Magyarország, 1929. november (36. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-16 / 261. szám

1929. november 16. szombat Az új vármegye írta: Jánosi György Nemsokára összeül az a vár­megye, amelynek bizottsági tag­­jait az új választási törvények szerint küldték be a vármegye szavazó polgárai. A választási rendszer lehetővé tette azt, hogy a polgárok minden rétege belépjen abba a csarnokba, amely a magyar törvények szerint nagy nemzeti­­érdekek szemmeltartása­ mellett kormányozza, a megye szőkebb te­rületét. Megtörtént ugyan most is az, ami minden választásnál meg szokott történni, hogy a közvéle­­­­mény szerint bejutottak olyanok, akik maguk sem remélték és kima­radtak olyanok, akiknek közér­dekű munkáját a nemzeti megúj­hodás alig nélkülözheti, de ma már az az igazán lényeges és fontos,­­hogy ez a nemes testület az Isten és a szebb, jobb jövő nevében el­végezze a vármegye minden pol­gára javára, áldására köteles és elvállalt nehéz feladatait. A múlt vármegyéje és az új vármegye között formában, külső összetételben, az eljárások módo­zataiban leh­et és lesz különbség, de nem lehet és nem lesz különb­ség abban a­ nemzeti, örök tarta­lomban, amelynek hűséges eszkö­zei vagyunk mindnyájan minden helyen és nem lehet különbség ab­ban az örök célban, amely szélté­­ben-hosszában átitatja e jégverte, csonkult föld minden porszemét és amely röviden kifejezve így hang­zik: N­agy-Magyarország vala­mennyi­ polgárának boldogulása. Mindenki tudja, hogy az áldás­termő magyar rónák ezer sebből véreznek. De nem mindenki tudja és látja az utakat és módokat, amelyek a sí­szabaduláshoz elvezet­tek.. A szűk látkörű, önimádó ha­­zafiság és a céltudatos rosszakarat megelégszenek azzal, hogy tele­sírják, vagy handabandázzák a közvéleményt és keserűvé tegyék még a száraz kenyeret is, de aki­nek lelke messze jár és nem kétel­kedik az ezeréves nemzet jövendő­jében, az még a végsőbb ponton sem­ vizsgálja az örvény mélyebb részeit, a halálra kellemesebb he­lyeket, hanem lázas energiával ku­tatja azt, hogy mit lehet tenni bölcset, szükségszerűt? Mit lehet tenni ? Először is egyet nem szabad tenni: belebeszélni a nemzet lelké­be, hogy a helyzet tarthatatlan és menthetetlen. Ez volna a legna­gyobb történelmi vétek, amely csak arra való, hogy felfordulást szüljön és nem kívánatos elemeket juttasson szóhoz, szerephez. Azután magától adódik a ten­gernyi lehetőség. Nem­ üres szóvirág az, hogy a magyar nemzetnek olyan hatal­mas munkakészsége és ereje van, hogy, képletesen szólva, a Duna vizét vissza lehetne vele vezet­tetni a forrásig egy vele megása­tott, új mederben. Ez a faj jó ka­tonának, kereskedőnek, iparosnak, gyárosnak, gyári munkásnak, tisztviselőnek, tudósnak, írónak, szóval mindennek, amire a társas együttélésnek szüksége van. Ezt a­ munkaerőt állandóan foglakoz­­tatni nagy, nemzeti, általános ér­tékű vállalkozásokban, ezt­ a mun­kaerőt gyü­molo­oztatnii­­ úgy, hogy belőle általános jólét fakadjon, ez a­ nemes vármegye hivatása volt és­ az is marad a szőkébb pátria határai között. Nem mondhatjuk, hogy ez a vármegye rendeltetésé­nek központja, amelyből sugár­ként ered a többi, nagy, rendelte­tésben gyökerező feladat. A régi, római útrendszer korszerű kiépí­tése és jó