Magyarország, 1927. augusztus (34. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

W­f v ^Jr Ma: keresztrejtvény y Ars^JMa: út 20 pengős jutalom MAGYARORSZÁG ^Bfl.i­WA*inryii|BaHtaB8agB w» mi ,iriiWT­WBgMHMMawMBaMMBiuiavanwB5BBH8—wmuuciiu­­ i min mi mi i in ii in ii'»wiy^vae»paHSBMgf;«*.y;­uiiffmMiipapz»gawgnfwi^n——BgrawagBBjaw—..anW1—ianaa'1 miihw mbpbec—aa^ t­^— Budapest, 1927. augusztus 2. Kedd XXXIV. évfolyam 173. szám rszentszék és a magyar kormány tárgyalását a prímási szék betöltése körül (A Magyarország tudósítójától.) Még alig temették el az ország egyetemes részvéte mellett Cser­­noch János bíboros hercegprímást, természetesen máris megindultak a különbözőbb kombinációk a leg­magasabb magyar egyházi méltó­ság betöltése körül. Minden időben rendkívüli nagy jelentőségű volt az esztergomi érseki szék betöltésének problémája most pedig különös­képpen megnövekedett ennek a kérdésnek a jelentősége, minthogy a közjogi vonatkozások meglehető­sen megnehezítik a kérdés normális megoldását. A helyzet e pillanatban az, hogy a római szentszék elsősorban jogo­sult az esztergomi érseki méltóság betöltésére, keresi azokat a módo­zatokat, amelyek mellett a ma­gyar kormánnyal egyetértőleg old­hatja meg ezt a problémát. A Vatikán és a magyar kor­mány között körülbelül már tisztá­zódott a kérdés lényege tekinteté­ben követendő magatartás ügye. A Vatikán ezek szerint nem óhajt az esztergomi érseki­­szék betölté­sénél olyan álláspontot követni, amely ellenkeznék a magyar kor­mány álláspontjával. A legmaga­sabb egyházi méltóság viselőjének kiválasztásánál figyelembe veszi, az eddigi tárgyalások eredménye­képpen, a magyar kormány állás­pontját. Hasonlóképpen a magyar kor­mány minden törekvése arra irá­nyul, hogy a szentszékkel az esz­tergomi érsekség kérdésében teljes megállapodásra jusson. Azok a tanácskozások, amelyek megindul­tak a vatikán és a magyar kor­mány között, tulajdonképpen kizá­rólag ennek az egy kérdésnek a megoldására, a két álláspont har­monikus összeegyeztetésére irá­nyulnak. A kiszivárgott hírek sze­rint, minden remény megvan ar­ra, hogy sikerülni fog a kérdést, amely Magyarország egyik leg­messzebbmenő közjogi jelentőségű kérdése, mind a szentszék, mind pedig a magyar kormány szem­pontjának ügyeimbe vételével meg­oldani. Különböző kombinációk kerültek felszínre és már nevek is forga­lomba jöttek. Ma délelőtt azonban legilletékesebb helyen közölték a Magyarország munkatársával,hogy ezek a kombinációk még teljesen koraiak. Egyelőre kizárólag az elvi szempontok tisztázása körül folynak a tanácskozások és szemé­lyi kérdések ezideig úgyszólván szóba sem kerültek, így­ beszélnek elsősorban Serédy Justinnak esztergomi érsekké való kinevezéséről, emlegetnek több püs­pököt is, főképpen Glattfelder Gyu­la Csanádi püspököt, — azonban legilletékesebb informátorunk sze­rint, — ezek a nevek olyan kombi­nációk, amelyek megvalósulása ha nem is lehetetlen, de a dolgok je­lenlegi állása szerint túl koraiak. Ha a Vatikán álláspontja a ma­gyar kormány felfogásával nem egyezne meg az esztergomi érseki szék betöltésére vonatkozólag, úgy egy olyan megoldást fognak keresni beavatott körökből szár­mazó értesülésünk szerint, amely­nek értelmében egy semleges egy­házi személy kerülne esetleg az esztergomi érseki székbe. Remélik azonban, hogy sikerülni fog min­den személyi nehézséget kiküszö­bölni azáltal, hogy a szentszék vá­lasza, illetve a magyar kormány álláspontja: teljesen fedik egy­mást! Wimmersperg báró a fiumei tárgyalásokról Őszre tető alá kerül a magyar szabadkikötő ügye (A Magyarország tudósítójától.) A Magyarország jelentette, hogy a kormány megbízásából Wim­mersperg Frigyes báró kereske­delmi államtitkár hosszabb idő óta tárgyalásokat folytat Rómá­ban az olasz kormánnyal. Ezek a tárgyalások szorosan összefüggnek egyrészt a magyar-olasz barátsági szerződéssel, másrészt azokkal az előzetes megbeszélésekkel, amelye­ket Bethlen István gróf miniszter­elnök annak idején Rómában a fiumei kikötőre vonatkozó ké­­ a olasz kormány illetékes tényezői­vel folytatott. Wimmersperg Frigyes báró pén­teken visszaérkezett Budapestre és nyomban beszámolt Walkó La­jos külügyminiszternek olaszorszá­gi tárgyalásainak eredményéről. Jelentette Wimmersperg báró, ami­ről egyébként hivatalos kommüni­ké is beszámol,­ hogy teljes mér­tékben sikerült megegyezésre jut­nia mindazokban a kérdésekben, amelyek a fiuméi kikötővel kapcso­latban