Magyarország, 1929. augusztus (36. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

* Mach humorizál A fiatalembernek van érzéke a hu­mor­ iránt. Olyan őszinteséggel, olyan hu­morral adja elő vallomásában az eseményeket, hogy a bírák és a közönség gyakran kénytelenek nevetni. Maga az ügyész is nevet, elég akkor is, amikor őt kritizálja a vádlott. Arra a kérdésre vonatkozólag, hogy bűnösnek érzi-e magát, kemény hangon válaszolja, hogy a legkevés­bé sem érzi magát bűnösnek. Ezután elmondja élettörténetét, azt, hogy hogyan került be a szlovák poli­tikába. Ő tótmegyeri szár­mazású fiú. Ami­ *^35 ^ ^. •­7 ____________ ^ ^Pil no fi­lép MAGYARORSZÁG Budapest, 1929. augusztus 1. csütörtök Telefon: J. 455—50-től 56-ig, J. 464—18, J. 464—19 XXXVI. évfolyam 172. szám Bécs kommunistái erőszakkal akarják megszállni holnap az uccát 71 felvidéki népbolondításról tett ma meglepő vallomást Macik szerkesztő Juriga és Hlinka uszított a csetiek ellen, ő csak „ezeket az okos embereket“ követte — Juriga: „Zsákba a csehekkel és a zsákokat a Dunában*­­ Tuka volt köztük a legmérsékeltebb Pozsony, július 31. (A Magyarország tudósítójának te­­lefonjelentése.) A mai tárgyalás ele­jén Gállá, védő panaszt emelt amiatt, hogy a Slovenski Dennik című lapban megtámadták azért, hogy ügyvédi ta­lárján nincs csehszlovák címer. Már a tárgyalás elején bejelentette, hogy szlovákságát a szívében hordja. Azért nincs címer a talárján, mert a szabója nem készítette el. Az elnök úgy intézkedik, hogy Belansky, Schwarz, Sidó és Wer­ner tanukat még ma kihallgatja. Kuncser tanú nem jelent meg, az el­nök az ügyész indít anyára elrendeli elővezetését. Ezután folytatták Snacky kihallgatását.­­Az elnök kérdéseire elmondotta, hogy nem volt tagja a­ Rodobranának. Csak azért foglalkozott azzal, mert az aka­démiai ifjúság­­megbízta, hogy ké­szítsen új tervezetet a Rodobrana át­szervezésére. Az elnök, Ki pénzelte az autono­am­sta mozgalmat­? Snacky: A szlovák néppárt egyes személyei adtak pénzt. Becsületsza­vam köt, hogy sehol sem mondhatom meg a nevüket. — Mennyi pénzt kapott? Ezt meg­mondhatja­? — Igen. Körülbelül 70.000 koronát kaptam összesen autonomista célokra. — Járt ön a bécsi kém­irodáiban? — A bécsi kémiroda kitalált mese. Csak a vádiratból tudok róla. Elnök: A házkutatásnál találtok egy röp­iratot, amelyet ön­ írt és amelynek a címe: Hogyan lehet a Roaobpanát praktikus katonai módon kiképezni ?** Mi célja volt ennek és miért írta Ön ezt? Snacky: Ez csak terv volt, amely sohasem valósult meg és ezt a tervet az egyetemi if­júság megbízásából csi­náltam. Hogy ki sokszorosította és ki terjesztette, azt írem tudom. Elnök: Miért vannak itt ilyen ka­tonai­­ elnevezések, miért szabályos katonai beosztások, hány emberből áll egy raj, hány ember keres egy csatárt. Snacky: A népnek mindig valami hangzatos és új kell, ez elől nem térhet ki senki. Mi azért csináltuk ezt a szervezést és ezeket a katonai elnevezéseket, hogy a népnek meglegyen a maga hang­zatos játéka és az ifjúság örömét lelje ebben a Rodobrana nevű tornaegyletben azzal, hogy itt ka­tonásért játszhat. Hanzalyk József két levelét mutatja fel ezután az elnök. Snacky kijelenti, hogy ez is azsan­­provokatőr munkája, a levelet nem ismeri, sohasem látta. Ezután tíz perc szünet következik. Szünet utált a harmadik vádlottnak, kár már bent volt a szlovák nép­pártban és hazament, otthon a bará­tai, akikkel együtt nevelkedett s akik nagy nehezen hivatalnokok és vasutasok lettek, panaszkodtak neki, hogy mindenünnen kitették állásuk­ból őket és kenyér nélkül állanak. A vidéken nagy volt az elkesere­dés, hiszen azt hittük, hogy a szlovák nép felszabadul. — Később meghívást kaptam — folytatja Mách Sándor — a Slovak című lap szerkesztőségébe, azután Treficsénbe kiado­k, a hogy ott szervez­zem meg Radobranov. Ezek után Mahacsik képviselő megalapította a szlovák keresztény földművesszövet­ségét, amelynek a titkára lettem. En­nek a szövetségnek az élén állott Tom­anek és Juriga, járták az út­jukat és én mászkáltam utánuk. Fiatal gyerek vltam és én