Magyarország, 1929. március (36. évfolyam, 50-73. szám)
1929-03-17 / 63. szám
, 1929. március 17. vasárnap ________________MAGYARORSZÁG____________________ Kossuth — . Soha meg annyi ember nemünnepelte március tizenötödikét, mint az idén. Azokban az ünneplő tömegekben, amelyek tegnap felvonultak, hogy megemlékezzenek a márciusi ideálokról, számszerűen akár többször is elfért volna az 1848-iki Pest és Buda lakossága. Az ünnep nyert fényében, de nyert mélységében is. Rendesen úgy van, hogy ha egy nagy nemzeti dátum végre eléri, hogy hivatalos ünnep legyen belőle, annak eredeti ereje lassanként kifakul az emberek szívéből. Nálunk ez szerencsére fordítva van. Nem mintha lekicsinyelni akarnánk az előttünk jártakat (és ideszámítjuk saját elmúlt ifjúságunkat is), de meg kell állapítani tárgyilagosan, hogy a márciusi eszmék igazi jelentőségére — a márciusi nemzedék óta — tulajdonképpen a mi generációnk ébredt. Kossuth és Petőfi most vált igazán a magyar nép valóságává, 1848 most érkezett, el a nemzeti köztudatban oda, ahol egyszerre dogma és realitás, elmélet és valóság. A múltból jövő, a történelmi tegnapból a holnap követelése lett. 1848 március egyszerre hagyomány is, program is. Magyarázat? Megvan ez is. Hogy a nemzet ennyire, ilyen vallásszerű komolysággal tudja értékelni március történelmet fordító idusát, annak kétségkívül egyik oka, hogy mi maiak már elérkeztünk ahoz a történelmi distanciához, amikor a pátoszból is valóság lesz. Tudásunk és tapasztalatunk is nagyban hozzásegít ahoz, hogy fölmérni tudjuk döbbenetes erejét annak a tragikus nagyságnak, amely azokban az esztendőkben tragikus ösztönösséggel jelentkezett. Egy általános emberi fejlődés, műveltség és művelődés, irodalom, művészet, tudományos és technikai fejlődés éppen úgy 1848 március 15.-őt igazolják, mint azok az emberiséget mozgató nagy eszmék, amelyek mind azokból az időkből és azoknak a napoknakeszméiből fejlődtek. De elmélyíti a márciusi gondolatot a maikorszak különleges helyzete is. Ezé a nem kevésbé tragikus korszaké, amelynek minden tanulsága arra int és arra oktat, hogy a nemzeti függetlenség, az állami teljes önjogúság kiharcolása, a magyar népnek az egész magyarság fölött való rendelkezése szorosan egybefügg a magyar demokráciával. Kossuth Lajos divinatórikus éleslátása egybekapcsolta a nemzeti és a népi szabadság ügyét. Amikor az ő generálisai a riadót megfújták, Magyarországot csupa szabad magyar ember védte meg, a törvények előtt egyenlő, jogokban és kötelességekben egyforma. Egy szabad nép védte a haza szabadságát és ez reális magyarázata annak a nagy legendának, hogy válogatás és különbség nélkül ment mindenki a zászlók alá, gróf, nemes, polgár, paraszt, tegnapi uraival együtt és kényszer nélkül a jobbágy, akit Kossuth Lajos szabadított fel. A honvéd a jogegyenlőséget védte meg, a szabad földet, egy új, szebb és boldogabb világrendet, emberi és magyar jogait. Ez a nagy történelmi tanulság szivárgott belénk és nobilis lelkületébe annak a lord Rothermerenek, aki a trianoni antidemokratikus, mert nép-, mert nemzetellenes, mert jogfosztó korlátok ellen fel akarja sorakoztatni a békés revízió gondolatának demokratikus kultúrfalankszát, az eszmét, amely szabadságot ad és országot szerez. Rothermere maradék nélkül megértette Kossuthot. Nemi akadhat az országban magyar ember, aki ezek után kevésbé akarjon magyar lenni, mint a nemes angol