Magyarország, 1931. június (38. évfolyam, 123-145. szám)

1931-06-03 / 123. szám

m f ■ v*­' r\ '■ ' U \V \ 1 '• // / t / y ' I \ i Ma: Tiszaeszlári főtárgyalás # ""fr MAGYARORSZÁG Budapest, 19.i1. június 3. szerda Telefon: J. 455—50-től 56-ig, J. 464—18, J. 464—19. XXXVIII. évfolyam 123. szám A házfeloszlatást péntekre vagy , a választást 28-29-ikére várják (Tudósítás az utolsó oldalon) Hat előállítás és két könnyű sebesülés Újpesten egy tüntetés feloszlatásánál (Tudósítás a 2. oldalon) „Az emigráns Don Sturzo szította a Vatikán és a vutrinál konfliktusát" Rendszerint jőt informált római „fasiszta" hely az ellentétek okairól és lassú kiéleződéséről Közeli megegyezést remél Olaszország az olasz állam katolikus, de fasiszta — mondja Mussolini Róma, június 2. (A Magyarország alkalmi tudósító­jától.) A Vatikán és az olasz kormány között felmerült konfliktus­­világszer­te óriási feltűnést keltett, bár a kon­fliktus nagysága és tendenciája túl­zott beállításban került a világsaj­tóba. Lényegében — mint rendszerint jól informált »fasiszta« helyen tudó­sítónk előtt megállapították — nincs többről szó, mint hogy az olaszországi katolikusok né­hány szélsőségesen túlzó embere a legfelsőbb egyházi hatóságok tudta és beleegyezése nélkül Mint ismeretes, 1922 előtt, a Marcia su Rómát megelőzően, Olaszországnak a szocialista párt mellett leghatalma­sabb politikai pártja az úgynevezett Partito Popolare, a Néppárt volt, amely teljesen a világi politikában is szerepet játszó katolikus egyházi fér­fiak vezetése alatt állott. A párt vezetője Don Sturzo pre­­latus volt, aki gyakran billentette az olasz poli­tika mérlegét jobbra vagy balra. 1922-ben, az olaszok válságos évében, amikor egymásután négy-öt kor­mányt próbáltak alakítani, a kor­mányalakulásokat jórészt Don Sturzo prelátus közbelépése hiúsította meg. A prelátus gyakran kijelentette, hogy a Pariito Popolare katolikus párt s ilyenformán az olasz politikai pártok fölött­­extra legális­ hely­zetet követel magának. A Rómába való vonulás után Musso­lini első kabinetjében még szerephez jutott a Néppárt, amennyiben a kül­ügyi államtitkárságot Vassallo kapta meg. Később, amikor a fasiszták elvüket: »Fatta V­alia, bisogna fara gli italianee, (Olaszországot megcsi­nálták, most még meg kell »csinálni« az olaszokat!) egyre intranzigenseb­­ben váltották valóra, a katolikus nép­párt vezetőinek, akik nem akartak XI. Pius pápa Mussolini lateráni szerződéssel ellentétben megkísérelte visszaállítani a régi „Néppárt­ hatalmát és befolyását, beletörődni a változott viszonyokba, emigrálniuk kellett. Mussolini vallásszabad­­s­­ágot és politikai tilalmat ad Később a fasizmusban teljesen fel­olvadtak a hajdani kisebb pártok és a Néppárt — de jure — megszűnt. A fasiszta kormány teljes vallás­­szabadságot biztosított az egyes felekezeteknek, sőt a protestáns és a zsidó felekeze­teknek külön egyházi alkotmányt is adott. Minden esetben hangsúlyozta, hogy vallás és állam két teljesen kü­lönálló dolog és minden felekezet sza­badon tarthatja meg megszabott ri­tuáléit, azonban politikát az egyházi szervezetek életébe vinni nem szabad. A fasiszta kormány újra felvette a kötelező vallástanítást az isko­lai tananyagba és keresztet téte­tett minden tanterembe. Mint ismeretes, a fasiszta kor­mány 1929 február 11-én írta alá a lateráni szerződést, amelynek most sokat emlegetett 43-ik paragrafusa e szó szerint a következőt írja elő: »Az olasz állam elismeri az olasz Kato­likus Akciótól függő szervezeteket, amennyiben ezek — mint azt a Szent­szék elrendelte , működésüket minden politikai párton kívül folytatják és az egyház közvetlen ve­rzzel szemben a régi Néppártnak és az Azzione Cattolica néhány buzgó egyénisége először a lateráni szerző­dés értelmében szervezte­ meg a kato­likus akciót, később azonban egyre világosabbá vált az Akció iránya. A fasiszták különösen azt vették rossznéven, hogy a katolikus moz­galom egész nyíltan nemzetközi antifasiszta tendenciát vett. Legutóbb aztán nyilvánvalóvá vált, hogy az emigrált Don Sturzo működik közre az olaszországi események­ben. Az ellentéteket tulajdonképpen egy egészen kis, jelentéktelen esemény robbantotta ki. Fehér-sárga színekben Néhány héttel ezelőtt a Firenze melletti Film­e község lakossága meg­lepetve látta, hogy az ottani kato­likus szervezet tagjainak kerékpár­osztaga fehér-sárga egyenruhában, tehát a pápai színekben­zetése alatt a katolikus vallást fej­­lesztik. A Szentszék megragadja a szerződés megkötésének alkalmát, hogy a Szentszék minden katolikus papnak meg­tiltson bármely politikai párt működésében való részvételt­, vonul ki a környékre. A dologra­ figyelmessé tették a hatóságot is, amely nyomozni kezdett és mint ké­sőbb megállapítást nyert, Olaszország valamennyi nagy­vá­rosában az Azzione Cattolica a fasiszta milíciához hasonló fe­gyelmezett szervezeteket alakí­tott. Az olasz kormány ekkor felhívta a Vatikán figyelmét a lateráni szerző­désre, azonban azt a választ kapta, hogy a katolikus egyház legfőbb ha­tósága hajlandói az Azzione szervezkedé­seit betiltani, ezzel szemben kö­­­vetelte az 1923. évi törvényekben lefektetett »teljes vallásszabaság” megszüntetését. Erre a kormány nem volt hajlandó és ilyenformán tört ki az az először elvi polémia, amely a fasiszták és a­ Szentszék lapjában látott napvilágot. A Lavoro Fascista és az Osservatora Romana cikkei nyomán robbantak ki aztán a Katolikus Akció ellen indí­tott tüntetések. Don Stupro hatalm­ az emigráns Don Sturzo nemzetközi antifasiszta propagandája Mussolini a fasiszta és katolikus államról Az olasz kormány álláspontját Mussolini a tegnapi nap folyamán jó követke­­­zőkben szögezte le:.­­ . .• A mi részünkről csaknem három év óta semmi olyan nem történt, ami a lateráni szerződést a legcsekélyebb­

Next