Magyarország, 1934. augusztus (41. évfolyam, 172-193. szám)
1934-08-01 / 172. szám
2 cáfolja Planettának azt a védekezését, hogy véletlenül sült el kezében kétszer a revolver. Székely dr. orvosszakértő szerint a Dollfusst ért első lövés feltétlenül halálos volt; halálos lett volna akkor is, ha orvosi segítség érkezik és műtétet hajtanak végre. A tárgyalásvezető ezután felolvasta a rendőrség július 30-án kelt összefoglaló jelentését a puccsról, amely szó szerint megegyezik az ügyészség vádjával. Kitűnik a jelentésből, hogy 160 ember vett részt a puccsban, ezek közül 152 fogságban van, nyolc tehát megmenekült. Ismertette a tárgyalásvezető, hogy Dollfuss egyes testrészeit, amelyeken sebesülések voltak, az ügyészség intézkedésére felboncolták. A további boncolástól eltekintettek. A holttestet a bécsi egyetem patológiai és antropológiai intézetében konzerváltták és a kancellár arcáról viaszlenyomatot, készítettek. Ezzel a bizonyítási eljárást befejezettnek is nyilvánította. „Az ígéret sem lenne kötelező, mert kizsarolták“ Az egyik védő indítványozta, hall gassa ki a bíróság Miklas szövetségi elnököt és Schuschnipa kancellárt arra nézve, ígértek-e a lázadóknak pertörlést, illetve szabad menlevelet a német határig. A másik védő, miután a bíróság Rieth volt bécsi német követ kihallgatását nem rendelte el, letette a bíróság asztalára a Wester Lloyd és a brünni Tagesbote cikkét, amelyben a volt bécsi német követ nyilatkozott a szerdai eseményekről. Tuppy dr. főügyész a következő nyilatkozattal válaszolt: — Nagyon sajnálom, hogy tegnap nem ragadtam meg az alkalmat arra, hogy a salvus conductus, illetve a pertörlés kérdésében felszólaljak, mert ezt a kérdést állandóan hánytorgatják és ez ellen a legélesebben tiltakoznom kell. Mindnyájan tudjuk, hogy pertörlésről szó sem lehet és ha volt is ilyen ígéret, az értéktelen, senkire nézve nem kötelező, mert hallatlan erőszakosságok árán zsarolták ki. A bíróság ezután a védelem bizonyításkiegészítési indítványa ügyében tanácskozásra vonult vissza. A bíróság az összes bizonyítás kiegészítési indítványokat elutasította és felszólította az ügyészt a vádbeszéd megtartására. tt nagy vádbeszéd Az ügyész félóra hosszat tartó vádbeszédében hevesen támadta a vádlottakat. Kijelenti, hogy rá az egész ügy hazaárulás benyomását teszi. Olyan akció volt ez, amelynek polgárháború felidézése volt a célja és csakugyan, aznap a polgárháború az ország több részén fellángolt. Egészen nevetséges a vádlottaknak az az állítása, hogy azt hitték, itt legális akcióról van szó és hogy egy civil embernek, aki az egész akciót vezette és akinek a nevét nem akarják elárulni, elhitték azt, amit állítólag mondott: a szövetségi elnök teljesen egyetért az akcióval. Nevetséges abszurdum ez az állítás, hiszen mindenki jól tudja, hogy a szövetségi elnök egy tollvonással elmozdíthatta volna Dollfusst és kinevezhetett volna helyette más kancellárt, aminek kell tehát a rebellisek segítsége. Az ügyész azután izgalomtól remegő hangon mondotta a következőket: — A rebellisek veszélybe hozták Ausztriát, egy szikra elég lett volna, hogy idegen katonaság, idegen nép, idegen hatóság nyomult volna be hazánkba. A polgárháború a legborzasztóbb dolog a világon és ezt a két embert polgárháború felidézéséért terheli a felelősség. A gyilkosság is bizonyítva van. A gyilkosnak az a védekezése, hogy véletlenül sült el a revolver, nevetséges állítás. A gyilkolási szándék kétségtelen, mert hisz abban a pillanatban, amikor beléptek abba a szobába, ahol Dollfuss tartózkodott, a gyilkos nyomban lőtt is, mégpedig kétszer és a gyilkosság egyetlen tanúja, az ajtónálló, határozottan azt állítja, hogy a gyilkos célzott. Beszél a védelem Az ügyész után az első