Magyarország, 1933. június (40. évfolyam, 123-145. szám)
1933-06-24 / 141. szám
4 az ipar vállaira legutóbb rótt terheket a vérszegénnyé vált ipari termelés nehezen viseli el. Ezeknek a terheknek drágító hatása kétségtelen, ezért tiltakoznia kell az ellen, hogy a drágításokért, az iparvállalatokat tegyék felelőssé. Végül elismeréssel adózott a jegybank vezetőségének, amely megóvta a pengő változatlan vásárlóerejét. Papp József: Megingott a bizalom a jogban Papp József a háború utáni jogfejlődéssel foglalkozott. Mint mondotta: megingott a bizalom a jogban. A mai jog állandóságában nem hisz a hitelező sem, az adós sem. A fennálló jogszabályokkal képtelenség volna megmenteni akár csak egy eladósodott gazdát is. A háborús rendkívüli felhatalmazási törvény alapján sok rendeletet bocsátottak ki, amelyek közül egyik-másik még ma is érvényben van. Ezenkívül most is fiókparlament segítségével kormányoznak rendkívüli felhatalmazás alapján. Nem kívánatos, hogy ezek az állapotok állandósuljanak már csak a jog fejlődése szempontjából sem és nincs is szükség rájuk, mert a parlement együtt van. A jogszabályokat egyszerűbbé és áttekinthetővé kell tenni. Ma olyan tömegtörvénnyel és rendelettel állunk szemben, amely teljes jogbizonytalanságot eredményez. Az ügyvédi kar helyzete kiemelte a bírói kar érdemeit azután azt hangoztatta, hogy az igazságszolgáltatás egyszerűbbé és gyorsabbá tétele végett reformokra van szükség. Foglalkozott az ügyvédi kar helyzetével is. Mint mondotta: a jogászifjúság szelekciójára és az ügyvédi joggyakorlati ülő meghosszabbítására van szükség. Ezt egyhangúlag követeli az egész jogászvilág. Ha ezeket megvalósítják és ha kimondják azt, hogy kezdő ügyvéd az első gyakorlati években csak az alsóbíróságoknál képviselhet feleket: nem lesz szükség ügyvédi numerus claususra és más erőszakos intézkedésekre Szükség van az ügyvédi összeférhetetlenségi törvényre is. Meg kell akadályozni azt, hogy volt bírák és köztisztviselők ügyvédi gyakorlatot folytathassanak minden átmenet nélkül. Végül a zugirászati törvényt és az okirati kényszer megvalósítását sürgette. MAGYARORSZÁG Berzeviczy Albert a revízióért és egyenjogúságért Berzeviczy Albert beszélt ezután: — A négyhatalmi paktum — mondotta — sok változáson ment keresztül és értéke nagymértékben csökkent. Egyetlen megnyugtató körülmény ránk nézve, hogy Mussolini ezek után is magáénak vallja a paktumot. A négyhatalmi szerződés tíz évre békét biztosít, de ezalatt az idő alatt a komoly revízió lehetőségét nagy mértékben megnehezíti. Ezután a paktum részleteiről beszélt, majd Franciaországnak s a kisantantnak arról a ténykedéséről, hogy a paktumba felvetették a népszövetségi alapokmány 14—16. és 19. §-ára való hivatkozást. Ismertette a szakaszok eredeti szövegét. Kimutatta, hogy ezeknek intézkedései nem is olyan irányúak, mint amilyeneknek a kisantant részéről fel akarják tüntetni. — A revízó az utóbbi időben nagy teret hódított. Ennek igazolására hivatkozni lehet Benes legutóbbi beszédére, a cseh külügyminiszter azonban kizárólag kompenzáció útján tartja a revízió lehetségesnek. Ki kell jelentenük, hogy nincs mit elcserélnünk. (Általános helyeslés) — A legutóbbi román igazságtalanságok — folytatta — indokolttá teszik a magyar revíziós törekvést, amely egyébként is a legindokoltabb. Helytelen, hogy itt az országban olyan hangok hallatszanak, amelyek szinte irígylésreméltó