Magyarország, 1928. június (35. évfolyam, 123-146. szám)
1928-06-01 / 123. szám
Budapest, 1sz1s. Június 1. pernek MAGYARORSZÁG ] Munkát is akarunk A képviselőházmai ülésén megkezdték az öregségi és rokkantsági biztosításról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Ennek a nagyfontosságú javaslatnak megalkotója büszke lehet munkájára, nemcsak a jelen-, hanem a hálás utókor előtt is. Mert az öregségi és rokkantsági biztosítás törvénybe iktatása hatalmas lépést jelent előre szociális téren. Jelenti azt, hogy az állam ezentúl nem hagyja nyomorban, támogatás nélkül elpusztulni munkából kivonult, vagy munkában elesett, megbénult polgárait, de gondoskodni kíván róluk s aggkorukra a jól megérdemelt nyugalmat, a mindennapi kenyeret biztosítja számukra. Csak természetes hát, hogy örömmel köszöntjük a készülő, nagy horderejű, messze jövőbe kiható törvényt s annak szociális érzéstől áthatott megalkotóját. Szívből örülünk az ígérkező jobb és biztosabb perspektívának, amelyet Vass József második, igazán népjóléti törvénytervezete tár elénk. Köszöntjük és reménységgel nézzük azt a közeljövőben kibontakozó perspektívát, amelyben megbecsültebb helyet foglal el a munkából kiérdemesült munkás, az elerőtlenedett dolgos kéz, mint a múltban. Mégis, örvendezésünk mélyén ott bujkál egy nyugtalanító gondolat, amelyet, nem hallgathatunk el. Egy fájdalmas kérdés, amely disszonáns hang módjára vág bele a tárgyalás alá került törvényjavaslat keltette általános megelégedettségbe. Mi ugyanis — amint már több ízben kifejtettük — azt szeretnék, ha a kormány nemcsak a munkából kivénültek, a munkában megrokkantak sorsát rendezné törvényhozási úton, hanem azokkal is többet törődnék kissé, akiknek fiatal izmai, duzzadó energiái munka úíján sorvadoznak és pusztulnak el, mérhetetlen kárára az országnak. Csak tegnap történt, hogy Budapesten egy éhségtől összeesett, ájult fiatalembert szedtek fel az utcán, akit néhány rendőrtisztviselő jószívűsége mentett meg a legszörnyűbb haláltól. Az éhhalállal küzdő fiatalember nem kapott munkát, nem talált kenyeret,, megélhetést ebben a milliós városban és végül is oda jutott, hogy nem munkában, ellenkezőleg: munka, hiányában szorult emberbaráti segélyre, kórházi ápolásra. S ilyen eset sokkal gyakoribb, mint amenynyiszer a lapok útján tudomást szerez róla a nyilvánosság. Hiszen látjuk, tudjuk, tapasztaljuk, micsoda rettenetes küzdelem folyik körülöttünk nap-nap után, munkabíró, erős, egészséges, dolgozni akaró emberek részéről — egy karéj kenyérért. Ájult gazdasági életünkben olyan kevés a munkaalkalom, a munkalehetőség, hogy a többtermelés rég hitelevesztett jelszavát már csak a B-listások és a nyomor elől halálba menekülő szerencsétlenek, egyre növekvő serege igazolja. Nem érhetjük be tehát csupán azzal a törvénnyel, amely a munka rokkantjairól kíván gondoskodni. Szükség van olyan kormányintézkedésre is, amely elsősorban munkaalkalmakat biztosít az épeknek, ifjaknak és egészségeseknek. A rokkantakról való gondoskodás bizonyára jelentős, hatalmas vívmánya a szociális gondolat térfoglalásának s gyakorlati alkalmazásának, ám nélkülözhetetlen előfeltételét, a mindennapi kenyérhez juttató munkaalkalmak megteremtését, egyáltalán nem látjuk biztosítva. Pedig e nélkül, Foss József meleg szívre és bölcs fejre valló áldásos törvényjavaslata, ha százszázalékig meg is valósul, hiányos, csonka marad. Kövesse hát mielőbb kiegészítő állami intézkedés az öregségi törvény életbeléptetését. Egy olyan szociális biztosítás, amely a munkához való jog mellett magát a munkát, a munka lehetőségét is biztosítja. Gyomor-és hasbársfalunal. Izgulékonyság, migrén, kimerültség, szédülés, szívszorulás, rémes álmok, ijedtség, általános rosszullét, csökkent munkaképesség már nagyon is kétségbeejtő esetekben megszűntek azáltal, hogy a beteg naponként réggé éhgyomorra megivott egy pohár természetes "Ferenc József" keserűvizet. Orvostanárok dicsérik azon értékes szolgálatokat, melyeket a Ferenc József-úti járványok idején is mint biztos és enyhe hashajtó teljesít. Kapható gyógyszertárakban, drogériákban és fa- Szerfizletekben Elfogadom a javaslatot, mert magunknak fogadom el — mondja a szocialista Kéthly Anna Az agrkori biztosítást tárgyalja a Ház (A Magyarország tudósítójától.) A képviselőház mai ülését meglehetősen nagy érdeklődés mellett 'sti óra előtt nyitotta meg Zsitvay Tibor elnök s miután bemutatta Esmond Harmsworth köszönőlevelét a meleg, kitüntető fogadásért, az anpropriációs javaslatot harmadik olvasásban elfogadták. A „les Vass IL“ következett az öregség, rokkantság és özvegység esetére vonatkozó biztosítási törvényjavaslat tárgyalása. Fitz Artúr előadó ismertette a javaslatot, amely nemcsak anyagi, de morális célokat is szolgál.. Ismerteti