Magyarország, 1927. július (34. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-01 / 146. szám

Budapest, 1927. július 1. péntek MAGYARORSZÁG i­t is legyőzött Óceán Most látjuk csak, milyen ész­revétlenül, szülte maguktól érte­tődően törnek ránk a csodák. Szikratávírók jelentései úgy szá­molnak be róluk, mint más napi szenzációról. Ikarosz lelke feltá­madt a modern emberben s most diadalmasan repül a Nap felé. Ki nem veszi észre, hogy a való­ság »ólomlába« a huszadik szá­zad elején gyorsabban jár a leg­merészebb képzelet »sasszár­­nyánál«! Hol vannak már emö­gött a jövő regényét álmodó, lá­zas fantáziák? Hol a Tatrangi Dávidok hihetetlen álmai, mikor a föld szörnyű gömbje körül úgy röpködnek a karcsúszárnyú, motor­ tüdőt berreghető gépek, akár a csillogó szitakötők? Hét­köznapi eseménnyé szürkült az ünnepi csoda. Mi még egy ideig ámulv­a dörzsöljük­­rámeredő sze­münket, de a fiaink már megszo­kott közömbösséggel veszik tu­domásul, mint apáink a vasutat s mi az automobilt. Lindbergh és Chamberlin után, akik az Atlanti Óceánt­­­­é­­pülték át, most újabb légi hősök, felhő­utazók győzelméről szá­mol be a rádió hullámain szár­nyaló hír. Két amerikai tenge­résztiszt, Maitland és Hegenber­­ger San­ Franciscoból huszonhat óra alatt Honoluluba érkezett. Amerikából leszállás nélkül ju­tottak el a Hawai-szigetekre, újabb rekordot állító útjukkal meghódítva a Csendes Óceánt. Kétezernégyszáz mérföldet úsz­tak, siklottak keresztül a levegő­ben, ég és víz­ között... Milyen kápráztató álom s milyen termé­szetes valóság. Úgy mentek, akár fa fecskék és sirályok, az ég és a tenger madarai... Három-négy hét előtt még csak kísérletekről lehetett szó. De az idő rohan ezekben az években. Meggyorsította az aero­­plán szárnya, a rádió kipattanó szikrája. Ma már három nap egy esztendő, mint hajdan a mesék­ben. S­ime: pár hét múltán, mi­kor a kísérletből biztos teljesít­mény lett, már a második óceánt győzi le a repülő ember. Xerxes megkorbácsoltatta a tengert. A mának hódítói bilincset vetnek rá s megfékezik veszedelmes ré­meit, ijesztő erejét, lebírhatat­­lannak hitt hatalmát. Átrepülik, egyik partjától a másikig, egyik hajnaltól a másikig, hogy a legyőzött víz szégyenkezve pi­rul bele a pirkadó Nap sugár­­özönébe. De a győzelmet nemcsak az új repülők sikeres útja teszi tel­iessé. A Gépek Korának csodája folytatódik: további villanások derítik még fényesebbé. Amikor az amerikai pilóták megérkez­tek Honoluluba, az Atlanti Óceán fölött már ott libegett Byrd kapitány repülőgépe, az America, amely Párizs felé tö­rekszik. S ennek a gépnek uta­sai, New­ Scotland táján, sűrű ködben, még ott a levegőben ér­tesültek Maitland ,és Hegen­­berger szerencsés megérkezésé­ről. Az America, rádiója leadta nekik a győzelmi hírt, ők pedig rögtön­­ gratuláltak a két leg­újabb óceán­ győzőnek. Az »ibo­­lyaszemű« költő, Jókai, a leg­csodálatosabb fantáziával meg­áldott író, ha feltámadhatna egy percre, aligha hinné el, hogy mindez nem az ő álom­regéinek álomfolytatása ... A csodák itt vannak: belemo­London, június. (A Magyarország tudósítóidtól.) Lord Rothermere-nek a trianoni­ béke­­szükséges revíziójáról írt nagy cikke Anglia-szerte hatalmas érdeklődést keltett. A Daily Mail egész héten keresztül napirenden tartotta a kérdést és egyrészt rész­letesen beszámolt a cikknek az egyes középeurópai államokban tett hatásáról, másrészt a közönség köréből hozzá intézett leveleknek egész sorát közölte, amelyekből láthatjuk, hogy a magyarságnak, a magyar ügynek mennyi jó ba­rátja van Angliában. Ismeretlen nevű urak és hölgyek, kiknek — mint a Daily Mail-hez intézett le­veleikből kitűnik — mindössze annyi közük van Magyarország­hoz, hogy világot járó utazásaik során hozzánk is elvetődtek s ott töltöttek néhány napot, lelkes han­gon szállanak síkra a­­ magyar igazságok mellett és dicsőítik Lord Rothermere és a Daily Mail poli­tikai éleslátását, mellyel felismer­ték és­ napirendre hozták a közép­európai béke legfenyegetőbb ve­szedelmét, a trianoni béke kiáltó igazságtalanságait. »Magyarország büntetése rettenetes, írja például Mise Maxwell, sokkal nagyobb, mint a háború bármely más részt­vevőjéé. Pedig a magyarok soha­sem voltak németbarátok és csak akaratuk ellenére vonattak bele a háborúba, melynek ők lettek leg­­szánandóbb áldozatai.