Magyarország, 1929. augusztus (36. évfolyam, 172-196. szám)
1929-08-01 / 172. szám
* Mach humorizál A fiatalembernek van érzéke a humor iránt. Olyan őszinteséggel, olyan humorral adja elő vallomásában az eseményeket, hogy a bírák és a közönség gyakran kénytelenek nevetni. Maga az ügyész is nevet, elég akkor is, amikor őt kritizálja a vádlott. Arra a kérdésre vonatkozólag, hogy bűnösnek érzi-e magát, kemény hangon válaszolja, hogy a legkevésbé sem érzi magát bűnösnek. Ezután elmondja élettörténetét, azt, hogy hogyan került be a szlovák politikába. Ő tótmegyeri származású fiú. Ami *^35 ^ ^. •7 ____________ ^ ^Pil no filép MAGYARORSZÁG Budapest, 1929. augusztus 1. csütörtök Telefon: J. 455—50-től 56-ig, J. 464—18, J. 464—19 XXXVI. évfolyam 172. szám Bécs kommunistái erőszakkal akarják megszállni holnap az uccát 71 felvidéki népbolondításról tett ma meglepő vallomást Macik szerkesztő Juriga és Hlinka uszított a csetiek ellen, ő csak „ezeket az okos embereket“ követte — Juriga: „Zsákba a csehekkel és a zsákokat a Dunában* Tuka volt köztük a legmérsékeltebb Pozsony, július 31. (A Magyarország tudósítójának telefonjelentése.) A mai tárgyalás elején Gállá, védő panaszt emelt amiatt, hogy a Slovenski Dennik című lapban megtámadták azért, hogy ügyvédi talárján nincs csehszlovák címer. Már a tárgyalás elején bejelentette, hogy szlovákságát a szívében hordja. Azért nincs címer a talárján, mert a szabója nem készítette el. Az elnök úgy intézkedik, hogy Belansky, Schwarz, Sidó és Werner tanukat még ma kihallgatja. Kuncser tanú nem jelent meg, az elnök az ügyész indít anyára elrendeli elővezetését. Ezután folytatták Snacky kihallgatását.Az elnök kérdéseire elmondotta, hogy nem volt tagja a Rodobranának. Csak azért foglalkozott azzal, mert az akadémiai ifjúságmegbízta, hogy készítsen új tervezetet a Rodobrana átszervezésére. Az elnök, Ki pénzelte az autonoamsta mozgalmat? Snacky: A szlovák néppárt egyes személyei adtak pénzt. Becsületszavam köt, hogy sehol sem mondhatom meg a nevüket. — Mennyi pénzt kapott? Ezt megmondhatja? — Igen. Körülbelül 70.000 koronát kaptam összesen autonomista célokra. — Járt ön a bécsi kémirodáiban? — A bécsi kémiroda kitalált mese. Csak a vádiratból tudok róla. Elnök: A házkutatásnál találtok egy röpiratot, amelyet ön írt és amelynek a címe: Hogyan lehet a Roaobpanát praktikus katonai módon kiképezni ?** Mi célja volt ennek és miért írta Ön ezt? Snacky: Ez csak terv volt, amely sohasem valósult meg és ezt a tervet az egyetemi ifjúság megbízásából csináltam. Hogy ki sokszorosította és ki terjesztette, azt írem tudom. Elnök: Miért vannak itt ilyen katonai elnevezések, miért szabályos katonai beosztások, hány emberből áll egy raj, hány ember keres egy csatárt. Snacky: A népnek mindig valami hangzatos és új kell, ez elől nem térhet ki senki. Mi azért csináltuk ezt a szervezést és ezeket a katonai elnevezéseket, hogy a népnek meglegyen a maga hangzatos játéka és az ifjúság örömét lelje ebben a Rodobrana nevű tornaegyletben azzal, hogy itt katonásért játszhat. Hanzalyk József két levelét mutatja fel ezután az elnök. Snacky kijelenti, hogy ez is azsanprovokatőr munkája, a levelet nem ismeri, sohasem látta. Ezután tíz perc szünet következik. Szünet utált a harmadik vádlottnak, kár már bent volt a szlovák néppártban és hazament, otthon a barátai, akikkel együtt nevelkedett s akik nagy nehezen hivatalnokok és vasutasok lettek, panaszkodtak neki, hogy mindenünnen kitették állásukból őket és kenyér nélkül állanak. A vidéken nagy volt az elkeseredés, hiszen azt hittük, hogy a szlovák nép felszabadul. — Később meghívást kaptam — folytatja Mách Sándor — a Slovak című lap szerkesztőségébe, azután Treficsénbe kiadok, a hogy ott szervezzem meg Radobranov. Ezek után Mahacsik képviselő megalapította a szlovák keresztény földművesszövetségét, amelynek a titkára lettem. Ennek a szövetségnek az élén állott Tomanek és Juriga, járták az útjukat és én mászkáltam utánuk. Fiatal gyerek vltam