak a kormánytól függ, ha a kormány támogatása nélkül nem lehet csinálni semmit! Elmondja a főpolgármester úr, hogy milyen programot adott e­l a miniszterelnöknek, a kormánynak; igen, ugyanak­kor, mikor Budapest felé azt mondja, hogy nem lehet semmit sem csinálni a kormány nél­kül, a kormánynak megmondja, mit kellene csinálni. Megemlék­­szik elsősorban a lakásügyről, kijelentve, hogy tűrhetetlen a mai állapot, nem lehet tovább fentartani ezeket a barabokat, amelyekben emberekhez nem méltóan laknak; reklamálja az óbudai és Boráros téri hidat; követeli a pályaudvarok és rak­partok kérdésének megoldását, mert ez a mai helyzet tűrhetet­len. Ez mind igaz, a mai hely­zet tűrhetetlen. Hidakra és rak­partokra, pályaudvarokra szük­ség van, a baraklakásokban em­berhez nem méltó módon lak­nak. Ez mind igaz s a kormány is belátja, azonban, tekintet nélkül arra, hogy Budapesten ki a polgármester. Végre vagy szükség van az óbudai vagy Boráros téri hídra, — vagy nincs szükség — de semmieset­re sincs aszerint szükség, hogy a kormány emberét választja-e meg Budapest közgyűlése pol­gármesternek vagy nem. Le kell bontani a barakokat! *— de bizonyára Ripka Ferenc embersége és lelkiismerete til­takoznék elsősorban az ellen, hogy csak egy nappal is tovább lakják azt a nem lakható bara­­kot az emberek csak azért, mert... Budapest népének je­löltjét választják meg polgár­­mesterré. Senkinek sem szabad feltételeznie a kormányról, hogy pártpolitikát követel a bároktól, a hídtól, a pályaudvartól, a rak­parttól és senkinek sem szabad föltételezni a kormányról, hogy nem támogat politikátlan köz­­gazdasági és városfejlesztési ér­dekeket, amelyek igenis támo­gatandók ... hogy nem támo­gat, csak azért, mert nem az ő jelöltjét ülteti Budapest polgár­mesteri székébe. És ha én polgármesterjelölt vagyok, megmondom, hogy én mit akarok csinálni,­­ semmi­esetre sem mondom azt, hogy a kormány nélkül nem csinálha­tunk semmit Nemrég, mikor a berettyó­­új­falusi választás volt, a hídról írtunk ezen a helyen — nem a Herczeg Ferenc Hídjáról, hanem arról a hídról, amelyen a kor­mánypárti követ az országház­ba ballag. Valami hídról vagy országútról volt szó, amelyért fél évszázad óta folyamodott, deputációzott a kerület népe és néhány órával a választás előtt megjelent a plakát, amelyben adatik tudtul, hogy a híd vagy az országút meglesz, hogy a miniszter már intézkedett, hogy minden rendben van. Valószí­nűleg tényleg rendben is van már, amilyen példátlan közigaz­gatási menetsebességgel juttat­ták a folyamodók tudomására, hogy a régóta várt híd megvan, azóta már bizonyára épül is ... Hát nem megyünk bele abba, hogy Budapestből a korteske­dés egy nagy Berettyóújfalut csináljon. Nekünk ne ígérjenek hidat, nekünk ne ígérjenek pályaudvarokat — személyi ga­ranciák alapján. Ez nem követválasztás Be­rettyóújfalun — itt arról van szó, hogy a magyar fővárosnak ki legyen a polgármestere. Már rég nem személyi kérdés ez. — Bárczy István Budapest perszo­­nalitását jelenti és igazán nem személyi kérdés, ha a Bárczy István Budapestjéhez Bárczy Istvánt hívja vissza Budapest lakossága. Mindenki csak hálás lehet a főpolgármester úrnak, ha a kormány jóakaratát­ és bi­zalmát biztosítja Budapest szá­mára — ehez a törekvéséhez keresve sem lehet jobb díszletet találni, mint a főpolgármester­­­séget. BARÁTSÁGOS