Magyarország, 1929. augusztus (36. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

4 MAGYARORSZÁG Egy berekháti kisgazda 2 hold földjén 41 mázsa búza termett A szentesi határban rizstermeléssel kísérleteznek Inspekciós úton a csongrádi aratók között A „Magyarország“ aratási és termés jelentései Ecjer, Csongrád vár­megye, július hó. (A Magyarország tudósítójától.) Nagy Sándor (fr. szentesi városi ren­dészeti tanácsnok­tól és Péter Pál Ottokár dr. városi kerületi orvostól meg­hívást­ kaptam, hogy menjek ki velük autón a messze határba. Ők aratás idején az aratómunkások szál­lásait ellenőrzik a nagyobb tanyák­ban, uradalmakban. Most hetenként háromszor ellenőrző körútra mennek ■délutánonVént, a gazdáik dicséretére legyen mondva, eddig még sehol sem találtak kifogásolni valót. A fóbiául vasútállomástól jó ne­­gyedórányira van még autón is, a Jurcnák-major. Ide tértünk be leg­először. Amerre­­ jöttünk, még minde­nütt láttuk az aratást, a gabona­­30 százaléka még lábon áll. A legtöbb he­lyen meghűlt, a kalászok lefeküdtek a földre, lenyomta őket a sok, kiadós június végi eső, ami jó volt a fejlődő kukoricának, de ártott a búzának. Az utak mindkét oldalán feletéllik a tarló, rajtuk a végtelen keresztsor. Tavaly sokkal sűrűbben álltak erre a keresztek. — Attól függ, mennyi búza van egy keresztben — mondják — 30—32 kiló­nél, nem több. Csak nincs olyan ter­més, mint tavaly volt . . . Poros dü­llőútról kanyarodunk be a T.Túrénak major bejárójára. Ez­t a ma­jort egy Dancsó János nevű kisgazda bérli, akiről csodákat mesélnek­ erre­felé. . Dancsó János olyan egyszerű 15 holdas kisgazda volt ezelőtt. Jó idő­ben, jóáron eladta a földjét, házát, azután belevágott a bérlekbe. Amihez hozzányúl, minden sikerül, most ke­rek 600 holdon gazdálkodik. Az istálló lakói Az­ autó m megáll a fehérre meszelt­­ has­z­télya előtt. Két-három kuvasz ugat ránk illendőségből a rekkenő melegben. Ilyen kánikulában még­ az is sok tőlük. Azt mondják, hogy 16 fokot mutatott a tűző napon a­ hőmérő, árnyékban öt­­fokot. (A levegő szinte megállt, levél nem rezdül, e­ cséplők füstje, a por nyílegyenes vo­nalban száll fölfelé. Ember, állat eltik­kadt, szenved a forróságtól. Az arató­­munkások, cséplőmunkások — amit más­kor meg nem tettek — délután, 1 a legnagyobb melegben pihe­nőt­­artanak. Nem bírják a munkát, kidőlnek. Rengeteg vizet isznak, még több kovászos uborkát esznek, pedig egyik sem jó. .." Az elhanyagolt majorudvar halsarká­­ban fehérre meszelt, alacsony épület. Le­het vagy 30 méter hosszú. Az istálló. Ebben laknak az arató­munkások. I0­són aradiak, szám­szerint 16 pár. Már har­madik hete aratnak. Most bejöttek a mun­kából, mert nem bírjuk a meleget. — Tessék, tekintetes urak, — mondja a jól megtermett ilancsóné — erre ■van­nak ... Odamegyünk az istállóhoz. Az istállóajtó,, előtt a gyepün­ barnára le­hűlt, eltikkadt férfiember ül a feleségével. Az asszony a marokszedő. Mellettük egy kis bogrács, amiben lebbencslevest fa-.­ek délre. Abból falatoznak. Utána néhány fa­lat fehér szalonnát esznek, azután sok ko­vászos uborkát. Az­­istállóajtóban két fa­latozó marokverő lány áll, a többiek oda­bent tűnek,­esznek, pihennek. Belépünk az istállóba. Köröskörül a fal mellett pokró­cokkal letakart szalma, a pokrócok végé­ben szineshuzalú párnák A mestergeren­­­tynról lógó" kötelekre erősítve"ott van * kenyér, szalonna, liszt, paprika, só a 16 pár csongrádi aratómunkás ele­mózsiája. ]/Bökkenő,­vak­meleg van~az istállóban', sza­kad!.aj emberről­­ verejték, kényér ég a légy. Szemtelenek, nem lehet tőlük szaba­dulni, ellepik a kenyeret, amit a munká­sok a kezükben tartanak, beszállnak az ember nyitott szájába ... Alacsony, kékgatyás,­­szikkad! idős em­ber, áll elénk tisztességtudóan. Ő az első, emberi — Hát, nem embernek való ez! Mán sok ti­.esztendőn körösit­ül vagyok aratás­ba, de így még nem vöt. Mán félkutyák a agyunk oszt még van egy hétre való. Bajosan hiszem, hogy kibírjuk lábon ... Ilyen meleget! Nem való ez mán se em­bernek, sz állatnak, se búzának, se