Magyarország, 1932. május (39. évfolyam, 96-118. szám)
1932-05-01 / 96. szám
Ma: Sárga rádió ^ Mai Mi Capone élete MAGYARORSZÁG Budapest, 1932. május 1. vasárnap Telefon: J. 455—50-től 57-ig, J. 464—18, J. 464-19.________XXXIX. évfolyam 96. szám Tíz-tizenkétezer ember kap az idén hadikölcsönsegélyt Legfrissebb párizsi telefon a vasárnapi francia , választásokról Bűnök végtelen sorozatával vádolta egymást Taraien kormánytöbbsége és Herriot radikális pártja - a genfi zsákucca-politika kissé megtépázta a miniszterelnök népszerűségét, de a mérleg egyelőre felére billen A 615 mandátum nagyobb részének sorsa a május 8-iki pótválasztáson dől el Párizs, április 30. (A Magyarország párizsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Holnap szavaz Franciaország, de a plakátokkal tele párizsi uccák csendesek. A francia választási módszerek mint általában a politikai metódusok, konzervatívok. Nem állítják harcba a technika vívmányait, a rádiót, a filmet, a repülőgépet, mint a németek, csak kivételesen közli a francia rádió néhány vezér beszédeit. De a plakátharc éles és hatásos minden oldalon. Jellemző a viszonyokra, hogy a képviselőjelöltek sem mernek rózsás jövőt jósolgatni. Alig 21 órával a szavazás előtt még senki nem tudja megjósolni a választás várható eredményét. Tardieu esélyei még csak két héttel ezelőtt is elég jók voltak. Azóta meglehetősen romlottak, mert a miniszterelnök nem sok babért aratott genfi útjával és zsákucca-külpolitikája, mely olyan rossz eredményeket hozott az angol és amerikai államférfiakkal folytatott tárgyalásainak során, meglehetősen megtépázta népszerűségét. Másrészt nehéz volna megjósolni, hogy milyen gyökeres változást hozhat a francia külpolitikában a baloldal, amelynek prezumptív miniszterelnöke, Herriot, hosszú hónapok óta hirdeti »gatgestant« külpolitikáját. Főképpen pártok harca a választás és a kormányalakítás, nem elvi kérdés, hanem tisztán személyi. A küzdelem személyek körül tombol. Annál érdekesebb megfigyelni, hogy a vezérek nem bántják egymást személyükben, hanem csak egymás programját vádolják, pártjuk szimbolikus jelentőségét dicsőítik és egymás szemére hányják a bűnök végtelen sorozatát. Taraiért ígéretek helyett az ellenfél bűneinek kiszínezésével operál minden párt. A vidék választási harca festőibb és pezsgőbb, mint a fővárosi, ahol különben is kevés az elsőrangú jelölt. Radikálisok és kormánytöbbség között folyik az igazi küzdelem, noha felületes a jobb- és a baloldali megkülönböztetés, hiszen a francia képviselőházban 11 olyan csoport van, amelynek tíznél több a tagja és 18 olyan képviselő ült a régi kamarában, akik egyéni programmal jutottak mandátumhoz. A legnagyobb pártnak, a radikális pártnak is csak 109 szavazata volt a parlamentben, tehát az összes szavazatoknak alig egyhatod része. — A radikális győzelem szocialista uralmat jelent — hirdetik Tardieuék. — A kormánytöbbség diadala a reakció diadala — harsogják vissza Herrioték. A jobboldal kitűnő argumentuma a radikálisok ellen, hogy 1924-ben a szocialista támogatással uralmon levő Herriot alatt ment tönkre a frank, akkor menekült ki az országból a nagytőke. A jobboldal azzal fenyegeti a választókat, hogy ha a baloldal kerül uralomra, kirepül a Banque de France pincéiből a világszerte irigyelt 75 milliárd arany. A baloldal viszont azt veti a kormány szemére, hogy deficites a külkereskedelmi mérleg, deficites a büdsé, csökkent a Ezek sem rossz érvek, ezt jól tudják Tardieu és barátai is és éppen ezért előre békejobbot ajánlanak a radikálisoknak. Támogassuk egymást a második turnusban, ajánlotta Tardieu legutóbbi beszédében. Igaz, hogy Herriot Leon Blum hozzátette, hogy ennek a támogatásnak a feltételéül nem fogadja el azokat a kívánalmakat, melyeket a radikálisok állítottak fel a kormányba lépésük esetén, tudniillik, hogy ebből a kormányból maradjon ki a reakciós jobboldal. — Támogassuk mi egymást, republikánusok, radikálisok és kormánypártiak, francia külpolitika befolyása, egyre növekszik a munkanélküliség és a világkrízis egyre súlyosabb helyzet elé állítja a francia gazdasági életet is. üssük együtt a szocialistákat, mert a legnagyobb veszély az lenne, ha a radikálisok megállapodnának a szocialistákkal a választás második menetére. Ez a megállapodás könnyen jelenthetné a kormánypártiak bukását, mert annyi már előre látható, hogy a választás első napján legfeljebb ha a mandátumok fele dől el. Másik felében egyik jelölt sem kap abszolút többséget, úgyhogy május 8-án újabb összecsapásra kerül sor. Ha a radikálisok és a szocialisták megállapodnának, akkor azokban a kerületekben, ahol második menet is lesz, a radikálisok és szocialisták jelöltjei lemondanak annak javára, akiknek közülük a legtöbb reménye van a megválasztásra. Ha _ Herriot nem rajong Leon Blumért és nem fogadja el a szocialisták ajánlatát, hanem ellenkezőleg, a kormánypárttal köt ilyen megállapodást, akkor a legnagyobb veszedelem, a szocialisták előretörése, elkerülhető. A baj azonban ott van, hogy Herriot Tardieut sem szereti jobban Blumnál. Herriot radikálisai és Tardieu kormánytöbbsége „Üssük együtt % A szocialisták és kommunisták Mindebből azt lehetne hinni, hogy a szocialisták indulnak a legtöbb eséllyel a küzdelembe. Ez talán túlzás. A szocialisták pártja a legutóbbi két választáson fokozatosan növekedett és a parlament második legnagyobb pártjává nőtt A párt ugyan 106 mandátumot kapott, de tagjai a kormányzásban sohasem vettek aktívan részt, csak kívülről támogatják Herriotékat, akik — nehogy ezt a támogatást elveszítsék — kénytelenek úgy táncolni, ahogy a szocialisták fütyülnek. A szocialisták taktikázása egyébként sokat ártott a párt népszerűségének. Leon Blum a szőlőtermelő Narbonneban nem túlságosan népszerű ember. Az antialkoholista szocialista i