Magyarország, 1928. december (35. évfolyam, 273-295. szám)

1928-12-30 / 295. szám

Bu­dapest, 1928. december 30. vasárnap MAGYARORSZÁG — Az eset másnapján én elmen­tem a gyógyszertárba. Miközben vásároltam, belépett Erdélyi Béla, akit látásból már ismertem. Szokatlanul komor, titokzatos arccal félreh­ívta a gyógysze­­r­észt és halkan k­ért tőle vala­mit. Én csak azt hallottam, amikor a gyógyszerész azt válaszolta, hogy: nem lehet, jöjjön egy óra múlva és hozzon magával receptet. Fel­tűnt nekem, hogy mik­or halkan kérte a gyógyszerészt Erdélyi. •­ Néhány nappal későn. Hallot­tam, hogy Forgács Anna meg­halt. Én a halál utáni napon is­mét elmentem a gyógyszertárba és megkérdeztem a gyógyszerészt, hogy mit vásárolt Erdélyi Béla néhány nappal ezelőtt. A gyógy­szerész megdöbbenve közölte ve­lem, hogy Erdélyi Béla veronait akart nála vásárolni recept nélkül. Amikor közölte vele, hogy ezt nem teheti, egy óra múlva vissza­jött és hozta Bichler dr.-nak szabá­lyos receptjét, amely 15 darab fél­­gram­os veronálpasztillát rendelt. A gyógyszerésznek feltűnt a túl­­nagy mennyiség. Amikor a gyógy­szerész ezt nekem elmondotta — folytatja a tanú — nekem is kez­dett gyanússá válni a dolog, elha­tároztam tehát, hogy mindent, amit tudok, az igazság kiderítése érde­kében a hatóság rendelkezésére bo­csátom. Először a polgármester­hez mentem, aki a csendőrökhöz utasított, a csendőrök viszont azt mondották, hogy menjek Greil vizsgálóbíróhoz és előtte tegyek vallomást. — A vizsgálóbírónak el is mon­dottam mindazt, amit itt hallottam és beszámoltam neki arról is, hogy Krisztián millstatti káplánnal be­szélgettem a temetés és az exhu­málás közötti nap. A­zt mondotta a káplán, hogy neki az a meggyőződése,hogy Erdély­i megfojtotta a feleségét , maga is látott fojtogatási nyo­mokat a nyakán. Különösen fel­tűnt, hogy B­­­élyi Béla miért kí­vánta, hogy olyan gyorsan temes­sék el a feleségét. A káplán azt ajánlotta, hogy mivel Forgács Anna zsidó vallású, hívják el Kla­genfurtból a rabbit és ő temesse el Erdélyi Béla azonban ragasz­kodott ahoz, hogy sürgősen el kell temetni, hangsúlyozta, hogy a tél folyamán mojy exhumálni fogják a holttestet és hazaviszik. így tör­tént, hogy a halottat a katolikus temető hátsó részében helyezték el. Hangsúlyozta azonban a káp­án, hogy mennyire feltűnt mki, hogy Erdélyi és Gúlán olyan id­e­n kérik és sürgetik a temetést, Er­délyi igen ga­vdllérosan 100 s­il­in­get is adott a káplánnak, hogy csak nagyon siessen a temetéssel. Mindezt elmondotta Greil vizs­gálóbírónak is. Sok méreg tehetett Forgács Aana szervezetében — Greil telefonon felhívta a kla­genfurti államügyészt, — folytatja a­ tanú. — Jelen voltam a beszél­getésnél és hallottam, amikor a vizsgálóbíró mondotta az állam­­ü­gyésznek, hogy attól tart, hogy valami kollízió lesz az orvos miatt is. Odahívott azután engem Greil a telefonhoz, hogy­ én is mondjak el mindent az államügyésznek, amit az ügyről tudok. El is mon­dottam mindent, körülbelül úgy, amint később Greil mint vallomá­somat jegyzőkönyvbe foglalta. — Amikor a telefonbeszélgetés befejeződött, üvegedényben behozták For­gács Anna belső részeit. Láttam, hogy a szív össze volt zsu­gorodva. Később a fiatal Lagner bejött és kijelentette, hogy sok mé­reg lehetett Forgács Anna szerve­zetében. Nemsokára a fény­képek is elkészültek. Láttam Forgács a nyomoka Annak idején hallgattam Kenye­res professzornál törvényszéki