Magyarország, 1926. december (33. évfolyam, 273-298. szám)

1926-12-01 / 273. szám

Budapest, 1926. december 1. szerda MAGYARORSZÁG Hallér István elővezetését rendelte el a bíróság a Per­sián-Somogyi faperben A tanuk hossza sem súlyosan kompromittáló adatokat mondott el a Mátravidéki üzletviteléről (A Magyarország tudósítói­tól.) Emlékezetes, h­o­g­y Persián Ádám­ 1925 márciusában a Világ című lapban több cikket írt, amelyben Haller István és Somogyi István faügyeivel foglalkozott. Cikkében többek között­ megírta, hogy So­mogyi István, a botbüntetés elő­adója, jött arra a gondolatra, hogy : megalakítja a Mátravidéki Erdő­­spri és Kereskedelmi Rt.-t, tervét megbeszélte Haller Istvánnal és Csepelni­ Józseffel. 100 millió koro­na­ alaptőkével kezdték meg a vál­lalatot. Somogyi nem tartotta szük­ségesnek, hogy erdő és pénz is le­gyen, csak az volt a fontos, hogy legyen egy jónevű kijáró és egy ügyes kereskedő. A jónevű kijárót megtalálta Haller István szemé­lyében, az ügyes kereskedőt pedig Schwartz Adolfban, így került összeköttetésbe a botbüntetés elő­adója egyy­ zsidó kereskedővel. Megírta Persián cikkében, hogy a vállalatnál szabálytalanságokat kö­vettek el, egy és ugyanazt a tétel fát több vevőnek is eladták. A cikk miatt Somogyi István sajtó útján ciki­.■ tett rágalmazás címén pert indított Persián Ádám ellen, akinek ügyét már tárgyalta a bíróság. Több tanút hallgattak ki, akik nagyrészben igazolták Persián Ádám állítását. Ma folytatták a tanú­kihallgatásokat. Win­ter Béla dr­. Somogyi volt ügyvédjelöltje, elmondotta, hogy 1926 január elején joggyakornok volt Somogyi irodájában, Sch­wartz Adolf többször fenn járt az irodá­ban. Egy alkalommal, amikor Hal­ler mentelmi ügyét tárgyalták, Schwartz hosszú ideig az iroda egy mellékszobá­jában tárgyalt Somo­gyival. Amikor a tárgyalást befe­jezték, Somogyi nagyon izgatott­nak látszott. Másnap Schwartz megtette vallomását az összeférhe­tetlenségi bizottság előtt. Amikor a tanú érdeklődött a vallomás fe­lől, akkor Schwartz azt mondotta, hogy Haller mandátuma bizony rosszul áll. Somogyi ugyan meg­próbálta kapacitálni őt arra, hogy bizonyos dolgokat elhallgasson, ő azonban erre nem volt hajlandó. Novák József erdőhivatalnok, a Mátravidéki al­kalmazásában állott és ismerte an­nak üzletmenetét. Elmondja vallo­másában, hogy Zsolnay Lajos kereskedőt hallgatják ki ezután. Elmondta, hogy apja, Zsolnai Her­mán fakereskedő két ízben vásá­rolt fát a Mátravidékitől és az ér­ték hetvenöt százalékát le is fizet­te, azonban a Mátravidéki sohasem szállított. Amikor ezt látták, tárgyalni kezd­tek a részvénytársasággal, hogy abba esetleg ők is bevonulnak. Schwartzzal és egy Király nevű úrral meg is állapodtak, hogy a részvények egy mennyiségét átve­szik. Bemutatták Schwartzék ne­kik a könyveket is és ennek az alapján állapodtak meg. Gyöngyö­sön azonban a Mátravidéki irodá­jában. 1500 vágón­iát termeltek ki, azonban sokkal többet adtak el Három-négyezer vagont is le kellett volna szállítaniok. Egy íz,­ben­t amikor, a Zsolnai cég arról tárgyalt, hogy belép a részvény­­társaságba, Zsoln­aiéknak azt kellett m­on­­dani, hogy 4®(19 vágón fa van a telepen. Erre a központ adott utasítást. Ezután a vállalat üzletviteléről tett­­érdekes vallomást a tanú. El­mondotta, hogy h­a, egy vevő meg­vett bizonyos mennyiségű fát, ak­kor a megvásárolt farakásra kitet­tek egy táblát, amely jelezte, hogy ez a farakás az illető vevőnek, például a kincstárnak, vagy a Nemzeti Hitelintézetnek, vagy va­lamely magáncégnek a tulajdona. Amikor már minden farakáson rajta volt a tulajdonnépek a neve és új vevők jöttek, akkor azoknak is eladtak fát, még­pedig oly mó­don, hogy egyszerűen levették a régi táblát és az újat tették rá. Előfordult az is, hogy egy-egy farakáson két vevő táblája is volt és ezek a vevők összevesztek kint az erdőben. Persián kérdésére elmondta még a tanú, hogy többször figyelmez­tette a vezetőség tagjait, hogy ez így nincs rendben, azonban lein­tették őt. azt mondották, hogy két évig kell a dolgot kihúzni Úgy emlékszik, hogy az üzleti megbeszéléseken, amelyek So­mogyi gyöngyösi irodájában foly­tak le, Somogyi maga is jelen volt. Elmondja még a tanú, hogy hamis tételeket írattak be vele a köny­vekbe. Somogyi gyöngyösi irodá­jában volt a vállalat központja, innen jöttek a telepre az utasítá­sok. A