Magyarország, 1927. február (34. évfolyam, 25-46. szám)
1927-02-01 / 25. szám
Magyar díszruha-ékszerük csodaolcsőért kaphatók Schönwald Imre ékszerész ezüstárugyárában. Kitüntetve állami és aranyéremmel. |Budapesti Deák Ferenc és Bécsi ucca sarkán. Pécsett a Nemzeti Kaszinó palotájában mmm potom áron vegyen kifogástalan hócipőt 10 pengőért, sárcipőt 4 pengőért. Schafer cég,Döbrentei tér 4 Turnil Gat* M°d?mn taxi nélküli 4- és 6-üléses városra vagy vidékre meglepő előnyös fel■ tételekkel, engedmény kilométerekben, várakozási időben és tarifában .Telefon: Teréz 91—83,83—OS |'Q M!/!/ és szni°kingköícsönzö mim BRAUN !^yk5rt! 13 2 ahol állva maradt. Tőle jobbra állott Pukn Endre alelnök, Karafiáth Jenő háznagy, Héjj Imre és Urbanits Kálmán jegyző, balra pedig Huszár Károly alelnök és, Petrovics György jegyző. Esztergályos János nem a megválasztott tisztikarral vonult fel az elnöki emelvényre,hanem külön, a baloldalról ment fel és a balszélső jegyzői szék előtt állt meg. A megválasztott jegyzők közül elkésett Griger Miklós, aki csak később foglalta el helyét az elnöki emelvény baloldalán. Amint Zsitvay Tibor az ülésterembe lépett, a képviselők élénk éljenzéssel és tapssal fogadták. Bizonyára az érdekes véletlennek lehet tulajdonítani, hogy az elnöki szék elfoglalásakor a kormány egyetlen tagja sem tartózkodott az ülésteremben, Mayer János földművelésügyi miniszter is csak elkésve érkezett. Az ellenzéki képviselők, továbbá a kereszténypárti képviselők is igen kevesen voltak láthatók. -MAGYARORSZÁG Budapest, 1927. február 1. kedd Zsitvay Tibor nagy beszéde a haladásról Zsitvay Tibor az elnöki szék előtt állva mondotta el székfoglaló beszédét, amelyet nem olvasott, mint a nemzetgyűlésen, hanem előadott — Mélyen tisztelt képviselő urak! — kezdte szavait Zsitvay Tibor — Mély hálával és a megtiszteltetés nagyságának teljes átérzésével mondok köszönetet elnöktársaim és az egész tisztikar nevében is azért a kitüntető bizalomért, amelyben bennünket részesíteni kegyesek voltak. A képviselőház összeillésekor csak 100 napja múlt, hogy a nemzetgyűlés elnöki székének elfoglalásakor hitet tettem az egyetemes nemzeti érdekek pártunkon felül álló szolgálatára, a parlamentarizmushoz való rendületlen ragaszkodás és a megértés egyedül alkotóképes szelleme mellett. A szilárd meggyőződés erejével változatlanul ragaszkodom, ehez a hitvallásomhoz. _ (Élénk éljenzés és taps az egységes párton.) — Bízom abban, hogy amidőn e világosan meghatározott elvi alapon, lelkiismeretem hűséges odaadásával, fogyatékos erőm teljes latba vetésével fogok hozzá közjogi tisztem betöltéséhez, nem maradok magamra. Velem lesznek szándékom szerint, elődeim nemes hagyományai (Élénk éljenzés és taps.), érzésem szerint minden alkotmányos gondolkozás és magyar ember bátorítása és együttérzése. (Ügy van!) Reményem szerint, tisztelt képviselőtársaim hazafias támogatása (Ügy van !) és végül — ami pedig az első, mert enélkül minden kísérlet céltalan — hitem szerint velem lesz a, tiszta szándékot látó Úristen áldása. (Élénk éljenzés és taps.) — Tisztelt képviselő urak! Az országgyűlés ősi intézményének feléledése korszakos fordulata Ígéret a magyar nemzet számára, az ígéretbeváltás azonban attól függ, hogy az országyűlés és a nemzet történelmi hivatásának magaslatára tud-e emelkedni, a sorsdöntő időben az alkotmány e fontos tényezőjével együtt életrehívja-e újból a magyar alkotmányosság hamisíttatlan szellemét is? (Úgy van! Ügy van!) — Több mint ezer éve rakták le őseink a magyar alkotmányos gondolkozás és élet alapjait, amidőn a pusztaszeri országgyűlésen ■ szerbe szedték válász az ország minden dolgát. A szabadság és rend, a jog és kötelesség harmóniája, az egyenjogúságé és egyenlő kötelezettség alaptételével megnyilvánuló demokrácia jellemzi azt az ősi alkotmányt, amelyet a honfoglaló magyar nemzet veleszületett jogérzése teremtett. (Helyeslés az egész Házban.) Koronája pedig az a tétel, hogy minden jog a szuverenitás ősi méhétől, magától a nemzettől származik (Élénk helyeslés.) és az öncélúnemzet, számára