Magyarország, 1934. július (41. évfolyam, 146-171. szám)
1934-07-01 / 146. szám
1934. július 1. vasárnap MAGYARORSZÁG Bethlen István gróf vezércikkét közli a „Pesti Napló" vasárnapi száma az új európai helyzetről A BRIT KÉRDŐJEL Írta: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre Nem árt kissé széjjeltekinteni az angol politikában és belenézni a nálunk burjánzó henye optimizmus szólamai mögött meghúzódó hallgatag angol valóságba. Anglia sokáig valóban különös, nehezen áttekinthető és a kontinens felé felette habozónak, bizonytalannak látszó külpolitikát csinált. Mintha csupa kérdőjelekből állott volna ez a politika, amely annyi fejtörést, gondot okozott Franciaországnak és annyi fanyar francia bírálatnak és gúnyos elégedetlenségnek volt forrása. De várjon valóban olyan bizonytalan, kapkodó, határozatlan volt-e ez az angol politika? És igaz-e a francia türelmetlenségnek az a sokszor viszszatérő megjegyzése, hogy Nagybritannia ingatag külpolitikája a mai nehéz időkben méltatlan saját nagyságához? Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ottawai konferencia óta Anglia világosan új utakra tért a maga világpolitikájában: elejtette százados szabadkereskedelmi dogmáját és egyben szorosabbra fűzte a Brit birodalom részeit s ezzel önkéntelenül is sokat lazított az európai kontinenssel való összefüggésein. A birodalom valójában Ottawában tetőződött be s ezzel Anglia kifejezésre juttatta, hogy számára másodrangú kérdés és másodrangú tényező Európa. Kedvetlenséget, fanyalgó egykedvűséget, unalmat ásított nem egyszer ez az új Anglia, az európai politika kicsinyes boszorkánykonyhája, sokszor a francia politikai és diplomáciai dogmaimádás és szőrszálhasogatás felé. El is volt foglalva az angol nemzet a maga belső megújulásának és megerősödésének nagy feladataival. 1926- ban páratlan erővel taposta el a kommunista agitációt. Néhány évre rá jött a gazdasági válság, a font megingása s utána megint csak évek kellettek a pénzügyek rendbehozatalához, az elavult nagyipari technika és szervezet megújításához, racionalizálásához, a költségvetés egyensúlyának helyreállításához. S míg idehaza nálunk a demokrácia és parlamentarizmus utolsó perceit számolgatják nagy gyermekek homokóráin, azalatt a világ legnagyobb és legnagyszerűbb birodalma végzetesnek látszó válságokat küzdött le a legtisztább demokrácia és a leghagyományosabb parlamentarizmus alapján és eszközeivel. Sajnos, az a páratlan és világraszóló politikai és gazdasági céltudatosság, bölcsesség és felsőbbséges fiatal tetterő, mely Anglia belső megújhodásának nagy művében az utóbbi évek alatt elvégezte a maga nagy csodatevését, nagyon kevéssé ismeretes nálunk. Mi csak azt láttuk inkább, hogy Anglia hallgat, vagy fanyalog, vagy bizonytalan kijelentéseket tesz a német-francia viszály, a leszerelés, a revízió, a „béke megszervezése kérdéseiben. És nem méltattuk kellő figyelemre azt a szédületes munkát, amit az angol politikai lángész hűvös távolban Európa vitustáncban rángatózó szárazföldjétől célul kitűzött és a római birodalom akkori felsőbbségét is megszégyenítő szédületes iramban és tökéletességgel megvalósított. A türelmetlen, izgékony, örökké nyugtalan francia közvélemény sokáig volt elégedetten ezzel a magábasüllyedő, a maga külön Olimposzának fenséges felhőibe burkolózó angol világgal. Pedig volt valami az angol visszahúzódásban a kontinenstől, ami kezdettől fogva kedvezett a francia politikának. Az angol politikának körülbelül egy esztendőre visszavezethető lassú átalakulása lassan megvilágítja a birodalmi védővámos rendszerre való áttérés mellett a brit politikának másik világraszóló fordulatát: az elkanyarodóét ama százados angol külpolitikai elvtől, hogy Nagybritannia a kontinensen mindig a legerősebb hatalom ellen csinált politikát. Lassan napfényre derül, hogy Anglia részben éppen a birodalom szorosabb megszervezése és összezárkózása révén hajlandó megtörni a régi elvet s állandó érvénnyel összefogni a szárazföld legerősebb hatalmasságával. E fordulat végső kiérlelődését azonban s azzal a francia politika elképzelhetetlen méretű megerősödését csakúgy a hitleri birodalom belpolitikai túlzásainak köszönheti a világ, mint ahogy mi »köszönhetjük« ugyanezeknek az erőknek a