Magyarország, 1933. június (40. évfolyam, 123-145. szám)
1933-06-01 / 123. szám
H ' ' V"***^^ Mfflf ^ titokzatos futó Xrgjbffffér* MAGYARORSZÁG Budapest, 4933. Június 1. csütörtök Telefon: 455—50-től 57-ig, 464—18, 464—19. XL. évfolyam 123. szám Revízió: Döntő szívélyes fordulat Róma és Moszkva viszonyában Mussolini új sikere — Potemkin útja Róma, május 31. Hivatalosan közlik, hogy Potemkin ír mai szovjet havei szerdán Génfbe utazik, ahol Litvinov külügyi népbiztossal kíván tanácskozni. Génfből Potemkin Moszkvába megy, hogy érintkezésbe léphessen az orosz kormánykörökkel. Tekintettel arra, hogy a legutóbbi időben az orosz—olasz kapcsolatok nyilvánosan és a sajtóban is rendkívül szívélyessé váltak, ebből a rövid hivatalos közlésből arra következtetnek, hogy Mussolini újabb igen nagy külpolitikai sikert aratott, amelynek jelentősége messze túlmegy a legutóbbi hetek gazdasági megállapodásain. _______ a Aláírták a Japán-kínai fegyverszilmetet Tokió, május 31. A hadügyminisztériumba érkezett jelentés szerint Tangkuban, Tiencsin mellett kedden délután megkötötték a japán-kínai fegyverszüneti megállapodást, melyet a japán bizottság részéről Okamura vezérőrnagy, a kínai bizottság részéről pedig Jisiu tigori hadügyi tanácsos írt alá. A walesi herceg drámai beszéde a világválságról A gazdasági nacionalizmus bűneit ostorozta a Zarándok-lakoma az új amerikai nagykövet tiszteletére London, május 31. A walesi herceg a zarándokok lakomáján rendkívül meleghangú beszédben köszöntötte fel Robert Binghamot, az Egyesült Államok új londoni nagykövetét. Többek között a következőket mondotta a walesi herceg: A világot fojtogató rettenetes gazdasági válság kimondhatatlan szenvedéssel és irtózatos munkanélküliséggel sújtotta Amerikát épúgy, mint a világ többi részét. Ebben a kimondhatatlan csapásban Amerika velünk együtt megérti, hogy a mai idők szorosan összeszövődnek a gazdasági rendszerekkel és egyetlen ország sem örvendhet jólétnek elszigeteltségben. A nemzetek emez egymásrautaltsága az egyének egymásrautaltságát tükrözi vissza. E súlyos idők megtanítanak mindnyájunkat arra, hogy mennyire függünk másoktól és milyen kötelességeink vannak másokkal szemben, minden ország, minden osztály és foglalkozás tagjai, iparosok, földmívesek, munkásoké® munkaadók mindjobban kezdik belátni kölcsönös egymásrautaltságukat és megértik, hogy munkájuk gyümölcsének eredménye a nemzetközi piaci árak alakulásától függ. A szenvedés nagyon kemény iskola, de ha jelenlegi szenvedéseink megtanították mindnyájunkat a gazdasági nacionalizmusban rejlő bűnök felismerésére, akkor ez a súlyos válság a boldogabb jövő útjait egyengetheti az egész világ előtt és közelebb hozhat bennünket ahoz az eszményi időhöz, amikor nem lesz többé szegénység. A lakomán felolvasták V. György király következő üzenetét is: »A jelen időkben, midőn az országaink közti együttműködés olyan életbevágó fontosságú az egész világra, legszívélyesebb jókíváságaimat küldöm, hogy a nagykövet küldetését siker koronázza.