Magyarország, 1927. július (34. évfolyam, 146-172. szám)
1927-07-01 / 146. szám
Budapest, 1927. július 1. péntek MAGYARORSZÁG it is legyőzött Óceán Most látjuk csak, milyen észrevétlenül, szülte maguktól értetődően törnek ránk a csodák. Szikratávírók jelentései úgy számolnak be róluk, mint más napi szenzációról. Ikarosz lelke feltámadt a modern emberben s most diadalmasan repül a Nap felé. Ki nem veszi észre, hogy a valóság »ólomlába« a huszadik század elején gyorsabban jár a legmerészebb képzelet »sasszárnyánál«! Hol vannak már emögött a jövő regényét álmodó, lázas fantáziák? Hol a Tatrangi Dávidok hihetetlen álmai, mikor a föld szörnyű gömbje körül úgy röpködnek a karcsúszárnyú, motor tüdőt berreghető gépek, akár a csillogó szitakötők? Hétköznapi eseménnyé szürkült az ünnepi csoda. Mi még egy ideig ámulva dörzsöljükrámeredő szemünket, de a fiaink már megszokott közömbösséggel veszik tudomásul, mint apáink a vasutat s mi az automobilt. Lindbergh és Chamberlin után, akik az Atlanti Óceántépülték át, most újabb légi hősök, felhőutazók győzelméről számol be a rádió hullámain szárnyaló hír. Két amerikai tengerésztiszt, Maitland és Hegenberger San Franciscoból huszonhat óra alatt Honoluluba érkezett. Amerikából leszállás nélkül jutottak el a Hawai-szigetekre, újabb rekordot állító útjukkal meghódítva a Csendes Óceánt. Kétezernégyszáz mérföldet úsztak, siklottak keresztül a levegőben, ég és víz között... Milyen kápráztató álom s milyen természetes valóság. Úgy mentek, akár fa fecskék és sirályok, az ég és a tenger madarai... Három-négy hét előtt még csak kísérletekről lehetett szó. De az idő rohan ezekben az években. Meggyorsította az aeroplán szárnya, a rádió kipattanó szikrája. Ma már három nap egy esztendő, mint hajdan a mesékben. Sime: pár hét múltán, mikor a kísérletből biztos teljesítmény lett, már a második óceánt győzi le a repülő ember. Xerxes megkorbácsoltatta a tengert. A mának hódítói bilincset vetnek rá s megfékezik veszedelmes rémeit, ijesztő erejét, lebírhatatlannak hitt hatalmát. Átrepülik, egyik partjától a másikig, egyik hajnaltól a másikig, hogy a legyőzött víz szégyenkezve pirul bele a pirkadó Nap sugárözönébe. De a győzelmet nemcsak az új repülők sikeres útja teszi teliessé. A Gépek Korának csodája folytatódik: további villanások derítik még fényesebbé. Amikor az amerikai pilóták megérkeztek Honoluluba, az Atlanti Óceán fölött már ott libegett Byrd kapitány repülőgépe, az America, amely Párizs felé törekszik. S ennek a gépnek utasai, New Scotland táján, sűrű ködben, még ott a levegőben értesültek Maitland ,és Hegenberger szerencsés megérkezéséről. Az America, rádiója leadta nekik a győzelmi hírt, ők pedig rögtön gratuláltak a két legújabb óceán győzőnek. Az »ibolyaszemű« költő, Jókai, a legcsodálatosabb fantáziával megáldott író, ha feltámadhatna egy percre, aligha hinné el, hogy mindez nem az ő álomregéinek álomfolytatása ... A csodák itt vannak: belemoLondon, június. (A Magyarország tudósítóidtól.) Lord Rothermere-nek a trianoni békeszükséges revíziójáról írt nagy cikke Anglia-szerte hatalmas érdeklődést keltett. A Daily Mail egész héten keresztül napirenden tartotta a kérdést és egyrészt részletesen beszámolt a cikknek az egyes középeurópai államokban tett hatásáról, másrészt a közönség köréből hozzá intézett leveleknek egész sorát közölte, amelyekből láthatjuk, hogy a magyarságnak, a magyar ügynek mennyi jó barátja van Angliában. Ismeretlen nevű urak és hölgyek, kiknek — mint a Daily Mail-hez intézett leveleikből kitűnik — mindössze annyi közük van Magyarországhoz, hogy világot járó utazásaik során hozzánk is elvetődtek s ott töltöttek néhány napot, lelkes hangon szállanak síkra a magyar igazságok mellett és dicsőítik Lord Rothermere és a Daily Mail politikai éleslátását, mellyel felismerték és napirendre hozták a középeurópai béke legfenyegetőbb veszedelmét, a trianoni béke kiáltó igazságtalanságait. »Magyarország büntetése rettenetes, írja például Mise Maxwell, sokkal nagyobb, mint a háború bármely más résztvevőjéé. Pedig a magyarok sohasem voltak németbarátok és csak akaratuk ellenére vonattak bele a háborúba, melynek ők lettek legszánandóbb áldozatai.