VISSZHANGJA TÁMADT A KORMÁNYZÓ BESZÉDÉNEK A BELGRÁDI SAJTÓBAN Horthy Miklós kormányzónak a mohácsi emlékünnepen Jugoszlá­viához való viszonyunkra tett ki­jelentése érthető feltűnést kel­tett a jugoszláv sajtóban is. Zágrábban a beszédet a Mor­­genblatt című lap közölte a következő címmel: Horthy jugoszlávbarát? A kormányzónak feltű­nést keltő kijelentése. Ezután budapesti keltezéssel köz­li a kormányzó beszédét, majd ahoz a következő megjegyzést fűzi: " * Ez a kijelentés politikai körök­ben meglehetősen nagy szenzációt keltett és úgy vélik, hogy ez a ma­­gyar politika jugoszláv orientációjának a kezde­te. Ez a kijelentés annál is inkább feltűnt, mert eddig magyar politi­kai körökben általában az volt a meggyőződés, hogy a magyar kormány Romániával va­ló megegyezést készít elő és Romániával óhajt köze­lebbi összeköttetésbe lép­­n­i. A ma reggeli belgrádi lapok ugyancsak közlik a kormányzó be­szédét. A P­r­a­v­d­a, amely Nincsics kül­ügyminiszterhez meglehetősen kö­zel áll, a beszéden kívül Horthy Miklós kormányzó arcké­pét is közli. A V­r­e­m­j­e, amely az uralmon lévő liberális párt félhivatalos szócsöve, közli a tudósítást a mo­hácsi beszédről és néhány magyar képviselőnek a mohácsi beszéddel kapcsolatban tett nyilatkozatát is. A belgrádi lapok azonban bővebb kommentárt nem fűznek a kormányzó szavaihoz. Eb­­ből magyar politikai körökben arra következtetnek, hogy a lapok szokásukhoz híven megvárják, amíg a belgrádi külügy­minisztérium állást fog­lal és majd azután ismét visszatérnek a kormányzó beszédére. Magyar kormánykörökben a ju­­goszláv sajtó közléseiből megálla­pítják, hogy a kormányzói kijelen­tés, úgy látszik, barátságos visszhangra talált és ez fel­tétlenül örvendetes jelenség annál is inkább, mert, mint ismeretes, Jugoszláviával legközelebb foly­tatjuk a kereskedelmi tárgyaláso­kat. Csáky Károly gróf veszi át a belügyminisztérium ideiglenes vezetései (A Magyarország tudósítójától.) Pesthy Pál igazságügyminiszter, mint értesül­tünk, holnap kezdi meg több hétre ter­vezett szabadságát. Tekintettel arra, hogy az igazságügy miniszter a nagy­beteg Rakovszky Iván belügyminisz­tert is helyettesíti, gondoskodás tör­tént arról, hogy a belügyminisztérium vezetését holnaptól kezdve a kormány egy másik tagja vegye át. A mai nap­pal visszatért szabadságáról Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter és információnk szerint ő fogja a bel­ügyminisztérium vezetését átvenni most már mindaddig, amíg a belügy­miniszter át nem veheti hivatalát. Az igazságügyminisztériumot Pesthy Pál fogja továbbra is vezetni, amennyi­ben mint kijelentette, kétszer heten­ként fel fog jönni birtokáról a fővá­­rosba és a szükséges instrukciókat az egyes ügy­osztályveze­tőknek, valamint az igazságügyi szerveknek meg fogja adni. Ma délben egyébként Diószeghy Já­nos belügyminisztériumi tanácsos, a közrendészeti osztály főnöke megjelent Vass József helyettes miniszterelnök­nél és hosszasan referált neki. Dió­szeghy jelentést tett többek között a belügyminisztériumhoz ma délelőtt ér­kezett táviratról, amely szerint a bel­ügyminiszter állapotában újabban lé­nyeges javulás állott be. A legújabb jelentések szerint a belügyminiszter betegsége még négy-öt hétig fog eltar­tani s csak akkor utazhat majd haza Rakovszky Iván. Hazautazása után Ara 1500 korona (12 fillér)

Next