őket na­gyon okos, nagyon tapasztalt embe­reknek tartottam. Azzal gyanúsítot­tak később, hogy ide is csak azért léptem be, hogy Tomanek működését kikémleljem a magyarok számára. Erősen autonomista voltam, de ezt is Tomanektől tanultam. A Kodobranában Tomanek és­­Juriga voltak leghevesebbek és a Kodobran­á­­ban többször mondták is, hogy miért nem ők a vezérek, miért Tuka a vezér,­ Tuka volt mindig a villámhárító, ő volt mindig a legmérsékeltebb, írg. nyugodtabb, legtürelmesebb. — Hogy nem működtem Magyaror­s­zágcím­ű, mutatja, az is, hogy pen Juriga lapjának voltam felelős szerkesztője. A vádiratban felhozott dolgok még 1924—1926 között történ­tek, abban az időben, amikor­ mindenki uszított a csehek ellen élén Jurigával és Hlinkával. Engem a Rodobrana szervezésével bíztak meg. Bejártam a falukat, ahol az öreg papok nem szívesen látták a fiatal mozgalmat. A szervezést 1925-ben kezdtem és ma­gam is meglepődtem, hogy Juriga milyen merészen beszólt a csehek­ el­len. Ilyeneket mondott. . . Macik Sándornak kihallgatását kezdik meg Macit: Sokszor álltam már bíróság előtt, de sohasem ilyen igaztalanul és soha ennyire nem éreztem rossznak azt, hogy bíróság előtt kell állnom. Hiszen az én apám volt az, akit szlo­váksága miatt, üldöztek, állásából ki­túrtak és megfosztottak. Az én ágyam fölött Juriga képe függött és most én vagyok az, akinek­­itt kell ülnöm ha­zaárulás, kémkedés vádjával terhel­ten a vádlottak padján. Én rám fog­ják, hogy Szlovenszkót vissza akar­tam csatolni Magyarországhoz, hogy el akartam szakítani Csehszlovákiától és fegyveres felkelést szerveztem az állam egységének megbontására. Ez rosszindulatú beállítás a vádiratban és csak onnan van, hogy én tényleg írtam cikkeket a cse­hek ellen, de a vádirat elhallgatja a dolog másik felét, azt, hogy hány cikket írtam a magyar ura­lom­ ellen. Mach ezután belekezd több cikké­nek felolvasásában, amelyek a szlo­vák népnek a régi magyar uralom alatt történt elnyomatásáról számol­nak be. „Ki a csehekkel! Zsákba a cseheket és a zsákokat a Dunába Meglepődtem a merész hangon és féltem, de úgy gondoltam, hogy ha ezek az öregek, akik tudják, mit le­het csinálni, így beszélnek,­­ akkor ezt szabad tenni. Ekkor belépett a szlovák néppárt a kormányba. A vezérek egyszerűen megváltoz­tatták hangjukat. Nekem nehe­zebb lett a dolgom, mert én a nép között jártam, a nép elégedetlen volt és haragudott, amiért a párt belépett a kormányba. Hiába mondottam nekik, hogy ez tak­tika, a nép továbbra is elégedetlen maradt és én továbbra is autonómista maradtam. — Milyen szerepe volt önnek a Ro­dobranában? — Tagja és szervezője voltam, párt­­titkár Trencsénben. Egyszerű rodo­­branec voltam. Nem volt semmiféle tisztségem. Az volt a feladatom, hogy a­ falun a hivatalnokokat, taní­tókat s a szlovák elemeket egyesít­sem a Rodobrana keretében. — Ki alapította a Rodobranát? — Tuka alapította. Én voltam leg­szorgalmasabb szervezője. Tuka mér­sékelt ember volt. Mi mind gyárt lapot akartunk indítani, de ő nem engedte, mert, az mondotta, hogy erre még van idő. Mikor egyszer külföldre uta­zott, mi rögtön megindítottuk a la­pot. — Honnan vettek pénzt? — Gazdagabb néppárti tagoktól. — Milyen összeköttetésben volt ön Snackyval?­­ — Sokat veszekedtem vele.­­— Snacky ellenezte az autonómiát, — folytatja. —» Később beláttam, hogy neki van igaza. — Gyűjtöttek­ fegyvereket? ** Nem tudok róla. A bécsi kémirodáról is csak a vádjó­iratból szereztem tudomást. — Ön találkozott egyszer Horgot szerkesztővel, egy noteszt mutatott neki és az mondotta, hogy baj lenne, ha az a rendőrség kezébe kerülne. Mi volt ez? A „leventék tanulmányozása" civil politikánk az volt, hogy ellenségeinket ugrattuk. Egy ilyen embernek egyszer elmon­dottam, hogy az éjjel 10.000 rodob­­ranec tiltott gyűlést tartott egy ko­lostorban. Még ezt is bevette. Ugyan­így ugrattuk a detektíveket. Mindenféle tréfás maszlagot ad­­tünk be, csakhogy féljenek tő­lünk és tekintélyünk legyen a hatóságok előtt. — Ön a vád szerinti a leventeszer­­vezetet tanulmányozta s azzal össze­

Next