Magyarország, 1929. július (36. évfolyam, 146-171. szám)
1929-07-02 / 146. szám
1929. július 2. kedd MAGYARORSZÁG Évfordulók A Magyarország legutolsó vezércikke egy évfordulóról szólt: Ferenc Ferdinánd trónörökös 1914 június 28-án történt meggyilkoltatásának tizenötödik évfordulójáról. A világtörténelem nagy tengely törése volt ez a nap, kezdete a világkatasztrófának, melynek legnagyobb kárvallottja, áldozata, vesztese és mártírja, a magyarság volt. De mennyi évfordulónk van ezen a világtörténelmi gyásznapon kívül is! Kalendáriumunknak szinte minden napját megszenteli a fájdalomnak és szenvedésnek hozzáfűződő emléke, nem is szólva azokról a napokról, amelyek a borzalmak emlékének mementóiban állnak előttünk. A tizenöt esztendő folyamán, amelynek fordulója most volt, alig voltak hétköznapjaink — alig volt valami a hétköznapoknak abból a termékeny s produktív szürkeségéből, amelyeket észre sem vesz az ember, ha csak nem eredményeiben, a nemzeti jólét és vagyonosodás impozáns és emelkedő statisztikájában. Alig éltünk át valamit azoknak a dugott hétköznapoknak életéből, amelyeknek egyenletes menete birodalmak és világrészek gazdagságához és boldogságához vezetett valaha. Alig valamit azoknak az egyszerű hétköznapoknak egymásutánjából, amelyeket csak a vasárnapok és ünnepnapok üde és üdítő pihenője tarkított. Olyan tizenöt esztendő volt ez, amelyben a legkisebb magánélet is hihetetlenül közel került az egész földkerekség lázaséletéhez, tizenöt olyan esztendő, amelyből jónéhány örökre elveszett a nemzeti fejlődés számára, tizenöt esztendő, amelyből jónéhány aggódásban telt el a családnak vagy az otthonnak s valamennyiünk otthonának, a nagy magyar családnak életéért és biztonságáért, tizenöt olyan esztendő, amelynek majdnem minden napijára esik egy évforduló. Vannak évfordulók, amelyek örökmécsesekként lobognak lelkünkben, évfordulók, amelyekre könnyesen, büszkén emlékezünk s amelyekre való emlékezés erőt ad a további küzdelmekre — a magyar hősiesség, a magyaráldozatkészség, a magyar derekasság tündöklő napjainak évfordulói. Vannak évfordulók, mint az összeomlásé, Trianoné, kisebb és nagyobb katasztrófáké, amelyekre évforduló nélkül is muszáj emlékezni, mert komor és szörnyű emlék, nem is emlék, hanem tény, amely benn’ sötétlikes benne pusztít az egész mai életben is. És vannak évfordulók... de minek folytassuk. Alig van nap, ami ne volna valaminek az évfordulója. Alig van nap, amelynek ne volna meg a világtörténete. Alig van nap, amely emlék télen; alig van nap, amelyen az elmúlt tizenöt esztendő alatt ne történt volna valami, ami maradandóvá teszi, emlékezetessé teszi,évfordulóvá teszi. Napi életünket világtörténelmi események és évek súlya nyomja. Egyszerű munkára nevelt századunk túl sok részt vett ki a történelmi időkből. Kevés volt a szélcsend és sok a vihar. Kevés a mindennapi hangyamunka és sok a rendkívüli esemény. Mi nem mondjuk azt, amit a történetíró egyszer mondott, hogy az a nép a legboldogabb, amelynek legzajtalanabb a történelme. Látott a történelem zajtalanul élő népeket zajtalanul elenyészni és láttunk népeket évszázadok és évezredek viharaiban és lángjaiban megerősödni s újjászületni. Ma kétségtelenül a hétköznapok békebeli világára váTiszacsécse, július 1. (A Magyarország tudósítójától.) A kertek alatt folyik a Tisza, a határon túl éppen olyan jó magyarok laknak, mint a határon innen, de a Tisza túlsó partjaitál Csehszlovákia. Pár kilométer kelet felé, a trianoni határ Románia felé. Kis falu Szatmár megye északkeleti csücskében: Tiszacsécse. Itt született 1879 június 29-én Péter Pál ünnepén Móricz Zsigmond a kiváló író. Az író elérte ötvenedik esztendejét, erre a nevezetes dátumra díszbe öltöztették a kis falut, a hetedik határból útra keltek az emberek, órákig gyalogoltak, órákig szaladtak a