Magyarország, 1927. április (34. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

Bu­dapest, 1927. április 1. péntek MAGYARORSZÁG ! Likvidálni! Engedjék meg a Győrffy— Prónay-per ügyfelei és összes szereplői, sőt engedje meg Schadl tanácselnök úr­ is, hogy most egy percre mi üljünk a bírói székbe és mi mondjuk el, hogy mit gondol az ilyen dol­gokról a közvélemény? Magyarország egész közvé­leménye, amely alatt minden tisztességesen és hazafiasan gon­dolkodó polgárnak a vélemé­nyét értjük, kétséget kizáróan sajnálkozással és megdöbbenés­sel látja az olyan jeleneteket, amelyek a­­ törvényszék főtár­gyalási termében ma lejátszód­tak. Sajnáljuk ezeket a dolgo­kat, mert ezeket egyszerű rend­zavarásoknak tekinteni és rend­bírságokkal elintézni nem lehet. Mindenek előtt sajnáljuk­ a bírákat, akik egynegyedül azért kerültek ilyen kellemetlen, kí­nos, idegrontó helyzetbe, mert a kormány a politikai sajtó­pereket elvonta, még­pedig Dolesehall jogtanár véleménye szerint minden törvényes alap nélkül és jogosulatlanul elvonta természetes és törvényes bíró­ságuk, az esküdtszék elől. A kormánynak sohasem fogják a bíróságok megköszönni, hogy a politikai szenvedélyek hevé­ben keletkezett kontroverziók­­kibonlyol­ításába belevonta őket a kormány azzal, hogy az ilyen pereket, eléjük utaltak .Ha a kor­mány még­ mindig nem látja be, hogy makacsságával nagyobb kellemetlenséget szerez a bíró­ságnak, mint a sajtónak,­­ ak­kor elzárkózhatik továbbra is az esküdtbíróságok visszaállí­tása, elől, de nem bír védekezni az ellen, hogy az olyan, az igaz­ságszol­gál­tatás t­ek­i­ntélyének nem­ használó jelenetek, mint amineknek ma is tanúi volunk, meg ne ismétődjenek. A közvélemény azonban nem­csak a mai tárgya­lt sem felme­rült jeleneteken ütközik meg, m­ert ezek végre is leküzdhetet­len emberi érzésekből fakadtak, hanem azon is, hogy arról a tengeri, kígyóról, mely a mai tárgyaláson ismét fölmerült a­ közönség előtt, hivatalosan sen­ki sem akar tudomást venni. »Ha összevesztek, verekedje­nek meg, vagy menjenek a bíró­ság elé! ‹› Ez roppant egyszerű és roppant kényelmes álláspont. De azt az ügyet, melyből ezek az áttétek keletkeztek, a kor­mány nem tekintette egysze­rűen magánügynek s a lebonyo­lítóit ma egyszerűen csak vád­lottaknak vagy pereskedő fe­leknek tekinteni nem lehet. Az a politikai háttér, mely e porok mögött van, nemcsak lehetővé teszi, de egyenesen megkövete­li, hogy a leggyorsabban s a legkevesebb feltűnéssel likvi­dálják ezeket az összes ügyeket. Értsék meg az urak, hogy az egész magyar közvéleménynek szeget ütnek a fejébe azzal, ha minden páratlan napon a vád­lottak padjára ültetnek embe­reket, kiknek tegnapelőtt kor­látlan hatalmat adtak és akiket nemzeti hősökként kellett tisz­telnünk. Szabadítsál­ meg a bíróságo­kat ezektől a kínos ügyektől, melyeknek hátterében számta­lan olyan dolog van, amiről jobb nem fecsegni. Legyen végre valaki eléggé okos és eléggé politikus ahoz, hogy t­udjon és mer­jen hozzá­nyúlni azoknak a politikai pe­rz Magyarország tudósítójától.) A képviselőház mai ülését csekély érdeklődés mellett nyitotta meg Zsitvay Tibor 1/­ 1 1 óra körül s a bizottsági előterjesztések után foly­tatták­ a költségvetés általános tárgyalását.­­Az első szó­nok ma a szociáldemokrata Esz­tergályos János volt, aki a szociál­demokrata párt elleni támadások­kal foglalkozott. A kormánypárti szónokok azt mondják, hogy a szo­ciáldemokrata párt­ a gyűlölet hirdetője. Felkiáltások a kormánypárton: Ügy van! Úgy van! Esztergályos János: Engedjék meg, hogy ennek az ellenkezőjét bizonyítsam. Felkiáltások a­ jobboldalon­ .Na­gyon nehéz lesz! Esztergályos János: A szociál­demokrata párt egyedüli célja, hogy az emberből embert csinál­jon. Felkiáltások a kormánypárton: De ne vadembert! Esztergályos János: Mi a bűne a szociáldemokráciának? Gáspárdy Elemér: A nemzetkö­ziség. Ez a legnagyobb bűne! Esztergályos János: Az nem bűn, ha mi azt akarjuk, hogy