Magyarország, 1931. március (38. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

_2 a pénzügyminisztert, akivel nyomban megkezdték a népjóléti tárca 1931—32. évi költségvetésé­nek tárgyalását. A költségvetést órák hosszat tár­gyalták, és a munkával teljesen vé­geztek is. Amíg a többi tárcák költ­ségvetését 5—6%-kal csökkentették, a népjóléti tárcánál előrelátható­lag csak 2—3% -os csökkenést ér­nek el. 14 népjóléti miniszter legnagyobb­­problémája a Társadalombiztosító, amellyel kapcsolatban a következő­ket mondotta a Magyarország mun­katársának: — A Társadalombiztosító kérdése foglalkoztat úgyszólván éjjel-nappal. Állandóan tárgyalok a Társadalom­­biztosító problémájának megoldásá­ról. Minthogy azonban a Társadalom­­biztosítónál nem lehet fix tételekről beszélni, a kérdés egyike a legnehezebbek­nek. Egyébként, hatalmi probléma is a Társada­lombiztosító ügyeinek szanálása. A Táradalombiztosító megszervezésé­nél annak idején az az elv érvényesült, hogy az ipari munkásságnak abból­ minden körülmények között előnye legyen. Mindenáron azt akarták elérni, hogy az ipari munkásság a legtelje­sebb mértékben meg legyen elégedve az intézménnyel. A bajok egy része innen szárma­zik. Ugyanis a kisiparosoknál és főleg a­ mezőgazdasági nagy­üzemek­nél ezzel szemben bizonyos elégedetlenség mu­tatkozik. Szétágazó érdekek vannak itt, me­lyeket összeegyeztetni nagyon név kéz.­­ Amikor gyökeres rendezést, aka­runk és törvényhozásilag fogjuk a problémát megoldani, szükség van arra, hogy az össze­ütköző érdekeket lehetőség sze­rint kiegyenlítsük. Már most kijelenthetem, hogy a­ já­rulékok felemeléséről nincs szó. A szolgáltatások leszállítását pedig le­hetőség szerint mérsékelni fogjuk és a megtakarításokat inkább ott óhajtjuk elérni, ahol ezt a legke­vésbé érzik: az adminisztrációs költségeket fogjuk minden körül­mények között lefaragni. Ez már részben meg is történt. To­vábbá a szolgáltatások között van egynéhány, amelynek csökkentése nem sértene különösebb érdeket, vi­szont nagy megtakarítást érhetnénk el vele.. Értesülésünk szerint a törvényja­vaslat már a legrövidebb időn belül elkészül. Omgnattatás a másf­élmilliós kárt okozó nagyatádi selyemgyánégést Egész Nagyatádot veszélyeztette az óriási tűz — Ezen emben végezte az oltást — a kaposvári tűzoltóság nem tudott eljutni Nagyatádra Kaposvár,, február 28. (A Magyarország tudósítójától.) Ma hajnalban fél öt órakor a nagy­atádi Mez Vater és Fiai Rt. selyem­­fonógyár kapusa észrevette, hogy a gyár 60 méter hosszú, selymek­kel, selyemfonalakkal és egyéb selyemanyagokkal zsúfolásig meg­telt raktárából füst tör elő, majd rövidesen tőznyelvek csapnak fel. A kapus azonnal alarmirozta a gyár munkásságát és a község lakos­ságát. Értesítették a szomszédbeli községek tűzoltóságát. Nagyatádon félreverték a harangokat s rövidesen közel ezer főnyi tömeg sietett vitéz Kovács Dénes dr. járási főszolgabíró és Szecsey István dr. tűzoltóparancs­nok vezetésével a tűz eloltására. A lángok akkor már majdnem el­lepték az egész raktárépületet, úgy­hogy annak megmentéséről szó sem lehetett. Lángban égett a készáru raktár, a dobozgyár helyisége és az irodahelyi­ség is. A szomszédos községekből köz­ben egyre érkeztek a tűzőrségek és kivonult a nagyatádi csendőrőrs is. Értesítették a kaposvári tűzoltóságot is a veszedelemről, de a rossz utak miatt az 191.A órai járásnyira levő Kaposvárról a tűzoltóság nem tudott Nagyatádra jutni. Az embereknek minden törekvése oda irányult, hogy a raktár közelé­ben levő gyárat megmentsék és ez nagy erőfeszítés árán sikerült is. Tizenkét órára végre annyira sike­rült eloltani a tüzet,, hogy már csak kisebb őrséggel maradtak a hely­színen. A tűz eloltása után hozzákezdtek a tűzvizsgálathoz. Eleinte az volt a gyanú, hogy valamelyik, az utóbbi időben elbocsátott munkás gyújtotta fe­l a gyárat. Kovács Dénes nagy­atádi főbíró telefonon tett jelentést Somogy megye alispánjának, aki in­tézkedett, hogy a vármegye tűzrendé­szet felügyelője azonnal szálljon ki a tűz keletkezési okának kiderítésére. Szakértői vélemények szerint a tüzet nem gyújtogatás, hanem öngyulladás