Magyarország, 1930. október (37. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

1930. október 1. szerda MAGYARORSZÁG T­etteket. — A miniszterelnök úr, néhány nappal előbb, mint várták, haza­érkezett és átvette hivatalát. Fél­hivatalosan jelentik, hogy a mi­niszterelnök úr a közeljövőben lég­fóképpen a közgazdasági kérdé­sekkel akar foglalkozni. A miniszterelnök úrnak ez a szándéka feltétlenül helyes és ám­bár teljes mértékben fentartjuk magunknak a kritika jogát, csak dicsérni tudjuk a kormány elnö­két, hogy ő is magáévá tette az egész világnak azt az álláspontját, hogy manapság úgy a külső, mint a belső politika mezején az úgyne­vezett közgazdasági kérdések do­minálnak. Persze, sokkal jobban szerettük­­volna a félhivatalos jelentésben azt olvasni, hogy a miniszterelnök úr a legközelebbi jövőt arra fogja felhasználni, hogy a közgazdasági kérdésekkel való eddigi foglalko­zásának eredményeiről beszámol­jon. Azonban ami az óhajtásain­kat, illetve azoknak beteljesedését illeti, nem vagyunk túlságosan el­kényeztetve és miután a közgazda­­sági kérdésekkel foglalkozni jobb későn, mint soha, — megnyugvás­sal fogadjuk a miniszterelnök úr munkaprogramjára vonatkozó fél­­hivatalos közlést. Reméljük, hogy Bethlen István grófot hagyományos szerencséje ebben a kérdésben sem fogja el­hagyni és hogy a közgazdasági kérdésekkel való beható foglalko­zásának eredményei is lesznek. Mások már foglalkoztak a köz­­gazdasági kérdésekkel­­­ az utóbbi években, egészen speciális szerve­zeti és személyi intézkedések is történtek az ország közgazdasági kormányzásának egységesítése és tökéletesítése érdekében, a tárca­ összevonásokkal és tárcaszétbon­tásokkal, azonban, fájdalom, min­den látható eredmény nélkül. Ta­lán azt mondhatnánk, hogy a kér­dés adminisztrálása tökéletesedett, de megoldásához egy lépéssel sem jutottunk közelebb. Felmerül te­hát az a gondolat is, hogy talán jobb lett volna, ha nem fektettek­­volna bele annyi tehetséget­ és munkát a közgazdasági kérdések tanulmányozásába, mert az így, meddően elpazarolt energiákat más téren talán értékesíteni lehe­tett volna. »A csókot gyakorold, ne magya­rázd!« mondja a költő, és vannak országok, ahol a közgazdasági kér­déseket is megoldják, de nem ma­gyarázzák és még kevésbé tanul­mányozzák, mert hiszen a közgaz­dasági kérdéseket feltehetőleg mindenütt azok kezelik, akik e kérdések megoldásához legjobban értenek. Az igaz, hogy Trianon • egészen speciális helyzetet idézett • elő, de nem tegnap, hanem már több mint tíz évvel ezelőtt s így a rendkívüli helyzettel és rendkí­vüli körülményekkel már volt id­ő megismerkedni. Maga az az óriási gazdasági pangás, mely az egész­­ világra ránehezedik, szintén nem tegnapi keletű. Azt, hogy mi a baj,­­ borzasztóan könnyű meg­tudni, csak hagyni kell az embere­ket panaszkodni. De hiszen nem is volt­ hiány pa­naszokban; ha azokat mind össze­­gyűjtötték az­­illetékes helyek*, akkor a helyzet képe, bár alaptó­nusa sötét, már teljesen tiszta s a lehető segítség megállapítása an­nak, aki a lehetséges eszközöket ismeri, nem lehet nagyon nehéz. Kétségtelen, hogy a miniszterel­nök úr ablakán is van hőmérő. A higanyoszlop a hőmérőben napról-napra jobban összezsugorodik,­­ mintha nemcsak a temperatúrát, hanem egyszersmind az üzletek menetét is jelezni akarná. Egy pil­lantás a hőmérőre: meggyőzően bizonyítja, hogy itt az ősz, mely a mi éghajlatunk alatt amily bájos, éppen olyan rövid. Közéig a tél. Vájjon remélhetjük-e, hogy a fél­hivatalosan bejelentett közgazda­­sági tanulmányok hamarosan vé­get fognak érni s a tanulmányok eredményét hamarabb fogjuk lát­ni, mint az ablakunkat verdeső első havas esőt? Még mindig hinnünk kell, hogy a­ kormányban