karban tartása­­ éppúgy lényeges, értékes és hivatásszerű, mint a kultúra kicövekett medré­nek megásása, vagy a modern gaz­dálkodás rendszerének, elveinek felkarolása és irányítása. A múlt fénye és nagysága, elismert és el­fogadott értéke a magyar történe­lem egyik ékes gyöngyszeme és tudjuk, hogy nemcsak lelkesítő, hanem sokszor kockázatos példá­ját mutatta a magyar nemzeti élet, a­ független gondolat és sza­badság lelkének határozott megol­­talmazásában. Ellenállt és alko­tott. Célt kitűzött és orvtámadá­sokat szerelt le. Melegágya volt az ősi, értékes hagyományoknak éppúgy, mint ahogy módot, és al­kalmat nyújtott azoknak az esz­méknek, amelyeket a nemzeti meg­újhodás nagyjai: Széchenyi, Kos­suth, Deák a politikában, Arany, Vörösmarty, Petőfi, Tompa, Mik­száth, Jókai, Vass Gereben stb. az irodalomban képviselt. Volt, tud­juk, hogy volt egy vármegye, mely az ezeréves magyar nemzet borús-napfényes életének miniatűr képe volt és babért alkotott Hun­gária felhős homlokán. Rem­élj­ük, hogy az új vármegye méltó lesz ahoz és amit jóban, tökéletesben, alkalmasban, hasznosban, nemzeti­ben, általános és maradandóban nyújtani, alkotni tud, azt legjobb tehetsége és képessége szerint nyújtani és alkotni is fogja­, hogy kiragadni segítse az immár csü­g­­gedező lelkeket, a helyzetet az áporodottságból és a dicső­ség örökmécsét meggyújtás. « szent oltárkép: Nagy-Magyaror­szág könnyes arca előtt. És mert az új vármegye ezekre és mindezeknél is többre vállal­kozni kész, az Úr áldása és sege­delme kísérje végig a még töret­len, hosszú, látatlan úton a szebb magyar jövő felé és adjon erőt a kéznek, a szívnek, a gondolatnak, amely e bús hazáért minden jóra kész. A HÍRES JAZZ November TvH-től EDDIE SOUTH amerikai zenekara minden este a NEW YORK BÁRBAN MAGYARORSZÁG A belügyminiszter nagy viharban nyújtotta be az új fővárosi törvényt Erélyes ellenzéki tiltakozásra visszavonta sürgősségi indítványát Heves vita után a többség megszavazta a fegyver­használati szakaszt Mind a két javaslatot részleteiben is elfogadták (A Magyarország tudósító­jától.) A képviselőház mai ülését, délelőtt 10 órakor nyitottaar meg Almási­ László elnök s az elnöki előterjesztések után folytatták a katonai büntetőjavaslatok részletes tárgyalását. A 31. szakasznál, amely a sajtójogi felelősségről szól, Bródy Ernő szólal fel s azt mond­ja, hogy az a magyar alkotmány alapját támadja meg, mert megszünteti a fokozatos sajtó­jogi felelősséget. Nem előjele-e ez a miniszterelnök által tegnap bejelentett sajtóreform­­nak. Erre semmi szükség nincs, ha, csak nem akarnak abszolutizmust te­remteni és azt a sajtójogi fokozatos felelősség eltörlésével megkezdeni. A sajtószabadság nélkül ez az ország elpusztul. Nem szívesen látja tehát, ha a közön­séges büntetőjogi felelősséget hozzák be a fokozatos sajtójogi felelősség he­lyett, mert ez az abszolutizmus legna­gyobb fegyvere. Megvolt ez más or­szágokban is, de mindig forradalom követte. Kérem, ne törjük át azt az elvet, ami Magyarországon sajtósza­badságot jelent. A szakaszt nem fo­gadja el. Pakots József hasonló értelemben beszél. A sajtószabadság megsértését félti ettől a szakasztól, kifejti súlyos aggodalmait. Nem fogadja el a sza­kaszt. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter kijelenti, hogy igaza van Bródy Er­nőnek abban, hogy ő mindig a foko­zatos sajtójogi felelősség elve alap­ján állott és ezt az elvet vallotta a sajtóankéten is. Ez a szakasz azonban semmi összefüggésben sincs a sajtó­szabadsággal úgy, ahogy azt Bródy Ernő állítja. A fokozatos felelősség elve sincs összefüggésben a sajtósza­badsággal. Csupán arról van szó, hogy ha va­laki lazítást vagy zendülést akarna saj­tó útján szítani, ne állíthasson maga helyett strómanokat. Kéri a szakasz változatlan elfogadását. A Ház változatlanul fogadja el a szakaszt. Görgey József nem tudja belátni, hogy miért tiltakoznak a kardhasz­nálati szakasz ellen, tehet a hadsereg és a polgárok között. Az a kifejezés is feltűnő és helytelen, hogy a­ hadsereg pártok felett van. Nem pártok felett, hanem pártokon kívül. Gömbös Gyula: Gaal Gaston állapí­totta ezt meg. Pakots József: Igen helyesen. Ne tessék kimélyíteni a­ különbséget a polgári és a katonai társadalom kö­zött. Gömbös Gyula: Nem is akarom. Pakots József: Mivel ez a szakasz ezt teszi, nem fogadom el. „Nincs szükség külön privilégiumra*1 Gál Jenő: Ki fogja megállapítani a cenzúrát, hogy eddig tartott a tá­madás és ezután az önvédelem? Hon­nan tudja valaki, hogy a másik fél folytatni akarta a támadást? Ki képes arra, hogy a másik lelkiállapotának fo­­­­lyamatát maga döntse el? Ez még­sem lehetséges. A jogos önvédelem kritériumát a világ Gál Jenő egyetlen büntető­jogi törvénye sem tudja olyan precízen megállapítani, mint a Csemegi-kódex. Hát ez nem Gál Jenő ­ Pakots a székesfehérvári kardafférról hangoztatta, Pakots József Pakots József azt hangoztatta, hogy a hadsereg iránt mindenki a legnagyobb jóérzés- JST.." Ja fel és becsüléssel van áthatva. Meg­­ kell állapítani, hogy W |? J a nemzeti hadsereg $1 önmagát tisztította IppP** , meg és jó szellem van bennük. Éppen ezért nem látja be, miért szükséges Pakots József ilyen jogokat adni a hadsereg tisztjeinek. Ennek sem­mi értelme nincs. A kardafférek nem szolgálják a hadsereg tekintélyét. Példának felhozza a székesfehérvári kard­­affért. A vélt sértés nem is a kardot hasz­náló századosnak szólt, nem kellett volna rögtön kardot rántania és egy boros embert fejbeverni. Ez nem szolgálta a katonai prezstizst és ki­tűnő katonai emberek is fel vannak háborodva. Nem kell alkalmat adni az embereknek ilyesmire. Ha túlsá­gos önbizalmat adunk valakinek, az­zal visszaélhet. Az ilyen önbírásko­dást nem tartja helyénvalónak. Még a katonatiszt érdekében is veszélyesnek tartom ezt a sza­kaszt. Ha felel is érte, nem kell őt abba a helyzetbe hozni, hogy önmagát súlyo­san érintő cselekményt kövessen el. Elkövet egy gikszert és egész életén át viseli a következményeit. Mert én tudom­, hogy az ilyen gikszerért súlyos büntetés jár. Gömbös Gyula honvédelmi minisz­ter helyeslőleg bólint. Erődi-Harrach Tihamér: Az egész életen át minden gikszernek meg van­nak a következményei. Pakots József: Ne tessék általános aksziómákat mondani. A katona tart­son két Icardot és egyet adjon át min­­gjárt ellenfelének. Ama lovagias ér­zület folytán, amely kell, hogy a nemzeti hadsereget eltöltse, tegyen le a miniszter erről a sza­kaszról és ne támasszon ellenté­ IWVWWVWVVVWWVWVWW

Next