állapotokat tüntetnek fel az utódálamokban élő magyarok részére. — A népszövetségi alkotmány 20. paragrafusa egyenesen kötelez bennünket a revíziós mozgalomra. Ha a békeszerződés alapján a hadsereg kizárólagosan a belső rend fentartására szolgál, viszont a népszövetségi alapokmány kimondja, hogy szükség esetén fegyveres hatalommal kell fellépni a népszövetségi tagállamoknak a renitens államokkal szemben. — Ez ellentétes a békeszerződés határozmányával, hiszen utóbbi csak közbiztonsági szervezetként kezeli a magyar hadsereget. Hogy vegyünk részt — egy teljesen lefegyverzett, a modern harcászati technikát nélkülöző ország — abban a népszövetségi alapokmányban említett esetleges háborúban. — A lefegyverzés kérdésben a legmesszebbmenően szolidárisoknak kell lennünk Németországgal. A jogegyenlőséget ezen a téren a múlt év decemberében a nagyhatalmak elfogadták, ez azonban nem a legteljesebb őszinteség jegyében történt. Jogegyenlőség csak akkor következik be, ha a megtámadás esetében egzisztenciájukat védő államok abban a helyzetben lesznek, hogy tényleg védekezhessenek, mert akkor egy állam sem merészeli, hogy egy másikat könynyelműen megtámadjon. Bármilyen nagyrabecsüléssel vagyunk Franciaország iránt, meg kell állapítanunk, hogy a jogegyenlőség elég gördít akadályokat a kisantant kezdeményezésére. Franciország szinte bevetetlen sáncokkal építette ki határait. Hivatkozik mindig biztonságára. Mit szóljunk mi, akik teljesen le vagyunk fegyverezve. „Érthetetlen Németország eljárása** — Németország belügyévről nem kívánok szólani, — mondotta ezután Berzeviczy Albert — Németország és Ausztria viszonya azonban a legnagyobb mértékben kell, hogy érdekeljen bennünket. Ez nemzetközi politikai kérdés, amely bennünket mint közvetlen szomszédokat közelről érint. — Érdekünk, hogy Ausztriában idegen erőszakos befolyás ne érvényesülhessen. Megdöbbenéssel olvastuk a Völkischer Beobachter cikkét, amely a bombamerényletekért elismerését fejezi ki az osztrák nemzeti szocialistáknak és a további harcban kitartásra buzdítja őket. Érthetetlen Németország eljárása. Korszakos fontosságú elhatározások küszöbén állunk Korszakos fontosságú elhatározások küszöbén állunk. A ránk nézve legnagyobb bizalmat keltő helyről, Rómából indulnak ki az újabb tervek, de nem látjuk tisztán, hogy ezek milyen célokra irányulnak és ezért meg kell kérni a miniszterelnököt és a külügyminisztert, méltassák a felsőházat arra hogy ezekben a kérdésekben felvilágosítást adjanak. (Általános taps és helyeslés.) — Amit Mussolini kezdeményez, az iráni bizalommal viseltetünk, de láthattuk a négyhatalmi paktumnál,hogy Mussolini szándékai nem érvényesülnek 100%-ig. Ha jó is az elgondolás, felmerül a kérdés, hogy mi lesz az eredmény. Berzeviczy ezután Gömbös miniszterelnök legutóbbi kijelentéseivel polemizált. „Ránk diktálták a trónfosztó törvényt"* — Nem érthetek egyet azzal, — mondotta — amit a miniszterelnök a trónfosztó törvényről mondott. Kijelentette ugyanis, hogy a nemzetgyűlés annak idején meggyőződésből szavazta meg a trónfosztó törvényjavaslatot. Ez nem áll. A szabad elhatározás annak idején ki volt zárva éppen úgy, mint a trianoni békeszerződés törvénybe iktatásakor. Ránk diktálták mind a két javaslatot. A határon bevonulásra készen álltak a szerb és csehszlovák csapatok, amelyeknek uniósággal rosszul esett, hogy nem vonulhattak be Magyarországra, mint