Magyarország, 1932. december (39. évfolyam, 270-293. szám)

1932-12-01 / 270. szám

_2 nagyon leszorítja a munkabéreket. A Ház ezután a kérvényügyi bizottság jelentését elfogadja. Napirendi vita: Almásy elnök napirendi javaslatot tesz. Indítványozza, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa és napirendjére a nemzetközi vasúti egyez­ményről szóló törvényjavaslatokat és ki­sebb jelentéseket tűzzenek ki. Elismeréssel adó­zunk Churchillnek Pallavicini György őrgróf a napirend­hez szólva megemlékezik egy olyan eset­ről, amely mellett a magyar parlament se mehet el szó nélkül. Az angol parla­mentben novemberben nagyjelentőségű beszéd hangzott el. Churchill mindig teljes tárgyilagossággal viseltetett a központi hatalmak iránt és ez a tárgyilagosság ve­zette mostani beszédében is. Beszédéből három momentum emelkedik ki: a lesze­relés kérdése, amelyet a legnagyobb szkepsissel tárgyal; Franciaország közép­európai hegemóniájának az ügye; a lesze­relésnél fontosabb a békekötések által okozott sérelmek orvoslása. Igazat kell adni; a komoly békének ez az egyetlen útja. (Helyeslés.) És mind­nyájan elismeréssel adózunk Churchill lordnak. (Taps a Ház minden oldalán.) A napirendi javaslatot elfogadja. Gyömörey Sándor azzal kezdi felszóla­lását, hogy bár teljes elismeréssel adózik Churchill lordnak, Pallavicinival ellentét­ben a napirendi indítványt elfogadja. (Nagy derültség.) Bródy Ernő: Rosszul készült el a lec­kéje. Az osztrák szerződés Gyömörey Sándor: Az osztrák szerző­désről beszél és kifogásolja, hogy a kor­mány nem tájékoztatja kellőleg a köz­véleményt. Ezek a szerződések annyira létérdekeket érintenek, hogy szükséges, hogy a kormány legalább némi felvilágo­sítást nyújtson róluk. Vigyázni kell a szerződés megkötése alkalmával arra is. MAGYARORSZÁG 1932. december 1. cssztSrfgk V v v Hasznos tudni,­­­­ hogy a derűs hangulat, a jó közérzés mindig a gyomor és belek kifogástalan működésétől függ. Szorulásban szenvedőknél,­­ emésztési hiányoknál pedig VV Schwidtha­rt 1^ SIMÍT, fi ' természetes keserűvize válik be legjobban. hogy olyan esetek ne forduljanak elő­, mint a közelmúltban is, amikor a szer­ződést megkötötték, de nem tartották be. Újból kéri a kormányt, adjon tájékozta­tást a szerződések tartalmáról. Kállay miniszter: Az osztrák tárgyalások folya­matban vannak, a részletek­ről most nem lehet nyilatkozni Kállay Miklós földmívelési miniszter nyomban válaszol: — Az osztrák szerződési tárgyalás — mondotta — folyamatban van, a helyes álláspontnak azt tartom, hogy az, aki ve­zeti ezeket a tárgyalásokat, — tehát én, — erről részleteiben ne nyilatkozzék. Dinnyés Lajos: Az osztrákok már nyi­latkoztak. Kállay Miklós: Az osztrákok sem nyi­latkoztak semmi ilyen részletvonatkozás­ban és különösen nem tettek olyan nyi­latkozatot a parlamentben, ami túlment volna azokon az általános irányelveken és megállapodásokon, amelyekről már én is tettem közléseket a nyilvánosságnak. Ezek az irányelvek már az első tárgya­láson megállapítást nyertek. Ami az el­veknek a szerződés kereteibe való be­illesztését, részleteiben való kidolgozását illeti, bármennyire megvan is az egyen­­súly a két kormány törekvései között, mégis olyan dolgokat eredményez, ame­lyeknek további tisztázása elkerülhetet­­lenül szükséges. A fennforgó kérdések olyanok, hogy azokra megfelelő megoldást találtak már, de a tárgyalások menetét kronológikus sorrendben és nem összefüggően nyilvá­nosságra hozni nem hitet helyes sem a tárgyalások menetére, sem azok eredmé­nyére nézve. A képviselőház foglalkozni fog az osztrák szerződéssel