van. (Ügy van!) — Nekünk, magyaroknak, nem kellett késő századok papiros elméleteiből, vagy sok század után öntudatra ébredt nemzetek történelméből tanulnunk az alkotmányosságot és a demokráciát, amelyek ősi jellemünkhöz tartoznak és amelyekért elődeink annyi vért áldoztak az idegen elnyomatás megismétlődő hosszú korszakai alatt. Jogtörténetünk tanúsága szerint hazánkban az idegen intézmények beszivárgása, a nyugati hatás legtöbbször éppen az alkotmányosság és a demokrácia elnyomását jelentette. — Alkotmányunk ősi szelleme, amely a szent korona tanának századok alatt kifejlődött elméletében király és politikai nemzet harmonikus ősközösségének és a jog egyensúlyának kort meghaladó elgondolását nyújtja, a 48-as országgyűlés reformalkotásával a rendiség ráragadott elemeitől felszabadító parlamentáris felfogásban megújhodottan, de alapvonásaiban pusztaszeri alapjaiban, ragyog felénk. Ez az a jogfolytonosság, amelybe bele kell kapcsolódnunk és az ebből eredő hamisítatlan magyar alkotmányos szellem az, amely egyedül biztos útmutatónk lehet, amikor egyetlen kincsünknek, nemzeti függetlenségünknek réglátott birtokában élünk és a magyar jogalkotás kifejlődésébe idegen hatás bele nem kontárkodhatik. (Általános éljenzés.) — Ennek átérzése és megvalósítása elsősorban függetlenségünk méltó megbecsülését jelenti (Helyeslés), egyúttal pedig beváltása lesz annak az ígéretnek is, amely az országgyűlés úi életrehívásával egy jobb, megértőbb, testvériesebb, virágzó korszak képét festi a méltatlanul anynyiszor megpróbált magyar nemzet elé. — Az alapigazságaiban változatlanul elevenen ható magyar jogfejlődéshez való visszatérés valóban nem jelenthet a nemzet számára visszahanyatlást, hanem egészséges, tápláló gyökerekkel való újbóli, előrehaladást. A jog-fejlődés szószerinti értelme pedig már önmagában is haladásra, int. — A magyar nemzet, amikor csak szabadon rendelkezhetett sorsával, sohasem vont kínai falat az emberi kultúrközösség megújhodást hozó áramlatai elé, és igazolt ellenállása csak a reánk- nélkülünk oktrojált, intézményekkel szemben nyilvánult meg. ön- rendelkező jogunk birtokában bizonyára fogékony lélekkel fordulunk az emberiség kulturális és szociális előrehaladásának, a kevesebb bajjal küzdő népeknél felhalmozott értékei felé, amelyeknek , közvetlenebb kitermelése nem kis mértékben éppen a magyar nemzet ezeréves életerejének és vitéz védelmének köszönhet. (Általános lelkes éljenzés.) — A feltámadó alkotmányos szellemnek érvényesülni kell a közélet egész vonalán. Az irányításhoz többé nem kérhetnek részt hangulatok, ösztönök, szenvedélyek. (Élénk éljenzés.) Döntő tényező csak az öntudatos megyőződés és az ellenvéleményt, tisztelő tárgyilagosság lehet. (Helyeslés.) Ajogtisztelet, a felelősségérzet, a kötelességtudás egyre szélesebb térfoglalását valljuk és a közjog iránti érzéknek a parlamentarizmus megbecsülésének feltámadását. (Helyeslés.) Mindezt abban a meggyőződésben, hogy a hagyományos erények gyarapodása mellett a magyar alkotmány lényegéhez tartozó szabadságjogok párhuzamos kibontakozása nem maradhat el. A normális életbe való visszatéréssel együtt jár az a közjogi, imperativus, amely a rendkívüli viszonyok között tűrhető és gyakori rendeleti kormányzás helyett a törvényhozó testületek jogalkotó akaratának közvetlen érvényesülését írja elő. (Helyeslés.) Ám ehez nem elegendő a törvényhozás jogára, való hivatkozás, ehez lehetőséget csak az a parlamenti munkaképesség és fokozott munkakészség nyújthat, amely a gyorsan haladó kor kaleidoszkópszerűen változó irányaival lépést tud tartani. Ha sohasem tévesztjük szem elől, hogy a mindnyájunkra irányt adó alkotmányos kötelesség a türelem, a megértés, az engesztelődés, az áldozatkészség, a haza és emberszeretet, az egyetemes nemzeti érdek tiszta levegőjében él és ha a parlament termeit minden körülmények között emelkedett szellem lengi át, akkor sohasem kerül szóba a munkaképesség problémája és nem lesz nehéz feladat az országgyűlés két házának gyümölcsöző együttműködését sem biztosítani. (Helyeslés.) A kétkamarás