megvan a szüksé­ges előrelátás és miután a közgaz­dasági helyzet rendkívül nyomasz­tó voltát félreismerni nem lehet, a miniszterelnök úrnak a közgazda­sági kérdésekkel való foglalkozása észszerűen nem jelenthet egyebet, mint azt, hogy rövidesen már nem­csak terveket, de végre tetteket is fogunk látni. A mai zürichi árfolyamok Zürich, szeptember 30. (Zár­óár­folya­mok.) Párizs 20.22’/s, London 25043/s, New York 515.30, Brüsszel 71.85, Milánó 26.98’/s, Madrid 54.00, Amszterdam 207.80, Berlin 122.65, Bécs 72.75, Szófia 3.73, Prága 15.29, Varsó 57.75, Budapest 90.22/s, Belgrád 9.127/1, Bukarest 3.067/t. t . A miniszterek fizetését húsz, a közalkalmazottakét hat százalékkal csökkenti Néme Brüining Hindenburgnál audiencián volt és a szocialistákkal tárgyal Berlin, szeptember 30. (A Magyarország külön tudósítójá­tól.) Brüining kancellár audienciája Hindenburg elnöknél teljes egy óra hosszat tartott és utána a kancellár nyomban megkezdte a tárgyaláso­kat Braun porosz miniszter­elnökkel, aki a szociáldemokrata párt meg­bízottja. Az új kormányprogramról az a hír terjedt el, hogy egyik legfontosabb pontja a miniszteri és köztisztviselői fizetések leszállítása. A miniszterek fizetését 20, a köz­­alkalmazottakét 6 százalékkal fog­ják csökkenteni. Hindenburg elnök, aki csak hétfőn érkezett vissza schorfheidei nyaraló­jából, ma este Münchenbe utazik, hogy jelen legyen lipót, bajor herceg temetésén. A B. Z. am Mittag mai számában azt írja, hogy Brünning kancellár a parlament feloszlatásának gondolatá­val foglalkozik. Ha nem tudja bzto­­sítani az új kormányprogram részére a többséget, akkor a jövő tavaszig parlament nélkül a kivételes rendelkezések alapján fogja vinni az államügyeket. A német szociáldemokrata párt ke­belén belül egyébként radikális moz­galom észlelhető. A párt sziléziai csoportjának tegnapi bizalmi férfi­­értekezleté­n határozatot fogadtak el, amely szerint a párt semmiféle kom­promisszumot nem köt a polgári pártokkal. Hindenburg Brünning Halálra ítélték a fejér megyei bestiális gyilkost Karóval szétverte, majd zsebkéssel levágta áldozata fejét Székesfehérvár, szeptember 30. (A Magyarország tudósítójának tel­lefonjelentése) 1930 má­ius 12-ére vir­radó éjszaka Huiszár István sárbo­gárdi gazdát megölték és kirabolták Sárkeresztúr község közelében az or­szágúton. A gyilkost csakhamar el­fogták Falusi Sándor 25 éves sárke­­reszturi földmíves személyében,­­ aki be is vallotta a gyilkosságot. A szé­kesfehérvári törvényszék hétfőn reg­gel kezdte meg a rablógyilkossági bűnügy tár­gyalását. Az erős termetű parasztlegény­­vádlott az elnök minden kérdésére ez­zel válaszolt: »Mit tudom én.« Bevallotta, hogy megölte és kirabolta Huszárt, de a körülményekre nem akart emlékezni. Erre a tanácselnök felolvastatta a vizsgálóbíró előtt tett vallomását, majd a törvényszéki or­vosszakértők kijelentették, hogy a vádlott a tett elkövetésekor és a tár­gyaláson is teljesen beszámítható volt. Tegnap még 26 tanút hallgatott ki a törvényszék. Ezek nagyrészt terhelő vallomást tettek, amelyekből kiderült, hogy a gyilkos előre készült cselek­ményére. Ma délután fél kettőkor hirdette ki az ítéletet a törvényszék. Bűnösnek mondták ki Falusit rablással károsult gyilkosság bűntettében, amelyet úgy követett el, hogy előre megfontolt, szándékkal szőlőkaróval többször fej­­beütötte Huszárt, fejét teljesen szétroncsolta, majd zsebkésével elvágta a nyakát, végül lehúzta róla a csizmát és az ott elrejtett 1150 pengőt elrabolta. Ezért a törvényszék halálra ítélte a legényt. A vádlott családja hangos zokogás­sal fogadta az ítélet kihirdetését, míg Falusi kijelentette, hogy fellebbez a büntetés nagysága miatt és kegyel­met kér. 3

Next