Magyarország, 1930. június (37. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

' ' ’ ^ Ma, RMUmimiJ /X , Mas ,JUaveprimt‘ Ara 10 fülén MAGYARORSZÁG ........... ■ . . . r^r.177", . ...1 ... I M Budape­st, 1930. június 1. vasárnap Telefon: J. 455—50-től 56-ig, J. 464-18, J. 464—19 XXXVII. évfolyam 123. szám Pótegyezménnyel lezárták a magyar-osztrák kereskedelmi szerződés első fázisát Munkatársunk leleplezte a bankrablót, a cinkos még szökésben van Czinóber József, a felbujtó és Kovács János, az álarcos , már gyermekkora óta nagyszabású betörésről ábrándozott Czinóber elfogása csak órák kérdése Száz pengő jutalmat kapott Tóth sofőr, aki az első nyomot adta el Magyarország tudósítójától.) A főkapitányság bűnügyi osztályán tegnap délután hat óráig vallatták­­nynóbrr Józsefet, a Leszámítolóbank h­azai tisztviselőjét, akit már a szen­zációs bankrablás első órájában is azzal gyanúsítottak, hogy ismeri a tettest és valószínűleg segítségére volt a rablás végrehajtásában. A fia­talembert órákig kérdezgették, de egyre csak azt hajtogatta, hogy ő is csak áldozat, csak halálos félelmében engedett a rablótámadónak. Czinóber Józsefet este hat órakor elbocsátották a főkapitányságról. Révész György hírlapíró nyomozni kezd Délután kapcsolódott bele a nyomo­zás munkájába Révész György, Az Est-lapok ri­portere. A kitűnő újságíró elhatározta, hogy önállóan nyomoz, a Leszámítolóbank banditája után. Gyanúsnak találta Czinóber személyét, a fiatal banktiszt­viselő baráti és ismeretség körében remélte megtalálni a bankrablót. A Remete ucca 5■ számos házban megta­lálta Czinóber Józsefek lakását. A tisztviselő apja festő és mázolómester. Az apjával nem beszélhetett, mert Szolnokra utazott. A lakóknál kérde­zősködött Czinóber József után. Meg­lepő felfedzésre jutott: Czinóber Jó­zsef, a Leszámítolóbank tisztviselője, akit feltétlen megbízható fiatalember­nek tartottak a bankban, két évvel ezelőtt mint kereske­delmi iskolai tanuló betört az is­kolába, hogy kijavítsa, levakarja a szekun­­dákat a bizonyítványáról. Ennél az esetnél Kovács János és Fábián Sán­­dor volt a fiatalember társa. Akkor Czinóber rendőrkézre került, be is csukták. Révész a régi barátokat kereste. Fábián Czinóberékkel egy házban akott, de ismeretlen helyre elköltö­zött. Kovács Jánost a szomszéd ház­­ban, Remete ucca 3., földszint 2. alatt, piálta meg az újságíró. Azaz­­ csak Kovács János szüleit találta otthon, akik Czinóbert s fiúknak Czinóberhez fűződő barátságát szidták. Az újságíró ezután megkereste Fá­bián Sándort is, egy hórihorgas, nyílt­­tekintetű, gyerekes beszédű hentes­segédet. Az elmondotta Révésznek, hogy Kovács és Czinóber a legjobb ba­­rátságban vannak. Révész hat óra tájban vissszatért Kovács János lakására, de a fiatal­embert még akkor sem találta ott­hon. Beültette az autóba Kovács Já­nos anyját, elvitte azokra a helyekre, ahol a fiú sétálgatni szokott, de nem találták Kovácsot. Sok keresgélés után visz­­szatértek a Remete uccába. Az újságíró ekkor látta Czinóber Józsefet két fiatal lány társasá­gában a Gát ucca sarkán. Czinóber a Hallér ucca felé haladt, eltűnt az újságíró elől és­­ eltűnt a rendőrség szeme elől is. A döntő bejelentés Révész bement a főkapitányságra. Onnan a Gresham kávéházba ment, ők ketten tervezték ki annak idején a kereskedelmi iskolai betörést is és az­óta Fábián csak nagyon ritkán talál­kozott velük, annak a terraszán találta meg Dor­­ning főkapitányhelyettest, a bűnügyi osztály vezetőjét. — Méltóságos