Magyarország, 1928. május (35. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-01 / 99. szám

y / ' MaiKepesztmmvén^ ~ ?" MAGYARORSZÁG ^ss=^^^^^^^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSmSmmSSSSSS^^i S I , . ■ . -..........TT^ZTTii^iniSB^^EBBSOH Budapest, 1928. snájus i. Kedd XXXV. évfolyam 99. szánt A moszkvai kéz kerülnek elő Kun Béla írásaiból Könnyezve búcsúztatta Hermann miniszter a távozó Demény és Kolozsváry postavezéreket „Úgy megyünk el innen, mintha hazulról távoznánk — mondta Cippico szenátor az egységes párt mai búcsúebédjén Árpád vezér miniatűr-ezüstszobrát viszik ajándékba Ierussolininek (A Magyarország tudósítójától.) Az olasz vendégek magyarországi látogatása a mai nappal körülbelül befejeződött. Ma délben két óra­kor­ az egységespárt búcsúebédet adott az olasz vendégek tiszteleté­re. Erre az alkalomra délszaki nö­vényekkel gazdagon feldíszítették az egységespárt helyiségeit. Közel 300 meghívót bocsátottak ki is ebédre, amelyen megjelentek a kormány részéről Bethlen István gróf miniszterelnök, Walko Lajos külügyminiszter, Kiebelsberg Ku­nó gróf kultuszminiszter, Sci­­tovszky Béla belügyminiszter és Mayer János földművelésügyi mi­niszter, továbbá Darányi Kálmán, Sztranyavszky Sándor, Dréhl Imre és Petri Pál államtitkárok, Berze­­viczy Albert, a tudományos Aka­démia elnöke, Pekár Gyula, Betegh- Huszágh Miklós főkapitány, a fő­város képviseletében Lobmayer Jenő tanácsnok és még számos képviselő és főrend, Mr. Banister, a, Daily Mail tudósítója és M. Le Go, a Temps budapesti állandó tu­dósítója, valamint az ország tudo­mányos és társadalmi életének ve­­zető tényezői, az idegenforgalmi szervezet vezetői és általában mind­azok, akiknek az olaszok magyar­­országi tartózkodása során szere­pük volt. Cippico szenátorral és Baistroc­­chi tábornokkal az élükön megje­lent olasz képviselőket és szenáto­rokat nagy melegséggel üdvözöl­ték a vártba való megérkezésük alkalmával. A nagy társalgóban gyűltek előbb össze a vendégek, ahol Bethlen István gróf minisz­terelnök sokáig beszélgetett Cippi­­coval és a többi olasz képviselővel, akik elragadtatásuknak adtak ki­fejezést azok fölött a tapasztalatok fölött, amelyeket magyarországi tartózkodásuk alkalmával szerez­tek. — Feledhetetlen emlékeket viszünk magunkkal, — »— mondotta Cippico szenátor a mi­niszterelnöknek. — Kitörölhetlenül vé­sődött valamennyiünk lelkébe az a két hét, amit Magyarországon töltöttünk. Nemcsak a hivatalos Magyarország, hanem a nép szeretete volt az, amely itt tartózkodásunk egész tartama alatt felénk áradt és amely reánk a legmé­lyebb hatást tette. Fél három órakor kezdődött az ebéd, amelyen az első felköszöntőt olasz nyelven Pekár Gyula mon­dotta. Pekár Gyula nagy lendülettel elmondott pohárköszöntőjében visszapillantást vetett arra a tizen­öt napra, amelyet az olasz vendé­gek Magyarországon töltöttek és amelynek­ során testvérüknek is­merték meg a magyarokat. Beszéde végén bejelentette, hogy az olaszok látogatásának emlékére szoborral tisztelik meg Mussolinit. Ebben a pillanatban lehullott a márványteremben felállított ezüst miniatűr szo­­borról a lepel! ’ !A’ miniatűr ezüstszobor Zala György milleniumi emlékművének Árpád-alakját ábrázolja. Árpád lovasszobra, alatta a következő felírás olvasható: A honalapító Árpád vezér népe Mussolininek, a Ducénak, Itália újjáalkotójának 1928 április 30. re . Pekár Gyula pohárköszöntőjét azzal fejezte be, hogy a magyarok első vezérük, honalapító Árpád szobrát küldik az olaszok vezéré­nek, Mussolininak. Pekár Gyula pohár köszöntőjére nyomban válaszolt Cippico olasz szenátor, az olasz delegátusok vezetője. Sza­vait azzal kezdte, hogy megmond­ták neki, hogy ez a nyolcvanhato­dik