okozta. Nagyatádon még most is — a tűz el­oltása után — nagy az iz­dalom, sze­rencse, hogy a tegnapi nagy vihar az éjszaka megszűnt, különben minden oltási munka lehetetlen lett volna és esetleg az egész község leég. Így is tűz fenyegette a szomszé­dos gőzmalmot és a házakat és csak a tűzoltóság megfeszített mun­kájával sikerült a nagyobb veszedel­met megakadályozni. A kár fél­1 millió pengőre becsülhető. Ez azonban biztosítás útján megtérül. Hétfőn folytatják az üzem munkáját (A Magyarország tudósítójától.) Érdeklődtünk a Mez Vater és Fiai R. T. budapesti irodájában, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a leg­utóbb érkezett jelentések szerint­­ a gyár, ahol a gépek vannak, teljes ép­ségben maradt, úgy hogy hétfőn már ismét teljes üzemmel fognak dolgozni. A kár összegét eddig még nem lehe­tett pontosan megállapítani. Csak a helyszíni szemle és leltározás után fog kiderülni, hogy mennyit és mit pusztított el a tűz. _________MAGYARORSZÁG —M—IIMII l l> 11 i i 11 1'ilHmWiMeBBiMMailM1931. március 1. vasarnaf Öt revolverlö­véssel megölte két apacs­barátját egy előkelő fiatal özvegy Párizs, február­ba­gyott hátra. A fiatalasszony férje halála után nem búsult sokat, hanem igyekezett minél mondaniebb életet élni. Nyolc év óta özvegy és ezalatt az idő alatt Párizsban tizenkét lakás­ban lakott. Mindenhonnan hangos ti­vornyái miatt kellett elköltöznie. Szerencsétlen beteges szenvedély vonzotta a férfiakhoz. Először még jobb társaságbeli fér­fiakkal tartott fenn érintkezést, ké­sőbb azonban egyre lejjebb züllött és Párizs apacsvilágából toborozta isme­rőseit. ,A, jó vágású, jóképű csirkefogók­­ter­mesztésen a lehetőségig kihasználták a jómódú asszonyt, aki az idők fo­lyamán már alaposan lecsökkent va­gyon felett rendelkezett. Legutóbb két párizsi apaccsal tar­tott fenn közeli ismeretséget. Az egyiket­­,La Chaloupe­-nak, a mási­kat pedig Le Petardnak nevezték Pá­rizs lebújaiban. Chaloupe 25 éves volt, Petard pedig 21. A tragédia éj­szakáján a két férfi és Madame Pan­­glos együtt mulattak, majd mindhár­man hazatértek az asszony lakására. A két fiatalembert felszólította az asszony, hogy adjon pénzt neki. Panglos asszony kijelentette, hogy ebben a hónapban már nem kapnak több pénzt Vitatkozásra, majd ve­szekedésre került a sor és a két fiatalember kijelentette, hogyha nem kapnak pénzt, akkor elmennek. Az asszony tartóztatni próbálta őket, azonban nem sikerült. Erőszakosko­dott és ekkor Peteard fejbevágta ök­lével, majd amikor az asszony elsír­ta magát, mindketten hangosan ne­vetni kezdtek. Ez annyira felháborí­totta madame Panglost, hogy revolvert fogott és öt lövéssel le­terítette két barátját. A gyilkos asszonyt letartóztatták. (A Magyarország alkalmi tudósító­jától.) Borzalmas sikoltás rázta fel ma hajnalban a Rue de Richelieu 92-es számú házát. A sikoltás elhang­zott, utána néma csend borult a ház­ra. A hatalmas bérkaszárnya lakói­nak egy része, akiket éjszakai nyugodalmukból riasztott fel a sikoly, kitódultak a folyosókra, hogy megnézzék, mi történt? Csak egy lakás ablakai maradtak sötétek. Ebben a lakásban lakott Ma­dame Juliette Panglos. A portás is felébredt, végignézték az összes lak­á­­sokat és a végén Lan fitos asszony lakosztálya elé értek. Megpróbálták kinyitni, azonban mielőtt még sike­rült volna, az előszobaajtó kicsapó­dott és hálóruhában kirohant a lakás fő­bérlője, Panglos asszony. Egye­nesen a folyosó korlátjának ug­rott és le akarta magát vetni az emeletről. Még idejében megakadályozták az öngyilkosságot, megfogták a rúgka­­pálózó asszonyt és visszavitték a la­kásába. A hálószobában borzalmas látvány tárult a házbeliek szeme elé. A parketten átlőtt fejjel feküdt egy fiatalember, az ágyon pedig­ ugyancsak átlőve egy másik. Az előhívott rendőri bizottság hosz­­szú ideig nem tudta kihallgatni Pang­­los asszonyt, aki ideggörcsökben fet­­rengett. Végre délelőtt tíz órakor any­­nyira megnyugodott, hogy előadhatta a kettős gyilkosság történetét.­­Pangolos asszony már évek óta öz­vegyen élt. Férje jómódú kereskedő volt és az akkor 28 éves özvegyének tisztességes, polgári évjáradékot ha­

Next