revíziós gondolat ideiglenes visszaszorulását a négyes paktum első angol-olasz elgondolása óta. Az angol államférfiak még vitáznak a franciákkal. De lényeg szerint már ők is bukottnak vallják a leszerelés gondolatát és nyomban le is számították azt. A legutóbbi angol, amerikai, francia megegyezés Génfben már tít szót talált ki a régi helyébe: a leszerelés helyébe a fegyverkezés korlátozását. MacDonald angol miniszterelnök a napokban még hevesen agitált Seaham-ben a fegyverkezés korlátozása mellett. De a franciák már csak mosolyognak ezen. S azt mondja a Quai d’Orsay szócsöve június 26 i számában, hogy ugyan mit jelent a gyakorlatban ez a korlátozás, míg a német birodalomban teljes erővel folyik a fegyverkezés. És vakoknak kellene lennünk, ha nem látnánk: Angliában a brit nemzet hagyományaihoz és szédületes belső erőihez méltó ütemben, szédítő iramban indult meg a fegyverkezés. A Daily Telegraph közölte alig egy jó héttel ezelőtt, hogy »a királyi légierő« öt év alatt ötven új légi hajórajjal, kereken 600 repülőgéppel fogja megtoldani Anglia mai 890 repülőgépből álló erőállományát. És ugyanez az újság hozza a hírt, hogy Anglia új fegyverkezési programot készül a legnagyobb gyorsasággal megvalósítani, nemcsak a hadiaviatika, de a haditengerészet és a szárazföldi hadsereg kereteiben is. A francia külügyi félhivatalos, a Le Temps, újságolja, hogy nemrégiben lord Hailsham, a brit hadügyminiszter fejtette ki, hogy Angliának partjai védelmében a szárazföldre is kell küldenie egy expedíciós hadtestet. A Daily Telegraph megjegyzi, hogy ezt az expedíciós hadtestet legjobban a francia Maginot-erődvonal mögött lehetne elhelyezni. Nemrégiben Armengaud francia tábornok a Revue des Deux-Mondes-ban nagy diadallal fejtette ki, hogy Anglia egy nagyarányú ellenséges repülőtámadással szemben partjait nem tudná megvédeni pusztán légi és tengerészeti erőkkel, hanem szüksége van a szárazföldről való támogatásra is. És ugyanakkor a francia félhivatalos alig titkolható diadalérzettel hangsúlyozza, hogy Anglia egy tragikus útvesztőben vesztegel: vagy irtózatos és elég gyorsan meg sem valósítható méretű felfegyverkezésre szorul Németországgal szemben, vagy pedig kénytelen rátérni a Franciaországgal való katonai szövetség útjára. Mikor az angol közvélemény és sajtó is már azon tűnődik, hogy ellenséges támadás esetén a kontinensen hol helyezze el az angol védő szárazföldi erőket, igazat kell adnunk a francia publicisztikának, amely diadalittasan mutat a térképre és Anglia függőségére Vörösmarty téren állandóan hirtett helyiség! Keggeli — Kuncst - Mzsonm ! Mérsékelt árak ! 3 meghódította a C fl Or fl CRÉM AI EVEZŐSÖKET a Csatornán innen való világtól. Anglia valóban a legjobb úton volt, hogy mindjobban elszakítsa magát ,az európai szárazföld belső bajaitól, betegségeitől, megoldatlan kérdéseitől. De ime: Hitler birodalma visszakanyarította Angliát Franciaországhoz. Valóban gyermeteg hiszékenység volna tehát arra számítanunk, hogy a legközelebbi időben Anglia Brennus kardját veti Németország javára az európai politika serpenyőjébe. Hiába hitegetnénk önmagunkat szép szavakkal és henye szólamokkal, Brennus kardja a franciák kezében van. „Fehérvár** helyett - „Új Fehérvár" Székesfehérvár, június 30. (A Magyarország tudósítójának telefonjelentése.) Ismeretes, hogy a belügyminiszter a Fehérvár című politikai napilapot, amely Shvoy Lajos megyéspüspök tulajdona volt, két héttel ezelőtt rendelettel betiltotta. A mai nap folyamán Székesfehérvárra érkezett Antal István dr., a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, aki előbb a főispánnal és a polgármesterrel tárgyalt, majd felkereste Shvoy Lajos megyéspüspököt. A tárgyalás eredménye az, hogy »Új Fehérvára címen új napilap jelenik meg, amelynek felelős szerkesztője Skorka Károly, felelős kiadója Kéry Nándor plébános, tulajdonosa az egyházmegye. A változás mindössze az, hogy a lapon Medzgár István, az eddigi főszerkesztő neve nem fog szerepelni. Amerika is erősíti légi flottáját KMjmJlLubtcccL tmffaOnt mm SOOüzletbramindento^s^T^joJ^U Washington, június 30. I Az Egyesült Államok hadügyi hiivatala nemrégiben 91 Martin-féle bombavető repülőgépet és 280 Weightféle repülőgépmotort rendelt öt és fél millió dollárért.