« Mr. B. Cunningham szerint viszont »A magyarok egy kedves, derék, intelligens nép és Angliának talán sehol a világon, a kontinen­sen azonban egész biztosan­ nincs még egy olyan jó barátja és cso­­dálója, mint ők. Angliának min­dig az volt egyik legnagyobb büszkesége, hogy síkra mert szál­ltak az igazságtalanságok ellen. A magyar ügy igazán megérdemli, hogy támogassuk«. Hungary-villa Mr. Pickering pedig annyira megy Magyarország melletti szimpátiájában, hogy mint az le­vélpapírján, melyre a Daily Mail szerkesztőségében külön is felhív­ják figyelmünket, látható, villájá­nak, melyben lakik, „Hungary« »Magyarország« nevet adtam. Ő egyébként főleg az­t a liberális bá­násmódot emeli ki, amit a magya­rok a háború alatt Magyarorszá­gon rekedt angolokkal szemben ta­núsítottak. Több oldalon és különböző párt­állású politikusoknál való érdek­lődésem folyamán arról kellett meggyőződnöm, hogy Lord Ro­thermere cikkét és állásfoglalását minden pártban annak a kontúr­jaiban még eddig homályos kül­politikai mozgalom egyik állomá­saként tekintik, amellyel az­ angol külpolitika irányítására újabban kétségtelenül bizonyos befolyást gyakorló jobboldali csoport a maga szovjetellenes politikáját Európaszerte kiépíteni igyekszik. Az angol parlament különböző pártjaiban helyet foglaló magyar­barát politikusok kivétel nélkül nagy­ örömmel fogadják Lord Ro­thermere cikkét és táboruknak az ő kétségkívül nagyjelentőségű egyéniségével való gyarapodását. Rendkívül érdekesen nyilatko­zott erről előttem az angol parla­ment egyik legaktívabban ma­gyarbarát tagja solfognak életünkbe. Mintha az ég ki­hasadt résén keresztül mu­tatkoznék egy másik világ, a jö­vendő, a holnap, a fiaink és uno­káink világa. Fenn, a csapdák magasában, aranymadarak húz­nak el a Nap előtt. Apró szita­ Commandei* Kenworthy Kenworthy véleménye annál ér­dekesebb, mert a fiatal ariszto­krata, aki néhány hónappal ez­előtt még a liberális párt tagja volt, majd mandátumáról le­mondva a szocialista párthoz csat­lakozott és egy Anglia-szerte szen­zációs figyelemmel kísért pótvá­lasztási győzelem után mint szo­cialista tért vissza a parlamentbe, az angol politikai arénának egyik kétségtelenül legtehetségesebb alak­ja. Általában benne látják egy esetleges szocialista kormány ten­gerészeti miniszterét. Kenworthy szerint, aki kétség­telenül jól ismeri úgy a liberális, mint a munkáspárt vezetőinek és tagjainak véleményét,­­­Lord Ro­thermere hatalmas és meggyőző erejű cikke igen jelentős és örvendetes lé­pés a trianoni béke revíziójá­nak útján. Én és velem együtt az angol par­lament balszárnyához tartozó azok a többi képviselők, akik már ed­dig is több ízben adtunk kifejezést a trianoni béke tarth­atalanságá­­ról és revíziójának szükségességé­ről vallott felfogásunknak, termé­szetesen örömmel fogadjuk, hogy végre a másik oldalon is emelke­dik hang annak mielőbbi keresz­tülvitele érdekében. Az igazság ereje csak növekedik azzal, ha azt minél többen felisme­rik. Azt azonban nagyon sajnál­nám és hibás politikának tartanám Magyarország részéről, ha külpoli­tikáját pártszempontoknak igyekez­ne alárendelni. Az én felfogásom szerint Magyarországnak barátok­ra van szüksége, nem pedig csak kifejezetten ilyen vagy olyan várt­­állású barátokra. Avagy talán már előre lemondanak Anglia barátsá­gáról, abban az esetben, ha az an­gol nép úgy találná jónak, hogy legközelebb liberális vagy pláne szocialista kormány kezébe helyez­ze le sorsát? Ilyen körülmények kö­zött nehéz eredményt elérni azok­nak, akik pedig szívesen tennének tőlük telhető szolgálatokat a ma­gyar ügynek — tekintet nélkül arra, hogy Magyarországon milyen kor­mányrendszer van uralmon. El­végre az angol szocialista párt tagjai