Magyarország, 1932. október (39. évfolyam, 220-245. szám)
1932-10-01 / 220. szám
4 fogházőreivel együtt megindult a fogház felé. Ráborult a hatalmas fogházőr villáira, két kézzel átkarolta és úgy támolygott le a csigalépcsőn. Közben pedig lent a fogház irodájában már várt rá vőlegénye, Gyergyai István, Gyergyainak egy barátja és a Gál iroda vezetői, Singer Béla dr. és Kenyeres Imre dr. Fél egy óra volt, amikor befejeződött a tárgyalás, de csak háromnegyed kettőkor érkezett meg az engedély, hogy Szilágyi Klára elhagyhatja a fogházat. Ezalatt a több mint egy óra alatt mindent előkészítettek, hogy Szilágyi Kláránk csak öröme legyen kiszabadulása pillanatában, még kedvenc kutyáját, Peggyt is behozták a fogházba. Végre megjelent a fogházirodában Szilágyi Klára. Haja zilált. Ugyanabban a kék ruhában van, amit a tárgyaláson viselt, kezében fekete szilszkin bunda. Boldogan borul vőlegénye nyakába, de beszélni nem tud, csak zokog. Amikor meglátja a kutyát, kezébe veszi és sírva, nevetve tűri, hogy a kutya nyaldossa az arcát. A formaságok elintézése van még hátra. Szilágyi Klárának alá kellett írnia a fogházkönyvet, hogy azután elindulhasson hazafelé. A fogház bezárt kapuja előtt leültették őt arra a csomagra, amelyben ágyneműi voltak. Ott várta, hogy kinyissák elötte a kaput, ami a szabaduláshoz vezet. Ekkor lépett oda Béri Endre. Szilágyi Klári észrevette, fáradt mozdulattal magához intette, kezet fogott vele, de nem szólt semmit. Béri csendesen mondotta Gyergyainak: — Tudom, hogy haragszik rám a Klári, pedig nincs oka rá. — Nem haragszik, — felelte Gyergyai suttogva. — Ön nagyon szépen viselkedett, nagyon köszönöm magának. Ezután újból odalépett Szilágyi Klárihoz és őt kezdte vigasztalni. — Látod, — mondotta — nem tudtad eljátszani a szereped... Nem baj, majd el fogsz játszani egy másikat. Szilágyi Klári erre sem felelt, hanem folyton törölgette a könnyeit. — Nyolc kilét fogyott a fogházban — mondotta Gyergyai a körülötte állóknak. — Rettenetes állapotban van, szanatóriumba kell őt vinnem, hogy egy kicsit magához térjen. Két óra van. A fogház kapuja megnyílik, Szilágyi Klára vőlegénye karján insean kitámolyog, azután beül az ott várakozó autóba és hazamegy . .. pihenni. Búcsúzóul még hátraszól: — Rettenetesen szenvedtem, de legjobbban annak a szerencsétlen 71 éves embernek az emléke fájt. om Éf Aimdar BERLIN: gyengülő. Zárlat (zűrjeiben az előző zárlat): Magyar aranyjár. (7.31) 7.S75, Hagy. koronajár. (0.40) 0.40, Budapesti kölcsön, 1914. (32.60) 32 60, Nórád, Lloyd (18.25) 17.75, Deutsche Bank (75) 75, Dresdner Bank (61.75) 61.75, Ecidisbank (128) 127.625, AEG (32.50) 31.75, Farben (98.625) 98.75, Gosstiel (73.75) 73, Harpener (75.75) 74 50, Ehein. Braunkohle (174.50) 172.75, Ehein. Stahl (67) 66 375, Siemens-Halske (131) 122.50. BÉCS: egyenetlen. Zárlat (zárjelben az előző zárlat): Nationalbank (1) 165.5, Államvasút (17.70) 17.21, Alpesi (13.05) 1315, Rima (30.59) 20.25, Salgó (31.90) 31.95, Urikányi (51.50) 50.15. PRÁGA: egyenetlen. Zrlat (zárjelben az előző zárlat): Alpesi (59) 59 5, Poldi (9) 357, Prager Eisen (915) 910, Bánya és kohó (1190) 1180, Skoda (524) 521, Pozsonyi Kábel (710) 737, Magnezit (510) 510, Cseh Cukor (505) 500, Brassói (50—52.30) 52.555, Scholler (-) 890. GENFI tőzsde: Urikányi (—) 28.75—29, Ofa (8) 8. Liverpool nyugodt Liverpool, szeptember 30. (A Magyarország tudósítójának távirata) Búza októberre 5 sh 5 25 d, 5 sh 4 875 d, decemberre 5 sh 5,25 d, 5 sh 5.125 d, márciusra 5 sh 5.875 d, 5 sh 5 625 d. Az irányzat nyugodt. MAGYARORSZÁG 1932. október 1. szombnt Súlyos ítéletet kért Vay Kázmérékra a táblai ügyész „Vay megszegte kötelességét“ — „Mindnyájan jogtalan vagyonszerzésre használták fel helyzetüket“ — mondja a kemény vádbeszéd (A Magyarország tudósítójától.) Tegnap regel kezdte tárgyalni Gedő István dr. táblai tanácselnök Vay Kázmér bűnügyét. Első napon kétórás ebédszünettel este féltízig tartott a tárgyalás. Egész nap iratokat ismertettek. A mai tárgyalás elején Medvigy Gábor dr., Vay védője indítványt terjesztett elő a bizonyítás kiegészítésére, amelyhez a többi