orvostant és amikor ezeket a jel­legzetes elváltozásokat észrevet­tem, mingjárt fojtogatásra gom­doltam­. Előadja ezután a tanú, aki ál­landóan jegyzőkönyvéből ellenőrzi adatait, hogy dr. Lábán Antalné, aki Millstattban nyaralt, kijelen­tette, hogy­ látta, amikor Erdélyi sürgönyöket adott fel a haláleset után. A sürgönyök között olyanok is voltak, amelyek a biztosító tár­saságnak szóltak. Úgy tudja, hogy nyolc sürgönyt adott fel Erdélyi, aki Lábánné szerint is nagyon higgadtan visel­kedett. A Kanzel-én is járt a tanú­. Sí­kos, meredek itt vezet fel a hegyre, de a tetején nagy fensík van. Nem is értette, hogyan eshetett le onnan valaki. Gyermekei is arra szoktak sétálgatni. Egy alkalommal megkér­te a ta­nút Stefániát. Biehárd, hogy mint jogász adjon véleményt, mert va­lami váltóról vitatkoznak a szál­lodában. Megmutatták neki aztán a váltót, amelyet Erdélyi, Gáldy és Forgács Anna írtak alá. Meg­kérdezték, hogy jó-e a váltó, mire ő kijelentette, hogy helyesen van kiállítva. — Most jut eszembe. — mondja hirtelen a tanú , hogy a szállodai mosogatóleány elmondotta, hogy férje, aki kőműves, támogatta az autóig a Kanzel­ ről való lezuha­nás után Forgács Annát és Forgács Timna sírva neki, hogy férje csúcsról. Egy kérdésre kijelenti még a ta­nú, hogy Robitschek is csodálko­zott azon, hogy Pichler doktor any­­ngi Veronást írt fel Erdélyinek. — Arról tud-e, hogy ki irta a­ névtelen levelet? — Lábán Antalné mondotta ne­kem, hogy a See­villa egyik pin­­cérleánya írta a névtelen feljelen­tést. A tanú újra belepillant jegyze­teibe és így folytatja: — Igen, Erdélyi Béla Forgács Anna szülei előtt nagyon közöm­bösen viselte magát. Ezt láttam is. — Solti igazgatóval hol ismerke­dett meg? — kérdezi Gál Jenő. — A vizsgálóbíró előszobájában. Ott állt Az Est munkatársa és Solti biztosítási vezérigazgató. — Ki ez a Lábán Antal? — kér­dezi a védő. — A bécsi Collegium Hungari­­cum igazgatója. Több kérdés után a védő hirte­len megkérdezi a tanút, milyen írást tart a kezében? — A jegyzeteim. — feleli a tanú — tegnap gyorsírással mindent le­írtam, nehogy elfelejtsek valamit. — Tessék ideadni. — Nem volnék köteles, de át­adom a jegyzeteket. Erdélyi Bélának néhány lényeg­telen kérdése van a tanúhoz. A pozsonyi ügyvéd kihallgatása ezzel végetért. I. Nyílik az ajtó és belép a terembe a per koronatanúja, Morajles fut végig a tárgyalóter­men, a zsúfolt padsorokban a kö­zönség fólia felállva nézi a sápadt és egész testében reszkető Gal­ly Nándort, aki Kába próbálja ellep­lezni nagy felindulását, akadozó szóval, még­ megingó lábakkal, fel­tűnően sápadt arccal áll a bíróság elél. Schadl elnök ceruzájával erélye­sen kopogtat az elnöki emelvé­nyen és egyszerre halálos csend lesz a teremben. 9 WK-SI8ICH | síi Na. linóvi ízlés.h­itű uralí -i órnemi­ Azsik­,hímzés,­­ pizsama, ki m­one­­­yel Ágnes a 35. Tel. József 322-881 Gáldy alig hallható hangon dik­tálja be személyi adatait: 47 éves, elvált, államvasúti főfelügyelő. — A vádlottak közül nem harag­szik senkire? Az elnök sablonos kérdésére a per koronatanúja nem a szokásos igennel vagy nemmel válaszol, ha­nem a következőket mondja: — Erdélyivel nem vagyok ellen­séges viszonyban, a többi vádlot­tat nem ismerem. — Rokonságban nincs vele? — kérdezi az elnök. — Nem vagyok — feleli Gáldy. — Csak rövid ideig ismertem őt, mint a boldogtalan Anna férjét. — Figyelmeztetem hogy igazat kell vallania, mert vallomására