Magyarország, 1934. október (41. évfolyam, 222-246. szám)
1934-10-02 / 222. szám
vívő/*¡ Ma: Ezt láttam Oroszországban AralOiniér MAGYARORSZÁG XLI. évfolyam, 222. szám Szerkeszti Szerkesztőség és kiadó-Budapest, 1934. r* * w ■ » «• » ■ w c hivatal telefonszamatt október 2. kedd ZI LAH X LAJUd 45-5-50 - 57-ig, 46-4-18 Fölösleges meglepetés Nem kívánunk vitába bocsátkozni a belügyminiszterrel sem, a rendőrhatóságokkal sem a Frontharcosok nagy találkozójának betiltása miatt. Hiszen a belügyminiszternek bizonyosan oka volt a találkozó elhalasztására. Nekünk azonban — mint ebben az országban mindenkinek — szívügyünk a Frontharcosok ügye s ezért lehetetlen elnyomnunk a fájdalmas meglepődés hangját. A Frontharcosok ott álltak éveken át a Kárpátok gerincén és az Alpesek szakadékaiban, a lengyel ingoványokban és Ukrajna szteppéin, ott álltak éhesen, piszkosan, sárosan és fáradtan is, távol hazájuktól, munkájuktól, szépen elgondolt álmaiktól, szüleiktől és gyermekeiktől, ott álltak a szenvedés és kötelességtudás poklában. ők voltak minden reményünk, bizalmunk, hitünk. Ők voltak az élet és a holnap. S amikor ránkszakadt a tragikus vég, ők voltak az egyetlen szilárd, kipróbált és megrendíthetetlen szikla a kábító zűrzavarban. Mi annyira bízunk bennük s annyira szeretjük őket,— kemény bajtársainkat, — hogy eszünkbe sem jut semmiféle aggály a nagygyűlés rendjét illetően. Tőlük féltsük a rendet, akik a rendet jelentik? Tőlük, akik rendben állottak a zűrzavar viharaiban s rendben várták a halált? És a rend országában féltsük a rendet, ma, a nyugalom utáni forró vágy idején? De, ha már nem lehet megtartani azt a találkozót, miért nem gondoltak erre már sokkal előbb? Egy ilyen intézkedés nagy hullámokat ver fel s a hullámok túlcsapnak az ország határain, mindazokba az államokba, ahol a frontharcos küldöttségek indulásra készen várták a találkozó megnyitását. Politikai találgatásokat is fűznek a betiltáshoz, illetve — használjunk szebb szót — elhalasztáshoz. Minderre semmi szükség nem volt. A Frontharcosok eddig is megtartották összejöveteleiket minden zavar, minden elhalasztás, minden aggály nélkül. Eddig sem okozott súrlódást az, hogy az egyik frontharcos ilyen, a másik amolyan nemzetiségű. Eddig is összekötötte őket a férfias kötelességtudás és a közös szenvedés a vér igazi testvériségében. S ez a testvériség csak szorosabbá vált az évek során, a hajdani ellentétek, félreértések csak csillapultak s minden időleges politikai ellentéten túl a valóban megszenvedettek egyre jobban s jobban egymásra találnak. Vájjon nem erősebb-e ez a testvériség minden időszerű eseménynél, vájjon például a Nemzeti Munkahét harmóniáját nem egészítette volna ki méltóképen a nagy találkozás? A magyar munka ünnepének erkölcsi tartalmát a magyar vér ünnepe? Igen, a találgatások egész sora, a kérdések egész serege hullámzik az elhalasztás körül. S ha már csakugyan komoly indokok szólottak a Frontharcosok tervei ellen, vagy az időpont ellen, ezt feltétlenül simábban, okosabban, tapintatosabban s politikusabban kellett volna elintézni. Még a leghelyesebb intézkedések is céljukat tévesztik a rossz módszer miatt. A Frontharcosokat meg lehetett volna találni, le lehetett volna velük ülni egy-két szóra s a nagy és nem mindennapi esemény programját már jóelőre meg lehetett volna állapítani Ebben nincs semmi ördöngösség. És éppen az fáj mindnyájunknak, hogy a kötelező tapintat és előrelátás hiánya ismét kellemetlen hangulatot teremt a társadalomban s a külföldön. A Frontharcosok mást érdemeltek volna! „ Varsó után Róma“is — mondja Gömbös A miniszterelnök nyilatkozata a frontharcosokról A varsói út az európai politika központjába került (A Magyarország tudósítójától.) Ma délben a Magyarország munkatársának alkalma volt néhány aktuális kérdésről Gömbös Gyula miniszterelnökkel beszélni. A Frontharcos Szövetség országos találkozójának betiltására vonatkozóan Gömbös a következő kijelentést tette: — A Frontharcos Szövetség a legkorrektebbül viselkedett és az ügy voltaképpen el is van intézve■ A fellebbezésnek sem lehet az az eredménye, hogy az országos találkozót meg lehessen tartani. Ezt az összejövetelt el kell halasztani. A közeljövőben aktuális utazási programjáról Gömbös röviden csak ennyit mondott: — Varsó után Róma folytatott Eckhardt Tibor magyar fődelegátussal Gömbös Gyula miniszterelnök készülő varsói útjáról. A varsói látogatás során nem lesz szó szövetségről, hanem elsősorban gazdasági kérdésekről: a csehszlovákiai magas tranzitóárak rendezésre szorulnak. Az utazás gyakorlati kérdéseken kívül alkalmat szolgáltat arra is, hogy kifejezésre juttassák a két nemzet hagyományos barátságát. A sokszázados hagyomány erősebb kapcsolatokat jelent a politikai kombinációknál. Gömbös Gyula miniszterelnök küszöbön álló varsói látogatása alkalmából — mint a kormányhoz közelálló sajtó írja — kerülni akarnak minden tüntetést, nehogy ezzel is ártsanak annak a viszonynak, amely Legyelország és szövetségesei között fennáll. Az egyik krakkói újság azt közli, hogy a magyar miniszterelnök elsősorban gazdasági kérdésekről kíván tárgyalni a lengyel vezető államférfiakkal. „A lengyel külpolitika önállósítja magát" Varsó, október 1. A Deutsche Rundschau in Fesen című lap hosszabb cikket közöl a magyar-lengyel viszonyról és részletesen ismerteti a két nemzet között a háború utáni korszakban kialakult kapcsolatokat, különösen Csekonics Iván gróf, Apor Gábor báró és Belicska Sándor varsói magyar követek idejében. Matuska Péter magyar követ működése — mondja a lap — újabb határkövet jelent a magyarlengyel viszony kiépítésében. A két ország közti barátság nem gyengült meg a lengyel-olasz feszültség ellenére sem. Gömbös miniszterelnök küszöbön álló varsói útja bizonyítja, hogy a lengyel külpolitika önállósítja magát, mert a francia befolyás idején elképzelhetetlen lett volna, hogy Varsó fogadja a magyar miniszterelnök látogatását, ma pedig még a lengyel nemzeti demokratáknak sincs kifogásuk ez ellen a látogatás ellen. Az Ilustrowany Kurier Godzienny című lap genfi levelezője beszélgetést D’Ormesson cikke Papén, Becli és Gömbös utazásairól Párizs, október L Wladimir d’Ormesson gróf a Figaro-ban a középeurópai politikai helyzetről cikket írt ilyen cím alatt: »Európa mozgásban«. D'Ormesson megelégedéssel állapítja meg, hogy Bulgária odahagyta a revizionista politika merev kereteit. Kívánatosnak találja, hogy a szerb diplomácia is kövesse Bulgária példáját és szintén kevésbé merev politikát folytasson. Majd áttér Papén budapesti látogatására és ennek kapcsán utal arra, hogy Beck lengyel külügyminiszter Génfből visszatérve Bécsben kiszállott és Schuschniggal tárgyalt, Gömbös viszont varsói utazásra készül. Kánya magyar külügyminiszter pedig Olaszországban nyaral. — Természetes dolog, — írja ironikusan — hogy az ember nem ülhet mindig otthon. Papennek néha foglyokra kell vadásznia Magyarországon, Becknek Bécsbe kell utaznia, Kánya az olasz Riviérán akar pihenni, Gömbös pedig Lengyelországba akar ellátogatni. De kérdés, hogy ezeken az utazgatásokon milyen intrikák szövődnek és milyen „nagy tervek alakulnak ki. Egyesek talán örömmel látják ezt a tevékenységet, előttem azonban — írja d’Ormesson — ez a diplomáciai izgalom, a macchiavellizmusnak ez a válsága határozottan nevetségesnek tűnik fel. * Hogyan? — kiált fel d’Ormesson, az egész világot gazdasági vihar rázza meg, a munkanélküliek száma miliókra rúg, minden összeomlással fenyeget és ekkor egyesek még királyokkal, bástyákkal és lovakkal játszanak a sakktáblán?! Mindez igen szánalmas dolog — mondja d’Ormesson. — Ennek a diplomáciai helyzetnek igazi oka azonban, szerintem, nem a hitlerizmusban, hanem abban rejlik, hogy a szovjet ismét megjelent az európai diplomáciai színtéren. Az európai államok nem értették meg, hogy Európa egységének lehetősége csak a szovjet távollétével volt megadva. Ma ez a lehetőség letűnt. D’Ormesson helyteleníti a kisantant államoknak az osztrák függetlenség biztosítására irányuló nagyhatalmi nyilatkozat tárgyában tanúsított magatartását. A kisantant viselkedésével éppen ellenkező eredményt ért el, mint amilyent óhajtott. Az a tény, hogy nem sikerült olyan formát találni, amelybe valamennyi érdekelt dunai állam részt vett volna, azt a biztos következményt hordja magában, hogy a gyakorlatban Olaszországnak a dunai kérdésben elfoglalt különleges helyzete megerősítést nyer majd. A jugoszlávok fegyverszállítási tárgyalásul London, október 1. (A Magyarország külön tudósítójától.) A Daily Herald genfi munka