Magyarország, 1932. március (39. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-01 / 49. szám
Ma: Osztály sorsjáték 1931 “ 3 Mai „L K. 8.“és a Csekei mtér MAGYARORSZÁG Budapest, 1932. március 1. kedd Telefon: J.455—50-től 57-ig, J. 464—18, J. 464-19._______XXXIX. évfolyam 49. szám Statárium vagy elmeszakértő elé kerül Boross István, Eperjessy tanácsjegyző letartóztatott gyilkosa? Vannay „ökölrázó hangulatáról“ és fantasztikus terveiről vallott ma a puccsügyben Tóth vívómester Gyulai Molnár és Raád visszavonta rendőrségi beismerését (A Magyarország tudósítójától.) A puccs-ügy mai tárgyalásának megnyitása után Kovács Béla századoshadbíró tárgyalásvezető bejelentette, hogy a haditörvényszék elrendeli Hetényi Imre főkapitányhelyettes és Schweinitzer József rendőrfőtanácsos kihallgatását. Ma először Raád Árpádot hallgatták ki........................ — Vannay csak hallott a pártszervezési dolgokról, ő maga nem vett részt a szervezkedésekben, — mondja Raád. — Puccsról nem volt szó. A tárgyal is vezető százados hadbíró ismerteti Raád Árpádnak a rendőrség előtt tett beismerő vallomását, amelyben ő is éppen úgy, mint a többi puccsista beismerte, hogy »elfogjuk majd a múlt bűnöseit egy éjjel és reggel proklamálni fogjuk az új hatalmat!* — Baky százados és a besúgók készítették elő ezt a jegyzőkönyvet, — mondja Raád. — Baky százados gyúrta Vannayt is. — De ön aláírta ezeket a jegyzőkönyveket Hát miért írta alá? — Mert kényszerítettek, hogy valótlan beismerő vallomásomat tartalmazó jegyzőikönyvet aláírjam. A tárgyalásvezető most arról a bizonyos listáról kezdi faggatni Raádot, amely lista az elkövetkezendő kormány tagjainak a nevét tartalmazza. Jel vonulunk fel és kivégzünk háromezer nehéz izraelitát. A mi mozgalmmunk azonban tisztára gazdasági volt, a zsidókérdés szóba sem került. Francia Kiss csinálta a zavart? — Nem volt ez komoly dolog, kérem, — mondja Raád. — A fúziós tárgyalások során talán beszélgettünk arról, kik lennének azok a becsületes emberek, akiket egy összeroppanás idején szívesen látnánk a kormány élén. Így került szóba Ralis és Dietrich kegyelmes úrnak a neve, esetleg Temesváryé... — Na és az öné? Hiszen önt mint kereskedelemügyi minisztert emlegették. — Erre nem emlékszem. Az én személyem igazán nem érdekelt. — Na és Vannay hozzájárult ezekhez a kinevezésekhez és tervekhez? — Ő nem folyt bele aktíve ezekbe a dolgokba, csak részt vett a beszélgetéseken. — Hogyan gondolták önök a laktanyák elfoglalását? Mert a vallomások szerint úgy gondolták el, hogy apokrif paranccsal jutottak volna be a laktanyákba. — Nem kérem, — mondja Raád, — legitimista puccshírek voltak a levegőben és ezek a hírek arról beszélek, hogy a legitimisták elfoglalják a laktanyákat Ekkor valaki felvetette a kérdést, hogyan lehet a laktanyákat elfoglalni, mire én azt feleltem, hogy bzomos apokrif paranccsal foglalják elsetleg a legitimisták a laktanyákat Az én ideám került bele azután úgy a jegyzőkönyvbe, mintha én a pucscsisták élén apokrif paranccsal akartam volna elfoglalni a laktanyákat. — Mi igaz abból, hogy önök Bethlent, Magasházyt, Izséfyt és másokat is le akartak tartóztatni¥ — Erről én sohasem hallottam. — Mi igaz abból, hogy Francia Kiss Mihály vonakodott a puccsot végrehajtani és állítólag az lett volna a puccs elhalasztásának oka, hogy a Duna—Tisza közén lévő szervezetek körül valami zavar támadt. — Erről sem tudok semmit, — feleli Raád. A tárgyalásvezető most tovább ismerteti Raádnak a rendőrség előtt tett beismerő vallomását, amelyben elmondotta, hogyan tervezték a laktanyák elfoglalását, hogyan akarták a gellérthegyi riasztóágyúkat elhallgattatni, hogyan akarták