és akkor a képviselőknek kötelességük lesz határo­zozott állást foglalni. Akkor majd meg­látjuk, hogy mindazokban a kérdésekben, amelyeket Gyömörey képviselő úr felve­tett, megfelelően járt-e el a kormány és megfelelő előnyöket biztosított-e az or­szág számára a kereskedelmi szerződés­ben. Hegymegi Kiss: Antiszociális adóbehajtások Hegymegi Kiss Pál a napirendhez szól­va, az adóbehajtásokat teszi szóvá, amiket az ő vidékén, Tiszántúl fogtatnak. Zajos felkiáltások a baloldalon: Az egész országban! Hegymegi Kiss Pál: Ezeket az adóbe­hajtásokat antiszociálisaknak tartom. Ké­rem a pénzügyminiszter urat, változtas­son a helyzeten. Mentelmi ügyek helyett azzal foglalkozzék a Ház, hogy miképpen oldják meg ezt a kérdést, amely minden­kit elkeserít. Pakots József: Egész életük munkájá­nak eredményét elfecsérlik. Hegymegi Kiss Pál: Nem használnak ezek a kincstárnak sem, mert a kincstár követeléséből ezúton vajmi kevés térül meg. Nemzeti értékeket tesznek tönkre és a jövő termelését veszélyeztetik. (Úgy van, úgy van!) Sertéshizlalásunk kétféle módon törté­nik. Az uradalmi sertéshizlalás az egyik mód. Ennek termékeit, a hizlalt sertése­ket vámmentesen viszik ki az országból. A másik mód a kisegzisztenciák sertéshiz­lalása. Ezek két-három sertést hizlalnak, két hízott sertés eladásából fedezik a har­madiknak a költségeit, ez a harmadik az ő szükségletükre szolgál. Debrecenben is sok ilyen kisegzisztencia foglalkozik ser­téstenyésztéssel. Évenként 5—6000 hizlalt sertést szoktak piacra dobni. Az adóvégre­hajtások miatt hizlalatlan állapotban kel­lett ez évben a sertéseket piacra dobni. Szakértők 601.C­ 1M0 kilogramra becsülik azt a zsír- és húsveszteséget, ami az idő előtti piacrad­obás miatt keletkezett. Természetes az is, hogy a túlzott kínálat miatt lezu­hantak az árak és ez külföldi vonatkozás­ban is lenyomta a sertésárakat. A tenyész­állatokat is elkótyavetyélték. (Úgy van!) A földmívelési miniszter úr kerülete nagy káposztatermő vidék. Két hónap­pal ezelőtt körülbelül 1200 vágon káposzta volt eladatlan. Nem tudták értékesí­teni ... Kállay Miklós: Azóta már megtörtént. Hegymegi Kiss Pál. .. • mert a kor­mány nem tett intézkedést a vasúti fu­vardíjkedvezmény megadása iránt. Szat­­márban, amikor a teheneket nem tudják értékesíteni, előbb 30, majd újabb 80 kilo­méter távolságra viszik el az állatokat és hetek múlva 30—40 pengőért kótyavetyé­lik el. Debrecenben, ahol a kukorica má­zsája mindössze 3400 pengő, tehát olcsóbb, mint a hazai szén, kukoricával fűtik sok­­helyen a lakásokat. Azért ilyen olcsó a kukorica, mert a termelők a végrehajtá­sok miatt kénytelenek olcsó áron piacra dobni.­­ Nem mehet ez így tovább. A bürokra­ták és banknnk által vezetett lehetetlen adópolitika tönkreteszi az országot. Az adótartozások és a főispánok Miért mennek az 5000 pengőn felüli adó­tartozások a főispánok kezén keresztül? (Zaj a baloldalon.) Ez a politikai termé­szetű intézkedés az adózóknak politikai függőségét jelenti. (Nagy zaj.) Kíméletle­nül működik az adóprés. Nincs pénz és ugyanekkor megütközéssel halljuk, hogy a kormány Balilla-autókat vásárolt Olasz­országtól. Felkiáltások a baloldalon: Mi ez már megint, miről van szót Hegymegi Kiss Pál: Négyszáz ilyen autót vásároltak meg. Hegymegi Kiss Pál ezzel be is fejezi beszédét. A baloldalon óriási zaj támad. — Hallatlan, hallatlan! — kiáltozzák. Fábián Béla: Honnan van erre pénz? Pakots József: Balillafüred! Hadházy Ferenc: A súlyos gazdasági helyzetről beszél. Lázár Miklós: Nincs más mód, mint ter­ményekkel, borral fizetni az adót. Hadházy: A