bíróság a tanú m­egesketését egyelőre felfüggesztette. Ezután Persián Ádám kérte a bí­róságot,­­ hogy ismertesse a jelen­levő Csépány József tanú birtoká­ban lévő levelet. Csépány a leve­let nyomban be is csatolta és az­­ egyik szavazóbíró felolvasta. Ezt a levelet a központi irodából Somo­gyi István írta Thaly igazgatónak, aki az erdőtelepen végezte a mun­kálatokat. Megírta ebben a levél­ben, hogy Csépány akadékoskodik, nem akarja átadni részesedését, felkéri Somogyi Thalyt, hogy 3800 fát azonnal vágasson ki. Ezt sürgősen meg kell csinálni, mert ettől függ a becsületünk, írja Somogyi a levélben, amelynek a végén megjegyzi, hogy a levél is nagyon bizalmasa. A férfi- és gyermek-ruhaosztályunkat megszüntetjük ! A raktáron lévő árukat igen olcsó áron­­ adjuk el! WOLFr.... Budapest, Gerlóczi ucca 1. Városház u. sarok | (Ezelőtt a Kossuth Lajos uccában.) Telefon 124-59. Alapítva 1875 f 3 meglepetve látták, hogy kétféle könyvvitel van és a könyvvitel adatai között eltérések vannak. Közölték ezt Somogyival, aki azt mondotta, hogy forduljanak Schwarzhoz. Kimentek az erdőbe is, ott is gyanús dolgokat láttak. Mindenekelőtt gyanúsnak talál­ták azt, hogy az általa megvásá­rolt famennyiségen más név szere­pel. Végül is­­elhatározták,­­ hogy stornírozzák a megállapodást. A megállapodásnál Somogyi a köz­vetítő szerepét vállalta, ezért 10 millió korona munkadíjat kapott. Persián Ádám megkérdezi a ta­nút, hogy mielőtt stornírozták az üzletet, miért nem tettek bűnvádi fel­jelentést, mire a tanú kijelenti, hogy nem akarták, hogy ilyen ügyben az a cégük szerepeljen. Hacker Károly, tanúvallomása után már csak Hal­ler István vallomása van hátra. Somogyi István közli az elnökkel, hogy Haller három kerületben je­löli, agitáció­val van elfoglalva és ezért nem jelenhet meg a tárgya­láson. A bíróság a mai tárgyalást elna­polta és a tárgyalás folytatását a jövő hét egyik napjára tűzte ki. El­rendelte erre a tárgyalásra Hab­én István elővezetését. Nem csak­ — csak sikkasztott A kártya-kölcsön tizenöt napi fogházat kamatozott (A Magyarország tudósítójától.) Grünwald Miksa magántisztviselő, egyik legszenvedélyesebb kártyása a Royalista Klubban működő kár­tyatársaságoknak. Grünwaldot szí­vesen látták, — mert mindig vesz­tett. Egy nap megint egész pénzét elvesztette és ekkor Horváth Béla zsetonoshoz fordult: 13.500.000 koro­nát kért tőle kölcsön. A zsetonos oda is adta Grü­nwaldnak a pénzt, fedezetül pedig Grünwald egy bátyja nevére 50 millió koronáról szóló takarékkönyvet adott át a zsetonosnak. Grünwald másnap elment a zse­tonoshoz s arra kérte, hogy enged­je meg, hogy ő is ott lehessen, amikor a postatakarékkönyvet a bankban beváltja, engedje meg, hogy ő is vele menjen a bankba. Hosszú kérlelés után a zsetonos bele is ment abba, hogy a posta­­takarékkönyvet átadja Grünwald­­nak, majd Grünwald fogja kiválta­ni a pénzt. Horváth megbízta Hart­mann , András nevű ismerősét, hogy menjen el Grünwalddal a bankba és amint Grünwald kivált­ja az 50 milliót, azonnal vegye át és hozza el neki. S Hartmanni tényleg elindult Grü­n­­walddal a bank felé — a takarék­­könyv Grünwald zsebében volt. Útközben Grünwald invitálta Hartmannt, hogy autón menjenek­­ a bankba. A bank előtt néhány­ házzal azonban megállította Grün­­wald az­ autót: — Várjon egy percig, — mondta Hartmannnak — nekem itt van egy kis dolgára, elintézem előbb, aztán, megyünk a bankba. Hartmann várt. Várt egy kicsit, várt hosszú ideig, Grünwald azon­ban nem jelentkezett. Hartmann rosszat sejt­ve besietett a bankba, ah­ol azután felvilágosították, hogy Grünwald éppen most volt bent, felvette a postatakarékkönyvre az 50 millió koronát és eltávozott. Csalás bűntette címén emelt vá­dat Grünwald ellen az ügyészség és a törvényszék Sch­irilla tanácsa előtt ma így védekezett: — Kártyázás közben kaptam a pénzt Horvátitól kölcsön, már pe­dig a hazárdjátékot a bíróság sem büntetőjogi, sem polgári jogi vé­delemben nem részesítheti. A bíróság a csalás bűntettének vádja alól fel is mentette Grün­waldot, ellenben sikkasztásban bű­nösnek mondotta ki, mert ő Hor­vátiból a postatakarékkönyvet azzal a határozott utasítással kap­ta, hogy váltsa ki az 50 millió ko­ronát.­­ Grünwald ki is váltotta, azonban saját céljaira fordította a pénzt. Tizenöt, napi fogházat kapott ezért a Royalista Klub játékosa. "

Next