sem­minek. A kukor Icának meg egyenesen méreg... Mán sokfele gyüket rá az eső, késő van ... * És megindul a beszélgetés. Arról, hogy gyengén fizet a búza, nem lesz kukorica. Gazda, munkás mind attól fél, hogy úgy járunk, mint tavaly, amikor a szépen fej­lődött kukoricatáblákat elégette, kiszárí­totta, le­pörkölte a meleg. — Mán körülöttünk csőpörgetnek mondja Dancsóné — nem sokat mond egyik se. A legtöbb,­amit hallattam, hét mázsa, nyele kisholdanként ... De van, aki négy mázsát mond... Sem egyforma... Nálunk olyan hat-hét fele les, ha lesz... Holnapután mán mi is nekikezdünk... A kastély bűvös szobájában illik né­hány kanállal enni a hideg birkasavóból, az ízletes birkasajtból, azután köszönünk, megyünk tovább. „ Valami csodás termés“ Kanász Nagy Imre gazdálkodó tanyája a soros. Itt már előbbre váltnak. Tágas, szellős, magas felszetben alszanak az aratók, jobb is a kedvük. A tanyaudv­­ron rengeteg aprójószág, a pacséta szé­lén két szép szomorúfűz, az operfa alatt hosszú asztal, amin­ az aratók vacsoráz­nak majd. — Már mi megpróbáltuk a csépléit, — mondja Kanász Nagy Imre — hát, va­lami csodás. Egy kis hold adott nyolc mázsát. Lehet, hogy lesz tábla, amelyik többet is ad, de van, amelyik meg csak ötöt fizet. Egyforma munkát, egyforma műtrágyát, veszédséget kapott­­mind­egyik, mégis úgy van, hogy egy és ugyanazon búzatáblából két hold hom­lok­­egyenest ellenkező cséplési eredményt ad. Holnap reggel nekieresztjük a traktort a csépléinek, ha nem­ bírjuk, nekiült még az öreg gőzkazán is. Van egy öreg csép­lőm, az most jár a határban csépelni, ha végeznek, hát hazarendeljük majd... Hideg savanyú bor, b­on­ütött szódavíz kerül az asztalra, azután folyik tovább a beszélgetés. Búzáról, kukoricáról. — A búza? Rendes, jó, de — nincs ára. Hallom, hogy Amerikában följebb meni! a­­búza. Hát miért nem halad fölfelé itt is az ára? Nem tudom, mi lesz velünk!.. in még e­­k megvagyok, de azok­ zöldhiteleztek, aztán most oda ki adni a búzát tizenkilencbe, tizennyolcba . .. — A kukorica­__Milyen szépen fátnőtt, egy szálon három, négy eső. A­­agy­obbak a szálak, mint az emberek! Volt eső rá­ sok is, jó is,, idejében is, de már lassan-lassan adaté:.­.! Azt mondják: füstöltön már odavan.­­Von hiszem ugyan, egy-két, esetleg három, napot még kibír­nak­ a kisfokés kukoricák is, emezek töb­bel, de téteje volna mán, ha esne. Én na­gyon félek a kukoricától ... Gyerünk irmon is ... Két holdon 41 mázsa Szomorú ez a lehangoltság, ez a bizonytalanság. Valami megmagya­rázhatatlan, valami furcsa volt az időjárással, vetőmaggal, műtrágyá­val, mindennel az idén. Vannak táb­lák, ahol rekordtermést értek el. Most jött hír arról, hogy egy berekháti kisgazda két ka­tasztrális holdas földjén 41 méter­mázsa búza termett­ . Maga a gazda mondja mindenki­nek büszké­ kedve, hogy neki 20 és félmázsás termése van holdanként. Másfelé meg alig néhánym­ázsás ter­mésről beszélnek. Az igazság az, hogy még ma sem lehet, a megyében meghatározni, hogy­ mennyi hát a termésátlag. Annyi bi­zonyos, hogy katasztrális holdanként 10 mázsánál nem igen lesz több. Errefelé sehol nem látni a nyomát a földmívelésügyi miniszter által ta­nácsolt ipari növényeknek. Van ugyan a határban néhány hagy­­mával próbálkozó gazda, de ez még mind csak tapogatódzás, kísérlet, próbálkozás. A hagyma — mondják — az idén bevág , nem is baj, hogy szárazság van, ez érleli, keményíti a fejet. Tary Ernő ny. huszárszázados próbálkozott meg a rizstermelés­sel a szentesi határban. A napokban járt lent nála a földmí­­velésügyi miniszter rizsterr­elési szakértője,­­azt mondotta, hogy várakozáson felüli eredmény vár­ható. Nézegetik a rizsvetést a gazdák, de nem sokat, értenek hozzá, nem tudják még, hogy szép-e, jó-e, csak azt lát­­ják, hogy több a Vesződség. Igaz, azt is tudják, hogyha sikerül, megérte­ a fáradtságot, mert jól fizet. Öreg este lesz már, mire beérünk Szentesre. A város alatt egymás után jönnek búzakévékkel megrakott ko­csik. Lassan poroszkálnak a kocsik előtt a lovak, kiálltak az eltikkadt állatok, fent, a