Magyarország, 1934. június (41. évfolyam, 122-145. szám)
1934-06-02 / 122. szám
A harang útja Néhány lelkes fiú a tavaszi éjszakában egy teherautóval leszáguldott Hidasra. És kiemelte a harangot a magyar református templomból. Azt a harangot, amelynek állványa már elkorhadt. Abból a magyar református templomból, amit át kellett adni a német kultúrháznak. Nem mintha a hit fogyott volna el, de elfogytak a hívők. A magyar református gyülekezetét megölte az egyke. Egy egész gyülekezet a föld alatt. Szaporodni nem tudtak, nem akartak. Az emberek elmentek, a harang megmaradt. Magyar fiúk most felhozták a magyar Hidasról egy magyar éjszakában a magyar Budapestre. És a kálvin téri templomban elhelyezték a harangot. Az árva kis harang kiemelkedik a Kálvin térről, eldobja felekezeti palástját és azt mondja: ismerjetek rám, magyar harang, magyar érc, magyar fájdalom vagyok. Semmi más, csak magyar. Regényes út az éjszakában és mégis oly mai. Nemcsak a lendülete miatt, hanem mert az egész, amiből lett és ami körülötte van, máskor mint ma, el sem képzelhető, más időkbe, mint a maiakba bele sem gondolható. Hidas — ez jellegzetesen és egyedülvalóan a háború utáni magyarság tragédiája. Gazdasági és erkölcsi tragédia. Mert tragédia ez a polgárháború, amit magyar férfiak és magyar nők folytatnak az anyaméh ellen, egy nép maga szállítja le nemzeti létszámát és kit az ellenség irtott oly kegyetlenül, az most magát irtja konokul. Tragédia, mert benne vigasztalan gazdasági viszonyunk minden nyomasztósága és tragédia, mert óriási lelki hervadtság van benne- Magyar község, amely nem akart folytatódni, magyar házak, ahol nem gondoltak arra, ki fűti be a kemencét, ha a mai gazda elhal. Mindez így egyszerre érthetetlen és megdöbbentő. És a halálnak ez ellen a gondolata ellen tiltakoztak a magyar ifjak. Ez az éjszakai út egy nemzedék tüntetése. És tüntetés egy másik nemzedék mellett, amelyet nem engednek, hogy a világra jöjjön olyan szaporulatban, mint azt Isten akarja. Tüntetés volt a magyarság, a jövő, a kiteljesült nemzet, tüntetés a szaporulat integritása, tüntetés magyar lelkek és magyar testek mellett. És tüntetés volt, de semmiesetre sem és akárki akármit mondjon, nem volt tüntetés a tolna-baranyai svábok, ezek ellen a németajkú hű magyarok ellen. Ha el is hoztuk a harangot, a magunk harangját tőlük, nem azért hoztuk, hogy megkongassuk ellenük, hanem hogy megkongassuk saját bűneink, tulajdon közömbösségünk, nemzeti restségünk ellen. Magunkat akartuk fellármázni a magyar éjszakában, amely Hidason oly szomorúan meddő volt. Vészjelet adtunk, de nem azért, hogy mások pusztuljanak, hanem azért, hogy mi éljünk. Egy magyar harang megtette útját az éjszakában. Eljött a hidasi temetői éjszakából, a halál nagy éjszakájából, hogy csillagos életes nyári magyar éjszakában megkeressen egy másik, élő templomot. Ennek a magyar harangnak nem ez lesz végső állomása. Éjszakából éjszakán át hozták, de valamikor csak lesz nap, amikor ragyogó fényesen és büszkén fogják vinni szaporodó lelkek közé épülő új templomba, gazdagodó, élni akaró, élni tudó gyülekezetbe. Fel fog támadni a harang és magára fog eszmélni a magyarság, a nemzet életereje, életösztöne és életakarása. Lesz ■még ünnep a világon. Lesz még magyar harangszó békés magyar falvakban istenáldotta szép magyar estékben. A harang elindult, de rútját nem fejezte be. Ára 10 fillér MAfiYARORSZAG XLI. évfolyam, 122. szám Szerkeszti Szerkesztőség és kiadó-Budapest, 1934. 'WWW X UV f fi IffcC hivatal telefonszámai: június 2. szombatiLAMI 45-5-50 - 57-ig, 46-4-18 ( 7%^ Starhemberg Gömbösnél (Tudósítás a 3. oldalon) Ellopták az éjszaka Hidas elnémult harangját Magyar diákok Budapestre hozták és letették a Kálvin téri templom elé Tüntetés a magyar feltámadás mellett (A Magyarország tudósítójától.) A múlt század lelkes ifjúsági mozgalmaira emlékeztető esemény történt, a ma reggelre virradó , éjszaka. _ Nyolc egyetemi hallgató — akik között bölcsészek,, jogászok, közgazdászok és gyógyszerészek vannak — teherautón leutazott a baranya megyei Hidas községbe, leszerelte a bezárt református templom elnémult harangját, autóra tette s Budapestre szállította. A nemes tüntetés célzatával történt cselekedet megérdemli, hogy az egész magyar közvélemény felfigyeljen rá Az utolsó istentisztelet után Május 27-én gyűlt össze a hidaskörnyéki maradék magyarság, élén a Tőzsdebizományos halálugrása az ötödik emeletről (Tudósítás a 16. oldalon) bonyhádi református egyház lelkészeivel, hogy utolsó istentiszteletet tartson az egyke rombolása miatt egy szálig kiveszett magyar egyház templomában. Annak idején bő tudósításban számoltunk be a megrendítő eseményről. A tragikus sorsú magyar egyház temploma romlott állapotban várta, hogy intézkedés történjék ügyében. A református egyház úgy döntött, hogy a templomot átadja a hidasi német ifjúsági egyesületnek kultúrház céljaira, azzal a feltétellel,, hogy minden műsoron magyar számnak vagy a magyar Himnusznak kell szerepelnie, emlékeztetőül arra, hogy a kultúrház évszázadokon át magyar térnyiem volt. A megrendítő búcsúistentisztelet után a templom kulcsait át is adták a német legényegyletnek s a vakolatja vesztett, törtablakú romlott fedelű szép templom most már várja a rendbehozást és új hivatásának való átadását. A széles hullámokat vert eseménynek mára folytatása lett. A magyar egyetemi ifjúság, megdöbbenve a pusztuló magyarság e szomorú eseményétől, titokban elhatározta, hogy a templom harangját éjszaka leszereli, Budapestre hozza és örök lelkiismereti figyelmeztetőül nyilvánosan felállíttatja. Tizenegytől éjjel kettőig* Csütörtökön este indult útjára a nyolc ifjú teherautón. Este tizenegy "Az elnémult hidasi harang (Sípos Béla rajza)