beszéde 15 nap alatt. Minden beszédének az volt a tárgya, hogy a két nemzet érdekei és érzelmei egymással találkoznak és teljesen azonosak. — Amikor megérkeztünk — folytatta szavait Cippico, — már az első nap es­téjén itt a párthelyiségben úgy érez­tem, hogy őszinte barátok között va­gyok és most amikor távozunk, úgy tá­vozunk, mintha otthonról távoznánk el. (Éljenzés.) Itt Magyarországon ve­lünk szemben mindenki a testvériség érzelmeit mutatta meg. Nemcsak a po­litika az, ami a két nemzetet összehoz­za, hanem ennél sokkal több, a római kultúra közössége, mert Magyarország első királya Szent István lett, akinek Bizánc és Róma között kellett válasz­tania és nem Bizáncot választotta, szóval nem a zűrzavart és a rendetlen­­séget, hanem Rómát, amely a tökéletes rendet jelentette.­­ Ezt Magyarország azóta sem felej­tette el és Olaszország sem fogja elfelejteni. Magyarország ép úgy, mint Olaszor­szág, mindenkor védőbástyája lesz a nyugati civilizációnak a társadalmi és gazdasági felforgatóávval szemben (Élénk helyeslés.) Cár­duccá versei Konc nagyságáról és örök téval­óságáról van kelnek és most azzal a bizonysággá távozunk el Magyarországról, hogy a római civilizáció nagysága Magyaror­szágon is él és Magya­rországot is naggyá fogja tenni. ,, ■" (Éljenzés.)­ "" ..... ". " A beszédek elhangzása után az egységes párt háznagya gyönyörű művészi kivitelű ezüst cigaretta­tárcákat osztott szét az olasz ven­dégek közöt. A cigarettatárcán ___ a szétdarabolt Magyarország látható bearanyozva, alatta a kö­vetkező felírás: Nem, nem, soh­a! A cigarettatárca hátlapjára a­ kö­vetkező felírást vésték be: Egysé­ge­spárt Budapest, 1928. IVI17—VII Az olaszok meghatottam köszön­ték meg ezt a kedves ajándékot, amelyet még kiegészítettek egy fényképalbummal, amely Buda­pest városáról készült. „A posta van a és nem a közönség Az országos telefonhálózat kifejlesztése, közvetlen telefonösszekötte­tés a Balkánnal, új postaépítkezések, a közönség és a tisztviselők érdekeinek szemmeltartása Szalay Gábor új postavezérigazgató programja (A Magyarország tudósítójától.) A hivatalos lap tegnapi számában jelent meg Szalay Gábor báró pos­tavezérigazgatói kinevezése. A Ma­gyarország munkatársa felkereste hivatalában az új vezérigazgatót és beszélgetett vele életéről, pro­gramjáról, terveiről. Szalay báró először szerényen ki akart térni a kérdések elől és han­goztatta, hogy nem lehet más pro­gramja, csak az, ami a kereskedel­mi miniszteré. — Nem adhatok saját programot, hi­szen készen van a program, amelyet végre kell hajtanom. Elmondotta az új postavezérigaz­gató, hogy 28 esztendeje dolgozik a postánál és munkásságának nagy részét a posta nemzetközi osztályá­ban végezte. — Sokfelé jártam külföldön, renge­teg postaügyi konferencián vettem részt, nemzetközi postaegyezmények kidolgozásán munkálkodtam, így a posta nemzetközi osztályában végzett munkám egyik állomása volt, amikor Szófiában a magyar-bolgár postaegyez­mény tárgyalásait vezettem. A háború után részt vettem a­ párizsi közle­­edési konferencián, majd Madridiban és Stockholmban a nemzetközi posta­­kongresszuson képviseltem a magyar postát. Állandó érintkezést tartottam fenn a külföldi közlekedési intézmé­nyekkel is és legutóbb a hágai légi­­posta-konferencián folytattam tárgya­­­lásokat a légiposta-szolgálat egysége­sítése céljából. Ezek volnának a­zok a momentumok, amelyeket ebből az al­kalomból talán érdemes szóvá tenni. Mindezeken a tárgyalásokon és konfe­renciákon szerzett tapasztalataimat igyekszem most majd értékesíteni a magyar posta javára. Megkérdeztük Szalay Gábor bíí­rótól, hogy mégis mik azok a legközelebbi teendők, amelyeket szükségeseknek lát­ni . Ára 10 fillér !

Next