uram, — mondotta az újságíró Dorningnak, — határozott meggyőződésem­, hogy egy Kovács János nevű asztalos­segéd követte el a bankrablást, Czinóberrel együtt. A főkapitányhelyettesnek részlete­sen referált nyomozása eredményé­ről, tapasztalatairól. Dorning ugyan­akkor közölte az újságíróval, hogy nem­­ azért engedte el Czinóbert, mert ártatlannak tartja, hanem mert nem volt bizonyíték és reméli, hogy szabadlábon talán majd inkább elárulja magát a fiatal tisztviselő. Detektívekkel figyelteti őt. Mutókörút— Kovács felbukkan Kovács Jánost Bardócz Lipót, a mesterfogásairól ismert detektívfelügyelő csatlakozott az újságíróhoz, éjféltájban együtt mentek ki Kovács János lakására. Kovács anyja azt mondja, hogy a fiú már itthon van, de alszik, felkeltheti. Pár pillanat múlva a gya­­núsítot megjelenik egy szál ingben, amelynek egyik sarka véres. Ez is gyanúsnak látszik, de kiderül, hogy Kovácsnak orrvérzése volt. A detek­tívfelügyelő keresztkérdések alá ve­szi Kovács Jánost. Az első ellentmon­dásra megkérdezi: — Honnan vetted az új ruhádat? — Ma délelőtt vásároltam. — Mennyiért? -- Száznegyvenért. — Honnan volt pénzed? — Munkát kaptam és előleget ad­tak.­­ — Nem kaptál munkát — szól közbe az újságíró. — Két év óta munka nélkül vagy. És ha kaptál volna, akkor sem fizet­nek 110 pengő előleget egy asztalos­­segédnek. . . . A fiatalember fordít egyet vallo­másán. Azt mondja, h­ogy bizonyos Pali bácsitól 609 pengőt kapott. Ezt a Pali bácsit a Ludovika-kertből ismeri. Kért tőle valamit a pénzért, de ő nem tett semmit. A­z 500 pengő elszámolása sehogysem sikerült. — Mutasd a kezedet! — szólítja Révész a fiatalembert. A tettes személyleírása sebes kezet említ. Kovács jobb tenyerén megtalál­ják az apró sebet. Egyszerre csak azt mondja a detek­­tívfelügyelő: — Most pedig hozd ki azt a revol­vert. — A revolvert?... A revolvert?... Nincs itt a revolver... Odaadtam a Pali bácsinak. Hol a pénz ! A fiú gyorsan elmondja "a Pali bácsié, személyleírását. A bankrablás tettesé­nek személyleírásához ragaszkodik. A detektívfelügyelő bemegy a szobába, kutatni kezd. Százas bankók kerülnek elő. Kovács most már azt mondja, hogy nem 600-at, hanem 700 pengőt kapott. A detektív suttogva beszél az öreg Kováccsal és Kovácsnéval. — Mondják meg őszintén, amíg nem késő, hogy nem dugott-e el valamit a fiú, mert ha nem mondják meg, bajba kerülnek. Révész a fiatal Kovácshoz fordult. — Hol van a barna irattáskád? — Nekem nem volt olyan. — Reggel is nálad volt. Hol a táska? — Nincs táskám. A detektívfelügyelő rámordul Ko­vácsra. — Mondd meg rögtön, hogy hová dugtad a pénzt. A fiatalember a vállát vonogatja, sápadtan tiltakozik: — Én nem tettem sehová. Milyen pénzt? — Mondd meg, hol a pénz! — A detektívfelügyelő Kovácsáéhoz fordul: — Mondják meg azonnal, hogy mit dugott el a fiú! Kovácsné: Jancsi, miért nem mon­dod meg, ha eldugtál valamit. Tudod, hogy valami cekkert láttak nálad. Bardócz: Van padlásuk? Pilla­natnyi ijedt hallgatás után Ko­vácsné azt mondja, hogy igen. Izgal­mas pillanat. A fiatal Kovács János egész megmerevedik a rémülettől. A detektívfelügyelő kérdi: — Ugye, a padlásra vitted a csoma­got? A fiú nagy sóhajjal mondja: — Igen. — Mi van benne? — A pénz. — Az egész? — Az egész. A fiú most már egész megkönnyeb­bülten vezeti fel a detektívet és az újságírót a padlásra. A küszöb alatt megtalálják a barna irattáskát. Fel­pattanják a zárját, ezresek, százasok, ötvenesek, ezüst pénzek tömege tárul eléjük. Ko­vács János maga keresi ki az ezre­

Next