Magyarország, 1934. május (41. évfolyam, 97-121. szám)

1934-05-01 / 97. szám

' ■ / Lu ' /^*) z° * Ára 10 fillér MAGYARORSZÁG Ji Hiba a gépben Ausztriában ma azzal, hogy a körül-­ belül esztendeje szünetelő nemzet-­ gyűlés forma szerint is feloszlott, át-1 meneti diktatúra lépett életbe. Ez a­­ diktatúra, nem lehet tagadni, demo­k- f ratikus, de azt sem lehet tagadni,­ hogy azért mégis diktatúra. És lehe- I tetlen nem észrevenni, hogy Olasz- I ország és Németország után Ausztriai is elbúcsúzott a parlamenti rendszer-­ től. Elbúcsúzott tőle, ha más­okon és­­ más vonalon, Oroszország is. Amerika 1 szintén új utakra lépett. Baj van a I parlamentarizmussal ! De mi a parla-­ mentarizmus ? A parlamentarizmus a I népképviseleti rendszer és amíg nincs­­ baj a néppel, addig nem lehet baj a I népképviselettel sem.­­ Mi a baj? A népek, a népképvisele-­ tek baja. Nagyon egyszerűen és na-­­gyon durván az a baj, hogy háború­s volt. Semleges országokban egyben­­ sem szűnt meg a parlamenti rend és I rendszer. Ott mindenütt van népkép-­ viselet. Hadviseltekben nem minden 1 nütt. A bajt a háború csinálta és az I a háború utáni helyzet, amelyben ép-­ pen csak hogy a fegyveres háború ] szünetel, ami azonban szintén óriási I dolog, emberek nem hullanak fronto- i­kon, lelkük-testük nem pusztul le-1 vészárkokban, de maga a háborús I gondolkozás él és van. A bajt a há-1 ború csinálta. Ez igazság. De akár-1 milyen nagy igazság is, ne éljünk ve-1 le vissza- Ne csináljunk egy igazság-1 bőr kaptafát, amire válogatás nélkül ráhúzunk mindent a búza árának kér­désétől és a kartelbajokon át egészen a parlamentáris rendszer válságáig. Az általános okozó: a háború. De van­nak a bajoknak részlettényezőik is. Az bizonyos, hogy valahol a gépe­zet — a parlamentről beszélünk — felmondta a szolgálatot. Kerekek el­akadtak, az olaj vékonyabban csorog, s homokszemek hulltak a gépcsator­nákba. Hiba, de gépi hiba. Amit le­het, de ha lehet, akkor már kell is kiküszöbölni. Nem a lélek beteg, csak a gépezet. Maga az eszme és az intéz­mény, hogy mindegyik nemzet sorsá­ról önmaga döntsön, a népeknek ez a belső önrendelkezési joguk, ez ép. Ez vitatlan. Az elv és a tétel, hogy az kormányzás csak felelős lehet, az el­lenőrzés nyilvános, hogy eszméknek a közvéleményben kell megérlelőd­niük, míg törvény testet nyernek. Ez így van. A parlamentarizmus törté­nelmi alapigazságai megmaradtak, viszont azt nagyon meg kell vizsgál­ni, várjon a mai élet gazdasági és társadalmi szerkezete nem kíván-e változásokat, soha magában az intéz­ményben, de annak összetételében, ügymenetében, kezelési szabályaiban. Megmenteni a lényeget, ez a fő. A többi átmenő tatarozások, csak arra lehet­nek jók, hogy zavartalanul jusson majd egy megnyugodott, egy lehig­­gadtabb világ vissza oda, ahová úgyis vissza kell jutnia, a tiszta parlamen­tarizmushoz. .­­ . Mert minálunk ez nem kitalált valami, hanem ösztönből esz­vérből lett­ valami, anai együtt született,--a XLI. évfolyam, 97. szám Szerkeszti Szerkesztőség és kiadó-Budapest, 1934» W ¥ 71 ti w ■ •/v n hivatal telefonsz amott május 1, kedd 41 LA MZ LAsBUd 45-5-50 — 57-ig, 46-4-18 nemzettel, mert a magyar, mint nép, akkor emelkedett a nemzeti méltó­ságba, amikor vezéreivel gyűlésbe gyülekezett. Ebbe az országba hogy bejöttünk, a nemzeti közélet első meg­nyilatkozása a pusztaszeri gyűlés volt, amely Arany Bullán, rákosi sí­kon, pozsonyi diétán át élt, ezer esz­tendeig élt és fog élni mindig. Bajban a magyar mindig a tanácshoz folya­modott, a gyűléshez, a vének és böl­csek szavához. Bajban mindig szót kért a nemzet, hogy nyilvánosan szá­molhasson el önmagával. A magyar szent koronának tagja és része min­den magyar, az országgyűlés tehát minálunk a megelevenedett, az embe­rekben és nemzetekben testet öltött szent korona- A szent korona pedig az integritás, a területi egység, az igazi, a Nagy-Magyarország. Ezt sose felejt­sük el, ha nálunk vitatkoznak a par­lament válságáról. Más az odakint, más ez idebent. Színésznő és gyáros házasságszédelgési pere (Tudósítás a 15. oldalon) „Az ülés alkotmányel­lenes** — mondja a nagynémetek szónoka Az elnök megnyitó szavai után Hampel dr., a nagynémetek