Magyarország, 1934. augusztus (41. évfolyam, 172-193. szám)

1934-08-01 / 172. szám

2 cáfolja Planettának azt a védekezé­sét, hogy véletlenül sült el kezében kétszer a revolver. Székely dr. orvosszakértő szerint a Dollfusst ért első lövés feltétlenül halálos volt; halálos lett volna akkor is, ha orvosi segítség érkezik és mű­tétet hajtanak végre. A tárgyalásvezető ezután felol­vasta a rendőrség július 30-án kelt összefoglaló jelentését a puccsról, amely szó szerint megegyezik az ügyészség vádjával. Kitűnik a jelen­tésből, hogy 160 ember vett részt a puccsban, ezek közül 152 fogságban van, nyolc tehát megmenekült. Is­mertette a tárgyalásvezető, hogy Dollfuss egyes testrészeit, amelyeken sebesülések voltak, az ügyészség in­tézkedésére felboncolták. A további boncolástól eltekintettek. A holt­testet a bécsi egyetem patológiai és antropológiai intézetében konzervált­­­ták és a kancellár arcáról viaszlenyo­­­­matot, készítettek. Ezzel a bizonyítási­­ eljárást befejezettnek is nyilvání­totta. „Az ígéret sem lenne kötelező, mert kizsarolták“ Az egyik védő indítványozta, hall­­ gassa ki a bíróság Miklas szövetségi elnököt és Schuschnipa kancellárt arra nézve, ígértek-e a lázadóknak pertörlést, illetve szabad menlevelet a német határig. A másik védő, mi­után a bíróság Rieth volt bécsi német követ kihallgatását nem rendelte el, letette a bíróság asztalára a Wester Lloyd és a brü­nni Tagesbote cikkét, amelyben a volt bécsi német követ nyilatkozott a szerdai eseményekről. Tuppy dr. főügyész a következő nyi­latkozattal válaszolt: — Nagyon sajnálom, hogy tegnap nem ragadtam meg az alkalmat arra, hogy a salvus conductus, illetve a per­törlés kérdésében felszólaljak, mert ezt a kérdést állandóan hánytorgatják és ez ellen a legélesebben tiltakoznom kell. Mindnyájan tudjuk, hogy pertör­lésről szó sem lehet és ha volt is ilyen ígéret, az értéktelen, senkire nézve nem kötelező, mert hallatlan erősza­kosságok árán zsarolták ki. A bíróság ezután a védelem bizo­nyításkiegészítési indítványa ügyé­ben tanácskozásra vonult vissza. A bíróság az összes bizonyítás ki­egészítési indítványokat elutasította és felszólította az ügyészt a vád­beszéd megtartására. tt nagy vádbeszéd Az ügyész félóra hosszat tartó vád­beszédében hevesen támadta a vádlot­takat. Kijelenti, hogy rá az egész ügy hazaárulás benyomását teszi. Olyan akció volt ez, amelynek polgárháború felidézése volt a célja és csakugyan, aznap a polgárháború az ország több részén fellángolt. Egészen nevetséges a vádlottaknak az az állítása, hogy azt hitték, itt legális akcióról van szó és hogy egy civil embernek, aki az egész akciót vezette és akinek a nevét nem akarják elárulni, elhitték azt, amit állítólag mondott: a szövetségi elnök teljesen egyetért az akcióval. Nevetséges abszurdum ez az állítás, hiszen mindenki jól tudja, hogy a szö­vetségi elnök egy tollvonással elmoz­díthatta volna Dollfusst és kinevez­hetett volna helyette más kancellárt, aminek kell tehát a rebellisek segít­ség­e. Az ügyész azután izgalomtól re­megő hangon mondotta a következő­ket: — A rebellisek veszélybe hozták Ausztriát, egy szikra elég lett volna, hogy idegen katonaság, idegen nép, idegen hatóság nyomult volna be ha­zánkba. A polgárháború a legborzasz­tóbb dolog a világon és ezt a két em­bert polgárháború felidézéséért ter­heli a felelősség. A gyilkosság is bizonyítva van. A gyilkosnak az a védekezése, hogy véletlenül sült el a revolver, nevetsé­ges állítás. A gyilkolási szándék kétségtelen, mert hisz abban a pilla­natban, amikor beléptek abba a szo­bába, ahol Dollfuss tartózkodott, a gyilkos nyomban lőtt is, még­pedig kétszer és a gyilkosság egyetlen ta­núja, az ajtónálló, határozottan azt állítja, hogy a gyilkos célzott. Beszél a védelem Az ügyész után az első