csökönyös nemfizetőt végre kell hajtani, azonban a valóban rászorultat m­éltányos elbánásban kell részesíteni. A Ház ezután az elnök napirendi javasl­­atát fogadja el, majd áttérnek az inter­pellációkra. Beck Lajos interpellációja az állami vasgyárakról Beck Lajos: "Az állami, vasgyárak üze­mét teszi szóvá. A MÁVAG eddig 80 mil­lió pengőnél több adósságot csinált. Adós­,­ságainak kamata meghaladja az 5 millió pengőt. Úgy budsetáris, mint ipari szem­pontból nagyjelentőségű ez, a kérdés. A diósgyőri vasgyárat fenn kell tar­­­tani ,ezzel szemben a budapesti gyártelep beszüntethető. A budapesti gyártelep ké­szenléti leépítését javasolja. Ez a leépí­tési mód bizonyos éveken keresztül még 3.800.000 pengőjébe kerülne az államnak. A beszüntetés mellett ,­is élveznék a fize­tést és a munkabért azok, akik magán­vállalatoknál nem tudnának elhelyezkedni. Ezeknek a száma természetszerűleg éven­­ként csök­­ene. Ez a megoldás, számítása szerint, mintegy évi 8—10 milliós megta­karítást jelentene. Sajnos, néhány év előtt még rendkívül kedvező ajánlatunk volt az amerikai tőke részéről, mely a Mávag deficitjét egy­szerre kiküszöbölte volna. Ezt a kedvező alkalmat elmulasztottuk. Most tehát az itt jelzett megoldást kell választani. Másfelől olyan megállapodást kellene a magániparral létesíteni, amely fokozato­san az egész deficitet eltüntethetné, hogy tudniillik egyes üzletágak átengedése fe­jében köteles lenne a magánipar a terme­lési többlet folytán előálló jövedelmeiből az államot bizonyos kulcs szerint részesí­teni. Ezzel a megoldással elérhető lenne, hogy a budapesti üzem nagy deficitje el­tűnjék és a diósgyőri gyár deficitje is csökkenjen. Fabinyi miniszter: Részletesen kidolgozott tervem van Fabinyi Tihamér kereskedelmi minisz­­ter nyomban válaszol az interpellációra. Úgy ipari, mint bu­dsetáris szempontból nagyjelentőségű az állami gépgyár üzemé­nek rentábilissá tétele. —­­Részletesen kidolgozott tervem van, — mondja a miniszter — a közeli napok­ban kívánok ezzel a kérdéssel foglalkozni. Addig természetesen nem nyilatkozhatom, a terv részleteiről, mert,ez a nyilatkozat az üzleti okossággal ellenkeznék. Háromy szempont szemmeltartásával készül a nagyjelentőségű terv. — Az első szempont, hogy az állami gép­gyár deficitje nagyobb, mint amit elbír­hatunk. Ezt tehát minden bizonnyal sürgő­sen le kell építeni. A második szempont, amely a terv ki­dolgozásánál szerepet játszott, a magán­­ipar helyzetének tekintetbevétele volt. A harmadik a szociális szempont. Nem lehet a jelen időkben a teljes leépítést előee rendelni, mert ez nagy bajokat okozna. Teljes leépítés esetén mintegy 350 órabéres kerülne minden fillér támogatás nélkül az utá­ára. Kétszáz olyan tisztviselő van, akiknek ma még nyugdíjigényük nincs. 2500 munkás ugyancsak támogatás nélkül volna elbocsátandó. Hunyady Ferenc gróf: Erre konkrét javaslatokkal fogok a jövő héten jönni. Fabinyi Tihamér: A Magyar Állami Gépgyár problémáját okvetlenül meg kell oldanunk, de nem teljes leépítéssel. A központi vezetést kell átcsoportosítanunk és arra törekednünk, hogy ami megma­rad, az veszteség nélküli munkát tudjon végezni. Beck Lajos rövid viszonválasza után a Ház a miniszter válaszát tudomásul vette. A földmívelési miniszter átszervezi a tejkérdést Müller Antal a tej árának leszállítása ügyében interpellálja a földmívelésügyi minisztert. Rámutat arra, hogy a tej mai magas árát­­a közönség megfizetni nem tudja. Kállay Miklós földmívelési miniszter: A tejkérdésnél két szempontot kell figyelembe venni: az egyik a­ termelői érdek, a másik a fogyasztói