ne legyen elnyomó és elnyomott. A ha­talom birtokosai osszák meg a jo­gokat is mindenkivel, ne csupán a kötelességeket. Felkiáltások a kormánypárton: Ez a szakszervezetekben sincs így. Esztergályos János: A mi nem­zetköziségünk kiinduló pontja: a tőke nemzetközisége. A tőkének nincs hazája. Felkiáltások a szélsőjobboldalon: Ez igaz! Esztergályos János: A tőke kí­mélet nélkül morzsolja össze azt, aki karmai közé kerül. Miért bűn a nemzetközi tőkével szemben a munkásság nemzetközi védelme ? Petrovácz Gyula: Nem bűn. Csak akkor bűn, ha pofoznak! Esztergályos János: Önök kezd­ték a pofozkodást, a keresztény ■jelszóval megcsúfított kurzus alatt. Az önök áldozatai közül nagyon sokan idő előtt szálltak sírba. Györki Imre: A siófoki vérfürdő kutya vált ? Sokorópátkai Szabii István: A kommunista repítettek szülték Siófokot. Esztergályos János : Részletesen beszél azután a nemzetközi szak­­szervezeteknek a magyar munkást segítő munkájáról. Az életösztön készteti a munkást a gazdasági szervezkedésre. Petrovácz Gyula : De nem kell a hasát és a vallást megtagadni! Felkiáltások a szocialistáknál: Vagyunk olyan hazafiak, mint bár­ki az önök pártján! Petrovácz Gyula: Csak ne len­gessék annyira a nemzeti színű zászlót. Györki Imre: A munkásság vé­gigszolgálta a háborút, amikor önök feliben­­tették magukat e­zeknek a káoszához, amelyek­nek kiteregetéséből semmi jó sem származhatik, de, amelyek igen alkalmasak arra, hogy a felesleges és ártalmas izgalma­kat továbbra­ is megtartsák a magyar társadalomban s a tisz­tességes embereket ahelyett, hogy közös munkára egy tábor­ban egyesítenék, egymással Flo Uienstein Mór : A hadvezérek megdicsérték a munkásságot! Esztergályos János : Cáfolja azt a vádat, mintha a szakszervezetek idézték volna elő a bolsevizmust. A magyar országgyűlés alsóháza önmagát becsüli meg, ha a magyar munkásság gazdasági szerveivel szemben megértést és becsülést tanúsít. Farkas Zoltán: Csak a­ nemzeti zászlót tűzzék ki és minden rend­ben lesz. Támadás , Vass miniszter ellen Esztergályos János: Nem ezen van a dolog súlya. Vannak egyé­nek, vannak politikusok, akik tu­datosan, vagy akik tudata alatt tá­madják a szociáldemokráciát. Ez nem új jelenség, a tőke segítségére sietnek valamennyien, tudatosan vagy tudat alatt. Évszázadokkal ezelőtt is így volt. Nem beszélek Vass miniszter úrról, aki a válasz­tások előtt, amikor már tudta, hogy közelednek a­ választások, mi­nősíthetetlen támadásban részesí­tette a szociáldemokrata pártot és legutóbbi beszédében is fékezhet­et­len gyűlölettel beszélt a szociál­demokrata pártról és­­munkásság­ról. Az elmúlt vasárnap pedig az egyik reggeli lapban Harc a ma­gyar munkásságért címmel cikket írt, amelynek címéből azt lehetne következtetni, hogy a népjóléti mi­niszter harcot hirdet a tőke ellen, de a cikk maga a szociáldemokrata párt és a szociáldemokrata mun­kásság ellen hirdet harcot. A szo­ciáldemokrata munkásság állja ezt a harcot. A miniszter hasonlít ahoz az indushoz, aki a koldusnak meleg étel helyett kábító ópiumot nyomott a kezébe. A gúzsba kötött magyar sajtóról beszél ezután és a népjóléti mi­nisztertől követeli a bilincsekbe vert sajtó felszabadítását. Évek óta hiányzik a gyülekezési sza­badság­ is. Sürgeti az aggkori biztosítást, me­lyet évek óta csak ígérgetnek és a munkáslétminimum megállapítá­sát kérik. Ha a népjóléti miniszter hadakozni akar, akkor hadakozzék a kizsákmányoló tőke ellen, har­coljon az igazságos megadóztatás érdekében. Adunk mi harcteret eleget a miniszter úrnak. Itt van az anya- és csecsemővédelem, ame­lyet már papi hivatásánál fogva is kötelessége propagálni és köteles­sége megvédeni a gyermekeket és az anyát. Meddig fogja tűrni a népjóléti miniszter az ő jó szívével, hogy legyenek ebben az országban olyanok, akiknek külföldre kell menniük, ha tanulni akarnak , minduntalan szembe állítják. A közvélemény ítélőszékéből ez a mi teljesen érdektelen meg­állapításunk a