Magyarország, 1929. február (36. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

4 ik­, hogy és tíz ügy nem áll meg eb­ben a teremben, hanem tovább fog menni, az egész tud­ományos világ előtt folytatódik és professzor Ha­­herda, a nagy tudós, aki ebben az ügyben kimondotta méz­mén­yét, to­vábbra is harcolni fog ezért az igaz­ságért. —­ A Wiener Klinische­­Wochen­­schrift-ben Hahorán professzor tu­dományos cikket írt Erstickungs­­ied címmel. Ebben ezt írja: A szívbénulásnál ugyanezek a je­lek forognak fenn... .Ezután a zsírembóliáról beszél a védő. •— Sem én vagyok köteles bizonyí­tani, — hangoztat­ja — itt van magá­nak Miének professzornak az elő­adása, amelyet az or­osegyesü­letben tartott és amelyben elmondotta, hogy egy alkalommal valaki eltörte a lá­bát, de még­sem a lábtörés, hanem a wiresabólia ölte meg, m­ert a csont eltűrésekor a zsírrétegekből felszaba­dult zsír jutott be a belső részekbe. Most teh­át Minieli tanár úr- ezt le­hetségesnek tartotta. — Én rámutattam,már a múlt alka­lommal is arra, hogy itt a zsírembó­­liának minden egyes jelensége, min­den egyes szimptómája, minden egyes tünete jelen volt. Forgács Apu a­­tele­ volt z­úzódással, nagy fájdalmai vol­tak. Nos hát­ akkor engem terhel itt a bizonyítás Az orvos urak azt mondják, hogy kizárják azt a lehető­séget, hogy zsirembólia­ ölte volna meg Forgács Annát. Milyen jogon zárják ki az orvos urak ezt? Nincs joguk kizárni. .Vem, orvos urak, önök nem diktálhatnak ítéletet, hanem majd mi következtetünk itt abból, ahd itt lejátszódon előttünk, — kiált­ja a védő. Ezután arról beszél a védő,­­hogy nem lehet eszméletlenségre következ­tetni abból, hogy Erdélyi Bél­a le­csapta az éjjeli szekrény ajtaját és Forgács Anna nem ébredt fel. Na­gyon sok olyan úr van — mondja nagy derültség közepette a­ védő — akik átvirrasztott éjszaka után reggel hazamen­ve délig alszanak. Közben a feleségük csapkodhatja a szobák aj­taját, csapkodhatja a bútorokat, ahogy tetszik, ezek az urak még­sem ébred­nek fel, pedig egyáltalában nem­ esz­méletlenek. — Volt mág hasonló eset Magyarországon - folytatja a védő. — Egy mérnököt azzal vádoltak, hogy megmérgezte a feleségét. Védője, néhai Friedmann Barnát dr. analizálta a mérgeket. A bíróság ezt mondotta: — Kérem, mind­ez igaz, az analízis nagyon jó és mégis elítéljük a vád­lóitól -a logika örök törvénye­ alap­ján.Erre felszisszent a közvélemény, gyorsan jött a felsőbíróság és kimon­da­tta: ■Magyarországon a logika örök törvénye alapján senkit sem lehet el­ítélni és felmentette a vádlottat.« Pedig abban a­ perben, is sok bizo­nyíték volt, az­ Erdélyi-per bizonyí­­tékainál sokaid súlyosabb bizonyíté­kok. És még csak egy körülményre kí­vánom a törvényszék ügyeimét fel­hívni. A tárgyalás derekán bejött­ ebbe a tárgyalóterembe egy úr. Ide­jött hozzám, bem­utat­kozott nekem, hogy ő egy regény szerzője. A re­gényt széles körökben ismerik a­ kül­földön is, nálunk is. A könyv magnó­ról is megjelent: l­ er Fedi Mauritius. — Tudom, hogy nincs különös szük­ség regények feltönutat­ására, azon­­­ bűn, a regények igazsága, átmegy a köztudatba. Ebben a regényben leját­szódott egy gyilkosság. Felvonul egy óriási tudású, nagy látókörű korona­tanú, aki úgy játszik a vádlottal, mint a labdával, aki nemcsak előad, hanem támad,­­nemcsak­ tanú, hanem boncoló is. És megszületik az ítélet. Egy ragyogó vád­beszéd, alapján egy súlyosan marasztaló ítélet. Azonban az í­tétett­el nem záródik le a bűnper. Az ítélet kimegy a világba,­a Mauri­tius-per bejárja a világot. Ügyészek, bírák, orvosok, ügyvédek taglalják és végül is — így végződik a regény, — az ügyész lemegy a fogházba és maga vezeti ki ■­, cellából az elítéltet. — A VoH Maurizius bejárta­ a vilá­got és a bíró felteszi a kérdést, hogy miképpen keletkezhet a tévhit, ho­gyan történhet meg az, hogy tömegek bűnösnek látnak valakit, aki pedig nem­­is bűnös. — Vannak emberek, akik fekete csillagzat alatt születtek és vgjük mézsásodik a­ sors, amely eltiporja őket, — idéz a védő Wassermann könyvéből. . . — Minket arra oktattak, hogy ’ a reális értékeket, a reális meggyőződé­seken harcoljunk. Nagyon köszö­nöm, hogy az ügyész úr elismerte, hogy az én meggyőződésem tiszta. He ha­ ez f­elismerte, akkor még egy rövid lépést tegyen, mert csak, egy rövid lépés és kezet, fogunk és nem örülünk, ha eltiprunk, de annak örü­lünk, ha felemelünk valakit. Én erre törekszem és bízó reménykedéssel kérem a törvény­széket, hogy érveim elfogadásával méltóztassék ítéletet hozni. ,Gál Jenő ezzel befejezte repliká­ját. Ezután már nincs joga a repliká­hoz senkinek ,a perbeszédek pontban lelket ókor elhangzottak. MAGYARORSZÁG Seftjffff­ elnök most egymásután maga elé szótnja a vádlottakat Meglehetős türelmetlenség moraja fut­­ás­a. Árpién, amikor a legutolsó­­rendű vádlott, Danielszky Miklós nyitja meg az utolsó szó jogán­ való felszólalások sorát.: J Jariclszky 'ha­darva, élig' hallható hangon ,mondja. — Korrekt embernek ismertem Er­délyi Bélát, nem tudtam, hogy kérése, mire szolgál. Működésemért semmit nem kaptam tőle, sem Ali féle aláírást nem végeztem. Ár­tat­lan vagyok, tisz­telettel kérem felmentésemet. Filó József már hangosabban és igaget bizóbban mondja el az utol­só szó jogán­. — Három hónapja ülök nagyságos ,elnök úr a vádlottak padján. A ta­rnak százait hallgatták ki és egyetlen egy sem jelentkezett, aki azt mon­dotta volna, hogy én szerepeltem a hamisításokban, csupán a szakértő úr mondotta, hogy’ én hamisítottaim. Hát, tévednek a szakértő urak. Én az­ első perctől kezdve tagadtam, taga­dom, hogy a­ váltóhamisításokban részt vettető volna. A­mit tettem, azt bevallom, azonban nem tettem sérv­­mit. Egy kérésem van, mondja itt nekem azonnal a szemembe Erdélyi Béla, hogy aláírtam­:’ valamit... — Erre a kérdésre már régen vála­szolt — szól közbe Schadl elnök. Filó nem folytatja tovább, széttár­ja karjait és leül. Borsos Ferenc nagy bőbeszédűséggel beszél az utolsó szó jogán. Ceruzát tart kezé­ben, azzal gesztikulál és néha kis blokkra kopog ceruzája hegyével. Erdélyi Béla néni adott nekem egy krajcárt sem —­ kezdi — és tíz percig beszélt