esetleg esküt tesz — teszi fel a szo­kásos figyelmeztetést az elnök, majd hozzáteszi: Tessék összefüggően elmondani, hogyan is­merte meg Forgács An­ná­t, hogyan ismerte meg Erdélyi Bélát és tessék ugyancsak ösz­­szefüggően elmondani azt is, hogy mi törént Millstattban. — Nagyságos elnök úr, tekinte­tes királyi törvényszék — kezdi Gáldy Nándor és hangja el-elakad és reszket. — Igyekszem majd mindent objektíve elmondani, azonban kétségtelen, hogy az ese­mények tragikus hatása alatt ál­lok és lehet, hogy valamit el fo­gok felejteni. Igyekszem azonban mindent elmond­ani, ami memó­riámban hirtelen feltolul. Azzal kezdem, hogy a magyar 3 államvasutak idegenforgalmi osz­tályának vagyok a vezetője és összeköttetésben állottam a ma­gyar államvasutak idegenforgal­mi irodájával, amelynek egyik el­ismert, régi igazgatója Feuer Gé­za. Vele tizenkét esztendőn át ál­lottam összeköttetésben. Az ő tisz­teletreméltó egyénisége kifejtett bennem bizonyos tiszteletet, amely később állandósult és megszilár­dult. Családjával azonban ekkor még nem érintkeztem. Az 1924. év végén említette nekem Feuer Géza, hogy szeretné leá­nyait 1925 nyarán valami jó fürdőhelyre küldeni. Én Millstatt­ban nyaraltam 1920 óta. Lélekta­nilag megpróbálom magyarázni, hogy miért szerettem én meg any­­nyira Millstattot. Nemzetközi kon­ferenciát tartottunk Millstattban, a vidék és a tájék rendkívül meg­tetszett nekem, mert nagyon ha­sonlít elveszett Szepes megyénk­­hez, ahol én születtem és nevelked­tem. Ez magyarázza meg, hogy miért szerettem meg annyira Millstat­tot. Természetesen azt ajánlottam, hogy küldje leányait Millstattba, én majd szerzek számukra a Lin­­denhof-szállóban szobát. A nagy forgalom miatt, amely ott nyaran­ként van, a szobát mindig előre kellett megrendelni. 1924-ben fel­mentem Bécsbe és le is foglaltam a szobát a Feuer-leányok számára. Ez időtől kezdve néhányszor fent jártam a családnál is. A következő nyáron én is Millstattban voltam. Igen kellemes nyarunk volt. On­nan elutaztam Rómába. Erről az 1925. évi nyárról csakis a legked­vesebbeket mondhatom, ehez a nyárhoz a legkedvesebb emlékek fűznek. Igen kellemes volt a für­dő- jó fényképeket csináltam a lá­nyokról és annak igen örült úgy Anna, mint Margit is­— Nem panaszkodott álmatlan­ságról Forgács Anna 1925-ben ! — vág közbe hirtelen a kérdéssel Schadl elnök. A rendkívül Hangulatos nyár — Nem. Én nem tudok álmatlan­ságról. Azon a nyáron Anna kitű­nően érezte magát. Jó társaság­unk volt, ott volt Gilbert, a híres ze­nész, ott volt Hans Barasch is, aki igen jó családból származik és akik mindketten a Feuer-lányok társaságában tartózkodtak. Hatá­rozottan mondhatom, hogy rendkí­vül hangulatos nyár volt az 1925. évi nyár. — Tudott ön akkor már arról, hogy For­gács Anna ismeri Erdé­lyi Bélát? — Nem — mondja a tanú. Erdélyi Béla, aki a mai tár­gyaláson az egész idő alatt meg­lehetősen fölényesen viselkedett és gúnyos mosollyal kísérte, va­lamint h­alk közbekiáltásokkal tarkította a tanúvallomásokat, a fontos koronatanú kihallgatá­sánál egyszerre megváltozott és megint olyan előrenyújtott, me­rev nyakkal és látható izgalom­mal leste a tanú szavait, mint amikor a fontos millstatti tanu­kat hallgatták ki. A fejbőre ál- rtölgyek jelszava:­ Legjobban vásárolhatunk KLEIN ANTAL divatáru­házában király ucsa 53° Akácfa u. sarok) PILSENIfiTTERMO szlvesztereste Díszestély Torma Táns cigányzenekara muzsikál

Next