Magyarország, 1933. augusztus (40. évfolyam, 172-196. szám)

1933-08-29 / 195. szám

4 MAGYAr­OPSZAti 1­933. augusztus 29. kedd ■ ammmmmammmeuamaamatm Borvilág, derű, njárás a Balaton partján Megnyitották a Balatoni Borhetet — Külföldiek Füreden — Egy kis összeütközés Anglia és Németország között . Balatonfüred, augusztus 28.­­ (A Magyarország kiküldött munkatársá­tól.) Mikor Ranolder püspök úr megterem­tette az első nagyszabású füredi szőlék­­ezetet s felépítette az első emeletes prés­házat, amelybe Erzsébet királyné látogatá­sét várta, bizonyosan nem gondolt rá, hogy áttörése idegenforgalmi tényezővé válik a Balaton partján. Már azzá vált. A magyar tenger mellett évről-évre újabb meglepetések érik a vendéget, építkeznek és szépítkeznek a fürdők — Balatonfüredre rá se ismer, aki tíz esztendővel ezelőtt látta, — azonban ma már annyira igényes a közönség, hogy szálláson, jó koszton, Vizen, levegőn, napfényen és tihanyi visszhangon kívül más dolgokat is kíván érdeklődésre teremtett értékeinek kellemes foglalkoztatására. Például borhetet... Pár hetes előkészület után, amelyben Darányi Kálmán államtitkárnak, a füre­diek képviselőjének, Bánó Dezsőnek, Mes­­terh­ázy főszolgabírónak s a szőlőbirtokos szövetségnek munkás része volt, vasárnap délelőtt Barcza Ernő földmívelési állam­titkár Kállay miniszter megbízásából megnyitotta az első Balatoni Borhetet, amelyet azért rendeztek, hogy hamisí­tatlan tisztaságban mutassák meg a nagy­közönségnek a balatoni borfajtákat, a badacsonyi, füredi, csopaki kéknyelűt, a leánykát, a rizlingit, a nehéz furmintot, amelynek tüze, zamata állja a versenyt a legjobb tokajival. A füredi parkban 15—20 nádsátorban sütöttek tanyát a bortermelők, itt történt meg a borhét ünnepélyes megnyitása, itt kezdte Barcza államtitkár a borkóstolást és Badacsonyban folytatta. Itt a kisterme­lők vonultak boraikkal a közönség elé. Ba­dacsonyban Esterházy herceg szőleje, az állami pincészet és a szőlősgazdák, szövet­kezete intézte a nagy bemutatást, amely­nek során csak a megnyitás napján 5000 li­ter bort adtak el a termelők! A híres balatonfüredi sétányon ezrek­re menő tömeg hümpölygött a megnyitás idején. Dolgoztak a lacikonyhák, fogyott a rántott hal, főtt a halpaprikás és a remek borok gondoskodtak róla, hogy délutánra a borhét minden vendége elfe­lejtse a gazdasági válságot, a balettát, a titkos választójogot és a ja­pán-merikai feszültséget.,, Képviseletbe öltözött legények-lányok szüreti felvonulással és magyar táncok­kal szórakoztatták a közönséget, amely­nek soraiban ott ült Kánya külügymi­niszter is. Annyira­­a közönség sorai­ban-s, hogy még a székét is személyesen cipelte valahonnan arra a helyre, ahol a táncot rendezték. Később felfedezték őt és egy kis emelvényre ültették. ... Hatalmas tömegek jártak a sétányon, innen-onnan már egy-egy kurjantás je­lezte, hogy a jó borok megkezdték népsze­rűsítési tevékenységüket, egy-egy flört eltűnt a sétány félhomályában. A magyar beszédbe rengeteg német szó keveredik. Egy padon angolul beszélnek. Három ala­csony fiatalember szerényen a háttérbe húzódva figyeli a táncosokat. Japánok. Már egy hete itt vannak. Sportruhás kar­csú legény mászik egy asztalra, fotogra­­fáló gépét nekiszegezi a külügyminiszter­nek. Balmellén fekete német sas gőgöskö­­dik. A szombaton befejezett vitorlásver­seny egyik győztes