Magyarország, 1934. október (41. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

ví­vő/*¡ Ma: Ezt láttam Oroszországban AralOiniér MAGYARORSZÁG XLI. évfolyam, 222. szám Szerkeszti Szerkesztőség és kiadó-Budapest, 1934. r* * w ■ » «• » ■ w c hivatal telefonszamatt október 2. kedd ZI L­­AH X LAJUd 45-5-50 - 57-ig, 46-4-18 Fölösleges meglepetés Nem kívánunk vitába bocsátkozni a belügyminiszterrel sem, a rendőr­­hatóságokkal sem a Frontharcosok nagy találkozójának betiltása miatt. Hiszen a belügyminiszternek bizo­nyosan oka volt a találkozó elhalasz­tására. Nekünk azonban — mint eb­ben az országban mindenkinek — szívügyünk a Frontharcosok ügye s ezért lehetetlen elnyomnunk a fáj­dalmas meglepődés hangját. A Frontharcosok ott álltak éveken át a Kárpátok gerincén és az Alpesek szakadékaiban, a lengyel ingoványok­­ban és Ukrajna szteppéin, ott álltak éhesen, piszkosan, sárosan és fárad­tan is, távol hazájuktól, munkájuk­tól, szépen elgondolt álmaiktól, szü­leiktől és gyermekeiktől, ott álltak a szenvedés és kötelességtudás poklá­ban. ők voltak minden reményünk, bizalmunk, hitünk. Ők voltak az élet és a holnap. S amikor ránkszakadt a tragikus vég, ők voltak az egyetlen szilárd, kipróbált és megrendíthetet­­len szikla a kábító zűrzavarban. Mi annyira bízunk bennük s annyira szeretjük őket,­— kemény bajtársain­kat, — hogy eszünkbe sem jut semmi­féle aggály a nagygyűlés rendjét ille­tően. Tőlük féltsük a rendet, akik a rendet jelentik­? Tőlük, akik rend­ben állottak a zűrzavar viharaiban s rendben várták a halált? És a rend országában féltsük a rendet, ma, a nyugalom utáni forró vágy idején?­ De, ha már nem lehet megtartani azt a találkozót, miért nem gondol­tak erre már sokkal előbb? Egy ilyen intézkedés nagy hullámokat ver fel s a hullámok túlcsapnak az ország határain, mindazokba az államokba, ahol a frontharcos­ küldöttségek in­dulásra készen várták a találkozó megnyitását. Politikai találgatásokat is fűznek a betiltáshoz, illetve — használjunk szebb szót — elhalasztás­hoz. Minderre semmi szükség nem volt. A Frontharcosok eddig is meg­tartották összejöveteleiket minden za­var, minden elhalasztás, minden ag­gály nélkül. Eddig sem okozott súr­lódást az, hogy az egyik frontharcos ilyen, a másik amolyan nemzetiségű. Eddig is összekötötte őket a férfias kötelességtudás és a közös szenvedés a vér igazi testvériségében. S ez a testvériség csak szorosabbá vált az évek során, a hajdani ellentétek, fél­reértések csak csillapultak s minden időleges politikai ellentéten túl a valóban megszenvedettek egyre job­ban s jobban egymásra találnak. Váj­jon nem erősebb-e ez a testvériség minden időszerű eseménynél, vájjon például a Nemzeti Munkahét harmó­niáját nem egészítette volna ki méltó­képen a nagy találkozás? A magyar munka ünnepének erkölcsi tartalmát a magyar vér ünnepe? Igen, a találgatások egész sora, a kérdések egész serege hullámzik az elhalasztás körül. S ha már csak­ugyan komoly indokok szólottak a Frontharcosok tervei ellen, vagy az időpont ellen, ezt feltétlenül simáb­ban, okosabban, tapintatosabban s politikusabban kellett volna elintéz­ni. Még a leghelyesebb intézkedések is céljukat tévesztik a rossz módszer miatt. A Frontharcosokat meg lehe­tett volna találni, le lehetett volna velük ülni egy-két szóra s a nagy és nem mindennapi esemény program­ját már jóelőre meg lehetett volna állapítani Ebben nincs semmi ördön­gösség. És éppen az fáj mindnyájunknak, hogy a kötelező tapintat és előrelátás hiánya ismét kellemetlen hangulatot teremt a társadalomban s a külföl­dön. A Frontharcosok mást érdemel­tek volna! „ Varsó után Róma“i­s — mondja Gömbös A miniszterelnök nyilatkozata a frontharcosokról A varsói út az európai politika központjába került (A Magyarország tudósítójától.) Ma délben a Magyarország munka­társának alkalma volt néhány aktuá­lis kérdésről Gömbös Gyula minisz­terelnökkel beszélni. A Frontharcos Szövetség országos találkozójának be­tiltására vonatkozóan Gömbös a kö­vetkező kijelentést tette: — A Frontharcos Szövetség a leg­­korrektebbül viselkedett és az ügy voltaképpen el is van intézve■ A fel­lebbezésnek sem lehet az az eredmé­nye, hogy az országos találkozót meg lehessen tartani. Ezt az összejövetelt el kell halasztani. A közeljövőben aktuális utazási programjáról Gömbös röviden csak ennyit mondott: — Varsó