Magyarország, 1932. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

4 szükségessé tette. Az állami költség­­vetés keretében a dologi kiadásoknál eszközölt megtakarítások, sajnos, nem­­voltak elegendők ahoz, hogy elérjük azt­ a 850 millió pengős nívót, amelynél magasabb költségvetést je­lenleg az ország gazdasági ereje, és adózóképessége el nem bír. Ez a kényszerhelyzet hozta magával, hogy a kormány kénytelen volt hozzá­nyúlni az állami alkalmazottak és nyugdíjasok illetményeihez és azokat is arányba volt kénytelen hozni az általános teherbíróké­sség­gel. Tűrhetetlenül az infláció ellen A gazdasági élet köréből hangzanak el panaszok a devizakorlátozások miatt, amelyekről el kell ismerni, hogy bizonyos fokig kényelmetlenek, mindazáltal, ha a magyar valutát vé­deni akarjuk, nem tekinthetünk el azoktól a korlátozásoktól. Meg kell óvnunk magunkat az inflációtól és a leghatározottabban vissza kell utasítani azokat a törekvéseket, amelyek inflációt eredményezné­nek. A vezetésem alatt álló kormány gazdasági politikájának legsarkala­­tosa­bb tétele, az infláció elkerülése. Semmiféle áldozat nem lehet olyan nagy, mint amilyen nagy volna az a károsodás az ország egész egyetemé­re, minden egyes polgárára, ami az inflációból származik. Naiv elképzelés az, hogy csinál­junk inflációt, de csak bizonyos fokig. Ki tudja ugyanis meghatározni, hogy melyik pont az, a­melyen innen az infláció még nem veszedelmes és amelyen túl már veszedelmes. A leg­helyesebb és legokosabb eljárás az, ha a­ pengő védelme érdekében száz százalékig ragaszkodunk a deflációs pénzügyi politikához és a jövőért vállaljuk az ezzel járó átmeneti ne­hézségeket. A kormány komoly és megfontolt el­ha­tározása azoknak az intézkedé­seknek végrehajtása, amelyek az előbb vázolt célok elérésére vezetnek. Jórészt már életbeléptek a leg­szükségesebb rendeletek, amelyek hivatva vannak a súlyos ba­jokat orvosolni. Károlyi Gyula gróf 1932 politikai feladatai — A kormány legfőbb munka­­programját olyan javaslatok kidolgo­zására fordít­ja, amelyek ezekkel a nagy kérdésekkel vannak összefüg­gésben. Az 1932-es esztendő politikai feladatainak során a többszörös állások kérdésének törvényhozási rendezése, az össze­­férhetetlenségi kérdés revíziója és a részvénytársasági reform fogja megnyitni, mind olyan kérdések, amelyek ugyan­csak a gazdasági helyzet kényszere során vetődn­ek napirendre és ame­lyek az ország szociális nyugalmának fokozására vannak hivatva. A bajok orvoslása, ha a gazdasági és pénzügyi helyzet komolyságát kellőképpen érté­keljük, nem lekicsi­nylendő feladat. Igazságtalanság tehát a kormánytól azt követelni, hogy ezeket a­ promi­nens kérdéseket n­­a,, pártpolitikai kívánalmak megol­dása kedvéért esetleg tegye félre és olyan kérdésekkel foglalkozzék, amelyeknek az említettek mellett még tizedrangú jelentőségük sincs. . Optimizmus és Deherev­ Kio ■a kormánynak nagy nehézségekkel kél megküzdenie. Felvetődik a kor­ain­ak-e optimizmusra jogosító momentumok, a síie,ők felbátorítják arra, hogy fel­­a­íja,fíl­ikerében bízzon. Bármennyire sötétnek akarnák egyesek feltün­tetni a pillanatnyi helyzetet, felelős­ségem b­agában mondhatja, hogy ilyen inséget igenis vannak. Vigasztalást szólalhat bajainkban az, hogy a t­dlun is tapasztalható pénzügyi és izssági nehézségeket az egész világ­on­- Hogy rövidlejá­ratú kölcsöneint nem tudjuk visz­­szafizetni, ebben a nehéz­ben osztoznak ve­lünk sokkal izalmasabb orszá­­jk is. Mindezeknél szempontoknál jelen­tősebb azonban az a meggondolás, hogy a világktzis kimélyülése előbb­­utóbb el fog válni ahoz a belátáshoz, hogy minden baj egfőbb oka az elhibá­zott beleszeződésekben keresendő. Bizonyos pandoxonnal azt mondhat­nám, hogy mindenkinek, aki a tria­noni bele revízióját kívánja, —­ és van-e oyan ember, aki ezt ne kí­vánná? — a Magyarországra nehe­zedő f­aziffasági helyzetben egyik jelét kell ütnia annak, hogy ennek a revíziónak mielőbb el kell következnie. A véglet helyzet önmaga teszi lehetetlenné és szükségszerű kénysze­rűséggel fogja megszülni Európa ál­la­­á­nos politikai és gazdasági struk­­túrájának a megváltoztatását. Az az új eset, amelyet a győztes hatalmak elképzelése szerint a békeszerződések lettek volna hivatva megalapozni, világszerte csődbe,került, napról napra érezhetően dokumentálja a benne rejtőző belső ellentmondásokat. A­­­obb jövő felé szenvedéseken át visz­i az út és­­ a ránk szakadt nehéz esztendőket minden magyar embernek úgy kell tekintenie, mint megváltást azért a boldogabb életért, amelyhez való jogunkat bebizonyít­juk azzal, hogy a válság idején nem törünk meg és nem csüggedünk el. Ennek az elgondolásomnak a