Magyarország, 1927. augusztus (34. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-02 / 173. szám
Wf v ^Jr Ma: keresztrejtvény y Ars^JMa: út 20 pengős jutalom MAGYARORSZÁG ^Bfl.iWA*inryii|BaHtaB8agB w» mi ,iriiWTWBgMHMMawMBaMMBiuiavanwB5BBH8—wmuuciiu i min mi mi i in ii in ii'»wiy^vae»paHSBMgf;«*.y;uiiffmMiipapz»gawgnfwi^n——BgrawagBBjaw—..anW1—ianaa'1 miihw mbpbec—aa^ t^— Budapest, 1927. augusztus 2. Kedd XXXIV. évfolyam 173. szám rszentszék és a magyar kormány tárgyalását a prímási szék betöltése körül (A Magyarország tudósítójától.) Még alig temették el az ország egyetemes részvéte mellett Csernoch János bíboros hercegprímást, természetesen máris megindultak a különbözőbb kombinációk a legmagasabb magyar egyházi méltóság betöltése körül. Minden időben rendkívüli nagy jelentőségű volt az esztergomi érseki szék betöltésének problémája most pedig különösképpen megnövekedett ennek a kérdésnek a jelentősége, minthogy a közjogi vonatkozások meglehetősen megnehezítik a kérdés normális megoldását. A helyzet e pillanatban az, hogy a római szentszék elsősorban jogosult az esztergomi érseki méltóság betöltésére, keresi azokat a módozatokat, amelyek mellett a magyar kormánnyal egyetértőleg oldhatja meg ezt a problémát. A Vatikán és a magyar kormány között körülbelül már tisztázódott a kérdés lényege tekintetében követendő magatartás ügye. A Vatikán ezek szerint nem óhajt az esztergomi érsekiszék betöltésénél olyan álláspontot követni, amely ellenkeznék a magyar kormány álláspontjával. A legmagasabb egyházi méltóság viselőjének kiválasztásánál figyelembe veszi, az eddigi tárgyalások eredményeképpen, a magyar kormány álláspontját. Hasonlóképpen a magyar kormány minden törekvése arra irányul, hogy a szentszékkel az esztergomi érsekség kérdésében teljes megállapodásra jusson. Azok a tanácskozások, amelyek megindultak a vatikán és a magyar kormány között, tulajdonképpen kizárólag ennek az egy kérdésnek a megoldására, a két álláspont harmonikus összeegyeztetésére irányulnak. A kiszivárgott hírek szerint, minden remény megvan arra, hogy sikerülni fog a kérdést, amely Magyarország egyik legmesszebbmenő közjogi jelentőségű kérdése, mind a szentszék, mind pedig a magyar kormány szempontjának ügyeimbe vételével megoldani. Különböző kombinációk kerültek felszínre és már nevek is forgalomba jöttek. Ma délelőtt azonban legilletékesebb helyen közölték a Magyarország munkatársával,hogy ezek a kombinációk még teljesen koraiak. Egyelőre kizárólag az elvi szempontok tisztázása körül folynak a tanácskozások és személyi kérdések ezideig úgyszólván szóba sem kerültek, így beszélnek elsősorban Serédy Justinnak esztergomi érsekké való kinevezéséről, emlegetnek több püspököt is, főképpen Glattfelder Gyula Csanádi püspököt, — azonban legilletékesebb informátorunk szerint, — ezek a nevek olyan kombinációk, amelyek megvalósulása ha nem is lehetetlen, de a dolgok jelenlegi állása szerint túl koraiak. Ha a Vatikán álláspontja a magyar kormány felfogásával nem egyezne meg az esztergomi érseki szék betöltésére vonatkozólag, úgy egy olyan megoldást fognak keresni beavatott körökből származó értesülésünk szerint, amelynek értelmében egy semleges egyházi személy kerülne esetleg az esztergomi érseki székbe. Remélik azonban, hogy sikerülni fog minden személyi nehézséget kiküszöbölni azáltal, hogy a szentszék válasza, illetve a magyar kormány álláspontja: teljesen fedik egymást! Wimmersperg báró a fiumei tárgyalásokról Őszre tető alá kerül a magyar szabadkikötő ügye (A Magyarország tudósítójától.) A Magyarország jelentette, hogy a kormány megbízásából Wimmersperg Frigyes báró kereskedelmi államtitkár hosszabb idő óta tárgyalásokat folytat Rómában az olasz kormánnyal. Ezek a tárgyalások szorosan összefüggnek egyrészt a magyar-olasz barátsági szerződéssel, másrészt azokkal az előzetes megbeszélésekkel, amelyeket Bethlen István gróf miniszterelnök annak idején Rómában a fiumei kikötőre vonatkozó ké a olasz kormány illetékes tényezőivel folytatott. Wimmersperg Frigyes báró pénteken visszaérkezett Budapestre és nyomban beszámolt Walkó Lajos külügyminiszternek olaszországi tárgyalásainak eredményéről. Jelentette Wimmersperg báró, amiről egyébként hivatalos kommüniké is beszámol, hogy teljes mértékben sikerült megegyezésre jutnia mindazokban a kérdésekben, amelyek a fiuméi kikötővel kapcsolatban