Magyarország, 1930. január (37. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

2 akkor intézetünk élére, nincstelenek voltunk, de csak addig, gunigr. Nagyméltóságod, az egész ember, vette intézetünk kormányzását kezébe s ezzel biztosította a rokkant és f elaggott újságírók, özvegyeink és árváink sorsát. r. „Ez az év nem hozott megváltó szót“ Hosszantartó viharos taps és lelkes ünneplés követte az üdvözlő szavadat, majd Vass József dr.népjóléti miniszter válaszolt a következőképpen : — Az elhunyó esztendő nemcsak az ■újságírókat, hanem az egész nemzetet meglehetősen nyomott hangulatra találja. Ha ennek a most elmúló Bf' *dőrnek az értékéi, minőségét, s||pátikus, vagy nem szimpatikus n meg akarjuk állapítani, eW ?i belenézünk saját' lelkünkbe, eleosorban M^hát az újságírók, Pacelli ^'"megállapítása szerint, v az útcsínálók lelkébe. Ha ki-ki belenéz a lelkébe, megállapíthatja, hogy nem azért vagyunk nyomott hangulatban, mert fáj ettől az évitől elválnunk értékes mivfdék miatt, hanem _ azért, mert az egész év mérlege beárnyékolja lelkünket. Ez az év nem oldott meg kérdéseket, amelyek állandóan kínozzák a magyar nemzet lelkét. .,?, az év nem hozott, nekünk megváltó szót, olyan igét, amelynek ragyogása meg tudná nekünk világosítani azt az utat, amelyen biztosan indulhat tovább a nemzet. Ez az év semmi esetre sem volt olyan év, amelytől fájdalommal kellene elválnunk, sőt ellenkezőleg, ha megcsináljuk a mérlegét, azt kell mondani, hogy bizonyos szomorúság fogja el lelkünket. Ez a tény a várakozás folyamatát buzogtatja fel lelkünkben, amely várja az új évet, mert ettől vár fonaslatot, irányítást, világosságot, programot és elindulást. Az advent idejét éltük végig egész karácsony napjáig. Az advent tulajdonképpen a várakozásnak azideje. Ez az egész esztendő és az a tízesztendő, amelyen keresztülmentünk, a várakozások és vágyakozások ideje volt. Talán ilyen erős sohasem volt a várakozás és vágyakozás, mint most. S van-e okunk, hogy az új esztendőt örömmel köszöntsük. Erre azt kell mondanom, hogy igen. Lelkünk tele van várakozással az új esztendővel szemben. Az a kérdés, hogy ez a vágyakozás és várakozás reális alapokon fekszik-e? Erre a kérdésre is igennel lehet válaszolni. A magyar kérdés nincs többé abban az állapotban, melyben volt évekkel ezelőtt, erőszakkal begyömöszölve a trianoni határok közé. Nincs többé abban a helyzetben, hogy nem akarnak és nem tudnak tudomást szerezni róla, akár vérrel áztatott, akár vértől megkímélt területeken a népek; ellenkezőleg, a világ közfryelme mindig fokozódó mértékben fordul most már Csonka-Magyarország területe felé és a magyar kérdés felé. Nem azért, mint hogyha túlságosan szeretnének bennünket. Sőt az a veszedelem fenyeget bennünket, ha gerincesen kitartunk igazságunk mellett, hogy Közép-Európa rossz fiának és rossz (jycrifiekéssel) nem kedvező hírébe keveredünk. "De ezt az ódiumot, ezt az áldozatot is meg kell hoznunk. 1 P-— —'"■•Vár -- —*-•' I ! Túlnőtt 8, SZimpHiClid* 6S 81ltip8tlá KöFötök, a magyar kérdés, mert nyilván latjak 'Mfdennymn, akik a. nemzetnek sofS8#i szolidárisan, kollektív módon jatszódnak, hogy a. magyar kérdés kielégítő megoldása nélkül lehetetlen Európa függő kérdéseit nyugvópontra hozni és megoldani. Én ezt a tényt tekintem reális alapnak, amely megalapozza és megerősíti vágyakozásaimat. Mert ha a világ összes művelt nemzete, különösen Európa nemzetei, — ismétlem:ki fogcsikorgatva, ki irántunk való szimpátiából — de érdeklődnek, mert vagy kénytelenek érdeklődni, vagy a dolog regulája szorítja erre őket, vagy pedig szívük igazságérzetétől hajtva érdeklődnek a magyar kérdésiránt, ez annyit jelent, hogy ez a kérdés nem fog sokáig megmaradni ebben a megoldatlanságban. De van még egy másik momentum, ami reménységünk realitását tünteti fel . Ott ez a gazdasági kérdés.