Magyarország, 1928. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-01 / 1. szám

Mas Modlémenié MAGYARORSZÁG Budapest, 1928. január 8. Huszonöt magyar író keresztrejtvényekben Vasárnap XXXV. évfolyam 1. szám 39 Ma kezdődik a közönség szeme" a cseh „modus vívemii“ csak tanácsadási jogot biztosít a csehszlovák köztársaság elnökének, azt is csak akkor, ha a pápa érdeklődik éi püspökök csak a pápának és egy fasáznak esküszireek hűséget &x esszezményt már december 12-ikén aláírták esetleges politikai természetű kifogásai ellen, de a klauzulában nem foglaltatik olyan pont, mely kötelezné a Szentszéket arra, hogy a köztársasági elnök megjegyzéseit figyelembe is vegye. A 12. szakasz megállapítja a püspökök eskümintáját. A püspökök feltétlen hűséget és engedelmességet fogadnak a pápának és az egyháznak, — az újabbi információk itt is eltérnek az első hírektől, — a köztársaság iránti hűségről és engedelmességről azonban a formula nem emlékszik meg határozottan. Prága, december 31. (A Magyarország tudósítójától.)A Vecerny List római tudósításra hivatkozva közelebbi adatot közöl a Cseh-Szlovákia és Vatikán között létrejött megegyezés tartamáról. Elsősorban közli, hogy a megegyezést már december 12-én aláírták, azonban mindkét szerződő fél megegyezett abban, hogy az egyezmény tartalmát nem hozzák nyilvánosságra.. A szerződés 29 pontból áll. A harmadik szakasz szerint a Vatikán elfogadja Cseh-Szlovákia követét és nunciust küld Prágába. A klauzula szó szerint a következőképpen hangzik: »A Szentszék hozzájárul ahoz, hogy a megüresedett püspöki székek betöltése, a püspökök kinevezése előtt megkérdezi a köztársaság elnökét, nincs-e az elnöknek politikai természetű kifogása a Szentszék által kiszemelt személy kinevezése ellen.« A Szentszék tehát nem köteles megegyezni a cseh kormánnyal a püspök személyét illetően, hanem a pápa csak »hozzájárul« ahoz, hogy érdeklődik a köztársasági elnök . " Az 5. szakaszban a cseh kormány a Vatikán kívánságára a lelkészeknek és papnövendékeknek teljes hadmentességet biztosított. A 10. pont érinti azt a kérdést, mely egyformán érdekli Cseh- Szlovákiát, Magyarországot és Németországot. Ebben a pontban kimondják a szerződő felek, hogy az egyházmegyék határainak egyeznie kell az országok politikai határaival. Az egyezménynek ez a pontja az esztergomi, boroszlói és a prágai egyházmegye területének kérdését érinti. Csehszlovákiai egyházi igazgatás alá kerül az esztergomi érseki főegyházmegye Szlovenszkón fekvő része és a boroszlói érsekség csehszlovák uralom alá került területe is. Ezzel szemben elveszíti a prágai érsekség azokat a területeket, amelyek a német birodalom fennhatósága alá tartoznak. Sajnálatos, — írja a Vecerni List, — hogy a prágai érsekség jelentékeny területeket és jelentékeny tömeget, veszít a megegyezés következtében. Ezt különösen kiemelendőnek tartom azért, mert a magyar sajtóban még igen gyéren jelentkeztek hangok, amelyek komoly formában foglalkoznának azzal a veszteséggel, amit Cseh-Szlovákia és a Vatikán egyezményének az esztergomi főegyházmegyére vonatkozó része jelent. Prágában sokkal érzékenyebbek azzal a különben jelentéktelen veszteséggel szemben, amit a prágai érseki főegyházmegye szenved, mint amilyen nyugtalansággal fogadták Magyarországon a felvidéki megszállt területeken fekvő esztergomi főegyházmegyei plébániák elvesztését. A 11 pont tartalmazza a püspöki kinevezésekre vonatkozó megegyezést. Ez a megegyezés — ellentétben az első hírekkel — nem vétójogot, hanem tanácsadási jogot biztosít a csehszlovák köztársaság elnökének, csaka világi felsőbbséggel szemben szükséges tiszteletadásról beszél. A prágai sajtóban egyhangúlag úgy írnak az egyezményről, mint amely a Szentszék feltétlen győzelmét jelenti Cseh-Szlovákiával szemben. Nem tudtam, Hogy nem szabad, mondotta vasígmásáim a 13 