« Mr. B. Cunningham szerint viszont »A magyarok egy kedves, derék, intelligens nép és Angliának talán sehol a világon, a kontinensen azonban egész biztosan nincs még egy olyan jó barátja és csodálója, mint ők. Angliának mindig az volt egyik legnagyobb büszkesége, hogy síkra mert szálltak az igazságtalanságok ellen. A magyar ügy igazán megérdemli, hogy támogassuk«. Hungary-villa Mr. Pickering pedig annyira megy Magyarország melletti szimpátiájában, hogy mint az levélpapírján, melyre a Daily Mail szerkesztőségében külön is felhívják figyelmünket, látható, villájának, melyben lakik, „Hungary« »Magyarország« nevet adtam. Ő egyébként főleg azt a liberális bánásmódot emeli ki, amit a magyarok a háború alatt Magyarországon rekedt angolokkal szemben tanúsítottak. Több oldalon és különböző pártállású politikusoknál való érdeklődésem folyamán arról kellett meggyőződnöm, hogy Lord Rothermere cikkét és állásfoglalását minden pártban annak a kontúrjaiban még eddig homályos külpolitikai mozgalom egyik állomásaként tekintik, amellyel az angol külpolitika irányítására újabban kétségtelenül bizonyos befolyást gyakorló jobboldali csoport a maga szovjetellenes politikáját Európaszerte kiépíteni igyekszik. Az angol parlament különböző pártjaiban helyet foglaló magyarbarát politikusok kivétel nélkül nagy örömmel fogadják Lord Rothermere cikkét és táboruknak az ő kétségkívül nagyjelentőségű egyéniségével való gyarapodását. Rendkívül érdekesen nyilatkozott erről előttem az angol parlament egyik legaktívabban magyarbarát tagja solfognak életünkbe. Mintha az ég kihasadt résén keresztül mutatkoznék egy másik világ, a jövendő, a holnap, a fiaink és unokáink világa. Fenn, a csapdák magasában, aranymadarak húznak el a Nap előtt. Apró szita Commandei* Kenworthy Kenworthy véleménye annál érdekesebb, mert a fiatal arisztokrata, aki néhány hónappal ezelőtt még a liberális párt tagja volt, majd mandátumáról lemondva a szocialista párthoz csatlakozott és egy Anglia-szerte szenzációs figyelemmel kísért pótválasztási győzelem után mint szocialista tért vissza a parlamentbe, az angol politikai arénának egyik kétségtelenül legtehetségesebb alakja. Általában benne látják egy esetleges szocialista kormány tengerészeti miniszterét. Kenworthy szerint, aki kétségtelenül jól ismeri úgy a liberális, mint a munkáspárt vezetőinek és tagjainak véleményét,Lord Rothermere hatalmas és meggyőző erejű cikke igen jelentős és örvendetes lépés a trianoni béke revíziójának útján. Én és velem együtt az angol parlament balszárnyához tartozó azok a többi képviselők, akik már eddig is több ízben adtunk kifejezést a trianoni béke tarthatalanságáról és revíziójának szükségességéről vallott felfogásunknak, természetesen örömmel fogadjuk, hogy végre a másik oldalon is emelkedik hang annak mielőbbi keresztülvitele érdekében. Az igazság ereje csak növekedik azzal, ha azt minél többen felismerik. Azt azonban nagyon sajnálnám és hibás politikának tartanám Magyarország részéről, ha külpolitikáját pártszempontoknak igyekezne alárendelni. Az én felfogásom szerint Magyarországnak barátokra van szüksége, nem pedig csak kifejezetten ilyen vagy olyan vártállású barátokra. Avagy talán már előre lemondanak Anglia barátságáról, abban az esetben, ha az angol nép úgy találná jónak, hogy legközelebb liberális vagy pláne szocialista kormány kezébe helyezze le sorsát? Ilyen körülmények között nehéz eredményt elérni azoknak, akik pedig szívesen tennének tőlük telhető szolgálatokat a magyar ügynek — tekintet nélkül arra, hogy Magyarországon milyen kormányrendszer van uralmon. Elvégre az angol szocialista párt tagjai