után Róma­ folytatott Eckhardt Tibor magyar fő­­delegátussal Gömbös Gyula minisz­terelnök készülő varsói útjáról. A varsói látogatás során nem lesz szó szövetségről, hanem elsősorban gaz­dasági kérdésekről: a csehszlovákiai magas tranzitóárak rendezésre szo­rulnak. Az utazás gyakorlati kérdé­seken kívül alkalmat szolgáltat arra is, hogy kifejezésre juttassák a két nemzet hagyományos barátságát. A sokszázados hagyomány erősebb kap­csolatokat jelent a politikai kombiná­cióknál. Gömbös Gyula miniszterelnök kü­szöbön álló varsói látogatása alkal­mából — mint a kormányhoz közel­álló sajtó írja — kerülni akarnak minden tüntetést, nehogy ezzel is ártsanak annak a viszonynak, amely Legyelország és szövetségesei között fennáll. Az egyik krakkói újság azt közli, hogy a magyar miniszterelnök elsősorban gazdasági kérdésekről kí­ván tárgyalni a lengyel vezető állam­férfiakkal. „A lengyel külpolitika önállósítja magát" Varsó, október 1. A Deutsche Rundschau in Fesen című lap hosszabb cikket közöl a magyar-lengyel viszonyról és részle­tesen ismerteti a két nemzet között a háború utáni korszakban kialakult kapcsolatokat, különösen Csekonics Iván gróf, Apor Gábor báró és Be­­licska Sándor varsói magyar követek idejében. Matuska Péter magyar kö­vet működése — mondja a lap — újabb határkövet jelent a magyar­lengyel viszony kiépítésében. A két ország közti barátság nem gyengült meg a lengyel-olasz feszült­ség ellenére sem. Gömbös miniszter­­elnök küszöbön álló varsói útja bizo­nyítja, hogy a lengyel külpolitika ön­állósítja magát, mert a francia befo­lyás idején elképzelhetetlen lett vol­na, hogy Varsó fogadja a magyar mi­niszterelnök látogatását, ma pedig még a lengyel nemzeti demokraták­nak sincs kifogásuk ez ellen a látoga­tás ellen. Az Ilustrowany Kurier Godzienny című lap genfi levelezője beszélgetést D’Ormesson cikke Papén, Be­cli és Gömbös utazásairól Párizs, október L Wladimir d’Ormesson gróf a Fi­­garo-ban a középeurópai politikai helyzetről cikket írt ilyen cím alatt: »Európa mozgásban«. D'Ormesson megelégedéssel állapít­ja meg, hogy Bulgária odahagyta a revizionista politika merev kereteit. Kívánatosnak találja, hogy a szerb diplomácia is kövesse Bulgária pél­dáját és szintén kevésbé merev poli­tikát folytasson. Majd áttér Papén budapesti látogatására és ennek kap­csán utal arra, hogy Beck lengyel külügyminiszter Génfből visszatérve Bécsben kiszállott és Schuschniggal tárgyalt, Gömbös viszont varsói uta­zásra készül. Kánya magyar külügy­miniszter pedig Olaszországban nya­ral. — Természetes dolog, — írja ironi­kusan — hogy az ember nem ülhet mindig otthon. Papennek néha fog­lyokra kell vadásznia Magyarorszá­gon, Becknek Bécsbe kell utaznia, Kánya az olasz Riviérán akar pihen­ni, Gömbös pedig Lengyelországba akar ellátogatni. De kérdés, hogy eze­ken az utazgatásokon milyen intrikák szövődnek és milyen „nagy tervek­ alakulnak ki. Egyesek talán örömmel látják ezt a tevékenységet, előttem azonban — írja d’Ormesson — ez a diplomáciai izgalom, a macchiavellizmusnak ez a­ válsága határozottan nevetségesnek tűnik fel. * Hogyan? — kiált fel d’Ormesson, az egész világot gazdasági vihar rázza meg, a munkanélküliek száma mi­­­liókra rúg, minden összeomlással fe­nyeget és ekkor egyesek még kirá­lyokkal, bástyákkal és lovakkal ját­szanak a sakktáblán?! Mindez igen szánalmas dolog — mondja d’Ormes­son. — Ennek a diplomáciai helyzet­nek igazi oka azonban, szerintem, nem a hitlerizmusban, hanem abban rejlik, hogy a szovjet ismét megjelent az európai diplomáciai színtéren. Az európai államok nem értették meg, hogy Európa egységének lehetősége csak a szovjet távollétével volt meg­adva. Ma­ ez a lehetőség letűnt. D’Ormesson helyteleníti a­ kisantant államoknak az osztrák függetlenség biztosítására irányuló nagyhatalmi nyilatkozat tárgyában tanúsított ma­gatartását. A kisantant viselkedésé­vel éppen ellenkező eredményt ért el, mint amilyent óhajtott. Az a tény, hogy nem sikerült olyan formát ta­lálni, amelybe valamennyi érdekelt dunai állam részt vett volna, azt a biztos következményt hordja magá­ban, hogy a gyakorlatban Olaszor­szágnak a dunai kérdésben elfoglalt különleges helyzete megerősítést nyer majd. A jugoszlávok fegyverszállítási tárgyalásul London, október 1. (A Magyarország külön tudósítójá­tól.) A Daily Herald genfi munka­

Next