Magyarország, 1933. május (40. évfolyam, 107-122. szám)

1933-05-12 / 107. szám

MAGYARORSZÁG 2 Néha­napján hasznos Fél pohár Igmándi Tisztít gyomrot-kelet, Vérnyomást mérsékli! került volna sor a védelem felszóla­lásaira. Az öngyilkosság­ i tárgyalásról Heidelberg haza­ment tigrisuccai lakásába. Rendkí­vül rosszul érezte magát,, szédült, ideges volt, fájdalmai ellen porokat vett be, enni is alig akart. Mellette volt lánya és veje is, akikkel együtt este nyolc órakor megvacsorázott. Heidelberg keveset evett, Heidelberg­­né még kevesebbet. Nyolc óra után a Heidelberg házas­pár teát kért és arra kérte Höniché­­ket, hogy most már hagyják magukra őket, mert le akarnak feküdni. — Aludni szeretnék­— mondotta Heidelberg Vilmos vejének. A fiatal­­ házaspár elbúcsúzott az öregektől és visszavonult a lakásába, amely ugyanazon az emeleten, a szom­szédban van. A szobalány bevitte a teát és körülbelül féltíz volt, amikor a személyzet is nyugovóra tért azzal, hogy Heidelbergék már valószínűleg elaludtak. Ma reggel fél nyolc órakor megje­lent Heidelbergék lakásában Heidel­berg Márton ügyvéd, Heidelberg Vil­mos öccse. Vigasztalni akarta fivé­rét, el akarta neki mondani, hogy a kemény vádbeszéd még nem azt je­lenti, hogy a bíróság magáévá teszi az ügyészség álláspontját, sőt a külső jelekből a hozzátartozók közül azok, akik végighallgatták a tárgyalást, arra következtettek, hogy Heidelberg Vilmos ügye nem áll rosszul. Hiszen állandóan azzal védekezett, hogy az utóbbi időben már egyáltalában nem folyt be a Heidelberg-bankház ügyei­nek vezetésébe, csak mint elnök sze­repelt az iratokon és könyveken, a bankházat fia, György vezette. Mikor az ügyvéd megérkezett a la­kásba, a szobalány azzal fogadta, hogy a házaspár még alszik. Heidel­berg Márton örült ennek. Tudta, hogy bátyja beteges, gyomorbajos, tudta, hogy emberfeletti erőt fejtett ki, hogy amennyire lehet, nyugodtan ve­gyen részt a tárgyaláson, éppen ezért leült a hallban, cigarettára gyújtott és várta, ho­ a hálószoba ajtaja ki­nyíljék és fivérével beszélhessen. Nyolc órakor azonban már türel­metlen volt, felugrott , és be akart menni a hálószobába,, de legnagyobb meglepetésére az ajtót kulccsal be­zárva találta. Ekkor átment a szom­szédba. Hönichékhez, feltárcsázták Heidelberg telefonját, tudva, hogy a telefonkészülék a hálószobában áll és így a csengetésre valószínűleg fel fognak ébredni az alvók. A kagylót azonban nem emelte fel senki, mire rosszat sejtve siettek vissza a Heidel­berg lakásába és Hönich Miklós fel­feszítette a hálószoba ajtaját. A két ágyban eszméletlenül hörögve feküdt a Heidelbergi házaspár. Heidel­berg Márton odarohant fivéréhez, Ilö­­nich Miklós anyósához. Mentési kísérletek A mentőket hívták, a szobalány rendőrért futott és nyolc óra 20 perc­kor robogott a mentőautó a Tigris ut­­cába, a mentőorvos már telefonált a mentők székházába, hogy még egy autó jöjjön. Megkezdődött a munka, hogy segít­senek s ha lehet, megmentsék Heidel­berg Vilmosékat. Azonnal gyomormo­sást, injekciókat adtak, de ott a lakás­ban nem segített semmi. Az idős há­zaspár olyan nagy adag mérget vett be, hogy az minden valószínűség sze­rint már felszívódott a szervezetbe, mire az öngyilkosságot felfedezték. A hozzátartozók elmondották a mentőorvosoknak, hogy Heidelberg Vilmos álmatlanság ellen afonált és laminált szedett. Valószínűleg nagy adag mérget kevertek be esti teájuk­ba, azt hajtották fel, de előbb tíz bú­csúlevelet írtak. Búcsúlevelek Egy papírlapra Heidelbergné ezeket a betűket vetette: — Hagyjatok nyugodtan meghalni, ne próbáljatok visszahozni az életbe. A toalett tükör asztalán pedig ott feküdt a tíz leragasztott búcsúlevél: Hönich Miklósnénak, Heidelberg Györgynek, Végh Károlynénak, Bajor Gizinek, még egy levél Hönichné­­nak, lovag Ullmann Gyuláné Garde Irénnek, Oblath