lord. " Heiszfeldillllisa cipőszalonja csak Andrássy út 50 Teréz körút sarok (Oktogon) . Országszerte elismert elsőrendű férficipő 60 P 1. Női gyík, krokodil, kigyó cipő ..................60 P 1 és mérték utáni különlegességek. „A revízió kérdése nem sertésüzlet" Tizenkettőre befejeződtek a Petőfi téri ünnepek, a Vigadóban befejezték a nagygyűlést s a közönség ismét a Szabadság térre vonult, az országzászló alá. A szabadság téri Országzászló Nagybizottsága és a Magyar Revíziós Liga karöltve rendezte ezt a gyűlést, amelynek revíziós ünnep jellege volt. Az ünnepségen részt vettek Huszár Károly, Griger Miklós, Pakots József, Kuracs Harcél, Matta Árpád és Kontra Aladár képviselők is. Himnusszal kezdődött a gyűlés, azután Urmánczy Nándor mondott beszédet. — Március 15-ike ma nem ünnepnap, hanem az elszántság és a szent fogadalom napja, hogy’ mindaddig nem lesz nyugvásunk, amíg ezeréves országunk szabadságát vissza nem szereztük — mondotta többek között. — Idehaza erkölcsi lezüllés és tönkremenés veszélye fenyeget. Pusztul a magyar erő és a kultúra és nincs, aki egybe terelné a magyar nemzetet és nincs aki felrázná a csodatevő magyar őserőt. Pedig itt a példa előttünk. A 48-as idők vezérei csudákat csináltak. Beszéde végén élesen szembefordult azokkal, akik ahelyett, hogy két kézzel fogták volna meg Rothermere lord segítő kezét, gáncsoskodtak ellene és időelőttinek mondták munkáját. — Erről a szent helyről emelek vádat ellenük — mondta Urmánczy Nándor. Király Aladár nyugalmazott főispán beszélt a megszállt területek lakói nevében, majd Eckhardt Tibor mondott beszédet. Eckhardt, a revíziós ligajelenlegi ügyvezető alelnöke, szintén a revízióról, a Rothermere akcióról és a királykérdésről beszélt. — Szükség van arra, hogy a magyar nép vallásfelekezetre, osztályra, állásra való különbség nélkül szent egységbe gyűljön egybe és forrjon össze, mert a régi Nagy-Magyarország visszaállításának ez az egyetlen útja — mondotta Eckhardt. Greguss Zoltán szavalt, majd Tóbler János képviselő és Ilosvay Gusztáv nyugalmazott államtitkár beszélt. Ilosvayélesen hangsúlyozta, hogy a március 15-iki nagy ünnepen a nemzet minden rétegének képviselője megjelent, csak a főurak hiányoznak. — Vegyék tudomásul a főurak, — mondotta Ilosvay, hogy a revízió kérdése nem búzakereskedelem és nem sertésüzlet, a revízió az egész nemzetnek, a nemzeti létnek a legszentebb ügye. Viszsza akarjuk és vissza fogjuk szerezni az országot és csak azután kerülhet a sor a jogar kérdésének elintézésére. A nagygyűlés Ilosvay indítványára határozati javaslatot fogadott el, amelyben kéri és követeli a nemzet vezetőitől, hogy minden tehetségüket és erejüket a trianoni békeparancs megváltoztatásának szenteljék. A Kossuth-párt ünnepe A márciusi ünnepségek gerince a Petőfi téren, a Vigadóban és a Szabadság téren zajlott le. De ünnepelt az egész város, az egész ország. A Kossuth-párt a Lloyd- palota nagytermében szabadság-bankettet rendezett, amelynek első szónoka Nagy Vince volt. Kettős program 3 „A revízió kérdése nem búzakereskedelem és nem sertésüzlet!