törvényszéki tár­gyalóterem mai izgalmairól. A­ jóhiszemű, higgadt emberek, meggyőződésünk szerint, egyet­értenek velünk s úgy érezzük, hogy ezeknek az elmarasztaló ítélete ellen nincsen fölebbezés. Miért nem harcol a­ kultuszminisz­terrel szemben a­ tanszabadságért a népjóléti miniszter úr ! ■­ népjóléti miniszter úr min­dent megígért. Megígérte a mun­kanélküliségről szóló törvényja­vaslatot, az aggkori biztosítást, a kórházi ápolási költségek viselé­sének­ rendezését, a közegészség­­ügy rendezéséről szóló törvényt... Srothenstein Mór: Nem ér rá semmire, mert teaestélyeket kell rendeznie. Esztergályos János: Mindent megígért és egyikből sem lett semmi. Egyszer azután megígérte, hogy soha többet ígérni nem fog. Hol késik Somogyi és Ráeső gyil­kosainak megbüntetése? A népjó­léti miniszter úr, mint a miniszter­­elnök helyettese, kijelentette itt a következőket: A fejemmel fejelek, hogyha a gyilkosok kézrekerülnek, le fog sújtani rájuk az igazság­szolgáltatás keze. Papi palástom nem kapható arra, hogy ilyet fedez­zen, nem akarom, hogyha távozom „Kicsit kevesebb KOISSz, kicsit kevesebb FAKSzM Gaal Gasston a színészek, nyugdíjasok segítéséről, a Balatonról, leventeintézményről, a dehonesztáló tisztviselői ajándékozásokról Heves szocialista támadás Vass miniszter ellen folytonos izgalmak között 3 NYÍLT-TÉR Hifutt levél a ráckevei terület választóihoz! Az erőszakolt petíció visszavonására megindult,— és eredménnyel bíztató­­ mozgalom ügyében Dinich­ Ödön a »Magyarország« március hó 29-iki számában nyílt levéllel fordult Önökhöz. . . Levelében azt­ mondja, hogy a petíció­­aláíróinak „egyetlen hajaszála meggör­bü­lni nem fog, senkinek egy fillérjébe sem kerül". Én ezekkel,­a kijelentések­kel szemben minden frázis és demagógia nélkül az élő törvényt idézem : *Az 1926. évi 25-ik t.-c. 128. szakasz, IV. bekezdés, 3-ik sora ha a közigazgatási bí­­róság a panaszt elutasította........... az el­­járás költségeinek viselésében a panaszo­lókat egyetemlegesen Síeli elmar­asztalai, akiket a költségek egymás között egyenlő arányban terhelnek. Az 1914. évi XXXXI. t.-c. 20-ik szakasza szó sz­erint a következőket mondja : Vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal és JOOO koro? ttáig terjedhető pénzbüntetéssel bünt­e­­tend­ő, aki valakit hatóság előtt bűnvádi, úton büntethető cselekmény elkövetésé­­vel kellő ténybeli alap nélkül vádolt ha őt gondatlanság terheli és vádja nem bizo­­nyul valónak. A petíció hallomásokon épült fel. Százakat vádol és az aláírók a vádak alaposságát kellő gonddal nem vizsgálták. A törvény rendelkezései világosak. A kö­vetkezményeket mindenki maga mérlegelheti. Én nem kívántam és többé nem is fogok nyilatkozni, de a törvényeket szembe kellett állítanom a hivatko­zott nyílt levéllel. A bíróság előtt levő ügyeinkben a független magyar bíróság döntését megnyugvással várom. Nem mulaszthatom el azonban, hogy ezúttal mind­azoknak hálás köszönetet mondjak, akik írásban, táv­iratban, gyűléseken — a választási erőszakosságokat méltán követő — legutóbbi támadások alkalmából, el­halmoztak bizalmuk és szeretetü­k megnyilatkozásai­val. Ez a bizalom erőt ad a további küzdelemre, mely­ben nem hagyom magam a jóízlés útjáról eltéríteni. Meggyőződésem, hogy a kerület békéje közhatóságok, közintézmények és egyesek ellen megindult hajsza rövi­desen összeomlik. Az alaptalan sajtótámadásokkal, névtelen levelekkel és feljelentésekkel, büntető, pénz­ügyi zaklatásokkal csak céljaik ellenkezőjét érhetik el s ezekre ép oly lesújtó lesz a válasz, mint a választás kép­telen erőszakosságaira. Bízom falvaink népének józan ítélő képességében. Erősen hiszem, hogy nem hagyja magát — érdekei elle­nére—olyan szekérbe igavonóként befogni, amely a hamis út kátyújába okvetlen bennreked s amelynek előreláthatóan súlyos fuvardíját is a befogottaknak kell megfizetni. Hazafias üdvözlettel Udvardy János , ráckevei kerület országgyűlési képviselője

Next