Gyulának, Garde Eug­eniónak, Heidelberg Mártonnak, Oblath Károly dívnak. A mentők a két autóval a Heidel­berg házaspárt a Siesta szanatórium­ba szállították. A rendőr a búcsú­leveleket lefoglalta és az I. kerületi rendőrkapitányságra vitte, az ön­­gyilkosság körülményeiről szóló je­lentéssel együtt. Ekkor már a Hleidelberg-lakásban volt Vajda Ödön ügyvéd és néhány hozzátartozó, akik megdöbbenve néz­ték, hogy az elegáns perzsa szőnyeges lakásból hogyan viszik ki a mentő­­ápolók a két hordágyat és rajtuk a Hei­delberg-házaspá­rt. Vajda ügyvéd kétségbeesetten mon­dotta el a hozzátartozóknak: szerdán délután fel akarta keresni Heidelberg Vilmost, hogy megvigasztalja, de a bankár azt üzente, hogy ne jöjjön, rosszul érzi magát, pihenni akar. Csü­törtökön délben várja. Heidelberg Mártonná elbeszélte, hogy amikor Heidelberg Vilmos a vizsgálati fogságból kiszabadult, ön­gyilkossági gondolatokkal foglalko­zott. Azt mondta, hogy ha főtárgya­lásra kerül az ügy, akkor végez magá­val. A hozzátartozók­­azonban vigasz­talták és mindent elkövettek, hogy kétségbeesett hangulatából kiment­sék. Heidelberg Vilmos Bödő Ferencné, Heidelbergék taka­rítónője, aki 25 éve szolgálja Heidel­­bergéket, a szanatórium kerítésénél várja gazdáiról a híreket Olcsó fürdőjegyek kaphatók Az Est pénztáránál Széchenyi-népfü­rdőf: la— P helyett.......... —.80 fillér 2 db. jegy vásárlása esetén további engedmény Széchenyi- és Gellért-fü­rdők­i Gőzfürdőjegy P 2.— helyett P 1.60 2 db. jegy vásárlása esetén további lényeges engedmény Rudas-uszoda­i Vetkőzőszekrény —.80 fillér helyett —.64 fillér Kabin.............. P 1.20 helyett...... —.96 fillér Körúti-fürdifi P 1.20 helyett........................P 1.— Császár-fürdő (gőz) P 1.20 helyett.............—.90 fillér Lukács-fürdő (iszap) P 1.60 helyett.....................P 1.28 Hungária-fürdő (gőz) P 1.30 helyett P 1.20 Uzsonnával P 1.40 helyett P 1.30­­Kádfürdő ............................. P 1.20 Sésfürdő árai: 1 db. kádfürdő... P 2.9 helyett ......P 1.80 II db. szalonfürdő P 2.40 helyett ......P 2.20 1 füzet kádbérlet (10 db.)... P 18 helyett P 16.2­1 füzet szalonbérlet (10 db.) P 21 helyett P 19.20 Heidelberg Vilmos halála a szanatóriumban A Si­es­ta-szanató­ri­u­m­ot ekkor már értesítették arról, ho­gy a két öngyil­kos útban van. Az orvosok gyomormosást alkalmaz­tak, injekcióik következtek, de Heidel­berg Vilmosnál semmiféle orvosi be­avatkozás nem sikerült. Tíz perccel a beszállítás után a szanatóriumi ágyon meghalt. A Siesta-szanatórium Stefánia pa­­villonjának 56-os számú szobájában elkezdődött az orvosok harca Heidel­berg Vilmosné életéért. Reménytelen küzdelem Heidelbergné életéért Az orvosok mindent elkövettek, hogy életben tartsák Heidelbergnét. Ismételten gyomormosást alkalmaz­tak nála, különféle injekciókat adtak neki, de már az első pillanatban nyil­vánvaló volt előttük, hogy ez a halál­lal való emberfeletti küzdelem nagyon kevés­ reménnyel kecsegtet. A méreg teljesen felszívódott a bankár felesé­gének szervezetébe és borzalmas pusz­títást végzett. Minden, amit az orvo­sok csinálnak, már csak reménytelen kísérletezés. Drámai­­légkörű a szanatórium hallja. Zokogó rokonok néznek me­redten az 56-os számú szoba ajtajára, várják a percenként érkező híreket: »már pulzustálam, »a szívműködés alig észrevehetőd, »csak az injekciók tartják benne az életeid és így to­vább. Rokonok, ismerősök veszik körül Hönich Miklósnét, Heidelberg Má­riát, a tragikus sorsú házaspár lá­nyát. Az egyik sarokban Márton Miksa ül feleségével, Makay Mar­gittal. Mellettük Heidelberg Márton kormányfőtanácsos, Oblath Károly ügyvéd és még sokan feketében, le­hajtott fővel, drámai csendben. A bankárok háziorvosa, Herrmann Béla lép ki a szobából. Hozzá sietnek Remek férfiöltöny rendelhető férték szerint 40 és 50 pengőért. A