keresz­tülvitele az én jobb jövőbe vetett hi­tem alapköve és amikor cikkemet be­fejezem, mondja Károlyi Gyula — tiszta szívből kívánok Székesfehér­vár szabad királyi város minden egyes lakójának az 1932-ik évre egy szebb, boldogabb esztendőt. \ ATHENAEUH K­ 2 PENGŐS jár ^ KÖNYVEI J&r 2 ^ Jr W % \Cy * lm* '▼KÖHYVKERESKEDÉSBEM^r^ MAGYARORSZÁG Az év végén kisebb a bankjegy­­forgalom a tavalyinál Csak a váltótárca emelkedett 107 millióval— A kincstári pénzek 25 millióval szaporodtak — Érdekes kép a magán­bankok helytelen politikájáról — A váltópénz-tezaurálás mérlege (A Magyarország tudósítójától.) Az esztendő végén az idei pénzforgalom mérlegét is összeállítják. Már eddig is sok érdekes és tanulságos következ­tetésre adott alkalmat a bankjegyfor­galom alakulása. Egyelőre csak a de­cember 23-iki jegybanki kimutatás áll rendelkezésre, amely szerint a jegy­­forgalom 375 millió pengőt tett ki. 1930 december 31-én 469 millió pengő volt a forgalomban levő bankjegyek összege, 1930 december 23-án 392 mil­lió, tehát az idén az év végén 23 millió pen­gővel kevesebb bankjegy forog a közönség kezében, mint tavaly. A jegyforgalom csökkenésével szem­ben áll a váltóállomány erős növeke­dése. Tavaly december 31-én 298 mil­lió értékű váltót eszkomptált a Nem­zeti Bank. 1931 december 23-án 405 millióra duzzadt a váltótárca, vagyis egy év alatt 107 millióval emelke­dett a váltóállomány, ami a hi­teligények jelentős növekedését mutatja. Az államháztartás helyzete határo­zottan javult a múlt évvel szemben. Tavaly december 31-én az állam zsíró­­követelése a Nemzeti Banknál 31 mil­lió pengőt tett ki, az idén december 23-án az állami zsírókövetelések­ 56 millió pengővel szerepeltek, tehát most 25 millió pengővel több kész­pénze van a kincstárnak. Mindez amellett is bizonyít, hogy az utolsó hónapok folyamán az adó­beszedés eredményesebb volt. Messzemenő következtetéseket le­het levonni a helytelen magyar bank­politika irányáról, ha figyelembe vesszük, hogy tavaly december 23-án a Nemzeti Banknál elhelyezett ma­gán zsíró követelések csak 16 millió pengőt tettek ki, míg 1931 december 23-án 81 millió pengőre emelkedett a magánosok zsírókövetelése. A különb­ség tehát 68 millió pengő, ezt a 68 millió pengőt a budapesti bankok helyezték el a Nemzeti Bank zsírószámláján,­ ahelyett, hogy a belföldi hiteligényeket ki­elégítették volna belőle. Tudni kell, hogy a Nemzeti Bank nem fizet kamatot a magánosok zsírókövetelése után, viszont a ban­kok a náluk elhelyezett betéteket ka­mat ellenében gyümölcsöztetik. In­kább vállalják tehát a kamat kifize­tését az ügyfeleknek, mintsem maguk is kamatozás mellett kihelyeznék a rájuk bízott pénzeket. A váltópénzek alakulása is érdekes: december 23-án 66 millió értékű váltó­pénz volt forgalomban, tavaly decem­ber 23-án 61 milliót tett ki a váltópénz- forgalom, tehát ötmillió pengővel emelkedett a kiadott érmék összege. A Nemzeti Bank megállapítása sze­rint ennek a többletnek jórésze a fal­vakba jutott, amit hivatalosan álta­lában helyeselnek. A váltópénz-for­galom kulminációját szeptember 7-én érte el, amikor a közönséget oktalan rezoválási hajlandóság fogta el, amely azután fokozatosan teljesen, megszűnt. Az idén szeptember 7-én 70 millió pengő összegű váltópénz forgott a közönség körében, tavaly szeptember 7-én csak 55 millió értékű. De ez a 15 milliós többlet is lassan­ként, csökkent és a váltópénz vissza­szivárog a Nemzeti Bankhoz. A hamisított receptek ügyében szombaton ismét kihallgatják az OTI egyik orvosnőjét a t-í­ltíSfey.V0 . ország tudósító­jától.­ A­­ rendőrségre bizalmas feljelentés érk­e­kezett arról, hogy fiktív OTI recep­tek egész sorozatát váltották be az utóbbi időben gyógyszertárakban. A fiktív recepteken szereplő sálbete­gek­ egyhangúan kijelentették, hogy részükre nem írtak fel ilyen szert, ők nem kaptak ilyen OTI-vényeket. Az volt tehát a gyanú, hogy a re­cepteket az OTI egyik orvosnője azzal a szándékkal állította ki, hogy a rajtuk szereplő betegek nevében orvosságokat vegyen fel a gyógy­szer­tárakban és azokat értékesítse. Az orvosnő kihallgatása egész délelőtt folyt a rendőrségen, ahová ebben az ügyben számos tanúk is beidéztek. Az orvosnő mindvégig kitartott amellett, hogy nincs része a visszaélés­­ekben és kihallgatása után eltávozott a fő­­kapitányság épületéből, de szom-­­­baton újra kihallgatják.­ A nyomozás egyébként tovább folyik, hogy megállapítsák, kik állnak a re­cepthamisítások hátterében. A főka­pitányság intellektuális osztálya való­színűleg még a­ hét végéig tisztázni fogja a titokzatos ügy hátterét és megállapítja, hogy kik állították ki és kik váltották be a fiktív recepteket.

Next