védő Planetta Ottó tevékenységét védelmezte. A védelem főleg arra fektette a fősúlyt a beszédben, hogy a lázadóknak szabad menlevelet, illetőleg pertörlést ígértek és ha nem is formálisan és ünnepélyes formák között, mégis tény az, hogy megígérték nekik, hogy feltétel nélkül salvus conductust kapnak és a határig kísérik őket. Az egész kaland különben is inkább csak egy köpenickiáda volt, semmint egy hazaáruló célzatú lázadás. Azok, akik a szövetségi kancellári palotát megszállták, meg voltak győződve, hogy akik nekik a parancsot adták erre, a szövetségi elnökkel egyetértésben jártak el. A vádlottak másik védője csak a gyilkosság fényéről szólt és azt fejtegette, nincs bebizonyítva, hogy Planetta szándékosan ölte meg Dollfusst. A harmadik védő valóságos nemzeti szocialista propaganda beszédet tartott, amelyben kétségbe vonta a jelenlegi osztrák alkotmány érvényességét, ennélfogva a most összeült katonai bíróság illetékességét is. A védő hangsúlyozta, hogy a vádlottak fanatikus idealisták, akik abban a meggyőződésben cselekedtek, hogy hazájuknak szolgálatot tesznek. A védő hivatkozott arra, hogy más párt hívei is elkövettek már politikai merényletet, hivatkozik Adler Frigyesre, aki Stürgkh miniszterelnököt, hivatkozik Kunschak képviselő fivérére, aki Schuhmacher szocialista képviselőt lőtte le, hivatkozik Schlageterre, a német nemzeti szocializmus vértanújára, aki vonatokat robbantott, abban a hitben, hogy hazájának szolgálatot tesz. A vádlottak nem banditák, hanem rebellisek és rebellisnek lenni nem szégyenletes dolog. A magyar történelem egyik legkimagaslóbb alakja, II. Rákóczi Ferenc is rebellis volt. A védő beszédére az ügyész röviden válaszolt. Replikájában hangsúlyozza, hogy a védőknek nem sikerült a bizonyítékokat megdönteni és a per törlésére vonatkozó fejtegetésekről kijelenti, hogy azok teljesen céltalanok. Az ügyész élesen visszautasította a védő alkotmányjogi kifogásait és az alkotmány érvényességre vonatkozó fejtegetéseit. A gyilkos utolsó szava !Az utolsó szó jogán ezután a két vádlott állt fel. Planetta ezt mondta: — Nem tudom, holnap élek-e még. Nem vagyok gyáva gyilkos és nem ölési szándékkal cselekedtem. Sajnálom tettemet és kérem, értesítsék erről a kancellár feleségét. A másik vádlott, Holzweber Ferenc, a következőket mondja: — Fridrich kapitány szerepét csak magyarország 1934. augusztusi, szerda azért játszottam el a szövetségi kancellári hivatal megszállásánál, mert már biztos voltam benne, hogy nem lesz vérontás és hogy Rintelen ott lesz. Amikor senki sem volt ott, megnyitottam a szívem Fey miniszter előtt és azt mondottam neki, íme, itt állok, nem tudom mit csináljak. Azáltal, hogy mindjárt tárgyalásokat kezdtem a szövetségi kancellári palota felszabadítása ügyében, sok vérontást kerültem el. — Ha mi fegyveres kézzel védekeztünk volna, ez polgárháborúba vezetett volna. Mi a minisztereket csak elfogni akartuk és nyugodtan akartuk megvárni, mi fog történni. Azt hittük, majd jön valaki és rendet csinál. Amit tettem, a haza iránti szeretetből tettem és cselekményem minden következményét vállalom. A bíróság ezután ítélethozatalra vonult vissza és 25 percnyi tanácskozás után hozta meg ítéletét. Két halálos A katonai bíróság délben 1 óra 25 perckor félórás tanácskozás után belépett a tárgyalóterembe, amelynek közönsége az izgalom feszültségében fogadja a bíróság polgári elnökének enunciálását. A tárgyalást vezető tanácselnök ünnepélyes hangon a következőiket jelentette ki: — Az osztrák szövetséges állam nevében! A bécsi katonai törvényszék élőszóbeli tárgyalás után a következő ítéletet hozta: Planetta Ottó bűnös abban, hogy július 25-én Dollfuss Engelbert dr-t ölési szándékból megölte. Másodszor: Mindkét