kis parasztkocsik a szatmári dülőutakon, kivonultak a leventék, magyar ruhára öltöztek a leányok, hogy méltóképpen fogadhassák az írót, aki túlnőtt a kis falun, a vármegye határain,ma már féltett kincse az egész országnak. Tiszacsécse község képviselőtestülete június 11-én tartott ülésén a község díszpolgárává választotta Móricz Zsigmondot. Június 30-ára hívták meg az írót és barátait, nagy ünnepségek keretében adták át Móricz Zsigmondinak a díszpolgári oklevelet, utána nagy áldomást ültek. Móricz Zsigmond feleségével, két leányával és barátaival szombaton délután érkezett meg Tiszabecsre. Gaál Endre dr. nyugalmazott államtitkár, a kerület képviselőjének tiszaparti kastélyába. A vendégszerető házigazda vacsorát adott az író tiszteletére, ezen a vacsorán ő mondotta az első pohár köszöntőt az 50 esztendős Móricz Zsigmondra, a magyar irodalom büszkeségére. Vacsora után a kastély gyönyörig parkjába vonult ki a vendégsereg, végignézte a pazar, szép tűzijátékot, amely eseménye volt a Tisza túlsó partján lévő Tiszaújlak község magyarjainak és a cseh határőrségének is. A magyarok kivonultak a Tisza partjára, nézték a piros-fehérzöld színjátékot, a cseh határőrséget pedig — fegyverbe állították... Vasárnap délelőtt féltizenegykor Móricz Zsigmond családjával, a házigazdával, az időközben megérkezett Nánássy képviselővel, Nagy Endrével, Kárpáti Auréllal, Ady Lajossal, öccsével, Móricz Miklóssal, Móricz Miklósnéval s több barátjával autón ment át Tiszacsécsére. A határban lovasbandérium várta az írót és az elöljáróság élén Kiss Gyula bíró üdvözölte. A faluban diadalkapu állt, a diadalkapu előtt díszbe öltözött leventék, iskolásgyerekek, fehérbe és nemzeti kiviseletbe öltözött lányok éljenzéssel fogadták az írót. Istentisztelet nyitotta meg az ünnepséget. Az istentiszteleten Orosz Kálmán lelkész mondott áldást az ünnepeltre, azután Görömbey Péter nagykállói református esperes mondott nagy beszédet. Móricz Zsigmondban a krisztusi igazságok harcosát ünnepelte. Istentisztelet után a többezer főnyi ünneplő, közönség átkísérte az írót szülőházának udvarára. Itt az öreg eperfa alatt, ahol Móricz Zsigmond gyerekkorában élt, adta át az írónak Szanitter Róbert fogyódik mindenki — a konszolidáció, amelynek jelszavát világszerte felkapták, alapjában ezt jelenti: minél szenzációtlanabb, minél normálisabb, minél egyszerűbb, minél zavartalanabb munkát. Erre van nekünk is szükségünk egy olyan korszakra, amelyben csendes és békés, összefogó és vállvetett munkanapok sokaságából emelkedik ki a magyar jövő s az a magyar erő és hatalom, amely jegyző Tiszacsécse díszpolgári oklevelét. Ezután Gaál Endre képviselő, majd Orosz Kálmán, Fekete Lajos és Papp Géza református lelkészek üdvözölték az írót. Most Bakos Ákos lépett Móricz Zsigmond elé, tolmácsolta az újságírók üdvözletét a mesterüknek, a sajtó aranytollas munkatársának Utolsónak Nyilas Gusztáv. Móricz Zsigmond itt élő nagybátyja üdvözölte az írót a rokonok nevében. Ezután Móricz Zsigmond a meghatottságtól elcsaló hornyon köszönte az ünneplést. Bes®élt emlékeiről, beszélt arról a fájdalomból, amely megragadta, amikor visszatért gyermekkora boldog játékainak színhelyére s itt egy szörnyű Vérzivatar nyomait látta. A kedves Tisza most láng folyó: választófal az egyik párt magyar népe és a másik párt magyarjai között. Hiszi, hogy ennek a magyar földnek Európa szellemi, politikai, gazdasági központjának kell lenni akkor, amikor fehulllanak a mondvacsinált politikai, gazdasági korlátok, majd az egyszerű és kitartó heti köznapi munka nagy eredményeiben fegyverez fel annak vissza- szerzésére, amit az évfordulóban oly tragikusan gazdag időkben elvesztettünk. Ennek a csendes magyar munkának talán nem lesz évfordulója, de meg fogja teremteni Nagy-Magyarországot, amelynek álma és lelke visszajár minden