* ________ politika, gazdasági együttműködés és egyéb súlyos problémák a kisantant prágai konferenciáján Prága, május 31. ■ (A Magyarország kiküldött munka-társának telefonjelentése.) Egyre nagyobb az autótábor, amely a prágai várudvaron a külügyminisztérium előtt torlódik, egyre sűrűbben jelennek meg a nagyhatalmak prágai követei a kisantant minisztereinél, egyre »európaibb« lesz a prágai tanács közéé. A kisantant és a nyugati Hatalmak A hivatalos program szerint ma délelőtt és délután a kisantant gazdasági egységénekmegvalósításáról tárgyal a három külügyminiszter konferenciája, a hivatalos programhoz azonban éppen olyan kevéssé ragaszkodnak, mint ahogy a hivatalos közlések merevsége mögött is sokkal rugalmasabb, de nem kevésbé hivatalos álláspontok fedezhetők fel. Áll ez az igazság elsősorban a kisantant és a nyugati hatalmak rendkívül bonyolult viszonyára. , A kisantant és a nagyhatalmak egyaránt jól tudják, hogy a négyhatalmi szerződés kérdésében a csehszlovák — jugoszláv — román blokk a mérleg nyelvének a szerepét játssza. Ebből a rendkívül előnyös pozícióból származik az a határozott hang, melylyel a kisantant megállapította: a négy nagyhatalom köthet olyan szerződést, amilyet akar, tárgyalhat, megegyezhet, intézkedhet, — de mindezt egyesegyedül saját kérdéseiben, mertvégkép elmúltak azok az idők, amikor egy zártkörű európai direktórium dönthetett Európa sorsáról.« . Izgalmas tanácskozások ! A ma délelőtti megbeszéléseken bizonyos közlekedési és áruforgalmi kérdések mellett még mindig a négyhatalmi szerződésről volt szó, annál is inkább, mert a szerződés küszöbén álló aláírását Franciaország a kisantantnak a mai Pesti Napló-ben ismertetett állásfoglalásától tette függővé. Ez az állásfoglalás megtörtént és már-már úgy látszott, hogy a négyhatalmi egyezmény aláírásának nincs többé akadálya. — az az izgatott szóbeli és telefontanácskozás azonbanamely két nap óta tart Prága és a nyugati hatalmak képviselői között, mást bizonyít. Mára ugyanis kiderült, hogy Franciaország valóban minden garanciát megadott a kisantantnak és Paul Boncour nyomatékosan hangoztatta, hogy a régebbi kölcsönös kötelezettségek alapján a francia kormány fel fog lépni minden békerevíziós kísérlettel szemben, de Anglia, Németország és Olaszország egyelőre még nem nyilatkozott hasonló értelemben. Elvi kérdés: a revízió A prágai, illetőleg párizsi tanácskozások tehát most azt a súlyos és mérhetetlenül fontos elvi kérdést akarják tisztázni: kimondja e Anglia, Olaszország és Németország, ■— csatlakozva Paul Boncour ígéretéhez, amelyet a kisantantnak tett — hogy nem avatkozik a békeszerződések revíziójának a kérdésébe? Hangsúlyozni kell, hogy nem egyszerű közlésről van szó; a kisantant ragaszkodik ahoz, hogy a négy nagyhatalom az egyezmény szövegével egyidejűleg tegye közzé azt a nyilatkozatot: a szerződő felek elismerik a jelenlegi helyzetet, a békeszerződések területi rendelkezéseinek módosítására egyedül a Népszövetséget tartják illetékesnek és ragaszkodnak a népszövetségi egyezmény 19. szakaszának érinthet ellenségéhez, amely kimondja, hogy a területi revíziót csupán egyhangú szavazással lehet elhatározni. Ilyen körülmények között nem nehéz kitalálni, hogy mi lenne a sorsa e®y olyan javaslatnak amely a Népszövetségen belül vetné fel a békes szerződések revíziójának kérdését, hiszen azok az államok, amelyek a revíz Campbell a Magyar Fájdalom Szobránál Sir Malcolm Campbell ma megkoszorúzta a Magyar Fájdalom szóin I NMíMsM, KStlib Módin* líffes és Fodor Nándor