vádlott, Planetta Ottó és Holzweber Ferenc bűnös abban, hogy társaikat felfegyverezve, a szövetségi kancellári hivatalt megszállották, az ott találtakat foglyul ejtették és különösen azáltal, hogy az ott talált személyek közül Dollfuss kancellárt, Fey minisztert és Karwinsky báró államtitkárt fogságba ejtették, hazaárulást követtek el és vezető személyiségei voltak olyan cselekedetnek, amelynek célja a polgárháború volt. Ezáltal elkövették mind a ketten a hazaárulást, Planetta pedig ezenkívül a gyilkosság bűntettét is. Mindezekért a bűneikért a bécsi katonai bíróság mindkettőjüket kötél általi halálra és a perköltségek megtérítésére ítéli. Abban az esetben, ha az elítéltek kegyelmet nem kapnak, a halálos ítéletet először Holzweberen, azután Planettán kell végrehajtani. A két vádlott mindkét oldalán kétkét fegyőrrel mereven, katonás tartással állott a bíróság előtt az ítélethirdetés egész processzusa alatt. Mozdulatlanul és szenvtelenül hallgatták az ítéletet és az ítéletkihirdetés után, amikor a bíróság helyet foglalt, ők is szó nélkül, nyugodtan leültek a vádlottak padjára. Miután megjegyzésnek nem volt helye, a tárgyalást vezető polgári tanácselnök a tárgyalást, befejezettnek nyilvánította, a bíróság visszavonult és az elítélteket visszavitték a fogházba. Három órán belüli kegyelem vagy kötél A törvény értelmében az ítélet a polgári eljárástól eltérően nem két, hanem három órán belül hajtandó végre és a visszavonult bíróság határozatától függ, várjon az elítélteket a köztársaság elnökének kegyelemre ajánlja-e, vagy nem. Miután az ítéletet 1 óra 25 perckor hirdették ki, 1 óra 25 percig el kell dőlnie, hogy az elítélteknek megkegyelmeznek-e, vagy pedig délután fél ötig felakasztják-e őket. Dollfuss emlékoszlop és örökmécses Bécs, július 31. (A Magyarország külön tudósítójától.) A meggyilkolt Dollfuss kancellár örök emlékezetére emlékoszlopot és örökmécsest állítanak fel a Ballhausplatzon. A teret előreláthatólag Dollfussplatzra keresztelik. A kancellár dolgozószobáját, ahol a gyilkos golyó érte, örök időkre mai állapotában akarják hagyni s ebben a szobába örökmécsest akarnak állítani. Felmerült az a terv is, hogy a gyermeksegély és gyermeknyaraltatási akciót, amelyet annak idején Dollfuss kancellár kezdeményezett, róla nevezik el. Letartóztatták Kernmaier volt karintiai tartományfőnökét Ő vezette a lázadókat Bécs, július 31. (A Magyarország külön tudósítójától.) Karintiai volt tartományfőnökét, Kernmaier dr.-t letartóztatták és a klagenfurti törvényszék fogházába szállították. Kernmaiernek vezetőszerepe volt a karintiai nemzeti szocialista lázadás irányításában és ő vezette a harcokat a feldkirchtstveiti vonalon a kormánycsapatok ellen. Letartóztatásáról, amely még szombaton történt, a bécsi lapok csak most adnak hírt. Seyder bécsi rendőrigazgató nem tér vissza hivatalába Rekcker a földmivelési miniszter, Hammerstein báró közbiztonsági államtitkár — Starkemberg a Hazafias Front vezére Bécs, július 31. (A Magyarország bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Megtörtént az osztrák kormány kiegészítése: földes erdőügyi miniszter Reitner József alsóausztriai tartományfőnök, közbiztonsági államtitkár pedig Felsőausztria eddigi közbiztonsági igazgatója, Hammerstein báró lett. Tauschitz volt berlini követ, aki két hét óta a külügyi államtitkár teendőit látta el, Schuschnigg kancellár kívánságára visszatér Berlinbe és újra átveszi hivatalát. A Schuschnigg-kormány tegnap délutáni minisztertanácsán megnyugvással vette tudomásul azt a jelentést, hogy Ausztriában teljesen helyreállott a rend és elhatározta, hogy azokat, akik a puccsban akár csak alárendeltebb szerepet is játszottak, internáló táborokban helyezik el és