rakomány tetején egy­kedvűen ülnek a fáradt emberek, még köszönniük is nehezükre esik. Az útszéli fákról, a kukoricásból, a s­zál­lók felől hallatszik a tücskök mu­zsikája. Minden ami él, elfáradt, el­­erőtlenedett a kánikulában, csak az Alföld víg dalosai, fáradhatatlan he­gedűsei a, régiek. ...Cirip... cirip ... cirip... Aratnak, csépelnek, szomorkodnak az Alföldön... (R.c.) 1929^u^ztttsijcsoport^ A kormány elvileg hozzájárult a játékkaszinó engedélyezéséhez? Szállodákat, lóverseny- és golfpályát, utakat, szanatóriumokat építene az engedélyes részvénytársaság (A Magyarország tudósítójától.) A Magyarország többször beszámolt már azokról a tárgyalásokról, ame­lyek a Halat önfejlesztő tör­vényűjavas­lat és annak középpontjában a berla­­toni játékkaszinó dolgában folynak. Az l­sz a legutóbbi értesülések alap­ján közölte, hogy a játékkaszinó kér­désében a tárcaközi bizottság, élén Darányi Kálmán miniszterelnökségi államtitkárral behatóan foglalkozott azokkal az ajánlatokkal, amelyek a Balaton fejlesztése, illetve a játék­kaszinó létesítése kérdésében a ma­gyar kormányhoz beérkeztek. A két első ajánlatot tudvalévően egy svájci és egy francia nagyvállal­kozó, a harmadik ajánlatot pedig a­ Zoppoli játékkaszinó társaság tette Az ajánlatok nagyjában megegyeznek abban, hogy nagyobb tőkével részvénytársaság alakul, amely különböző beruhá­zásokat eszközöl a Balatonnál. Külső­sorban a játékkaszinó építésére befektet hárommillió pengőt, azután 400 szobás szállodát épít, ugyan­csak 3 millió költséggel, továbbá lóverseny- és golfpályás, utakat készít, csatornázási és vízveze­téki munkálatokat végeztet, végül szintén 3 millió pengőért a Balaton egy másik pontján szanatóriumot, vagy szállodát emel. Nagy vita folyt a­ tárcaközi bizott­ság tagjai köz­él arról is, hogy a já­tékkaszinót hol, helyezzék el. Mint Az Est mai száma megírta, a külön­böző felmerült tervek között szere­pelt az is, hogy Siófok és Balatonszabadi között létesítsék a kaszinót. Ez a terv azonban a bizottság tagjainak többségét nem nyerte meg. Úgy hogy végül három hely került szóba a bizottságban, még­pedig Balatonföldvár, Fonyód és Bala­­tonfüred. Az. .egyik ajánlattevő Föld­várra már opciót is szerzett. A játékkaszinó he­lyének tekintetében még nem alakult ki végleges álláspont, akadtak olyan hangok is, amelyek egy téli és egy nyári kaszinó létesítését óhajtanák. Eszerint a téli kaszinót Budapest közelé­ben létesítenék, nagyszabású tervek középpontjában, a nyári kaszinót pedig­­ Balaton egyik pontján,­­ mégpedig vagy Fonyódon, vagy Föld­váron. A Fonyód mellett egyelők a­­ Hunyady gróf birtokra gondolnak,­­mint amelynek keretében a jétékka- 1 s­ír­teit és tartozékait elhelyeznék. A tárgyalások mindegy­ik javaslat fölött még tovább folynak és végered­ményben az összes javaslatok Beth­len miniszterelnök elé fognak kerülni, elbírálás végett. Ő fog dönteni a ter­vek sorsa fölött, hogy hol létesítsék a játékkaszinót. A jelekből arra lehet következtetni, hogy elvileg a kormány hozzájárult a játékkaszinó létesítéséhez. Ha már a miniszterelnök átnézte a Darányi államtitkár által eléje ter­jesztett adatokat, akkor kerül az egész komplexum a minisztertanács elé. A kormány a minisztertanácson vagy a jelenleg működő tárcaközi bizottságot, vagy más szűkebb körű bizottságot fog megbízni azzal, hogy a javaslatt­evőkkel a Balatonfejlesz­­tés, illetve a játékkaszinó létesítésé­nek kérdését részletesen letárgyal­ták. Csak ezután kerülhet sor a bala­tonfe­jlesztési törvényjavaslatra, amelyet a népjóléti minisztérium, az igazságü­gv­i és a bel­ügyminisztérium­­in­al együtt készítene el. (v. f.) Külföldre való hosszabb utazás miatt átadó Budán, Szsvet­on­ai Alagornfil 2-szobás, hallos lakás, minden mellekhelyisé­ggel, köz­ponti fűtéssel, a legkényesebb igényeknek megfelelően berendezve. A lakás áll: Hálószoba (Mária Terézia), szálán (Biedermeyer), hali (Empire) antik bútorokkal berendezve. Csakis előkelő magányos úrnak vagy úr­­nőnek. Telefon: 556—44, délután 4—Hő őrt között.

Next