a váltóhamisításokról és rész­letesen igyekszik bizonyítani, hogy mennyire ál­tal­lan. Kat óra előtt néhány perccel Bor­sos leül. Erdélyi Lérát — hangzik Schadl elnök kamata. .. térénk­ben egyszerre­­mélységes lesz a csend. .Minden szem. Erdélyi tré­fára Irán­yu­l. Erdélyi Béla felnyújtózkodik a vádlottak padjáról, a derekát meg­­rop­pant­ja, egy lépést tesz oldalt. Két kezével lehúzza zak­kójüt, megigazítja az egyik gombot, azután lehajtja fejét és egészen halk hangon,­úgyhogy az alsó sza­vak mormolássá folynak, kezdi beszédét. — Nagyságos elnök úr, tekintetes királyi törvényszék! Amikor... Erdélyi Béla maga elé suttogja a szavakat. Fejét lehajtja és a bírói emelvény előtt barnuló korlátot nézi. Ádámcsutkája néha megrendül, mintha sírást fojtana el. Azonban nem sír, neni könnye­zik és hangja egyre erősebbé válik. — Amikor itt állok, akkor ki kell jelentenem, hogy bűnösnek­­ érzem magam bizonyos tekintetben. Virtus volt abban a társaságban, amelybe belesodródtam, virtus, volt úgy élni, ahogy éltem. Ehez az élethez pedig pénzre volt szükség. Elismerem, hogy hamis váltókra pénzt vettem fel. Eh­­ijen­ bűnös vagyok. Bűnös vágyói teh­et megérdemlem ezért a büntetési Must egyszerre felvágja a fejét és mintha előbbi , elérzékeny­ülé­sének nyoma sem volna, harsány hangon kiáltja a bírói pódium felé: — De nem érdemlem meg azt, hogy gyilkosnak kiáltsanak ki. Nem érdemlem meg, mert nem vagyok gyilkos- Ha váltót hami­sítottam is és kisebb bűnöket el­követtem, azért ebből még nem következik az, h­ogy gyilkos va­gyok. — Nagyságos Elnök úr, én hiszek az Istenben, és az Istenen kívül egy szentség van előttem az élet­ben, az édesanyám. Nagyságos El­,­nök úr, édesanyám életére eskü­szöm, hogy feleségem halálában ártatlan v­agy­ok. Most megáll Erdélyi Béla- A te­remben egy sóhaj nem hallatszik. Erdélyi se jobbra, se balra nem néz, le sem néz többet a földre, hanem szembenéz Schadl elnök­kel. — Tudtam bűnözni, tudtam váltót hamisítani, de gyilkolni nem tud­tam. Nekem, nagyságos elnök úr, nem kell senkinek a szánalma, az irgalma, a könyörülete, mert én nem követtem el olyan bűnt, amiért vezekelni kellene. Én nem tudok vezekelni a gyilkosságért, mert nem gyilkoltam. — Igaz, hogy talán itt a főtárgya­­láson modortalan voltam, hogy olyan magaviseletet tanúsítot­tam, amiért az elnök úr megrótt engem, azonban méltóztassék el­képzelni, hogy 17 hónap óta ülök magánzárkában és akkor ne mél­tóztassék rossz néven venni tő­lem, ha néha megfeledkeztem a jó modorról. — Én nem ismerem a törvényt, nem vagyok jogtudós, csak annyit tudok, hogy sem májusban a szál­lóban, sem májusban a szana­tóriumban, sem a millstatti szál­lóban nem mérgeztem meg a fe­leségemet, sem a sétányon, sem a szállodai szobában, nem törtem feleségem életére. Feleségemet még azok után is, amiket itt a zárt tárgyaláson elmondottak, még haló poraiban is szeretem, imádom. Vagy egy bolond szoba­­leány, vagy a biztosítótársaság embere tálalta ki ezt a szörnyű rém mesét. — Csak egy körülményre akarok még rámutatni. Augusztus 24-én, tehát