ét még kivili Magyarország olyan badósági depresszió helyzetében van, példátlannak mondható legalább 1s közelmúlt eseményeihez viszonyítva. A" mi gazdasági kálváriajárásunk "többé nem a mi dolgunk, hanem Európa dolga, mert azt az elzárkózáspolitikát, amelyet minden állam próbál inaugurálni, a legelső koponyák ítélik el, a legelső gazdasági koponyák, a világ legelső szellemei nézik rendkívül nagy aggodalommal és ülnek össze zöld asztalok mellé, hogy megtárgyalják a megoldás módozatait. _ Nem lehet, büntetlenül meggondolás és megfontolás és gazdasági ismeretek nélkül valamilyen szerződést előkészítő asztalnál nemzetek részére túl térképkabátot szabni. A szabásznak nagyon kell értenie és nagyonkell vigyáznia, ha ezt az ollót a kezébe veszi, mert ezt az ollót csak történelmileg informált kéznek szabad vezetnie s csak olyan hasításokat szabad tennie, amelyek megfelelnek a történelem exigenciáinak. Velünk az történt, hogy teljesen avatatlan kezek vezették a vonalakat s azok, akik ennek, az eredendő bűnnek végrehajtói és elkövetői voltak, most már kénytelenek aggodalommal teli lélekkel megérteni, hogy mekkora hibát követtek el. Nem kell kétségbeesnünk! .. Én azt hiszem, hogy a tapasztalak után nem kell nekünk búnak lesszen fejünket s a kétségbeesésük átengedni lelkünket. Mert ha ki, hogy a nemzet lelke he van ár■colva s ennek reális kifejezője az ■t, hogy azonyos mértékig letargia lett úrrá a nemzeten, valamilyen formája és mértéke az érzéketlenségnek, a nem törődésnek , nem a belenyugvásnak, hanem a pillanatnyi reménytelenségnek, mégis azt mondom, hogy ez csak felületi feszültség, vékony réteg a nemzet lelke fölött, a nemzet lelkének vb * fölött s ab ffocyfE, bwzjccfc, &Áíkj2&6JÍ Cf&fc, ^m.é/nr7A/C nroértcLosru á'inszJ. f Gwwrw&u/tá ujLjksUmuz. MAGYARORSZAG ibju, január 1. szerte ban a pillanatban eltűnik, amikor alulról a nemzet lelkének nagy vizeiben megindul a morajlás, széttépi ezt a felületi feszültséget okozó vékony réteget és előtérbe lép mindaz, ami a nemzet lelkében erő, élniakarás, a cél felé való törekvés, férfias elhatározottság és elszántság. Csak az kell, hogy azok, akik kötelesek Isten és az illetékes tényezők rendeléséből a nemzet részére megadni a morajlásnak az irányt, kimondják a megváltó igét s feleresszék a gondolatnak, a programok gondolatának rakétáját , belevilágítsanak a magyar éjszakába abban az értelemben, hogy a jövőbe világító utak minden kétséget kizáró módon megvilágíttassanak. — Azért mondom most már harmadszor, hogy a nagy várakozások és nagy vágyakozások idejét éljük. Nincsenek többé, nem szabad, hogy legyenek,mert bá ebből a szemszögből nézik Hágát Párizst, Genfet, a Népszövetséget Briatd és MacDonald, ha ebből a Szemszögből néznék Európa sorsát, jaj nekik, mert történelmi fontosságuknak nem tudnának megfelelni és hivatásukat nem teljesítenék. Demokráciát! — Nem ebből a szempontból kell nézni, hanem egészen más szempontból. Demokráciát sürgetnek tőlünk. Én demokráciát kérek először a nemzet részére nemzetközi viszonylatban, mert nincs demokrácia ott, ahol tíz évvel a háború után még mindig győző és legyőzött módjára viselkednek a nemzetek képviselői, de— Messze elragadott a meditáció paripája. A sajtó képviselői állnak itt előttem ebben a teremben, akiknek hivatásáról Pacelli bíborod oly gyönyörű és szinte örök perzseptivákat nyitó gondolatokat és igazságokat mondott. A sajtó nem Prügeiknabe. A sajtó egy nemzet közvéleményében lehet szerv, amely szakadatlanul beszél, mint a rádió hangszórója, a sajtó lehet szerv, amely lehozza a levegőből, a lelkek levegőjéből azt a kottára nem szedhető zenét, amelyet újabban az éterek régiójából igyekszik lehozni egy rádióval kombinált szerkezet, de a sajtó lehet közönséges értelemben véve egyszerű lámpás is, amely az íróasztalon viheti annak, aki olvassa a betűt és világítja az országút szélét annak, aki autón vagy gyalogosan, vagy szekérrel azon járni akar. A sajtó, mint lámpás, nem tehet arról, hogy — mint tegnap este — köd borítja el a nemzet közéletét. A sajtónak, mint lámpásnak, akkor is kell világítania. A