“ A Trianonellenes magyar egységet követelte a főváros és az ország március 15- ének ünnepségén (A Magyarország tudósítójától.) Tegnap reggel Budapest minden útvonala zászlódíszbe öltözött, már kora délelőtt megkezdődött zenekarok vezetésével a különböző társadami egyesületek és szervezetek felvonulása a Petőfi-szobor elé. Az ünnepségek sorozata a Szabadság téren kezdődött, az egyetemi ifjúság felvonulásával. A bajtársi egyesületek hatezer tagja indult az Egyetem térről az irredentaszobrok elé, a szobrokra koszorúkat helyeztek, a diákszónokok a nap jelentőségét méltatták és fogadalmat tettek a revízióra. Míg a Szabadság téren tartott a diákság ünnepi tisztelgése, a Keleti pályaudvartól már megindult a postások, vasutasok, BESzKAR és elektromos művek alkalmazottainak, a különböző társadalmi egyesületek tagjainak együttes felvonulása. Ebben a felvonulásban körülbelül 10.000 ember vett részt. A Petőfi térre mentek az ünneplők, itt Haller István, utána Tóbler János országgyűlési képviselő beszélt. A Petőfi téri ünnepség után az a hatalmas embertábor is átvonult a Szabadság térre, ahol az ereklyés országzászló előtt folytatódott az ünnepség. Tizenegy órakor érkeztek meg az egyetemi hallgatók csapatai a Vigadó térre, megkezdődött az előkelő közönség és a diákság felvonulása a Vigadó nagytermébe, a március 15-iki nagygyűlésre. Az előadói emelvényről Szőlősy Lajos, a Turul-szövetség vezére és Szabó Imre fasori református lelkész beszélt, Kiss Ferenc szavalta a Talpra magyart, Pusztai Sándor énekelt. Az Ünnepséget a budapesti egyetemi énekkarok zárták be a Magyar Hiszekegy eléneklésével. Ugyanebben az időben a magyar izraelita egyetemi és főiskolai bulgárok országos egyesülete az Urániában márciusi ünnepélyt tartott, amelyen Csergő Hugó dr. beszélt. Kifejezve óhaját: bárha a magyar ifjúságot a márciusi eszmék egybeforrasztanák ! megvalósítását hirdette: kifelé minden akadályt elhárítani Trianon revíziója elől, befelé a politikai és gazdasági demokrácia, megvalósítását. — Nagy hálával tartozunk Rothermere lordnak, Magyarország nagy barátjának — mondotta beszéde végén Nagy Vince — amiért karácsonykor megüzente a nemzetnek, hogy csak a kossuthi gondolat vezethet el a revízióhoz, nem pedig a Habsburg-restauráció. Nagy Vince Rothermere egészségére emelte poharát. Rupert Rezső, Horváth Mihály, Horváth Zoltán, Fábián Endre, Szente József és Búza Barna beszélt még a vacsorán. Vidéken Szegeden, Cegléden, Kecskeméten nagy ünnepségek voltak. Miskolcon a vármegyeházán tartott ünnepség után megkoszorúzták Kossuth és Szemere Bertalan szobrát. Debrecenben ünnepi istentiszteletek voltak, a különféle testületek, egyesületek, körök, több mint ötven ünnepélyt rendeztek. Kossuth és Petőfi szobrát megkoszorúzták, Egerben zenés ébresztővel kezdődött az ünnep. A főszékesegyházban ünnepi szentmise volt, délután négy órakor a Kossuth téren több ezer főnyi közönség részvételével hazafias ünnepélyt tartottak. Békéscsabán ünnepi istentiszteletek után nagy ünnepség keretében koszorítták meg a különböző testületek és egyesületek Kossuth szobrát. Szentendrén a városháza dísztermében tartottak emlékünnepet. Sopronban a márciusi ünnepségek főpontja a bánya és erdőmérnöld főiskola ifjúságának a Petőfi téren tartott felvonulása, hazafias ünnepélye volt. Ezt matiné követte a vármegyeház dísztermében. Zalaegerszegen a márciusi ünnepet a trianoni béke revíziója sürgetésével kapcsolták össze. Kaposvár városa nagy fénnyel ülte meg március 15-ének ünnepét a Kossuth-szobor előtt. Az ünnepi szónok Schotzky Brúnó városi főjegyző volt. Az ünnepségen hatalmas tömeg jelent meg. . . .. Tobler János országgyűlési képviselő beszédet mond március 15-én a szabadság téri Országzászló előtt