Olaszországgal rendezendők voltak. És megkötötte a fiuméi ki­kötőre vonatkozólag Olaszország­gal azt a szerződést, amely ezeket a kérdéseket minden részletében véglegesen megoldja. A Magyarország munkatársa ma délelőtt beszélgetett Wimmersperg Frigyes államtitkárral, aki a kö­vetkezőket mondotta: — Az olasz-magyar szerződést a fiumei kikötővel kapcsolatban — mint már jelentettük — sikerült Rómában véglegesen megkötnünk. A szerződés teljes szövegének nyilvánosságra hoza­t­ala a' legkövielebbi'jövőt­en meg­törté­nik, addig természetesen annak tartal­máról nyilatkozatot nem tehetek. Arra a kérdésünkre, hogy a ju­goszláv tranzitára vonatkozó tár­gyalásokat, — amint azt Bethlen miniszterelnök annak idején je­lezte, most már szintén folyamatba teszik-e, Wimmersperg báró így válaszolt: — A miniszterelnök úrral ebben a kérdésben meg nem tanácskoztam. Éppen ezért nem tudom azt sem meg­mondani, várjon a jugoszláv tranzitóra vonatkozó tárgyalásokat hogyan és milyen körülmények között folytatjuk le. Ezután megkérdezte munkatár­sunk az államtitkárt, vajjon iga­zak-e azok a hírek, amelyek arról szóltak, hogy a magyar kormány egyes hajóstársaságokat a fiumei kikötő ügyének rendezésével kap­csolatban maga óhajt lábra állí­tani, messzemenő szubvenciókkal és általában olyan segéllyel, amely lehetővé teszi a fiumei magyar hajózás helyreállítását. — Lehetséges, hogy ilyen hírek for­galomban vannak, — mondotta az ál­lamtitkár — azonban egyáltalában nem tudok arról, hogy bármelyik hajóstár­sasággal ilyen irányú tárgyalások foly­nának. A Magyarország munkatársának értesülése szerint a jugoszláv tranzitóra vonatkozó tárgyalások is most már a legsürgősebben meg­indulnak, úgyhogy előrelátható­lag ősszel a fiumei magyar szabad­­kikötő ügye véglegesen tető alá kerül. Ára 10 fillér ­ Az első törvényszéki árdrágítónap eredményei 13 felmentig 2 marasztaló ítélet (A Magyarország tudósítójától.) A büntetőtörvényszék Mayer ta­nácsa ma reggel kezdte meg tár­gyalni az első árdrágítási pereket. Megjelent a tárgyaláson egy szak­értő ülnök, valamint a vádat kép­viselő Vady­­Oszkár, dr. ügyész és a piaci árusok szövetségének ügy­védje, aki a védelmeket látta el. Tizenöt vádlottat idézett meg m­ára a bíróság. Az első vádlott Vodák János, aki a vádirat szerint a fokhagyma kilóját 60 fillér helyett 1,50 pen­gőért árusította. A vádlott azzal védekezett, hogy ő nem egy kilót árult ennyiért, hanem egy füzért, már pedig az sokkal súlyosabb, mint egy kiló. Bizonyíték nem volt ellene és ezért a bíróság mindjárt az első vádlottat felmentette. Ezután Szímnek Józsefné követ­kezett. A zöldbabot 90 fillér helyett 1,10 pengőért árusította. Azzal vé­dekezik, hogy ő a razzia előtt két nappal vásárolta a babot, amikor még drágább volt. A szakértő ezt meg is erősíti, mire a bíróság fel­menti Sztaneknét. Trepák József­né ellen ugyanez a vád, ugyanaz a védekezése: őt is felmentik. K­rizsán György­né sírva áll a bíróság előtt. A vád ő ellene is ugyanaz, mint előbbi két társnője ellen. Védekezése szintén ugyanaz, a szakértő­­ véleménye szintén ugyanaz: felmentik őt is. Szakács Ignácné a következő vádlott. Július 4-én a piacon 60 fil­lért kért egy kiló tökért 50 fillér helyett. " — Június 80-án­ vettem még a tö­köt — védekezik a kofa — akkor még 50 fillérbe került nekem is. Ezt bizonyítottnak is veszi csak­hamar a bíróság és felmenti ezt a vádlottal is. Ugyanilyen Újvári Mihályné esete. Ö is július 8-án 60 fillérért árulta a tököt a Széna téren. Ö is egy nappal előbb vette, mikor még drágább volt. Felmentik. Következik Strumpf Béláné. Az ellene a vád, hogy július 4-én mint nagybani árus, a tököt 40 fillér helyett 50 fillérért árulta. — Én nem vagyok nagybani árus, — védekezik — én fel is mu­tattam az igazolványomat a de­tektív úr előtt, hogy kicsinyben árusítok. Kihallgatják a detektívek. Té­si­­leg­ kicsinyben árusít az asszony. A férje viszont nagyban árusít ugyan­azon a standon. Bizonyítani nem leh­et azonban, hogy az asszony is nagyban árul. Felmentik őt is. A következő vádlott Wimmayer Jánosné. 1820-ban már büntetve volt árdrágításért. Mikor ezt az ügyész megtudja, most már árdrr­­­égítás bűntette címén terjeszti ki ellene a vádat vétség helyett. Ez a vádlott is azon a fatális június 4-iki napon került horogra. 60 fillért kért a tökért 50 fillér helyett. — Magam is ötvenért vettem! — védekezik. Most a szakértő mondja el véle­ményét. Kiszámítja, hogy maxi-

Next