Magyarország, 1926. december (33. évfolyam, 273-298. szám)

1926-12-01 / 273. szám

b ■ j /p­­­cAI­­­Ma: filmszi­dalmi keresztrejtvény MAGYARORSZÁG Budapest, 1926. december 1.________________Szerda____________________XXXII. évfolyam 273. szám _ Az ékszeppabtó IS millió dollárja Ma délben nyújtották be az első ajánlásokat i'iWiiHuiiwiwi whni'iWiin'1 i|ii^Tririr^T’'T~ i'MiiiiwwHririiBiBiimiw Eisz a szabadság! Ádventnek még csak első he­tében vagyunk s mégis oly dú­san karmatoznak már az egek, hogy most már nem is könyö­rögni, hanem csak hálálkodni járunk a hajnali Borátékra. Csőstül hull reánk, ha egyelőre még nem is az áldás, ele leg­alább az ígéret. Mi ezeket az ígéreteket mind meghallgattuk, sőt már mind el is könyveltük. Mert mi főként a gazdasági miniszterek igéje­,­teit egyenesen készpénznek vesszük, csak nem sérthetjük meg őket a kételkedésünkkel!! Nagy megnyugvással vettük tudomásul, hogy a felekezeti- és osztálydifferenciák megszünte­tésének szükségességét különö­sen a kormány hangsúlyozta. Nagyjában kielégítőek a köz­szabadságok ügyében elhang­zott ígéretek is. Volna azonban mindezeken túlmenően is egy szerény kí­vánságunk s igazán nem tud­juk, hogy elképzelhető-e kedve­zőbb alkalom arra, hogy előad­junk e kívánságunkkal, mint amilyen kitűnő alkalom rá az általános képviselőválasztás. Nevezetesen azt kérjük, hogy adják vissza a sajtó szabad­ságát. Adják vissza, mert nem volt joguk tőlünk elvenni. És adják vissza, mert nincsen joguk tőlünk a gondolatnyilvá­nítás szabadságát megvonni. Az 1848-ban kivívott jogok között legfontosabb volt a sajtó szabadsága. 1848-tól 1914-ig nem akadt egyetlen magyar em­ber sem, aki el ne ismerte volna, hogy a sajtószabadságra szük­ség van és mindenki büszke volt rá, hogy a márciusi ifjak kivív­ták a sajtószabadságot. 1914-ben a háborús hisztéria legelső megnyilvánulása az volt, hogy a sajtót megfosztották szabadságától. Ez azokban az időkben volt, amikor az ország­úton rálőttek az automobilokra, rájuk eresztették a vasúti so­rompókat és kötelet húztak ke­resztben az országutakon, mert minden hisztérikus ember el­hitte azt az ostoba mesét, hogy apácának öltözött francia ezre­des százmillió frankot szállít az oroszoknak aranyban, auto­mobilon, Magyarországon ke­resztül ! Amikor csupa hiszté­riából drótsövényeket húztak Kőbánya és a Rákos környéké­re, mintha azokkal csak egy óriág is lehetett volna védeni Budapestet , s amikor az ehez hasonló bölcsességek tömegével bénították meg az ország for­galmát és egész életét, akkor legelsőnek a sajtót rohanták meg a világ legszigorúbb cen­zúrájával, azt a sajtót, mely­nek lelkesítő és buzdító szóza­tai nélkül nem hallatszott volna ebben az országban egyéb, mint­­a szomorúság és a fájdalom szava s a kishitűség csendjét legföljebb csak a kétségbeesés fajta szakította volna félbe. A sajtót, mely pártkülönbség nél­kül a leglelkesebben szolgálta a nemzet ügyét s minden kritikát mellőzve a háború tartama alatt támogatta a kormányt, teljesen indokolatlanul békéba verték — nagy örömére a háborús kor­szak összes panamistáinak. S amikor elmúlt a háború és a forradalom, — a békét raj­tunk hagyták. Csináltak egy paragrafust, hogy jogilag meg­okolható legyen a cenzúra, fen­­tartása és csináltak még egy pa­ragrafust, hogy jogilag fentart­­ható legyen az esküdtszékek fel­függesztése s a sajtópereknek a büntetőtörvényszékek elé utalá­sa. Megcsúfolva azt az elvet, hogy politikai vonatkozású kér­dések elbírálásától menteni kell a rendes bíróságokat és semmi­be sem véve azt, hogy a sajtó az ország regenerálásában a legeredményesebb munkásságot fejthetné ki, ha teljesen és iga­zán szabadnak érezhetné ma­gát, a kilencedik éve járunk békákban. A mi szabadságunk nélkül hogy minden egyéb közszabadság mennyit ér, — azt minden új­ságolvasó nagyon jól tudja. Nekünk tehát ígérheti bár­mely politikus