védő Planetta Ottó tevékenységét védelmezte. A vé­delem főleg arra fektette a fősúlyt a beszédben, hogy a lázadóknak szabad menlevelet, illetőleg pertörlést ígér­tek és ha nem is formálisan és ünne­pélyes formák között, mégis tény az, hogy megígérték nekik, hogy feltétel nélkül salvus conductust kapnak és a határig kísérik őket. Az egész ka­land különben is inkább csak egy köpenickiáda volt, semmint egy haza­áruló célzatú lázadás. Azok, akik a szövetségi kancellári palotát meg­szállták, meg voltak győződve, hogy akik nekik a parancsot adták erre, a szövetségi elnökkel egyetértésben jár­tak el. A vádlottak másik védője csak a gyilkosság fényéről szólt és azt fejte­gette, nincs bebizonyítva, hogy Pla­netta szándékosan ölte meg Dollfusst. A harmadik védő valóságos nemzeti szocialista propaganda beszédet tar­tott, amelyben kétségbe vonta a jelen­legi osztrák alkotmány érvényessé­gét, ennélfogva a most összeült kato­nai bíróság illetékességét is. A védő hangsúlyozta, hogy a vád­lottak fanatikus idealisták, akik ab­ban a meggyőződésben cselekedtek, hogy hazájuknak szolgálatot tesznek. A védő hivatkozott arra, hogy más párt hívei is elkövettek már politi­kai merényletet, hivatkozik Adler Frigyesre, aki Stürgkh miniszterel­nököt, hivatkozik Kunschak képvise­lő fivérére, aki Schuhmacher szocia­lista képviselőt lőtte le, hivatkozik Schlageterre, a német nemzeti szocia­lizmus vértanújára, aki vonatokat robbantott, abban a hitben, hogy ha­zájának szolgálatot tesz. A vádlottak nem banditák, hanem rebellisek és rebellisnek lenni nem szégyenletes dolog. A magyar történelem egyik legkimagaslóbb alakja, II. Rákóczi Ferenc is rebellis volt. A védő beszédére az ügyész röviden válaszolt. Replikájában hangsúlyozza, hogy a védőknek nem sikerült a bizo­nyítékokat megdönteni és a per tör­lésére vonatkozó fejtegetésekről ki­jelenti, hogy azok teljesen céltalanok. Az ügyész élesen visszautasította a védő alkotmányjogi kifogásait és az alkotmány érvényességre vonatkozó fejtegetéseit. A gyilkos utolsó szava !Az utolsó szó jogán ezután a két vádlott állt fel. Planetta ezt mondta: — Nem tudom, holnap élek-e még. Nem vagyok gyáva gyilkos és nem ölési szándékkal cselekedtem. Sajná­lom tettemet és kérem, értesítsék erről a kancellár feleségét. A másik vádlott, Holzweber Ferenc, a következőket mondja: — Fridrich kapitány szerepét csak magyarország 1934. augusztusi, szerda azért játszottam el a szövetségi kan­cellári hivatal megszállásánál, mert már biztos voltam benne, hogy nem lesz vérontás és hogy Rintelen ott lesz. Amikor senki sem volt ott, meg­nyitottam a szívem Fey miniszter előtt és azt mondottam neki, íme, itt állok, nem tudom mit csináljak. Az­által, hogy mindjárt tárgyalásokat kezdtem a szövetségi kancellári pa­lota felszabadítása ügyében, sok vér­ontást kerültem el. — Ha mi fegyveres kézzel védekez­tünk volna, ez polgárháborúb­a veze­tett volna. Mi a minisztereket csak elfogni akartuk és nyugodtan akar­tuk megvárni, mi fog történni. Azt hittük, majd jön valaki és rendet csi­nál. Amit tettem, a haza iránti szere­tetből tettem és cselekményem m­­in­­den következményét vállalom. A bíróság ezután ítélethozatalra vonult vissza és 25 percnyi tanácsko­zás után hozta meg ítéletét. Két halálos A katonai bíróság délben 1 óra 25 perckor félórás tanácskozás után belé­pett a tárgyalóterembe, amelynek kö­zönsége az izgalom feszültségében fo­gadja a bíróság polgári elnökének enunciálását. A tárgyalást vezető ta­nácselnök ünnepélyes hangon a kö­vetkezőiket jelentette ki: — Az osztrák szövetséges állam ne­vében! A bécsi katonai törvényszék élőszóbeli tárgyalás után a követ­kező ítéletet hozta: Planetta Ottó bűnös abban, hogy július 25-én Doll­fuss Engelbert dr-t ölési szándékból megölte. Másodszor: Mindkét