és én őket nagyon okos, nagyon tapasztalt embereknek tartottam. Azzal gyanúsítottak később, hogy ide is csak azért léptem be, hogy Tomanek működését kikémleljem a magyarok számára. Erősen autonomista voltam, de ezt is Tomanektől tanultam. A Kodobranában Tomanek ésJuriga voltak leghevesebbek és a Kodobranában többször mondták is, hogy miért nem ők a vezérek, miért Tuka a vezér, Tuka volt mindig a villámhárító, ő volt mindig a legmérsékeltebb, írg. nyugodtabb, legtürelmesebb. — Hogy nem működtem Magyarországcímű, mutatja, az is, hogy pen Juriga lapjának voltam felelős szerkesztője. A vádiratban felhozott dolgok még 1924—1926 között történtek, abban az időben, amikor mindenki uszított a csehek ellen élén Jurigával és Hlinkával. Engem a Rodobrana szervezésével bíztak meg. Bejártam a falukat, ahol az öreg papok nem szívesen látták a fiatal mozgalmat. A szervezést 1925-ben kezdtem és magam is meglepődtem, hogy Juriga milyen merészen beszólt a csehek ellen. Ilyeneket mondott. . . Macik Sándornak kihallgatását kezdik meg Macit: Sokszor álltam már bíróság előtt, de sohasem ilyen igaztalanul és soha ennyire nem éreztem rossznak azt, hogy bíróság előtt kell állnom. Hiszen az én apám volt az, akit szlováksága miatt, üldöztek, állásából kitúrtak és megfosztottak. Az én ágyam fölött Juriga képe függött és most én vagyok az, akinekitt kell ülnöm hazaárulás, kémkedés vádjával terhelten a vádlottak padján. Én rám fogják, hogy Szlovenszkót vissza akartam csatolni Magyarországhoz, hogy el akartam szakítani Csehszlovákiától és fegyveres felkelést szerveztem az állam egységének megbontására. Ez rosszindulatú beállítás a vádiratban és csak onnan van, hogy én tényleg írtam cikkeket a csehek ellen, de a vádirat elhallgatja a dolog másik felét, azt, hogy hány cikket írtam a magyar uralom ellen. Mach ezután belekezd több cikkének felolvasásában, amelyek a szlovák népnek a régi magyar uralom alatt történt elnyomatásáról számolnak be. „Ki a csehekkel! Zsákba a cseheket és a zsákokat a Dunába Meglepődtem a merész hangon és féltem, de úgy gondoltam, hogy ha ezek az öregek, akik tudják, mit lehet csinálni, így beszélnek, akkor ezt szabad tenni. Ekkor belépett a szlovák néppárt a kormányba. A vezérek egyszerűen megváltoztatták hangjukat. Nekem nehezebb lett a dolgom, mert én a nép között jártam, a nép elégedetlen volt és haragudott, amiért a párt belépett a kormányba. Hiába mondottam nekik, hogy ez taktika, a nép továbbra is elégedetlen maradt és én továbbra is autonómista maradtam. — Milyen szerepe volt önnek a Rodobranában? — Tagja és szervezője voltam, párttitkár Trencsénben. Egyszerű rodobranec voltam. Nem volt semmiféle tisztségem. Az volt a feladatom, hogy a falun a hivatalnokokat, tanítókat s a szlovák elemeket egyesítsem a Rodobrana keretében. — Ki alapította a Rodobranát? — Tuka alapította. Én voltam legszorgalmasabb szervezője. Tuka mérsékelt ember volt. Mi mind gyárt lapot akartunk indítani, de ő nem engedte, mert, az mondotta, hogy erre még van idő. Mikor egyszer külföldre utazott, mi rögtön megindítottuk a lapot. — Honnan vettek pénzt? — Gazdagabb néppárti tagoktól. — Milyen összeköttetésben volt ön Snackyval? — Sokat veszekedtem vele.— Snacky ellenezte az autonómiát, — folytatja. —» Később beláttam, hogy neki van igaza. — Gyűjtöttek fegyvereket? ** Nem tudok róla. A bécsi kémirodáról is csak a vádjóiratból szereztem tudomást. — Ön találkozott egyszer Horgot szerkesztővel, egy noteszt mutatott neki és az mondotta, hogy baj lenne, ha az a rendőrség kezébe kerülne. Mi volt ez? A „leventék tanulmányozása" civil politikánk az volt, hogy ellenségeinket ugrattuk. Egy ilyen embernek egyszer elmondottam, hogy az éjjel 10.000 rodobranec tiltott gyűlést tartott egy kolostorban. Még ezt is bevette. Ugyanígy ugrattuk a detektíveket. Mindenféle tréfás maszlagot adtünk be, csakhogy féljenek tőlünk és tekintélyünk legyen a hatóságok előtt. — Ön a vád szerinti a leventeszervezetet tanulmányozta s azzal össze