között talán többen vannak olyanok, mint akármelyik angol politikai pártban, akik egy vagy más alkalommal nyíltan síkraszáll­­tak Magyarország mellett. A szo­cialista pártnak a lordok házábani leadere, Lord Parmoor, Viscount Haldane, vagy az alsóházban Bux­­ton volt földművelésügyi minisz­ter, vagy Capt. Wedgwood Benn, mind többször szólaltunk fel Ma­gyarország érdekében, mint bárki más az angol törvényhozás kebelé­ben,— ez egy Lord Newtont kivéve. — Mindezt pedig nem a szocialis­ta párt »igazolása« céljából hozom fel, mert arra nincs semmi szüksé­günk. Hanem felhozom azért, mert szeretném ráterelni a magyar poli­tika figyelmét arra, hogy Angliá­ban még van szocialista párt, sőt valószínű, hogy lesz még szocialista kormány is. Kérdésemre, hogy Lord Rother­mere cikkének lehet praktikus ered­ménye a békeszerződés revíziója te­rén, így válaszol: kötők, d­ulgó óriások, amelyeket az­­ember teremtő keze gyúrt, lelket lehelve a holt anyagba. Lenn pedig láncraverten hu­nyászkodik a végtelen vizek z­árja, a megfékezett tenger. A legyőzött Óceán. — Ha csak az egyes utódállamok­kal való békés megegyezés nem si­kerül, arra semmikép sem lehet szá­mítani, hogy az amúgy is ezer sú­lyos problémával küzdő európai hatalmak bármelyike is felvesse a revízió kiszámíthatatlan következ­ményű kérdését. Véleményem szerint, bármeny­nyire szeretnénk is, hogy az máskép legyen, de a magyar poli­tikának egyelőre még meg kell elé­gedni azzal, hogy egyrészt valóban létrehozza az ország belső konszoli­dációját, aminek pedig már csak az eredményes külpolitika érdekében is elengedhetetlen feltételek, hogy végre csakugyan helyre álljon a különböző társadalmi osztályok kö­zötti politikai és társadalmi béke. — Ameddig egy állam különbséget tesz a maga polgárai között akár politikai, akár vallási szempontból — igen, kifejezetten a numerus claususra gondolok, — mondja kérdésemre — addig nagyon ne­héz lesz a külföldnek azt az álta­­lános szimpátiáját megszerezni, amire pedig Magyarország a ma­ga szebb jövőjének kiépítésénél feltétlenül rá lesz utalva. Csak ez­után lehet majd a külföld állandó, okos informálásával a külfölddel való barátságos kapcsolatok léte­sítésével, tervszerű és céltudatos munkával lépésről-lépésre kiépíte­ni, megnyerni Európa szimpátiá­­ját a magyar igazságok számára. Tudom, hogy ez nehéz, fáradságos és lassú út és éppen ezért nem fog mindenben megfelelni a magyar temperamentumnak. Sikerrel azon­ban csakis ez járhat. Ez a lassú, céltudatos, kitartó munka vitte sikerre Magyarország ellenségei­nek politikáját is, akik nem fá­radtak bele abba, hogy évtizede­ken keresztül preparálják Európa közvéleményét a maguk érdekében, hogy azután a legelső kínálkozó alkalommal csakugyan megvalósít­hassák terveiket egy azokra már kedvezően előkészített európai hangulatban. És én a magam részéről éppen ezért fogadom örömmel Lord Rothermere cikkét és ennek a ki­váló férfinak »megtérését«. Ma­gyarországnak olyan emberekre van szüksége, akik hajlandók mel­lette nyíltani is állást fonrrv. Mert hiába az igazság, önmagától még­sem terjed tovább. Újból hangoztatom azonban, vé­gezte szavait Commander Ken­worthy, hogy ebben a munkában­ elsősorban maszaiiak Ma.arya­ror­­szágnak kell segíteni bennünket azzal, hogy igyekszik olyan at­moszférát teremteni, amely lehe­tővé teszi,­­ hogy Európa várt­­különbség nélkül támogathassa a trianoni béke revízióiának nlan­­doam szőnyegen tartandó kérdé­sét. Kiss Ferenc, Morhewmepe cikke jelentős lépés a trianoni Béke revíziója felé Commander, Kemvopthy*­a mmmkdspoint egyik vezető tagjának érdekes nyilatkozata­ i 3 k­ ww­wewwwywvwvvvvvvywvt Nem fáj többé tyúkszemed. Ha e tapaszt ráteszed ! Dr. ScHoll’s ZIro Pad a tyúkszemet, b­eremé­nyedé­st, bütyköt és bár­mily más helyi bőrbántal­­­ már megóv a nyomástól és dörzsöléstől. Haszná­­­­lata igen egyszerű, ameny­­nyiben felragasztva nem válik le még fürdőben sem és ártalmas hatású gyógy­szert nem tartalmaz. Csomagja 3.80 pengő__________ @ThöKtősmsKwnssn

Next