tavaszi idényből felhalmozódott, kitűnő minő­ségű szövetmaradékokból, amíg a készlet tart. „Divat úriszabóság", Erzsébet körút­­,J­­em. Egyszeri rendelés elég, hogy állandó vevőnk maradjon, mert Ön a lenti összegért többet kap, mint amennyit remél 1933. május 12. péntek —■■■■■■ni 11 ■■■ ■ i i ' taton círmstif­­ .m­mm­iáim és faggatják. Csak a fejét csóválja. Megindultan tér ki a kérdések elől. Káldor dr., a szanatórium főorvosa siet be az eszméletlenül fekvő Heidel­­bergnéhez. Még oxigénnel próbálkoz­nak. Egy ápoló hatalmas oxigén­palackot hoz. Beviszik az 56-os számú szobába. Az orvosok egy óra után feladnak minden reményt. Heidelberg Vilmos­né mozdulatlanul, az élet legkisebb jele nélkül fekszik az ágyon. Később valamivel javul az állapota, ismét ver a pulzusa, ezek a tünetek azonban nem jelentenek semmit. Pillanatok alatt ismét rosszabbra fordul az ál­lapota. Beszélgetés a bankár leányával Az 56-os szobával szemben nyúlánk, fekete fiatalasszony ül vörös szem­mel, remegve. Heidelberg Mária. A Magyarország munkatársa halkan kérdezi a tegnapi utolsó estéről. Heidelberg Mária volt utoljára a ha­lálba ind­uló bankár-házaspár mellett. — Nem vettünk rajtuk észre semmi különöset — mondja akadozóan, szo­morúan a leány, aki bámulatos lelki­erővel uralkodik magán. — Édesanyám tíz óra tájban arra kért, hagyjuk aludni apát — folytat­ja. — Igaz, az utóbbi időben többször hangoztatták, hogy mind a ketten ön­gyilkosok lesznek, mert nem bírják az izgalmakat, nem bírják elviselni a rá­juk szakadt szörnyű kellemetlensége­ket... De éppen azért, mert sokat mondották, nem hihettük, hogy végze­tes elhatározásukat komolyan valóra is­ váltják... Amikor apámat tegnap délután hazatámogattuk a főtárgya­lásról, keserűen kifakadt: »Nem élem túl, ha még egyszer akár egy napra is vissza kell a fogházba mennem... Nem tudok többé ,egy percre sem el­válni édesanyátoktól...« Elcsuklik Heidelberg Mária hangja. Hangtalanul sír. Azután megint be­szélni kezd. — Férjemmel nyugodtan hazamen­tünk. Gondoltuk, hogy elmúlik talán szüleim feje felől a sok szenvedés... És ma reggel... ma reggel ránk tört a szörnyű hír ... Előre készülhettek az öngyilkosságra. Az éjjeli szekrényen még egész doboz allonást találtunk, pedig az orvosok szerint sok-sok alta­tót vettek be mind a ketten... Iste­nem... Még mindig neon tudom át­gondolni, hogy mi is történt... És mi lesz? A szomorú interjú véget ért. Hei­­delberg Mária egy karosszékbe ros­­kad. Újra nyílik az 56-os számú szoba aj­taja. A beteg megint rosszabbul van. Már két óra és Heidelbergné szer­vezete még mindig ellenáll. A renge­teg luminál és állónál könnyen vég­zett a jóval idősebb, beteg férjével, de a fiatalabb, egészséges bankárné szervezete még nem adta fel a küzdel­met. Délután fél négykor az újabb orvosi vizsgálat szerint Heidelbergné életbenmaradásához nincsen remény. Heidelberg Györgyöt a fogházban értesítik a kéttűs öngyilkosságról Tizenegy óra volt, amikor Heidel­berg György dr.-t lehozták Markó utcai cellájából azzal, hogy rokonai akarnak vele beszélni. Heidelberg György dr. semmit sem sejtett, ami­kor cellájából lefelé ment a fogház beszélőjébe és mosolyogva üdvözölte sógorát, aki ott várakozott rá az ügy­védekkel Leitner Ernő dr.-ral, Vajda Ödön dr.-ral és Papp Jenő dr.-ral együtt. A mosoly azonban egyszere megdermedt arcán, amikor látta azt a megrendült hangulatot, amely a lá­togatók arcára kiült. — Mi történt kérem !... — kérdezte a hatalmas szál ember. Sógora lépett hozzá és megfogta a kezét. — Légy erős Gyuri, — mondotta — apád és anyád öngyilkosságot követ­tek el, de mindketten ... — Életben vannak?!­­— sikította a fiatal Heidelberg. — Igen, életben vannak — felelte sógora és az ügyvédek is megnyug­tatták. Heidelberg György leült egy szék­re a fogházőr mellé. Sógora és az

Next