ködnek nem ő az oka, nem ő az oka annak, hogy a ködben eltévednek az emberek és nem értilk meg a lámpás világosságának igazi értelmét. Nem a lámpás az oka ennek, hanem a köd és a ködnek kárai miatt, az orientálatlanság miatt senki ne tegye magát a lámpát felelőssé, hanem legyen hálás a lámpás iránt, amely legalább pislogó világítással is, de eligazítja az autón, gyalogszerrel vagy szekéren előre igyekvőt. — Hálásan köszönöm, hogyszívesek voltak eljönni, hálásan köszönöm azokat az elismerő szavakat, amelyeket kedves barátom, elnöktársam szíves volt, felém szórni, amelyeket azonban áthárítok az egyesület vezetőségének mellettem álló tagjaira, mert hiszen a munkát ők végzik. Annak a munkának, amely annyira, amennyire intézetünket felvirágoztatta, érdeme őket illeti s a társadalmi, ama rétegeit is, átnövök megértéssel voltak intézményünk iránt-,. A magyar társadalom megértését még szélesebb réteszekben ás má, mert ezt majd várjuk azoktól, akik a nemzet élén politikai vagy társadalmi értelemben vett módon vezérkednek. Várjuk tőlük, hogy ezt megcselekszik és pedig a közeljövőben. Hetek alatt ez nem fog megtörténni, Hágának felhője van most a magyar nemzet feje fölött. Ez a felhő el fog osztani, Pl felhő helyett feltétlenül jön valamiféle világosság. Sehet, hogy a felhőnek foszlányai maradnak, de világosabban fogunk látni. Oldják már meg egyszer azt a jóvátételi kérdést, ez a kard nem függeszthető tovább a nemzet feje fölött. Oldják meg, mert látni akarjuk, hogy tulajdonképpen mi lesz a sorsunk mi az, amit viselnünk kell. Látnunk kell, hogy váljon kezd-e már úrrá leírni a nemzetek között az a mentalitás, hogy nincs többé két részre szakítva Európa, mokráciát sürgetnek Nyugaton, mi elfogadjuk és akarjuk, de mielőtt megvalósítanánk bent saját organizmusunkban a demokrácia nemesebb és magasabb mértékét emberi érelemben vett demokráciát követelünk a magunk részére. És ezt hallják meg és ezt útravalónak adja a magyar újságírórend a magyar nemzet Hága felé készülő reprezentálásainak, hogy demokráciát követeljenek a magyar nemzet részére azoktól, akik tőlünk követelnek nagyobb mérvű demokráciát. Adjanak hangot ennek a gondolatnak a hágai konferencián, ahol jobban hallják meg a gondolat hangját és erősségét is, nagyobb mértékben sürgetem ett a magyar újságírók dédelgetett intézménye, a Nyugdíjintézet s.a. M mára is meg vagyok győződve arról, hogy a magyar nagyközönség, a betűt olvas® magyar közönség a gondolat út- csinálóinak munkája iránt fokozódó szimpátiát fog mutatni, s ez a szimpátiái nyilvánul majd meg abban, hogy intézetünk mindig erősebb lesz . De hogy ez a megerősödés megtörténhessék, adja Isten, hogy ebben a ködös magyar —nem mondom éjszakákon, hanem nehezen virradd, hajnalodásban erősek tudjunk lenni mindannyian. "Főről adjon nekünk az isten, hogy helyesen ismerjük fel világosságot. A miniszter szavait hosszantartó lelkes éljenzéssel fogadták az újság-írók, akikkel a miniszter ezután még hosszabb ideig elbeszélgetett, dobják ki maradékfoszlányait is annak a felfogásnak, hogy vannak győzök és legyőzöttek. A sajtó — lámpás... ( ■M SIEÜKFIS mélységes fájdalommal tudatja, hogy önfeláldozó, szeretett, jó édesanyja 76- ik életévében jobblétre szenderül. •* A megboldogult nemes egyszerűsége, minden •földi örömről lemondó példátlan ..önzetlensége és ..fenkölt jelleme maradandó elyléket állítanak mindazok szívében, kik hozzá közelálóttak esőt ismerték. Kívánságához képest a legnagyobb csendben hantoltuk őt el a német völgyi,temetőben 20 évi bús özvegysége után néhai férje porhüvelye mellé. Drága emléke örökre ezsembe zárva Rászvédő csatárok mezőzée'Itt hérsmn Asszornyok es anyak egészsegtana ;*© s tos»ns#e?c3 Ar» 4 *• penpo. - napba ¥ A? h~st könyv.'-cprtskedősébe!-', i.rxr • i e? w‚n;t is— í®a*i swiagyar fcon^Gta i §2 sg Bársza!érskii PDI . { ö. ~ n;ta: piaca néwi. .-au;®.pengő 1 ■ U., ' . Kapható Az fist könyvkereskedesében, VII. kerület, Erzsébet körút 18—20 szám