évfordulón — és minden pillanatában. A magyar népnek ezekre az időkre kell készülnie. Ezt a felkészülést szolgálta minden eddigi munkájában és fogja szolgálni ezután is. A díszebéden Streicher Andor alispán mondta az első köszöntőt Horthy Miklós kormányzóra. Gaál Endre, Nagy Endre, Görömbey Péter, Berecz Sándor, Fekete Lajos, Ady Lajos, Kárpáti Aurél és Szalay Pál mondott még pohárköszöntőt. Gaál Endre olvasta fel az író címére érkezett üdvözlő táviratokat és leveleket. Mayer és Herrmann miniszterek, Dréhr államtitkár táviratot, Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter és Baltazár püspök, valamint igen sok testület, szövetség üdvözlő iratot küldött. Délután négy óráig tartott az ebéd, ezután levente-ünnepre mentek e vendégek. Este tárogatószóló volt a Tiszaparton, majd műkedvelő-előadást tartottak, amelynek programján Móricz Zsigmond egyfelvonásosa szerepelt. Az ünnepelt író felolvasása fejezte be a gyönyörű ünnepséget, 3EE-3EE Gyönyörű ünnepséggel adták át Móricz Zsigmondnak szülőfalujának díszpolgári oklevelét Nagy áldomás Tiszacsécsén Ötvenezer ember hallgatta a debreceni Nagyerdőn tízezer dalos éneket Debrecen, július 1. (A Magyarország tudósítójától.) A tiszántúli nagyváros virág- és zászlódíszben fogadta Péter-Pál napján az országos dalosverseny 10.000 résztvevőjét s azt a 20.000 főre tehető vendégsereget, amely a dalosokat kísérte. Az uccák házai virágos díszben, nemzetiszínű lobogókkal, girlandokkal ékesítve várták a vendégeket. A dalosverseny megnyitására Debrecenbe érkezett Horthy Miklós kormányzó is, akit a város közönsége nevében Vásáry polgármester üdvözölt. A megnyitó ünnepen Sipöcz budapesti polgármester köszöntötte ■ a kormányzót. ’• — Ez a dalosverseny magyar kultúrhadgyakorlat, — mondotta többek között Sipöcz. — Ennek a nagy magyar kultúrhadgyakorlatnak is fényesen kell sikerülnie, mert jelen van a magyar kultúra legfőbb hadura. Eztán megkezdődött a legkiválóbb dalárdák versenye. A kormányzóa dalosok meghallgatása után kíséretével együtt visszautazott Budapestre. A dalosversenyek a város öt helyén folytak szüntelenül. A nemes műdalcsoportban 29, a könnyű dalcsoportban 22, a népdalcsoportban 63, a kezdők csoportjában 43 és a vegyes kari csoportban 12 dalegyesület versenyzett. Este karnevál volt. Vasárnap délelőtttartották meg az országos dalosszövetség díszközgyűlését, amelyen Gerlóczy Béla kormányfői tanácsoselnökölt. Baltazár Dezső püspök nagy beszéddel nyitotta meg a díszközgyűlést. Beszédében a magyar dal és érsek jelentőségéről szólt. A díszközgyűlésen osztották ki a szövetség díszjelvényeit és okleveleit. Kitüntetést kapott többek között Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter, Jeszenszky államtitkár és Purébl Győző székesfővárosi tanácsnok is. Vasárnap délután hangverseny volt a Nagyerdőben: a Debrecenben időző 10.000 dalos összkari hangversenyre gyűlt össze. A hangversenyt körülbelül 50.000 ember hallgatta végig. Este hirdették ki a dalosverseny eredményeit. A kormányzó vándordíját az Egri Dalkör nyerte, az Elektromosművek Dalköre és a dunakeszi Magyarság dalegylet előtt. A királydíjat az Acélhang dalárdának, a vegyeskari csoport első díját a Szegedi Dalárdának, a nehézműdal-csoport elsőségét a Budapesti Elektromosművek Dalkörének, a könnyűműdal győzelmét a dunakeszi Magyarság dalárdának, a népdalcsoport elsőségét a Jászberényi-Dalárdának, a kezdők csoportjának első helyét a Zugligeti Erdei Visszhang Dalárdának ítélték. Életbe lépett a felemelt amerikai bevándorlási kvóta New Yorkból jelentik: Kihirdették az új amerikai bevándorlási kvótát. Eszerint ezentúl az eddigi 473 magyar helyett évente 869 mehet be Amerikába. A csehszlovák kvóta 3073 helyett 2674, a román kvóta 603 helyett 295, a jugoszláv kvóta 671 helyett 843. kvóta a mai nppal életbe lépett.