külföldi országok hasonlóintézményeit, majd azt hogy sokat jelent 40 évi munkában eltöltött idő után az a harcos 70 pengő egy öreg embernek, ak-i a család keretében él, különösen ha meggondoljuk, hogy ez az összeg meg nem adóztatható és le nem foglalható. A törvény hatályát kiterjesztik a mezőgazdasági munkásokra is. Határozati javaslatot nyújt be ezután az előadó arról, hogy a kormány még ebben az évben nyújtson be törvényjavaslatot a mezőgazdasági munkások kötelező betegsegélyezéséről. A háztartási alkalmazottak aggkori biztosítása egyelőre szünetel. Ennek oka az, hogy Budapest 52.000 háztartási alkalmazottja közül 50.000 kisháztartásban él és így az új terhet a kispolgárság viselné. Másrészt a cselédek pár év után hazamennek falujukba és így sohasem látnák hasznát a befizetésnek, a Munkásbiztosító pedig nagy szoranyereségeket élvezne. A részletes vita során határozati javaslatot fog benyújtani arról, hogy a külföldre szakadt magyarokra is terjesszék ki az aggkori biztosítás áldását. A járulék kulcsa munkásoknál a teljes javadalmazás 4 százaléka, magánalkalmazottaknál pedig 5 százalék. Az öregség korhatára 65 év. Sokan szeretnék ezt leszállítani, de statisztikai példák igazolják, hogy világszerte ennyi a korhatár. Nálunk sokkal gazdagabb államok sem tudják tehát leszállítani a korhatárt. Azok a magánalkalmazottak, akik önálló biztosítópénztárakhoz tartoznak, aggódnak, holott az aggodalom teljesen alaptalan, mert mindazokat az önálló pénztárakat, amelyek 1928 január 1-e előtt alakultak és legalább 40 taggal bírnak, nem érinti ez a mostani törvényjavaslat. A munkásságnak be kell látnia, hogy a nemzet és a társadalom gondoskodása ezzel a törvényjavaslattal kiterjed rá. Ez a javaslat jelenti ennek a beteg társadalomnak is a biztosítását és éppen ezért elfogadásra ajánlja. (Taps.) : Szocialista kifogások Az általános vita első szónoka Kéthly Anna. Ebben a pillanatban egyek vagyunk — mondja — annak a megállapításában, hogy a korszakos jelentőségű ez a javaslat, de ez az egyértelmű megállapítás csak akkor állja meg a helyét, ha a címét tekintik a törvényjavaslatnak, mert a tartalmával nem érthetünk egyet. Ez a tartalom nem száz százalékban oldja meg a problémát. Nemcsak a mai sivár helyzetből kell kiindulni, hanem a jövőt is kell tekinteni és azt is szem előtt kell tartani. A munkásságnak annak idején megígérték, hogy behozzák a munkanélküliségelleni biztosítást is és ez mégsem történt meg. Az öregség, rokkantság, özvegység, árvaság esetére szóló biztosítás gondolata a szociáldemokrata munkásságtól indult ki. A szociáldemokrata munkások érlelték meg ezt a gondolatot törvényhozási eszmévé. Ez a javaslat kétségkívül nagy haladást jelent, de távolról sem közelíti meg a munkásság elgondolását. Nem szabad válaszfalat emelni falu és város közé. A falu higiéniája messze elmarad a város higiéniéja mögött. A szociális gondoskodást ez a javaslat fejtetőre állítja és a napszámosokat kihagyja a kötelező biztosításból. Kifogásolja, hogy a tanoncok után a munkaadónak nem kell biztosítást fizetni és ez valóságos felhívás arra, hogy a munkaadó minél több tanoncot alkalmazzon. A javaslat szociális szemntból korántsem elegendő. Gál Jenő: A kispolgári exisztenciákat mind kihagyták. Pronper Sándor: Az önkéntes biztosítási forma megbukott Magyarországon. Jánossy Gábor: A vszolnoknét szeretném inkább hallani. Kéthly Anna: Téves az a beállítás, hogy a javaslat szociális szempontból valóban haladást jelentene, mert minden mulasztás a biztosítás terén a biztosítottakat fogja terhelni. Kéthly Anna most ötperces szünetet kér, amit a házelnök meg is ad. Rövid szünet után Kéthly Anna folytatja beszédét. A népbetegségekről szól és azt kívánja, hogy a nép közegészséügye ne legyen írott malaszt, amely elvész a közigazgatás útvesztőiben. Az állami hozzájárulás kérdésében a szociális igazságnak megfelelően kell megoldást találni. Tekintettel kell lenni a magángazdaság súlyos helyzetére. A felekezetek sokkal inkább Istennek tetsző dolgokat cselekednének, ha templomok helyett kórházakat építenének. Usetty Béla: Azt csak bízza ránk. Kéthly Anna ezután a nőkérdésről és a magántisztviselők ügyéről beszélt. A nők nem tudnak a férfiakéval azonos életkorig dolgozni A nőknél tehát a korhatár leszállítandó volna 65-ről 60-ra. A férfiaknál is sokalja a 65 éves korhatárt. Már a 60 éves kor is a népegészségügyi ideált jelenti egész Európában. Az öngyilkossági paragrafussal foglalkozva megállapítja, hogy előfordulhat, hogy valaki a járadék alacsonysága miatt lesz öngyilkos, kizártnak tartja azonban azt, hogy valaki csak azért kövessen el öngyilkosságot, hogy azt a csekély összeget, ami járadékképpen az özvegyére, acsaládjára jutna, megszerezze. Sérelmesnek tartja a bőr. 1 3