Magyarország, 1932. május (39. évfolyam, 96-118. szám)

1932-05-01 / 96. szám

Ma: Sárga rádió ^ Mai Mi Capone élete M­AGYARORSZÁG Budapest, 1932. május 1. vasárnap Telefon: J. 455—50-től 57-ig, J. 464—18, J. 464-19.________XXXIX. évfolyam 96. szám Tíz-tizenkétezer ember kap az idén hadikölcsönsegélyt Legfrissebb párizsi telefon a vasárnapi francia ,­ választásokról Bűnök végtelen sorozatával vádolta egymást Taraien kormány­többsége és Herriot radikális pártja - a genfi zsákucca-politika kissé megtépázta a miniszterelnök népszerűségét, de a mérleg egyelőre felére billen A 615 mandátum nagyobb részének sorsa a május 8-iki pótválasztáson dől el Párizs, április 30. (A Magyarország párizsi szerkesz­tőségének telefonjelentése.) Holnap szavaz Franciaország, de a plakátok­kal tele párizsi uccák csendesek. A francia választási módszerek mint általában a politikai metó­dusok, konzervatívok. Nem állítják harcba a technika vív­mányait, a rádiót, a filmet, a repülő­gépet, mint a németek, csak kivétele­sen közli a francia rádió néhány ve­zér beszédeit. De a plakátharc éles és hatásos minden oldalon. Jellemző a viszonyokra, hogy a képviselőjelöltek sem mernek rózsás jövőt jósolgatni. Alig 21 órával a szavazás előtt még senki nem tudja megjósolni a válasz­tás várható eredményét. Tardieu esé­lyei még csak két héttel ezelőtt is elég jók voltak. Azóta meglehetősen romlottak, mert a miniszterelnök nem sok babért aratott genfi útjával és zsákucca-külpolitikája, mely olyan rossz eredményeket hozott az angol és amerikai államférfiakkal folytatott tárgyalásainak során, meglehetősen megtépázta népszerűségét. Másrészt nehéz volna megjósolni, hogy milyen gyökeres változást hoz­hat a francia külpolitikában a balol­dal, amelynek prezumptív miniszter­­elnöke, Herriot, hosszú hónapok óta hirdeti »gatgestant« külpolitikáját. Főképpen pártok harca a választás és a kormányalakítás, nem elvi kér­dés, hanem tisztán személyi. A küzde­lem személyek körül tombol. Annál érdekesebb megfigyelni, hogy a vezé­rek nem bántják egymást személyük­ben, hanem csak egymás programját vádolják, pártjuk szimbolikus jelen­tőségét dicsőítik és egymás szemére hányják a bűnök végtelen sorozatát. Taraiért ígéretek helyett az ellenfél bűneinek kiszínezésével operál minden párt. A vidék választási harca festőibb és pezsgőbb, mint a fővárosi, ahol kü­lönben is kevés az elsőrangú jelölt. Radikálisok és kormánytöbbség között folyik az igazi küzdelem, noha felületes a jobb- és a baloldali megkülönböztetés, hiszen a francia képviselőházban 11 olyan csoport van, amelynek tíznél több­ a tagja és 18 olyan képviselő ült a régi kamarában, akik egyéni programmal jutottak mandátumhoz. A legnagyobb párt­nak, a radikális pártnak is csak 109 szavazata volt a parlamentben, tehát az összes szavazatoknak alig egyha­­tod része. — A radikális győzelem szocialista uralmat jelent — hirdetik Tardieuék. — A kormánytöbbség diadala a reakció diadala — harsogják vissza Herrioték. A jobboldal kitűnő argumentuma a radikálisok ellen, hogy 1924-ben a szocialista támogatással uralmon levő Herriot alatt ment tönkre a frank, akkor menekült ki az országból a nagytőke.­ A jobboldal azzal fenyegeti a választókat, hogy ha a baloldal kerül uralomra, ki­repül a Banque de France pincéi­ből a világszerte irigyelt 75 mil­liárd arany. A baloldal viszont azt veti a kor­mány szemére, hogy deficites a külkereskedelmi mér­leg, deficites a büdsé, csökkent a Ezek sem rossz érvek,­­ ezt jól tudják Tardieu és barátai is és éppen ezért előre békejobbot ajánlanak a radikálisoknak. Támogassuk egymást a második turnusban, ajánlotta Tar­dieu legutóbbi beszédében. Igaz, hogy Herriot Leon Blum hozzá­tette, hogy ennek a támogatás­nak a feltételéül nem fogadja el azo­kat a kívánalmakat, melyeket a radi­kálisok állítottak fel a kormányba lépésük esetén, tudniillik, hogy ebből a kormányból maradjon ki a reakciós jobboldal. — Támogassuk mi egymást, repub­likánusok, radikálisok és kormány­­pártiak, francia külpolitika befolyása, egyre növekszik a munkanélküli­ség és a világkrízis egyre súlyo­sabb helyzet elé állítja a francia gazdasági életet is. üssük együtt a szocialistákat, mert a legnagyobb veszély az lenne, ha a radikálisok megállapodnának a szocialistákkal a választás második menetére. Ez a megállapodás könnyen jelenthetné a kormánypártiak buká­sát, mert annyi már előre látható, hogy a választás első napján legfeljebb ha a mandátumok fele dől el. Másik felében egyik jelölt sem kap abszolút többséget, úgyhogy május 8-án újabb összecsapásra kerül sor. Ha a radikálisok és a szocialisták megállapodnának, akkor a­zokban a kerületekben, ahol második menet is lesz, a radikálisok és szocialisták je­löltjei lemondanak annak javára, akiknek közülük a legtöbb reménye van a megválasztásra. Ha _ Herriot nem rajong Leon Blumért és nem fogadja el a szocia­listák ajánlatát, hanem ellenkezőleg, a kormánypárttal köt ilyen megálla­podást, akkor a legnagyobb veszede­lem, a szocialisták előretörése, elke­rülhető. A baj azonban ott van, hogy Herriot Tardieut sem szereti jobban Blumnál. Herriot radikálisai és Tardieu kormánytöbbsége „Üssük együtt % A szocialisták és kommunisták Mindebből azt lehetne hinni, hogy a szocialisták indulnak a legtöbb eséllyel a küzdelembe. Ez talán túlzás. A szocialisták pártja a legutóbbi két választáson fokozatosan növekedett és a parlament második legnagyobb pártjává nőtt A párt ugyan 106 mandátumot kapott, de tagjai a kormányzásban sohasem vettek aktívan részt, csak kívülről támogatják Herriotékat, akik — ne­­hogy ezt a támogatást elveszítsék — kénytelenek úgy táncolni, ahogy a szocialisták fütyülnek. A szocialisták taktikázása egyéb­­ként sokat ártott a párt népszerűségé­nek. Leon Blum a szőlőtermelő Nar­­bonneban nem túlságosan népszerű ember. Az antialkoholista szocialista­ ­i

Next