vádlott, Planetta Ottó és Holzweber Ferenc bűnös abban, hogy társaikat felfegy­verezve, a szövetségi kancellári hiva­talt megszállották, az ott találtakat foglyul ejtették és különösen azáltal, hogy az ott talált személyek közül Dollfuss kancellárt, Fey minisztert és Karwinsky báró államtitkárt fog­ságba ejtették, hazaárulást követtek el és vezető személyiségei voltak olyan cselekedetnek, amelynek célja a polgárháború volt. Ezáltal elkövették mind a ketten a hazaárulást, Planetta pedig ezenkívül a gyilkosság bűntettét is. Mindezekért a bűneikért a bécsi katonai bíróság mindkettőjüket kötél általi halálra és a perköltségek megtérítésére ítéli. Ab­ban az esetben, ha az elítéltek kegyel­met nem kapnak, a halálos ítéletet először Holzweberen, azután Planet­­tán kell végrehajtani. A két vádlott mindkét oldalán két­­két fegyőrrel mereven, katonás tar­­tással állott a bíróság előtt az ítélet­­hirdetés egész processzusa alatt. Moz­dulatlanul és szenvtelenül hallgatták az ítéletet és az ítéletkihirdetés után, amikor a bíróság helyet foglalt, ők is szó nélkül, nyugodtan leültek a vád­­lottak padjára. Miután megjegyzés­nek nem volt helye­, a tárgyalást ve­zető polgári tanácselnök a tárgyalást, befejezettnek nyilvánította, a bíróság visszavonult és az elítélteket vissza­vitték a fogházba. Három órán belüli kegyelem vagy kötél A törvény értelmében az ítélet a polgári eljárástól eltérően nem két, hanem három órán belül hajtandó végre és a visszavonult bíróság ha­tározatától függ, várjon az elítélte­ket a köztársaság elnökének kegye­lemre ajánlja-e, vagy nem. Miután az ítéletet 1 óra 25 perckor hirdették ki, 1 óra 25 percig el kell dőlnie, hogy az elítélteknek megkegyelmeznek-e, vagy pedig délután fél ötig felakaszt­­ják-e őket. Dollfuss emlékoszlop és örökmécses Bécs, július 31. (A Magyarország külön tudósítójá­tól.) A meggyilkolt Dollfuss kancel­lár örök emlékezetére emlékoszlopot és örökmécsest állítanak fel a Ball­­h­ausplatzon. A teret előreláthatólag Dollfussplatzra keresztelik. A kancel­lár dolgozószobáját, ahol a gyilkos golyó érte, örök időkre mai állapotá­ban akarják hagyni s ebben a szobá­ba örökmécsest akarnak állítani. Fel­merült az a terv is, hogy a gyermek­­segély és gyermeknyaraltatási ak­ciót, amelyet annak idején Dollfuss kancellár kezdeményezett, róla neve­zik el. Letartóztatták Kernmaier volt karintiai tartomány­főnökét Ő vezette a lázadókat Bécs, július 31. (A Magyarország külön tudósítójá­tól.) Karintiai volt tartományfőnö­két, Kernmaier dr.-t letartóztatták és a klagenfurti törvényszék fogházába szállították. Kernmaiernek vezető­szerepe volt a karintiai nemzeti szo­cialista lázadás irányításában és ő vezette a harcokat a fel­dkirchtst­­veiti vonalon a kormánycsapatok el­len. Letartóztatásáról, amely még szombaton történt, a bécsi lapok csak most adnak hírt. Seyder bécsi rendőrigazgató nem tér vissza hivatalába Rekcker a földmivelési miniszter, Hammer­stein báró közbiztonsági államtitkár — Starkemberg a Hazafias Front vezére Bécs, július 31. (A Magyarország bécsi szerkesztő­ségének telefonjelentése.) Megtörtént az osztrák kormány kiegészítése: föld­es erdő­ügyi miniszter Reitner József alsóausztriai tartomány­főnök, köz­­biztonsági államtitkár pedig Felső­­ausztria eddigi közbiztonsági igazga­tója, Hammerstein báró lett. Tauschitz volt berlini követ, aki két hét óta a külügyi államtitkár teendőit látta el, Schuschnigg kan­cellár kívánságára visszatér Berlinbe és újra átveszi hivatalát. A Schuschnigg-kormány tegnap délutáni minisztertanácsán megnyug­vással vette tudomásul azt a jelen­tést, hogy Ausztriában teljesen hely­reállott a rend és elhatározta, hogy azokat, akik a puccsban akár csak alárendeltebb szerepet is játszottak, internáló táborokban helyezik el és

Next