Manosházyt, Izsépyt és a többieket elfogni, hogyan akarták a puccsot vérehajtani? — Ez a jegyzőkönyv teljesen hamis, — mondja erre is Raád és viszszavon minden vallomást, amit eddig tett. — November 28—20-ére virradó éjszakára volt kitűzve a puccs — mondja a tárgyalásvezető. * — Akkor valami legitimista puccshír volt. A legfantasztikusabb dolgok keringtek rólunk. Azt mondották, hogy a Vérmezőre 10.000 ember Gyulai Molnár megmagyarázza, hogy Gömbös diktátor lehetne Most Gyulai Molnár Ferenc vallomása következik. A következőkkel kezdi vallomását: — Vitéz Vannay László barátommal, bajtársammal és testvéremmel 1919-ben ismerkedtem meg. A Prónayzászlóaljban szolgáltunk együtt. Mi a szegedi eskü alapján állunk. Hol ő nyomorgott, hol én és segítettünk egymáson. Szavaló hangon, széles gesztusokkal, kipirult arccal beszél, az elnök többször figyelmezteti, hogy nyugodtan viselkedjék. — Nekem megvoltak a régi felkelőim, bosnyákjaim és a turáni vadászok. Készültünk valamire, de nem abban a formában, ahogy Hetényiék és Sziwemnitzérók tendenciózusan be akartaik állítani és különösen a csendőrtisztek, akik, végtelenül sajnálom, hoggy bajtársaim... Az elnök rendreutasítja Gyulát, aki azonban csak rendületlenül folytatja: ----- akik nem átallották azt állítani, mintha mi Gömbös ellen is készülődnénk, pedig ennek nem lehet alapja, mert politikai szempontból ma is Gömböshöz állunk a legközelebb, annál is inkább, mert tájvédelmi érzelmeit nem tagadta meg. Amióta miniszter lett, nem érintkezhettünk vele olyan szorosan, mint azelőtt, pedig ha Gömbös megmaradt volna ellenzéki képviselőnek akkor ma ő lehetne a miniszterelnök, a diktátor ... . . . — Politikai fejtegetéseit csak hagyja el, — figyelmezteti a tárgyalásvezető, majd így folytatja: — rendőri vallomásában ön súlyos dolgokat vallott, hogy a kormányhatalmat akarnák megszerezni fegyveres fellépéssel... — Kérem, ezt a jegyzőkönyvet kénytelen vagyok visszavonni, mert ennek mélyen fekvő okai vannak — gesztikulál továbbra is hevesen Gyulaii. — Schueintzerék és Hetényiék tendenciózusan készítették elő ezt az úgynevezett beugratási manővert. A szervezők laktanyaszemléje — Miért írt ön alá olyan jegyzőkönyvet, amely nem felelt meg az ön vallomásának? — kérdi a tárgyalásvezető. — Kérem százados úr, — feleli széles gesztussal Gyulai Molnár — attól tartottam, hogyha nem írom alá a jegyzőkönyveket, akkor még feleségemet is letartóztatják. Egyáltalán nem volt szó közöttünk arról, hogy laktanyákat foglaljunk el, ez nem igaz, csak arról volt szó, hogyha valami felfordulás, kommunista támadás történik, akkor mi készenlétben tegyünk. Laktanyák elfoglalásáról nem volt szó. Lehet, hogy tettem említést laktanyákról... — Kinek tett ön említést a laktanyákról. — csap le hirtelen kérdéssel a tárgyalásvezető. — Berkinek és Léhoffernek. Meg is szemléltük a Vilmos-laktanyát — Kivel szemlélte meg? — Berkivel — feleli Gyulai Molnár, aki ezután arról beszél, nem felel meg a valóságnak Léhoffernek az a vallomása, hogy még biztatta volna Léhoffert arra, hogy a Vilmos laktanyáról skiccet készítsen. ■— Miért éppen a Vilmos laktanyáról volt szó maguk között? — Kérem én azt mondottam, hogy valószínűleg valamedik Hungária körúti laktanyában szereljük fel magunkat... — Honnan tudta azt? ■ — Hát kérem... ezt mondhatta talán... Vannay is... — feleli lassan, gondolkozva Gyulai Molnár. A tárgyalásvezető ezután azt kezdi feszegetni, milyen viszony volt Gyulai Molnár és Vannay között. Gyulai kijelenti, hogy a, szervezkedésben egyforma tisztségük volt. TT— Hát mégis, mivel foglalkozott Vannay? — Szervezéssel ő nem foglalkozott mert hiszti nagyon jól tudta, hogy