a románok. A trónfosztó törvény mindenesetre kényszer szüleménye és meggyőződésem szerint nem fog sokáig a törvénytárban helyetfog látni. Ami Ausztriával való viszonyunkat illeti, gazdasági téren a legmeszesebmenő együttműködést tartom helyénvalónak, de bizonyos aggodalommal nézném a közjogi viszony megújítását. A perszonális unió gyakorlatilag lehetetlen. Polémia a miniszterelnökkel . A miniszterelnök úr azt hangoztatta: nem kíván olyan híveket, akik csak opportunitásból csatlakoznak hozzá. Ez nagyon helyes, de valósággal megfenyegette azokat, akik a negáció, vagy a passzivitás terére lépnek. E két kijelentésben mindenesetre ellentmondás van. A nemzeti egység gondolatára nézve veszedelmesek az olyan nyiltkozatok, hogy a faln népének érdekeit elhanyagolták. Az ilyen nyilatkozatok megakadályozzák a nemzet egységét, amelyre a miniszterelnök olyan nagy súlyt helyez. — A miniszterelnök túl érzékenyen veszi az ellentmondásokat, amelyekkel találkozik. Szinte árulásnak tekinti a negációt és a passzivitást. Elismerem, hogy a magyar kormány nehéz feladatok előtt áll, de nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy obstrukcióról ma szó sem lehet, a parlament gépezete teljesen kifogástalanul működik, ha a kormány minden körülmények között meg tudja valósítani szándékát. Ilyen körülmények között megfontolandó, vajjon szükség van-e a felhatalmazási törvényjavaslat újabb megszavazására. A nemzeti megújhodásra szükség van, de a hercegprímás helyesen állapította meg, hogy elveszett az a nemzet, amely megtagadja a múltját,Jövőnkben hinnünk kell és ezt elsősorban nagy múltúnk teszi lehetővé. Tartsuk fenn a múlttal való összeköttetést, mert ebben semmi szégyelni való nincs. A költségvetést elfogaom. Az elnök az ülést 2 óra után néhány perccel megszakította , azzal, hogy délután 1 órakor folytatják. 1933. június 24. szombat Az OTI legújabb vezérigazgatójelöltje: Weis István dr. belügyi tanácsos (A Magyarország tudósítójától.) Hetek óta tart már az éles harc a Társadalombiztosító Intézet vezérigazgatói állásáért. Ismeretes, hogy Papp Géza báró államtitkár úgy vette át annak idején a Társadalombiztosító Intézet vezetését, hogy fizetése ne az OTI-t, hanem a Népjóléti, illetve a belügyminisztérium költségvetését terhelje. Most, hogy Papp Géza nyugdíjba megy, ezt a kérdést úgy rendezték, hogy az új vezérigazgató már teljesen a Társadalombiztosító státusába illeszkedjék be. Többen pályáztak a meghirdetett vezérigazgatói állásra, köztük mint legesélyesebbek: Hindy Zoltán dr. és Fisterer Lajos dr., az OTI vezérigazgató-helyettesei, továbbá Weis István dr. belügyminiszteri tanácsos. A legutóbbi napokban erősen előtérbe nyomult Weis István dr. kinevezése. Az OTI elnöksége a legilletékesebb helyről információt kapott, hogy a belügyminisztérium Weis dr. kinevezését ajánlja a kormánynak, úgyhogy a legközelebbi minisztertanács már Weis Istvánt nevezné ki. Huszár Károly a legutóbbi elnökségi ülésen erről jelentést is tett. Az ülésen, mint beavatott helyről értesülünk, igen éles felszólalások hangoztatták azt a kívánságot, hogy olyan tisztviselőt állítsanak az OTI élére, aki ismeri az intézet rendkívül bonyolult adminisztrációját, az OTI pénzügyi gazdálkodását és általában közel áll a társadalombiztosításhoz. Az elnökség olyan határozatot hozott, hogy megbízta elnökét, Huszár Károlyit: mindezt fejtse ki a korány előtt és egyúttal