védő is csatlakozott. A tábla azonban elutasította az indítványt. Ezután Kéler Béla dr. főügyész mondotta el rendkívül keményhangú vádbeszédét: — Ennek a bűnpörnek a kipattanása nagy feltűnést keltett, — kezdte vádbeszédét Kéler, — ez az ügy kiemelkedik a közönséges bűnpörök sorából részint nagy súlyánál fogva, részint pedig azért, mert magasállású közfunkcionáriusok és előkelő társadalmi állású urak szerepelnek benne vádlott gyanánt. A vád meggyőződése az, hogy mindnyájan jogtalan haszonszerzésre használták fel kiváló helyzetüket. A bűnpik középpontjában Vay Kázmér volt belügyminisztériumi tanácsos áll, aki annak az ügyosztálynak volt a vezetője, amely a legfőbb ellenőrzést gyakorolja az államrendőrség felett. De magas hivatali állást töltötte be Klauschek Rezső is. A legellenszenvesebb alakja ennek a bűnpörnek Halasy Géza, aki sógora Véynak és ezt a rokoni kapcsolatát használta fel arra, hogy magasabb nyereséget, nagyobb hasznot vághasson zsebre. A törvényszék ugyan felmentő ítéletet hozott néhány fontos vádlottra vonatkozóan, de az ítélet indokolásában utalások vannak olyan pontokra, amelyek nyíltan kidomborítják azt, hogy a bűnperben szereplők egytől-egyig az erkölcsi megcsuszamlás útjára jutottak. Klauschek Rezső 5000 pengőt fogadott el azért, mert egyik vádlott társára nézve, aki mint műszaki vállalkozó szerepelt, kedvező véleményt terjesztett elő. Littke Kázmérnak kedvezett és ezzel megszegte a közpályázati szabályzat feltételeit, elkövette a megvesztegetést. A vádbeszéd további során az ügyész az egyes vádpontokat vette sorra és elsőnek Klauschek és Littke szerepével foglalkozott, azután Vay Kázmérra tért át. Vay Kázmér éppen úgy megszegte kötelességét, mert hiszen sógorától, Halasy Gézától, másrészt Littketől több ízben nagyobb pénzösszegeket fogadott el, amikor pedig nyílt versenytárgyalást kellett volna tartani, akkor a vele kapcsolatban lévő pályázók az ő jóakaratából szabad kézből kapták meg a munkákat. Vay tehát elkövette azat a bűncselekményeket, amelyekkel őt vádolja az ügyészség. Halasy Géza pedig rendkívül súlyos szerepet vitt az egész ügyben. Egyszer 7000 pengőt, máskor is különböző összegeket juttatott állítólag kölcsönképpen sógorának, Vay Kázmérnak, de a törvényszéki főtárgyalás során többen is vallották, hogy egyes vállalkozók kizárólag azért társultak Halasyval, mert tudták, hogy ő Vay Kázmér sógora és ezen a réven nagy előnyökhöz juthat. Legalább 18—20000 pengő az az összeg, amelyet Vay sógorától úgy kapott, »majd ha lesz pénzed, visszafizeted«. — Tanúk vannak arra is, hogy Littke egyszer durván kifakadt: *Az ördög vigye el, megint fizetni kell ezeknek a gazembereknek.— Hát mi ez, ha nem a legsúlyosabb bizonyíték Vayék ellen? Vádbeszéde végén a főügyész kérte, hogy a tábla valamennyi vádlottat mondja ki bűnösnek megvesztegetés bűntettében, illetve vétségében és súlyos büntetést szabjon ki rájuk. Súlyosbító körülmény, hogy a vádlottak a kincstárt is súlyosan megkárosították manipulációikkal, de ezt az anyagi kárt még sokszorosan felülmúlja az az erkölcsi kár, amelyet a vádlottak visszaéléseikkel a magyar közéletnek, a magyar állam jó hírnevének okoztak. Ez a bűnper okozta azt, hogy mind szélesebb körökben az a nézet kezdett úrrá lenni, hogy a magyar társadalom életéből, a közéletből kiveszett a tisztesség, a becsület és önzés, panama, korrupció került a helyére. Ez a feltevés szerencsére nem áll meg, mert ilyenfajta jelenségek csak elszórtan vannak. Általánosítani nem lehet, de éppen ezért kérem a nagytekintetű táblát, hozzon súlyos ítéletet, hogy még a gondolatát is kiűzze az ilyen felfogásnak a magyar közéletből. A magyar társadalom, a közmorál követel súlyos megtorlást. Kéler főügyész hatalmas vádbeszéde után az elsőrendű vádlott, Littke Kázmér védője, Róna Gyula dr. kezdte meg védőbeszédét. A tárgyalást ezután megszakították és délután folytatják a védőbeszédeket. Igyunk „Harmat”-vizet! Megrendelhető: Székesfővárosi Ásványvízüzemnél, I„ Gellért rakpart 1. Telefon : 530-03 Bomba robbant a belgrádi tisztikaszinóban Belgrád, szeptember 30. Ma reggel hat órakor