résztvevője. Szombaton este valami kis baj támadt körülöttük. Egy derék nacionálszocialista ifjú saját egyéni borhetének kellős köze­pén valami jelvény miatt belekötött egy angol vendégbe. Az­ angol fölényes mozdu­lattal intézte el a fiatalembert. A két nagy­hatalom találkozásában Anglia győzött. Idegenforgalom... Ez a kis összetűzés, az angol, német, japán, olasz beszéd jelzi, hogy már a Balaton partján is van ide­genforgalom. Ezt szolgálja most egy hétig a balatoni borhét, amelyhez sok sikert kí­vánunk azoknak, akik dolgoztak érte, s megérdemlik, hogy örömük legyen belőle. (dkl.) Barcza Ernő földmívelésügyi államtitkár, Cs. Darab József balatonfüredi községi bíró és Darányi Kálmán kóstolják a balatoni borokat az egyik borsátorban Tönkrement s felakasztotta magát Lax Náthán bútorkereskedő­ ­i Magyarország tudósítójától.­ Hétfőre virradó éjszaka egy óra táj­ban a Wesselényi utca 58. számú ház egyik második emeleti szoba-konyhás lakásának mellékhelyiségében fel­akasztva holtan találták Lax Náthán 58 éves bútorkereskedőt- Lax néhány esztendővel ezelőtt egyike volt Budapest leggazdagabb bútorkereskedőinek. A város több pontján nagy raktárai voltak és nagy forgalmat bonyolított le. Az infláció után Lax üzleti forgalma erősen meg­csappant, rövidesen kényszeregyez­­ségbe került, majd sorra feladta rak­tárait és ü­gynös­ösködéssel kezdett foglalkozni. A gazdag bútorkeres­kedő, aki előzőleg ötszobás ragyogóan berendezett lakásban élt, előbb három szobába költözött, majd az utóbbi idő­ben már s­z­obakonyhás lakásban la­kott feleségével és fiával. Két leánya már korábban férjhez ment, az egyik Amerikában, a másik vidéken él. Lax az utóbbi időben nagyon sokat nél­külözött, már cigarettára sem tellett­ neki és ez annyira elkeserítette, hogy­­ nemrégiben luminállal megmérgezt­­e magát. Akkor tettét észrevették é­s megmentették az életunt bútorkeres­­­­kedőt. Lax vasárnap feltűnően ideg­es volt,­­­gy látszik, ekkor már végle­­g megérlelődött benne az öngyilkossá­­gi szándék. Este tíz óra tájban lefekid­­t, majd később kiment a mellékhel­­yi­­ségbe és ott spárgadarabokból öss­ze­­csomózott kötéllel felakasztotta a vá­gót. Éjjel egy óra tájban tért h­aza a fia, ő találta meg apját holtan.­­ Lax nem hagyott hátra búcsúlevelet, de mindenki tudja, hogy kétségbee­sett anyagi helyzete miatt ment a he­llái­ba. Szakkörökben tragédiája m­­ély részvétet keltett. azt mondta,­­ hogy vágjam pofon. Kérem, én egy ideges­s nő vagyok, nem tudtam ma­gam tovább türtőztetni, hát megtörtént a­ dolog. Több tanú azt vallotta, hogy Molnárné, aki alacson­y, szőke, temperamentumos asszony, na­­gyon hangosan viselkedett az affért mege­lőzőleg a Garay téren és ami­kor Reism­­ann nem akart neki 20 pengőt fizetni, kije­­lentette: — Hát f­a nem adja, úgy vágom pofon, hogy kiug­rik a szeme. Elismert­ék a tanúk, hogy fenyegetésének csak az el­­ső részét váltotta be, mert Reis­mann sze­me nem ugrott ki a pofontól. Az ügy­ész súlyos büntetést kért, a­­har­cias nő és a feleségével pofoztató férj« ellen, a vádlottak ismételten ártatlansá­gukat h­angoztatták. Végül a törvényszék zsarolás vétségének kísérlete miatt Mol­nárt és feleségét fejenként 30 pengő pénz­­bünteté­sre ítélte. A közvádló és az elítél­tek nem nyugodtak meg az ítéletben, ha­nem fe­llebbeztek. Egy Garay téri pofo­n utóhangjai Zsarolás kísérletéért