Olaszországgal rendezendők voltak. És megkötötte a fiuméi kikötőre vonatkozólag Olaszországgal azt a szerződést, amely ezeket a kérdéseket minden részletében véglegesen megoldja. A Magyarország munkatársa ma délelőtt beszélgetett Wimmersperg Frigyes államtitkárral, aki a következőket mondotta: — Az olasz-magyar szerződést a fiumei kikötővel kapcsolatban — mint már jelentettük — sikerült Rómában véglegesen megkötnünk. A szerződés teljes szövegének nyilvánosságra hozatala a' legkövielebbi'jövőten megtörténik, addig természetesen annak tartalmáról nyilatkozatot nem tehetek. Arra a kérdésünkre, hogy a jugoszláv tranzitára vonatkozó tárgyalásokat, — amint azt Bethlen miniszterelnök annak idején jelezte, most már szintén folyamatba teszik-e, Wimmersperg báró így válaszolt: — A miniszterelnök úrral ebben a kérdésben meg nem tanácskoztam. Éppen ezért nem tudom azt sem megmondani, várjon a jugoszláv tranzitóra vonatkozó tárgyalásokat hogyan és milyen körülmények között folytatjuk le. Ezután megkérdezte munkatársunk az államtitkárt, vajjon igazak-e azok a hírek, amelyek arról szóltak, hogy a magyar kormány egyes hajóstársaságokat a fiumei kikötő ügyének rendezésével kapcsolatban maga óhajt lábra állítani, messzemenő szubvenciókkal és általában olyan segéllyel, amely lehetővé teszi a fiumei magyar hajózás helyreállítását. — Lehetséges, hogy ilyen hírek forgalomban vannak, — mondotta az államtitkár — azonban egyáltalában nem tudok arról, hogy bármelyik hajóstársasággal ilyen irányú tárgyalások folynának. A Magyarország munkatársának értesülése szerint a jugoszláv tranzitóra vonatkozó tárgyalások is most már a legsürgősebben megindulnak, úgyhogy előreláthatólag ősszel a fiumei magyar szabadkikötő ügye véglegesen tető alá kerül. Ára 10 fillér Az első törvényszéki árdrágítónap eredményei 13 felmentig 2 marasztaló ítélet (A Magyarország tudósítójától.) A büntetőtörvényszék Mayer tanácsa ma reggel kezdte meg tárgyalni az első árdrágítási pereket. Megjelent a tárgyaláson egy szakértő ülnök, valamint a vádat képviselő VadyOszkár, dr. ügyész és a piaci árusok szövetségének ügyvédje, aki a védelmeket látta el. Tizenöt vádlottat idézett meg mára a bíróság. Az első vádlott Vodák János, aki a vádirat szerint a fokhagyma kilóját 60 fillér helyett 1,50 pengőért árusította. A vádlott azzal védekezett, hogy ő nem egy kilót árult ennyiért, hanem egy füzért, már pedig az sokkal súlyosabb, mint egy kiló. Bizonyíték nem volt ellene és ezért a bíróság mindjárt az első vádlottat felmentette. Ezután Szímnek Józsefné következett. A zöldbabot 90 fillér helyett 1,10 pengőért árusította. Azzal védekezik, hogy ő a razzia előtt két nappal vásárolta a babot, amikor még drágább volt. A szakértő ezt meg is erősíti, mire a bíróság felmenti Sztaneknét. Trepák Józsefné ellen ugyanez a vád, ugyanaz a védekezése: őt is felmentik. Krizsán Györgyné sírva áll a bíróság előtt. A vád ő ellene is ugyanaz, mint előbbi két társnője ellen. Védekezése szintén ugyanaz, a szakértő véleménye szintén ugyanaz: felmentik őt is. Szakács Ignácné a következő vádlott. Július 4-én a piacon 60 fillért kért egy kiló tökért 50 fillér helyett. " — Június 80-án vettem még a tököt — védekezik a kofa — akkor még 50 fillérbe került nekem is. Ezt bizonyítottnak is veszi csakhamar a bíróság és felmenti ezt a vádlottal is. Ugyanilyen Újvári Mihályné esete. Ö is július 8-án 60 fillérért árulta a tököt a Széna téren. Ö is egy nappal előbb vette, mikor még drágább volt. Felmentik. Következik Strumpf Béláné. Az ellene a vád, hogy július 4-én mint nagybani árus, a tököt 40 fillér helyett 50 fillérért árulta. — Én nem vagyok nagybani árus, — védekezik — én fel is mutattam az igazolványomat a detektív úr előtt, hogy kicsinyben árusítok. Kihallgatják a detektívek. Tésileg kicsinyben árusít az asszony. A férje viszont nagyban árusít ugyanazon a standon. Bizonyítani nem lehet azonban, hogy az asszony is nagyban árul. Felmentik őt is. A következő vádlott Wimmayer Jánosné. 1820-ban már büntetve volt árdrágításért. Mikor ezt az ügyész megtudja, most már árdrrégítás bűntette címén terjeszti ki ellene a vádat vétség helyett. Ez a vádlott is azon a fatális június 4-iki napon került horogra. 60 fillért kért a tökért 50 fillér helyett. — Magam is ötvenért vettem! — védekezik. Most a szakértő mondja el véleményét. Kiszámítja, hogy maxi-