országgyűlés feléledésével biztató reménnyel tölthet el bennünket az a tudat, hogy azok az erők, amelyek történelmünk régebbi folyamán nem egyszer idéztek fel meddőségre kárhoztató harcokat a két tábla között, az idegen befolyás és a trendiség nem tényezők többé. Ma a képviselőház részéről a gyakorlati élettel és a nemzet széles rétegeivel való közvetlen kapcsolat, a felsőház oldalán pedig az elmélyültebb, emelkedettebb tudás és műveltség a legjellemzőbb vonása. Ezek pedig nem ellentétes, sőt egymásra utalt tényezők, amelyek termékeny, kölcsönös együttműködésétől méltán várhatják a józan haladás áldásait. Tradíció és tételes törvény a politikai vezetést, a képviselőháznak ítéli, de az ehez nélkülözhetetlen tekintélyt csak az erkölcsi erő tényezőinek tartalmi és szellemi emelkedése biztosíthatja. Századok néznek ránk a magyar múltból kérdő szemmel: hűséges sáfárjai leszünk-e nemzeti függetlenségünknek, amelyért annyi vér omlott? Az új életre hivatott nemzet jövendő századai is felénk tekintenek: akarjuk-e, tudjuk-e megvetni egy újabb, boldogabb, megelégedettebb magyar korszak alapjaits — Történelmi felelősségünk jóérzéséhez vetítsük elénk példaképpen a 48-as törvényhozás emelkedő erejű, nagyszerű testvéri együttérzését. És ha az örökké nyughatatlan tépelődés azt az ellenvetést teszi, hogy a 48-as összefogást csak az ország felett tornyosuló veszély parancsolta rá a vihart kereső indulatokra, ébredjünk annak a tudatára, hogy most is nehezen virradó viharfelleges magyar éjszakában járunk (Éljenzés.), amelynek borúja végkép el nem oszlik addig, amíg csak szentkoronánk régi fényében nem ragyog fel újra. (Éljenzés.) — A magyar szentkorona teljes fényéhez pedig az is hozzátartozik, hogy világítson be minden magyar házba, minden kunyhóba, minden pinceodúba, minden küszködő, minden hajléktalan és minden kenyörtelen magyar ember gondterhes életébe a szociális megértés és gondoskodás, az emberi összetartás és a mindebből összetevődő nemzeti egyetértés szelleme. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps az egész Házban.) — Ezek a kötelességek töltsék el a t. Házat, Isten áldását kérem munkálkodásunkra és a házszabályok alkotmányos kezelésére eltökélve a képviselőház elnöki székét elfoglalom. (Hosszas éljenzés és lelkes taps.) Zsitvay Tibor elnök ezután átvetik az ülés vezetését. Köszönetet mondott a korelnöknek és körjegyzőknek működéséért és majd indítványára a Ház kimondotta, hogy ezt a köszönetét jegyzőkönyvbe foglalja. Az elnök erre jelentette, hogy 245 választókerületben megtörtént a választás. Időközben a magyaróvári kerület képviselőjének elhalálozása után megüresedett, 216 képviselő 237 megbízólevelét vizsgálta át a bizottság, 213 mandátum kifogástalan, 24 kifogás alá esik. Ezeket a közigazgatási bírósághoz tették át. A felülvizsgálatig függőben maradt, a döntés. Az elnök most felolvasta azoknak a névsorát, akiket több kerületben választottak meg és felhívta őket, hogy megbízóleveleiknek az igazolási eljárás befejezése után nyolc nap alatt a törvény szerint nyilatkozzanak, hogy melyik mandátumukat tartják meg. Nem adták még be mandátumukat Csöngedíz Gyula és Erdélyi Aladár egyik mandátumát, a paksit. — Ezzel — mondja az elnök — az 1927 január 25-ére összehívott képviselőházat megalakult cak jelentem ki. Az előterjesztések során elparentálja az elnök Neuberger Ferencet, akinek elhalálozásáva megüresedett a magyaróvári kerület. Ezt az elparentálást a Ház állva hallgatta végig, ugyancsak állva hallgatta végig a Jászai Samuvolt nemzetgyűlési képviselő elhalálozásáról szóló megemlékezést is. Jászai Samu elparentálása közben hangsúlyozta az elnök, hogy Jászai külföldi összeköttetéseit is a nemzet egyetemes érdekeiért hasznosította és a hágai kongresszuson elsőnek szállt síkra az igazságtalan békeszerződés ellen. A Ház felhatalmazta az elnököt, hogy a Neuberger Ferenc halálával megüresedett magyaróvári kerületben az új választás elrendelése iránt intézkedjék. Ezután ugyancsak az elnök előterjesztésére a házszabályok értelmében elhatározták, hogy f