elítéltek egy harci­­as asszonyt és feleségével pofoztató férj­ét (A Magyarország tudósítójától.) Molnár Sándor szabómester és felesége a Garay téren rátámadt Reismann Miksa szabó­mesterre, aki 20 pengővel tartozott neki. Mivel Reismann nem fizetett, az asszony hatalmas pofont adott neki. A nézetelté­rés tisztázását azután ma folytatták a büntető törvényszék Lányi­ tanácsa előtt. Molnár azzal védekezett, hogy Reismann 20 pengővel tartozott neki, ezenfelül meg­sértette a feleségét. Ő erre azt mondotta feleségének, hívja fel Reismannt a sértés visszavonására, ha pedig azt n­em teszi meg, üsse pofon. Molnár Sándorné, a harcias ass­zony így védekezett. — Reismann egyenesen kiprovokálta be­lőlem a pofont. Először is meg is értett, de olyan durván, hogy ki sem akarom mon­dani. Erre felhívtam, hogy von­ja vissza a sértést, különben képen vonom.. Reismann erre gúnyosan elém tartotta­ az arcát, hogy tessék. Megkérdeztem férjemet, aki a szomszédban volt, hogy nin­ ■csináljakt . A­­ VAPOSOLDALON A jövő Budapestjének egy da­­r­­abját láttam tegnap, kis részét annak a Budapestnek, amely tíz vagy ti­­z­­enöt év múlva bontakozik majd ki tel­­l­jes pompájában. Nem tudom, látta-e, kedves olvasó, ezt a vadonatúj város­részt, amely most nő ki a földből az új Lipótvárosban, egy vonalban futó­va a Dunával, szemben Szent Mar­git sötétzöld szigetével, amelynek szinte festett hátteréül enyhe pasztell­színekben emelkednek Buda enyhe haj­lású dombjai. Ott az új park a folyó­parton, remekbe tervezte a városi ker­tészet, hatalmas pázsitokkal, széles utakkal, örökre szakítva a csenevész sétaterek ötven év előtti hagyományai­­val. A kritikus s­em persze talál egyet és mást,­­amin bosszankodni lehet* Szűkre szabták az uccákat, még min­­dig nincs elég levegő, perspektíva, a folyóparton otromba gőzbárkák, ame­­lyeknek ott lenne a helyük az újpes­­t­i kikötőben,­­ hanem... Hanem nem is ez a fontos az egész­ben. Az a fontos, hogy nőnek ki az új­ házak a f­öl­db­ől, egyik a másik után; szinte szemlátomást épül az új városrész, csattanó cáfolatául annak, hogy itt nincs élet és holt tavak mozdulatlan­sága üli meg ezt a várost. Ott sora­koznak egymás mellett; házak, ama­,­lyeket nemrég kezdtek el, épületek, amelyekből­ még hiányzik két-három emelet, színes v­auhausz­ok, amelyen­ken még meg se száradt a malter. Pe­­ dig: depresszió van. Dekonjunktúra. Pénzszűke. Rossz viszonyok az éplő iparban. És, íme , mégis. Nem hagyja magát ez a v­ár­os. Épül és terjeszkedik, nő és izmosodik, mint a kamasz, aki emberré serdül me­zítláb és rongyos ruhában is. Él ez a város. Él, mert fej­­lő­dik. Él, mert így­ rendelte a ter­­mészet rendje. Nem lehet megállítani a növésben. Új házat az új városrész­ben vidám köntösükben nevetve néz­nek bele a napfénybe. Kinevetik a depressziót, amelynek egy pár éve ugyan mit jelent a fejlődés előretö­r útjának örökségében? is . Schlesinger István és neje Kramer Klári, Schlesinger Erzsi és férje Osutsch Sándor, SS mélyen megrendülve tudatják úgy a maguk, mint SJ a kiterjedt rokonság nevében, hogy a legjobb­­­ anya, ill. anyós, testvér és rokon ill.ilillí Sj el ké­­­szül. Paskesz Gizella jóságos élete 68-ik évében, rövid szenvedés után­­a elhúnyt. Temetése e hó 29-én d. u. 3 órakor lesz­­ a rákoskeresztúri szr. temetőben.­­ Nemes emlékét a Kiapadhatatlan­­ Kegyelet őrzi !

Next