kérje fel arra, hogy az OTI érdemes tisztviselői karából nevezzen ki valakit. A belügyminisztérium hír szerint váratlanul Weis István vezérigazgatóságát hozta volna javaslatba. . Papp Géza államtitkártól már el is búcsúztak az OTI elnökségi tagjai és igazgatói. Az elnökség 10 000 pengő ajándékot szavazott meg a búcsúzó vezérigazgatónak. . A Négy Hatalom vezérei Rómában találkoznak júliusban? Párizs, június 23. Rómából jelenti a Radio-ügynökség, hogy Mussolini a négyhatalmi szerződés történelmi nevezetességű aláírásá,nak ünnepélyes szertartására meghívja Rómába Hitlert, Daladiert és MacDonaldot. Az aláírás a jövő hónapban lesz. A tegnapi tanácskozáson Mussolini és Cerutti berlini olasz nagykövet között Hitler római látogatásának előkészítéséről volt szó. (L. R.) Róma nagy várakozásai Párizs, június 23. A Matin római tudósítója szerint Olaszország mind élénkebben nyugtalankodik a gazdasági világértekezlet fejleményei miatt. Rómában mindjobban tért hódít az a belátás, hogy egyedül Franciaország és Olaszország védi erélyesen szavakkal és tettekkel, a valuták megrögzítésének és az aranyalap fentartásának az elvét. Erre a megfontolásra való tekintettel a francia-olasz közeledés gondolata új jelentőséget és értéket nyert. A gazdasági és pénzügyi szempontok mindjobban előtérbe tolják Olaszországban a Franciaországgal való megegyezés szükségét Ebben a megegyezésben a politikai és területi kérdések csak másodrangú szerepet játszanának. Római körökben éppen ezért nagy várakozást fűznek Daladier római útjához, amely az első gyakorlati lépés lenne a két állam múlhatatlanul szükséges megállapodásának megvalósításához. Párizs, június 23. Laufier a Homme Libre vezércikkében kifejti, hogy ha szükség van Daladier és Mussolini találkozására, ezt feltétlenül követnie kell Daladier és Hitler találkozásának is. Francia jobboldali körök oktalan, módon megsértik Németország érzékenységét, amikor az első találkozást helyeslik, de tiltakoznak a második ellen. Ha az első után a második elmarad, egész Németország felháborodik, és igaza lenne. Húsvásár Készlet: Nagy marha 3 (3), borjú 779 (776), sertés, lehúzott 106 (106), sertés, szalonnás 74 (74). Zárójelben az eladottak száma. Árak: Marhahús H. 56—62; borjú, bőrben I. 112—126, II. 84—110; sertés, lehúzott 108—124, szalonnáé 100—110. A vásár közepes volt. Sóföldszintes lákóház Különböző családi lakóház tervezete alap-, keresztmetszet- és homlokzatrajzokkal 1930. évi legújabb kiadására 16 pengő helyett 6 pengő kapható Az Est könyvesboltjában, Erzsébet körút 18-20 Legjobb diétás Isönyvek: Ángyán-Mistag: A diétás konyha a mindennapos gyakorlatban. I. A szív, a vérkeringés és a vese megbetegedéseinek étrendje ............................ P 3.— II. A gyomor-, bél-, máj- és epehólyagbetegek diétája .............................................P 8.— HI. A lázas megbetegedések diétája............P 3.— IV. A cukorbetegek étrendje ................. P 3.— Czemal: Diétás szakácskönyv (az összes diétás receptekkel) Horvat L. dr.: A cukorbeteg kosztja............P 2.60 Soce A. dr.: Étrendi előírások a gyakorlatban.......................................................P B— Soóa A. dr.: A diétás konyha technikája ... P 6.80 Székely L. dr.: A diétás táplálkozásról .... P 3.— Vince I.: Diétás konyha és vegetáriánus étrend.............. p 2.80 Kapható Az Est könyvkereskedésében, Erzsébet körút 18—20