az állítólagos gyilkosság na­pján nem egy percig, de egy m­ásodpercig sem­ voltam egyedül szállodai szobámban feleségem­mé­, ne fogja tehát rám senki, hogy volt egy nerc vagy másod­perc időm, hogy megöltem azt, akit legjobban szerettem a vilá­gon. Az én lelkiismeretem tiszta, nyugodt és várom a bíróság íté­letét. Erdélyi Béla újból meghúzza ka­bátját, meglazítja a kék sakkot, összeüti a sarkát, megfordul és két fenyőre közé áll. ■ A terem izgalma felszakadó moz­­gásban robban most ki. Alig hal­lani, amint Schadl elnök emm­­edálta: — A tárgyalást kedden délelőtt 11 órakor folytat­ják. A két f­egy­őr az ajtó felé fordul és köztük az ajtó felé fordul Erdélyi Béla. Még­ mindenki bent ül a terem­ben, senki sem moccan helyéről. A feji nőrök­ megindulnak, Erdélyi Béla közöttük. Azután egyszerre mindenki féltig ült a teremben és megindul­ az áradat Erdélyi Béla után, .­ fegy­­őrök valósággal fűlni kezdenek, kö­zöttük Erdélyi Béla. Végig a lépcsőn, a folyosókon és hét perc múlva a Markó utcai fogháznak a törvényszék épületéből, nyitó vasajta­ja bezáródik Erdélyi Béla után. Negyedóráig, tart, amíg az izgal­makban valósággal elcsigázott közön­ség elhagyja e­lemül. Negyedhárom órakor kiürül a te­rem­, a bíróság tagjai is elhagyják azt. Az ügyész, a védő is. Az Erdélyi-per három hónapig tar­tó tárgyalása véget ért, most már csak az ítélet van hátra. Az ítélet, amelye páratlan izgalommal vár az ország az ítélet, amelyet kedden délelőtt pont­ban 11 órakor hirdet ki Schadl dr. .a törvényszék tanácsér­nöke. Erdélyi Béla lllipiiHiatiiiiitt! | \fe « * 1|b.)| | iseljen: Használjon: yÉmI II Wizard**5pfi&eté*eta mely Wizard-lábfürdőt w |J "llfí fémnélküli, azért nem (folyadék nem só) ha |5ffl rozsdásodik, nem­ törik, Vwzard-láb-zappntt /Mzjíg!s ufm A könnyű, rugalmas, Wizard-lábkrémet jf jfí jg fl 4| szabályozható, bármely WizanHabpádo­­t , W/ cipőben viselhető. . Wizard-fagybalzsam­ot // jffVJ Wf*3*«5**Bnfc©*j?dtop0S xboriremén­yedés,tyúkszem és fyüliadt büív!töke!Jen­. & h* 3é Páidslomcslltopffő! — Forduljon bizalommal lábhyl­léniái pezt-í lyiulikli^z E?TIPS 1 orvosi mfiszergyár il bGose 18 la Budapest, 9V, Petőfi Sándor u. 17. Telef­on 880-13 Ha a munkáspárt győzne!... London, január .)' (A Magyarország tudósító­jától A­­Sunday Graphic legújabb szá­mában MacDonald hatalmas cikke irt. Ebben a cikkben vázolja heg mi volna a munkáspárt kormány­yjogra,úja, ha választások ezt pártot juttatnák uralomra. A mu­káskormány mindenekéiül.­ megál­modást kötne a dominiomokkal. Aky lehetővé tegye a munkanélküli nagyobb arányú ki­vándorlásai. munkáskormány békés külpolitik folytatna, felvenné a kapcsolat­ot az orosz gazdasági élettel, rációt. Utálná a szénbányászatot és oly bankpolitikát követne, amely­­ könnyítené az ipari hiteleket Kifele az új m­­unk­áskom­án­y föl rakná az U21-es munkás kormány ki politikáját. Nemzetközi szerződés i­rán o­daná meg a háborús adós­­ok kérdését, döntőbírósági szerződs­sel szabályozná a nemzetközi diffen­ciákat és elősegítené mindenütt a szerelés munkáját.

Next