a csillagokat az egekről, — nincs igazi bizal­munk senkiben, aki a sajtósza­badságról hallgat. Aki nem akarja a sajtószabadságot, az­ semmi más szabadságnak nem igazi barátja. Kérjük a választópolgárokat,, hogy minden képviselőjelölttől kérdezzék meg: akarja-e a sa­jtó­­szabadságot és az esküdtbírás­kodást, igen vagy nem! Aki e kérdésre nem felel igen­nel,­­ nem érdemli egy önérzetes pol­gár szavazatát, bármelyik párt­hoz tartozik is. Mert első a szabadság s csak messze utána következhetnek még a legfontosabb pártszem­pontok is. Húsz egységespárti egyhangú választás biztos már eddig is Hatvan egyhangú választásra számítanak (A Magyarország tudósítójától.) Ma délben járt le az ajánlási ívek benyújtásának határideje azokban a kerületekben, amelyek­ben december 8-ra tűzték ki a vá­lasztás teminusát. A miniszterel­nökségen nagy izgalommal várták a vidéki kerületekből származó je­lentéseket. Délután két órakor Prónay György báró miniszterel­nökségi államtitkár közölte a Ma­gyarország munkatársával­ a kerü­letekből beérkező ama jelentése­ket, amelyek arról szólnak, hogy melyek azok a kerületek, ahol csakis a kormány jelöltje tudta a megfelelő számú ajánló aláírást benyújtani, tehát mely kerületek­ben választják meg egyhangúlag a kormánypárti jelöltet. Ezek a következők: Szabolcs vármegye Gáva: Csáki­ Károly gróf honvé­delmi miniszter. Nagykároly: Illés József.­ Kisvárda: Moser Ernő. Ke­­mecse: Erdőhegyi Lajos. Nógrád vármegye Szécsény: Bethlen István gróf miniszterelnök. Salgótarján: Sztra­­nyavszky Sándor belügyi állam­titkár. Balassagyarmat: Scitovszky Béla belügyminiszter. Bétság: Bod János dr. pénzügyminiszter. Szi­­rák: Koh­ut Adorján. Ipolyság: Ernszt Sándor. Baranya vármegye: Szentlőrinc: Patacsi Dénes, Lásd: Szili Tamás. Magyarboly: Mándi Samu. Győr vármegye: Záhony: Pintér László. Somorja: Frühwert Mátyás. Komárom vármegye: Komárom: Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter. Fejér vármegye: Hercegfalva: Farkas Elemér. Pest-Pilis:Solt-Kiskun vármegyei Kiskunhalas: Prónay György báró miniszterelnökségi államtit­kár. Tolnavármegye Gyönk: Pesthy Pál. •Prónay György báró kijelentette m­unkatársunk előtt, hogy az egy­séges párt legalább 60 egyhangú mandátumra számít. A Magyarország munkatársának értesülése szerint még­ más kerü­letekből is érkeztek olyan jelenté­sek, amelyek egyhangú választás­ra engednek következtetni. Így elsősorban Jászberényből, ahol Arványi Albert gróf egyhan­gúlag megválasztott képviselőnek tekintendő, miután ellenjelöltje nincs. Hasonlóan egyhangúan fog­ják megválasztani Sigray Antal grófot Körmenden. Egyhangú vá­lasztásra van még kilátása Kállai­ Tibornak Nagykanizsán, Nagy Emil dr.-nak Jászapátiban, Kuna P. Andrásnak Kunszentmártoniban, Farkas Gézának Szikszón, Puky Emisének Tornán és Walkó Lajos külügyminiszternek Baján. Munkatársunk a belügyminiszté­riumban is érdeklődött, ahol Mi­hály­fi Vilmos államtitkár közölte, hogy a belügyminisztérium a vi­déki kerületekből csak délután kapja meg azokat a táviratokat amelyek az ajánlások eredményé­ről szólnak. A beérkezett jelentések szerint tehát eddig több mint 20 mandá­tum sorsa eldőlt. Elégették a­­jelölt ajánlás Kóspallagon (A Magyarország tudósítójától.) Az ajánlási ívek benyújtásá­nak határideje ma délben lejár mindazokon a helyeken, ahol december 8-ikán lesz a választás. Ennélfogva természetes, hogy az utolsó órában teljes erővel megin­­dult a küzdelem, hogy az ajánló aláírásokat rendben benyújthas­sák a pártok. Az ellenzéki pártok különösen most vannak a legsúlyo­sabb sér­elmeknek kitéve a közigaz­gatási hatóságok részéről, a szolga­bíró, a csendőr, vetélkedik egyes mjí­t Magyarország­on­­­l. Hármaskönyv-szelvénye j® Negyvenöt szelvény ellenében JMu /IxK minden olvasónk megkapja yzVT­l/ítfíW^. Az Est új Hármaskönyvét xmSm Ára 1500 korona (12 fillér) i­s

Next