képvise­lője jelentkezett szólásra. Kifejtette, hogy a mai ülés összehívása házsza­bály és alkotmányellenes. Pártjának felfogása szerint nincsen más alkot­mányos út, csak a Ház feloszlatása és az új választások kiírása. Beszédében hivatkozott arra, hogy csak a Ház va­lamennyi tagjának, azaz 165 képvise­­l­­őnek jelenlétében hozhatnak határo­zatot, már­pedig most igen sok képvi­selő — akinek mandátumát megszün­tették -­- nem tekinthető jelenlévőnek. Ramek elnök ezzel szemben megál­lapította, hogy az ülést a szövetségi kormány rendelete alapján hívták össze, ez a rendelet jogilag hatályba lépett és kötelező. Az ülést ezután berekesztette és a legközelebbi ülést 11 órára hívta össze. ­ Az alkotmányozó ülés „ Délelőtt 11 órakor a Nemzeti Tanács újabb ülésre­ ült össze. Ramek dr. kö­zöse, hogy a kormány ■ 151 rendeletet terjesztett a Ház elé, köztük az új alkotmányról szóló törvényt, továbbá az alkotmánnyal kapcsolatos felhatal­­m­azási javaslatot. Az ülést ezután fel­függesztette, a szünetben összeült a Ház alkotmányozó bizottsága az al­kotmányról szóló törvények előzetes megtárgyalására-Negy­edtizenkett,akor Ramek megint megnyitotta az ülést. Jelen volt a kormány valamennyi tagja, Dollfuss Fabinyi a kenyér­­drágítás ellen (Tudósítás a 16. oldalon) Beláthatatlan hatalmat kaptak Ausztria vezérei ^ . - «... -4- ■■ ■ á-t-...■? A parlament két házának drámai ülésén meg­szavazták az új alkotmányt . Az osztrák köz­társaság áttért a rendi alkotmányra Bécs, április 30. (A Magyarország bécsi szerkesztő­ségének jelentése.) Az osztrák parla­ment ma tartotta utolsó ülését, mely­nek feladata a Dolliess-kormány szük­ségrendeleteinek megszavazása és az új alkotmány törvényesítése volt. Délelőtt tíz órára hívták össze a Nem­zeti Tanácsnak nevezett akóházat. Erre az időpontra zsúfolásig megtel­tek az ülésterem első és második emeleti karzatai. Az ülésteremből hiányoztak a szo­cialista képviselők, akiket a kormány szükségrendelete megfosztott mandá­tumuktól azon a címen, hogy a szo­ciáldemokrata pártot feloszlatták. r Adler leveléről és táviratáról érte­sítették Buchs osztrák-svájci határ­­állomás rendőrségét, onnan azonban nem érkezett hír Adler átutazásáról, a Nemzeti Tanács ülésén pedig nem je­lent meg a szocialista vezér. A Dollfuss-kormány megbízásából Buresch miniszter napokig tárgyalt a nagynémetekkel és a kisgazdákkal, hogy a két párt ne gördítsen akadá­lyokat a Nemzeti Tanács ülésének si­ma lefolyása elé. Buresch tárgyalá­sai csak részben jártak sikerrel. Ramek dr., a kormány által meg­bízott elnök délelőtt Will­kor nyitotta meg a Nemzeti Tanács ülését: az 1933 március 11-én felfüggesztett ülést új­ból megnyitottnak nyilvánította­ kancellárral. Az ülés megnyitása után ismét Hampel dr. emelkedett szólásra. Ki­jelentette, hogy minden rendelet, me­lyet a háborús gazdálkodás felhatal­mazási törvénye alapján bocsátott ki a kormány, alkotmányellenes. Ham­pel élesen állást foglalt az ellen, hogy a nemzetgyűlés alkotmányellenesen összehívott ülése határozatot hozzon egy olyan rendelet ügyében, amely teljesen megváltoztatja az alkotmányt. Még szabályosan összehívott ülés sem vehetett volna tudomásul az al­kotmánynak ellentmondó szükségren­­deleteket. Ramek elnök hivatkozott arra, hogy az alkotmányjogi bizottság nem emelt kifogást a rendeletek ellen. Javasol­ta, hogy a beterjesztett rendeleteket tűzzék az ülés napirendjére és azon­nal tárgyalják le őket. Előterjesztését két nagynémet képviselő kivételével — a nagynémeteknek csak két meg­figyelőjük volt jelen — elfogadták. Az ülés lefolyása ezután rövid, de drámai fordulatokban példátlanul gaz­dag volt. Rinasuer keresztényszocia­lista párti képviselő, mint az alkot­mányjogi bizottság előadója, ismer­tette az alkotmányjogi bizottság hatá­rozatát, amellyel javasolja az új oszt­rák alkotmány elfogadását az osztrák parlamentnek. A nagynémet párt nevében a párt elnök­e, Fopna, aki a párt ügyvezető elnökével, Hamppllal együtt volt je­len a nagynémet párt képviseletében a mai történelmi jelentőségű ülésen, szót kért. Foppa tiltakozik és népszavazást követel Toppa, akinek pártjáról és ő magá­ról személy szerint köztudomású.

Next