érdek. Ami a kettő közé kap­csolódik, az semmi esetre sem elsőrendű szempont, ő a jelenlegi tejrendszert készen vette át és az­ október 30-án általa kiadott rendelet is készen volt már, ő csak aláírta. Szükségessé tette a tejkérdés, rendezését az, hogy amíg ez rendezve nem volt, Budapes­ten 26—28 fillér volt a tej ára, a termelők pedig csak 5—6—8 fillért kaptak. Ez a nagy »spanning« tette indokolttá a rendezést. Amióta ez a rendezés meg­történt, a spannning kisebb. A jelenlegi­ben benne van a kiskereskedő részére 3.2 fillér és a vállalatnak tulajdonképpen 9.6 filléres spanning marad. Ezt ő 2 fillérrel, tehát majdnem 30 százalékkal szállította le. Eckh­ardt Tibor: Még mindig szépen ke­resnek! Kállay miniszter: Megengedem, de ak­kor nem lehetett tovább menni. Éppen ma volt a tejvállalatok gyűlése és úgy hallja, azt állapították meg, hogy nem tudják fentartani a mai helyzetet. A vál­lalatok is nehéz helyzetben vannak és eladásra kínálgatják berendezésüket. A mai helyzet kulcsa a tej sterilizálása. Ha a főváros megengedi, hogy jobb helyekről a tej egyenesen a fogyasztóhoz menjen, akkor körülbelül négy fillérrel lehetne olcsóbbá tenni a tejet. Elismeri, hogy bizonyos igazságtalan­ság van abban, hogy a tejfelhozatal kor­látozva van, de akik a múltban szállítot­tak tejet, azok a jelenben is szállíthatnak. A kétfilléres árleszállítást 3 hónapra álla­pította meg. Ezalatt meg fogja vizsgálni az egész tejügyet és előkészíteni kívánja a tejkérdés organikus átszervezését. Müller Antal és a Ház a miniszter vá­laszát tudomásul veszi. A kenyérdrágító baletta ellen­ Müller Antal második interpellációjá­ban a kenyér árának mérséklését követel­te, mert amikor a búza ára mázsánként 30 pergő volt, akkor sem volt olyan drága a kenyér, mint ma, amikor pedig a búza­­ mázsája 10—11 pengő.­­A boletta a barna kenyérnél kilogramonként a kenyérár 16%-a, a félbarnánál 35 és%, a fehér ke­nyérnél 21%, vagyis a barna kenyér fo­gyasztója csak a boletta révén több mint dupla kenyéradót fizet. Az igazságtalan, horribilis adó mérséklését kívánja. Kállay miniszter: Jövőre nem tartom fenn a bolettarendszert !­állay Miklós földmívelési miniszter. Rámutat arra hogy Müller első interpel­lációjában szabadversenyt követelt, most pedig a kenyérár magassága ellen kor­mányintézkedést kíván. Két interpelláció­jának kívánsága tehát ellenkezik­ egy­mással. Felkiáltások a baloldalon: Csak adó­mérséklést kíván, nem a szabadverseny korlátozását! Kállay földmívelési miniszter: Elisme­rem, hogy a boletta­rendszer szinte lehe­tetlen magassá tette a kenyér árát. Eb­ben az évben változtatni nem lehet a bo­­lettarendszeren, azonban a jövőre nem tartom fenn ezt a rendszert és más rend­szerrel fogom pótolni. A miniszter ezután kifejtette, hogy az üzemi kiadások apasztásával, az éjjeli munkatilalom felfüggesztésével lehetne olcsóbbá tenni a kenyér árát. Tanulmá­nyozni fogja, hogy melyik rendszert való­sítsák meg. Müller Antal abban a reményben, hogy a miniszter leszállítja a kenyér adóját és eltörli a bolettát, elfogadja a választ. A Ház is tudomásul veszi a földmívelési miniszter válaszát. Legyen olcsóbb a szén! Müller Antal harmadik interpellációjá­ban azt kívánta, hogy a kereskedelmi miniszter vizsgáltassa felül a bányák ár­ka­kulációját és akkor meggyőződhetik arról, hogy a mai szénárakat jelentéke­nyen le lehet szállítani. Különösen akkor, ha horribilis magas tantrémeket és repre­zentációs költségeket nem fogják a szé- Keszt­fls Kéziül bánik ‘­18 pénzével, ha ke­ztgfiit LUKÁCS césznél vásárolja. Olvassa el Rivdelésemet ! •-----­

Next