között talán többen vannak olyanok, mint akármelyik angol politikai pártban, akik egy vagy más alkalommal nyíltan síkraszálltak Magyarország mellett. A szocialista pártnak a lordok házábani leadere, Lord Parmoor, Viscount Haldane, vagy az alsóházban Buxton volt földművelésügyi miniszter, vagy Capt. Wedgwood Benn, mind többször szólaltunk fel Magyarország érdekében, mint bárki más az angol törvényhozás kebelében,— ez egy Lord Newtont kivéve. — Mindezt pedig nem a szocialista párt »igazolása« céljából hozom fel, mert arra nincs semmi szükségünk. Hanem felhozom azért, mert szeretném ráterelni a magyar politika figyelmét arra, hogy Angliában még van szocialista párt, sőt valószínű, hogy lesz még szocialista kormány is. Kérdésemre, hogy Lord Rothermere cikkének lehet praktikus eredménye a békeszerződés revíziója terén, így válaszol: kötők, dulgó óriások, amelyeket azember teremtő keze gyúrt, lelket lehelve a holt anyagba. Lenn pedig láncraverten hunyászkodik a végtelen vizek zárja, a megfékezett tenger. A legyőzött Óceán. — Ha csak az egyes utódállamokkal való békés megegyezés nem sikerül, arra semmikép sem lehet számítani, hogy az amúgy is ezer súlyos problémával küzdő európai hatalmak bármelyike is felvesse a revízió kiszámíthatatlan következményű kérdését. Véleményem szerint, bármenynyire szeretnénk is, hogy az máskép legyen, de a magyar politikának egyelőre még meg kell elégedni azzal, hogy egyrészt valóban létrehozza az ország belső konszolidációját, aminek pedig már csak az eredményes külpolitika érdekében is elengedhetetlen feltételek, hogy végre csakugyan helyre álljon a különböző társadalmi osztályok közötti politikai és társadalmi béke. — Ameddig egy állam különbséget tesz a maga polgárai között akár politikai, akár vallási szempontból — igen, kifejezetten a numerus claususra gondolok, — mondja kérdésemre — addig nagyon nehéz lesz a külföldnek azt az általános szimpátiáját megszerezni, amire pedig Magyarország a maga szebb jövőjének kiépítésénél feltétlenül rá lesz utalva. Csak ezután lehet majd a külföld állandó, okos informálásával a külfölddel való barátságos kapcsolatok létesítésével, tervszerű és céltudatos munkával lépésről-lépésre kiépíteni, megnyerni Európa szimpátiáját a magyar igazságok számára. Tudom, hogy ez nehéz, fáradságos és lassú út és éppen ezért nem fog mindenben megfelelni a magyar temperamentumnak. Sikerrel azonban csakis ez járhat. Ez a lassú, céltudatos, kitartó munka vitte sikerre Magyarország ellenségeinek politikáját is, akik nem fáradtak bele abba, hogy évtizedeken keresztül preparálják Európa közvéleményét a maguk érdekében, hogy azután a legelső kínálkozó alkalommal csakugyan megvalósíthassák terveiket egy azokra már kedvezően előkészített európai hangulatban. És én a magam részéről éppen ezért fogadom örömmel Lord Rothermere cikkét és ennek a kiváló férfinak »megtérését«. Magyarországnak olyan emberekre van szüksége, akik hajlandók mellette nyíltani is állást fonrrv. Mert hiába az igazság, önmagától mégsem terjed tovább. Újból hangoztatom azonban, végezte szavait Commander Kenworthy, hogy ebben a munkában elsősorban maszaiiak Ma.aryarországnak kell segíteni bennünket azzal, hogy igyekszik olyan atmoszférát teremteni, amely lehetővé teszi, hogy Európa vártkülönbség nélkül támogathassa a trianoni béke revízióiának nlandoam szőnyegen tartandó kérdését. Kiss Ferenc, Morhewmepe cikke jelentős lépés a trianoni Béke revíziója felé Commander, Kemvopthy*a mmmkdspoint egyik vezető tagjának érdekes nyilatkozata i 3 k wwwewwwywvwvvvvvvywvt Nem fáj többé tyúkszemed. Ha e tapaszt ráteszed ! Dr. ScHoll’s ZIro Pad a tyúkszemet, bereményedést, bütyköt és bármily más helyi bőrbántal már megóv a nyomástól és dörzsöléstől. Használata igen egyszerű, amenynyiben felragasztva nem válik le még fürdőben sem és ártalmas hatású gyógyszert nem tartalmaz. Csomagja 3.80 pengő__________ @ThöKtősmsKwnssn