éves gyilkos, aki nem tudta, hogy kicsoda Jézus, mi a karácsony és egy nuka miatt megette a pallást Kecskemét, december 31. (A Magyarország tudósítójától.) Most tárgyalta a fiatalkorúak bíróságán Hévizy József törvényszéki bíró a 13 éves kerekegyházai rablógyilkos szörnyű bűnügyét, aki a múlt hónapban kegyetlen módon meggyilkolta Rab István nevű 13 éves játszópajtását azért, hogy pajtásának új ruháját megkaparintsa. A fiatal rablógyilkos rosszarcú, vézna, alacsonytermetű gyerek. Szakadt ruhában, szakadt csizmában, zsíros kalapját a kezében forgatva, közömbösen áll a bíróság előtt. — Mikor és hol születtél ? — kérdi tőle a bíró, megkezdve a kihallgatását. — Nem hídon —■ válaszolja. — Ismerted-e az apádat? — Néha láttam. — Hát anyádat? — Azt ismerem. A bíró ezután az iratokból megállapítja, hogy a gyerek 1914 június 1-én Szabadszálláson született. — Jártál-e iskolába? — folytatja a kihallgatást a bíró. — Nem. — Tanított-e valaki imádkozni? — Nem. A zárdában tanított az, akivel együtt voltam. — Tudod-e a Miatyámot? — Nem. — Hát a tízparancsolatot? — Nem. — Apádat hogy hívják? — Nem tudom. Ezután a bíró kérdéseire elmondja, hogy meglátott a vele egykorú Rab Istvánon, aki a szomszéd tanyán szolgált, egy szép ruhát és elhatározta, hogy elveszi tőle. — Azt határoztad, hogy mindenáron elveszed, hogy még meg is gyilkolod érte? —• Azt. — Hát hogy történt a dolog? — Vasárnap, — kezdi a gyilkosság történetének elmondását a fíú — hat óra tájban összetalálkoztam Rab Pistával. Akkor elhatároztam, hogy elveszem tőle a ruhák A nádas mellett mentünk. A Pista lehajolt, mert fűzfavesszőt akart vágni, mire én hátulról elkaptam a nyakát, megszorítottam. A bicska kiesett a Pista kezéből, lerogyott mellém és faunyit mondott: Jaj, Istenem! Én erre rá térdeltem a mellére, tovább fojtogattam. Pista egészen elkékült s mikor már azt hittem, hogy meghalt, levetkőztettem, csak az inget hagytam rajta, mert az rongyos volt. A csizmája kicsi volt nekem, azt bedobtam a vízbe. A ruháját felhúztam, az én csúnya ruhámat is a vízbe dobtam, majd a Pistát is behúztam a nádas vízbe. Osztán hazamentem s lefeküdtem az istállóban. » Tudtál-e aludni? — kérdi tőle a bíró. — Tudtam. — Tudtad-e, hogy meg fog halni a Pista? — kérdi tőle a vád képviselője, Bardócz Árpád ügyészségi elnök. — Tudtam. — Tudtad-e, hogy a máj tehenét, malacát nem szabad bántani? — Igen. — Hát azt nem tudtad, hogy az, embert sem szabad bántani? — Nem. — Azt sem tudtad, hogy ölni nem szabad? — Nem. — Miért húztad a Pistát a vízbe? — Hogy meg ne találják, mert féltem, hogy akkor kikapok a csendőröktől. A bíróság, a hallgatóság elképedve hallják a félig állatembergyerekeknek a válaszait. — Milyen ünnep volt most? —, kérdi tőle az ügyészségi elnök. — Karácsony. — Tudod-e, mi az? — Hallottál-e már a kis Jézusékáról? — Nem. — Volt-e most nálad az anyád? — Nem, senki se volt. Ezután a törvényszéki orvosszakértő terjeszti elő jelentését, majd Molnár Erik dr. ügyvéd védőbeszéde után a bíróság a 13 éves gyilkost három évi fogházra ítélte, amit a fiatalkorúak fogházában kell kitöltenie s ennek kitöltése után javítóintézetbe kerül. A gyerek közömbös arccal, mitsem értve borzalmas bűnének nagyságából, a fogházőr kíséretében egykedvűen távozott. — Nem, és . Egy párnán pótrombolási Bánffyhunyadon ! Kolozsvár, december 31. Flore Titusz felsőkereskedelmi hallgató, aki karácsonyi vakációra firkezett Bánfightingailon lakó szüleihez, karácsony ünnepen azzal szórakozott, hogy végigjárta a várost és a zsidó lakosok ablakait kövekkel sorra beverte. Végül eljutott a zsidó templomhoz és annak kapuját kifeszítette. A csendőrség végre őrjáratot küldött ki Fiore elfogására, aki azonban Kolozsvárra szökött. Itt azután elfogták s hír szerint átadták a kolozsvári hadbíróságnak. ■ . ..................■■îî mu................. Ára 10 fillér