a szávai hajóállomás közelében lévő templomnál egy úriasan öltözött fiatalember a 194. számú hordárnak egy csomagot adott át azzal, hogy vigye a tisztikaszinóba, ő majd utánamegy. A hordár nem sietett a csomaggal, útközben meg is állt beszélgetni, úgyhogy hosszabb ideig tartott, amíg a csomaggal a tisztikaszinóba ért. Abban a pillanatban, amikor az épületbe lépett, a hátán lévő csomag, amelyben egy pokolgép volt elrejtve, felrobbant. A hordár és egy, a közelben tartózkodó takarító asszony, oly súlyosan megsebesült, hogy alig egy óra múlva mindkettő meghalt. Hír szerint egy tiszt is megsebesült. A robbanás az épület berendezésében is nagy károkat okozott. A hordárnak még volt annyi ereje, hogy elmondja, miképpen jutott hozzá a pokolgép. A rendőrség széleskörű nyomozást indított. A tettesnek eddig semmi nyoma. ÚflCrM, , • » featifikősfélmÉrÉM 0 kapható MINDENÜTT A párt fia? Irta: Tildy Zoltán Új kormányunk van. Megszületett" az egységes párt által felidézett válságból a némely kompromisszum eredményeképpen. A válság a párt jegyében indult. A párt volt nagy, öncél, minden, a válság első napjaiban. A mámorban, hogy az elmúlt év csendes miniszterelnökét elbuktatia sikerült, egyszerre megfeledkezett a való helyzetről, saját klubját összetévesztette az országgal. A párt győzelemrivalgását — elhisszük — zajosan verték viszsza a klub sok »szép napot« látott falai, de (ők is hamar rájöttek) a falakon túl a súlyos próbák alatt szenvedő ország fagyos némasággal s ellenérzéssel nézte az indokolatlan s érthetetlen ujjongást , aztán jött a kiábrándulás A nagy bajnokok, akik a kormánybuktató győzelmes csata élén jártak, de szívesen visszafordították volna az idő kerekét! Bár ne történt volna semmi! Ki gondolt volna arra, ki mert volna gondolni arra, hogy a tízéves, rendszer esszenciája: a Párt egyszerre csak elmellőzhető mennyiség lesz a válságból való kibontakozás kérdésében? Az, hogy végül sikerült egy ponton elfogadtatni egy személyi kívánságot (nem is a legkívántabbat), nem változtat a dolgon: ebben a válságban az egységes párt súlyos vereséget szenvedett. Eljött a »párt fia« s figyelmen kívül hagyta a párt törzsfőnökeit, akik magános tükör előtt talán már jövendő fejdíszeiket igazgatták. Eljött s nem folytatta le a szokásos előkészítő tárgyalásokat. Nem tartotta szükségesnek önnön útját ott benn a pártban egyengetni, nem puhította a neve hallatára lázongókat. Hiába példálóztak erről, nem vette igénybe a párt s cölöpembereit, hogy erős fundamentumot teremtsen magának, új emberek s idegenek kormányát prezentálta a »pártra«. Mert így köszöntötték őt az első ünnepi találkozón. A párt fia? Azt érezzük, ez a kitétel már csak olyan rezignált vigasztalás, olyan biztatásféle a pártnak: ne féljetek, a mi fiúnk jött. S bizonyosak vagyunk: a párt csalódni fog, ha azt hiszi, hogy semmi sem változott s mehet nagy vígan a pártmonopólium a maga tízesztendős szekerén tovább. Mi most az országra gondolunk. A" szenvedő, súlyos gondban élő, életéért viaskodó s szörnyű viaskodásában is hősiesen kitartó magyar népre. A történelmi felelősségre, amelynek jövendőbe nyúló ívei alatt meg kell hajolnia mindenkinek, aki az ország életében irányító szerepet vállal. A feladatokra gondolunk, amelyek elvégezetlenül tegnapról s tegnapelőttről, itt maradtak s akadályozzák gazdasági és politikai életünk vérkeringését. Feladatokra, amelyeknek elvégzésével kisemberek aprónak látszó nagy életgondjait kell sürgősen megoldani az ország szociális egyensúlya érdekében is s másokra, amelyeket nagyobb perspektívák tárnak fel ma, holnap, holnapután. Micsoda szűk, kicsiny attribútum ezekhez a feladatokhoz mérten a „párt fiának” lenni. Ezé a párté,mely nem egyéb már egy nagy időszerűtlenségnél a magyar életben! S általában milyen elmérése az időknek, feladatoknak, szempontoknak pártot, pártérdeket (bármelyikét) tenni előtérbe a nemzet mai válságában. A párt, minden párt, csak eszköz lehet az égnek meredő és mélységekig érő problémák megoldásában. A fontos nem a párt jövője, hanem az országé, nem pártemberek boldogulása, hanem a magyar népé.